Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-18 / 12. szám
XV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. márczius 18. 12. szám. JBS. >* Kéziratokat nem adunk vissza Az előfizetési és hirdetési díjak Kun-Halason fizetendőkSzerkesztőség és kiadó- hivatal: Fő-utcza 1254. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Or. Hermán Ferencz. _rf "X*A Közgazdasági és társadalmi hetilap. Л. E161»tMl ár.k: Bgy évre 10 kor. —' Ш Fél . S . — „ N*nr. , « , И . így» »im Irt И ff. Hirdotéoí dijak Pátit loronkémt tőknek в fillér, előfizetőknek Ifi Nyílttéri potit ом ként 10 fQár 4 ' t ll|jllll lilül lUtfHI. - u ¥* Jütárczius tizenöt. Történelmünk legragyogóbb lapját újra elfordítottuk. Márczius tizenötödikén, mint annyi változatos és hosszú esztendőn át, újra áldozati tüzet gyújtottunk az emlékezés oltáránál a szabadság dicsfényes géniuszának. Márczius tizenötödike a honfiú lelkesedésnek szenté koronázott napja. Márczius tizenötödikén sugárzó glóriában kel föl a nap és mikor újra lebukik, csodát látnak a földgömb másik felén lakó népek . . . Itt nálunk virágba borul minden és sebes szárnyú szellők viszik szét a tavasznak, az ujhodó életnek mámoros leheletét. Mintha a nagy márcziusi nap ébresztené föl a földet mély, szolgai álmából. Nagy ennek a napnak a dicsősége. Nagy minden nemzetek történetében, de legnagyobb a magyaréban. Márczius idusát megünnepelték a rómaiak, ünnep volt a gallok népénél . . . De vájjon mely nemzet ünnepelhetné inkább, mint a magyar ? Az a hasadó hajnal, mely 1848 márczius 15-én Pest utcáin egy zsibongó nagy tettekre készülő, lázas tömegre vetette halvány világát, a nemzet szabadságának bajnalbasadása volt. És mikor pár órával később a szabadság fölkent apostolának ajkán elhangzott az országrenditő fölkiáltás: Talpra magyar! — megtörtént az, amit csak remegő kézzel mer leírni a krónikás: egy puszta szóra, a lánglólek egy villanására mint mágus-igére a rejtelmek zára, fölpattant a szolgaság lánca s a téren ott állott az egy pillanat alatt meg teremtett — szabad nép ! Mert az a nép, mely vasmarokkal törte le az ajtóról a bilincseket, amely Budán fölpattantotta a börtön zárát s mely úgy állott zordonan a reszkető tanácsurak előtt, mint maga a kérlelhetetlen i Ítélet, már szabad volt. Szabaddá tette az az őserő, mely lakja minden emberfiának lelkét s amely I ideig-óráig tán dermedt álomba síilyedt, de gátat szakítva, rom- bolva-zuzva tör ki, ha elhangzik az ^ébresztő szó. És márczius tizenötödike épen azéra — a Petőfi napjr. Mert bárha az idők móhe hordta magában e nap megszületését, de e születésnél, e dicsfényben sugárzó hajnalhasadásnál úgy áll ott Petőfi, mint maga a megváltó nap. Mikor lánglelkéből kipattan a sugár, virágba borul völgy-halom és szárnyat bont éz ujhodó élet: sudárba szökken és virágban áll a szabadság fája . . . Nemrég ünnepeltük őt a segesvári csatasikon, a honfiúi könyek nem rég hullottak sírjára, de a Petőfi igazi ünnepe Márczius tizenötödike. A nemzetek és egyházak szentjeit haláluk napján szokták ünnepelni. Petőfit akkor is ünnepeljük. De Petőfi megdicsőülésének napja korábban esik halálánál. Szent Petőfi napja: márczius tizenötödike! Ötvenkét év viharfelhője és rügyfakasztó napsugara vonult el e hon felett, mióta as a nap elmúlott. De elfognak vihar- zani évezredek és e nemzet élni fog még, márczius tizenötödikén akkor is minden ujhodó tavasszal áldozati tűz fog gyűlni az emlékezés oltárán. A „KUN-HALAS“ tárczája. A kaszinóból. (F olyt. és vége ) Mikor belép a casino nagytermébe, ar cza mosolygása majd hogy bele nem fül a pirulásba. Nem is lehet máskép, hiszen képzeljék csak, a billiard lábai a talptól egészen fel, teljesen meztelenek. Borzasztó. Ha elcsapják a mostani guvernőrt*) ő pályázik a háznagyi tisztségre s első dolga az leend, hogy a billiárd lábaira kis nadrágokat szabat. Bálba egy világért el nem jönne. Mert otthon olvasnia kell. Ördögöt 1 Egyszerűen azért nem tudják el csalni, mert a guta megütné, ha látná, hogy a tánezosok hogyan karolják át tánezosnőiket. Hátha még valamelyik hölgy ismerősét kivágott báliruhában kellene megpillantania. Ha el nem is sikítaná magát a kis Zoltán, de annyi bizonyos, hogy mérhetetlen mélyen elpirulna. Persze ügyvédnek is ilyen. Nehány nap előtt egy takaros majsai *) 0»k már látnék ! A Kisengel. menyecske azzal állított be hozzá, hogy hát: / I — Maga-e az ügyvész úr, mert hát válni | akarok az uramtól. A kis Zoltán erre a i szóra szörnyű mód elpirul. Rettenetes a mit ez az asszony most össze-vissza fog j beszélni, mert a paraszt, különösen ha1 majsai, nem igen válogatós a kifejezé- j sekben. És ezt neki végig kell hallgatni, J sőt még le is kell írni. Azért kérésre fogja a dolgot. — Ne váljon el drága jó nénike, az is- \ tenórt, ne tegye. Zsögöd is ezt mondja; Zsögöd is azt mondja; lássa igy lássa í úgy : Az asszony egy ideig csak hallgatja a kenetteljes beszédet, de aztán ő is bele j i kezd a szóba. — Bocsánatot könyörgok, hogy alkalmatlankodtam, mert hát én j fiskálishoz indultam, de látom, hogy a plébániára tévedtem. Dicsérteasék az úr ; ; csókolom a kezét a tisztelendő urnák s azzal sarkon fordult. j A jeles kis bojtár, a ki eltereli a nyájat. ! Az utczán, ha valamelyik nagy férfiút közeledni látja, már messziről leemeli a kalapját. A jól nevelt kis fiú tudja, hogy mivel tartozik a nagyoknak. Az előtt majdnem naponta felkereste a negy Faragókat s ezek távoztával gyakran látjuk szóbeszédet folytatni a nagy Fardákkal. Nálánál senki sem őszintébb bámulója amaz óriási erejű Nagy Barnának, ki a legsötétebb pusztában az alvidék hetyke legényeit mind legyőzvén, midőn azok össze tört dárdákkal inaszakadtan ott hévertek lábainál, büszkén kiáltotta a sötét éjszakába ; van-в még csősz Debeákban ! A kaszinóban is csak a nagyokhoz simul legszívesebben Gyakran kibíczel annak a kedves öreg urnák, ki napnál világosabban bebizonyítván, hogy a nagy tata nem vén tata, portorikóját is háromszáz forintos faszipkából szivja. A fiatalabbja közül pedig szent borzadályal és hódoló bámulattal tekint arra, ki rátenyerelt a világ valamennyi nagy tudósára, Kochtól kezdve vissza Paracelsus Bomb&stueig, mivelhogy harmincz szuszszanással képes k>gyógyítani a hektikát, minden idők nagy veszedelmét, a mint ezt az apróhirdetések utján szentül ígéri.
