Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-21 / 43. szám
rendszeresítendő Munkácsy Mihály alapítvány tárgyában. Tudomásul vétetett. 9 Föispdni előterjesztés, mely szerint Ő сч. és apóst. kir. Felsége Tahi-Tó?fa!u község tüzkárosuHjai részére 4000 boronát engedélyezett. Köszönettel tudomásul vétetett. 10 Alispáni intézkedés, mely szerint Tót- falu község tti?,károsultjai részére 600 kor, a statusok pénztárából kiutalv. Jóváhagyatott. 11 Halas város polgármesterének jelentése,az ottani zálogüziet biztosítéki összegének megái, lapitása. A közgyűlés az óvadékot 2000 koronában, a kamatot 12 -15 százalékban megállapítva a határozatot a kereskedelemügyi miniszterhez terjesztette föl. 12 Halas város javára Deutsch Sámuej által tett alapítványról szóló oklevélre vonat, kozó főügyészi jelentés. Az alapítványi le velek jóváhagyattak és a belügyminiszterhez felterjesztettek. Óvintézkedések a száj- és körömfájás ellen. Az állati járványok között bizonyára a száj- és körömfájás az, mely úgy a gazdának, mint a kereskedőnek a legtöbb kárt okozza. Százezrek mennek e miatt évenUut veszendőbe, a forgalom gáíoltatik s az állatok ára körülbelül 25 százalékkal csökken. Hogy a törvényes intézkedések nem elegendők, mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezen betegség majd itt, majd ott üti fel a fejét s ennek csak két oka lehet, melyek a véletlen mellett számba jöhetnek: a vasúti kocäik hiáuyos dezinfekciója és a ragály föllépésének késő bej elöntése. Feltéve, hogy a vasúti kocsik kellőképen fertőtlenítettek, ez nem elegendő, hogy a ra gályozás meggátoltassék, de arra is ügyelni keli, hogy a kirakott állatok a berakotíakkal ne érnitkezzenek, ami csak az esetbe:; lehet séges, ha a pály almiaknál elkülönített be- és kirakó helyiségek léiesitettnek, melyek használat után azonnal alaposan fér ődenitendők. Háuyszor fordult elő, hogy igás állatok ér- kezte után hízó állatok rakatnak be; hosszabb szállításnál megesik, hogy az egészségesen berakott hizö marin a bécsi, müccheni vagy budapesti piaczoa száj- és körömfájással ér kezik meg; az is előfordul, hogy az érkező igás állatok lesznek ragály ózva az elszállított hízó állat által; s a gondos utánjárás ar ról győz meg, hogy a ragalyozás a be- es kirakáskor történik a pályaháznáh A beteg állatok alá ne szalmával, hanem tőzeggel almozzunk; ez ugyan nem fertőtlenít, csak szagtalanná teszi az ürülékeket, de erősen abszorbeálja a gázokat, a patákat s csülköket nem serti, mint a szalma. Ezen tőzegai- mot lehetőleg a betegség egész tartalma alatt hagyjuk,az «hálóban. Ez a trágya!evei teljesen felszívja és a fix betegségi csirákat helyhez köti. Ha ezt a trágyát kihordás előtt jól be. karboloziuk és átíapátolTa a szántóföldre visszük, akkor biztosak iete ünk arról, hogy a madarak nem fognak keresgélni benne s nem hordják szét onnan lábaikon és csőreiken a ragáiyauyagokat. Különösen fontos ez télen vagy olyan időben, midőn a kihordott trágyát azonnal alá- száníani lehetetlen; a ragályos állatok trágyáját ugyanis a kihordás után i aladéktaianui alá kell szántani, ha ez nem volna lebe,séges, akkor a trágyát nagy halomban összehordjuk, hogy egyesek csizmáikon a ragályt Szét ne hordják. Az állatorvosoknak és minden egyénnek, kik az á’iaíok gyógyításával foglalkoznak, szigorúan meg kellene tiltani, hogy az esetben, ha ragályos istáiéban voltak, csizma és ruha változtatás nélkül egy másik, nem ragályos betegségben levő állatot gyógyítsanak в azzal érintkezzenek. Ha ezen intézkedések a ragály terjedését nem gátolják is meg tökéletesen, de bízó пугга kevesbíteni fogják az esetek számát s ezzel az okozott károk is csökkenni fognak. (M. Sz.) Milyen siirün vessünk? Köztudomású, hogy ügy a szalma, mint a szamfermés nagysága általában a vetés sürü síge arányában növekszik, s ha nem a hol- dankénti termést tekintjük, hanem azt vizsgáljuk, hogy minő befolyással van a lenyészíe- rület az egyes növények termőképességére, úgy azt fogjuk tapasztalai, hogy egy bizonyos határig & növények termése annál nagyobb minél kellőbben lettek azok elvetve, de a bizoujos határon íul a termés már nem növekedik, hanem ellenkezőleg fokozatosan csökken. Hogy mért van ez igy a következőkből kitűnik. A növények fejlődése s életképességére legnagyobb befolyást a világosság gyakorol. Ha sürü a vetés, akkor erős a beárnyékolás, hiányzik a világosság s igy a növény nyurgán nyől fel, egyes szervei nem fejlődhetnek ki mert abban egyik a másikat akadályozza de silány a tuisürü vetés eredménye azért is mert minél sűrűbb a vetés annál több vizet hasznúinak el a növények s igy a később, esetleg bekövetkező szárazságot a növény megérzi s a mint mondani szokták kényszerérett lesz. Nagyon fontos dolog tehát a vetés sűrűségének helyes inegáüapitása s e tekintetben határozóit számokhoz alkalmazkodni nem leket, nunem igenis ügyelőmbe keit venni mindazon tényezőket, melyek az egyes növényeknek adandó tenyészterület nagyságára befolyást gyakorolnak. E tényezők a következők: l.j a növény varietása és pedig e tekintetben általános az hogy minél késeibb érésű valamely növény annai ritkábban keli vetnünk ; 2.) a talaj tápanyagkésziete. Gazdag, tápdus s olyan talajban, melyen közvetlenül a vetés előtt akár ísul.ótrágyátj akar műtrágyát használtunk kevesebb vetőmagot használhatunk fel, mint ellenkező eseben; 3.) az égaiji viszonyok oiyan alakulása, melynél átlagossan több a nyirkosság, kevesebb vetőmag felhasznáiásái engedi meg, mint a száraz kíima; 4.) a talaj fizikai állapota, nevezetesen vizioghatósága jó mélység, jő kuitur állapot ritkább vetési lesz kivánaioszá ; 5.) a vetéssel való elkésés sűrűbb vetést tesz indokolttá, míg a korai vetés ritkábbat s végül; 6.) jó, súlyos szép ve.őmagbói ritkábban vetünk, mint silány avagy avagy középszerű magból. Modern földteiiermentesités. Általánosan, világszerte kezd a tudat a gazdasági tudomány komolyan gondolkodó elemei körében érvényesülni, nogy a íüldhiiel mai rendszere menet; a földbirtok jelzálogos terhe egyenletes aranyokban folyton emelkedik és ennek a tudatnak a kapcsán mind erősebbe válik az a meggyőződés, hogy a terhek eme folytonos emelkedése gazdasági katasztrófára vezethet, az ellen tékái az állam rendeltetése hatályos orvosszereket nyújtani. A iegutóbbi években tényleg találkozunk is a reformja vasiatok egész sorozatával, amelyek ’ludomá nyos munkákban láttak napvilágot, vagy a törvényhozások elé terjesztett törvénytervezetek alakjában jelentek meg, de bízvást elmondhatjuk, hogy ezek közül egyik sem bir az életképességnek azokkal az előföltételeivel, amelyek a siker garancziáját képezik. Ha röviden akarjuk a fölmerült tervek életképtelenségének okait jellemeim, azt kell mondanunk, hogy az főképen azok általánosító törekvéseiben és tulságossn radikális programijában található föl. Ezek a tervei egyenlően, ugyanazokkal az eszközökkel akarnak az összes birtok-kategóriák — nagy-, közép- és kisbirtokos — terhein könnyíteni, de másfelől a tehermentesítést oly gyökeresen, oly általánosan tervezik, hogy mindannyiszor eszünkbe juttatják a Hecht hires mondását : „a tudomány nem képes adósságokat törleszteni,“ Ettől a két nagy hibától ment és ezért a legnagyobb elismerésre méltó az a tervezet, a melyet a parasztbirtokok tehermentesítése tárgyában legújabban dr, Grabmayr Károly osztrák képviselő terjesztett a roli Langlag elé.*) Ez a tervezet mindenek előtt teljesen spcczíalizál. Nem terjed ki a világ összes földbirtokaira, hanem a legszorosabbau Tirolra vonatkozik, sőt a tiroli birtokok közül is csak a paraszímrtokokra, az u. n. „geschlossener Hof “-okra, amelyek az ottani tartományi jog szerint telekkönyvileg is külön kezelt, valóságos paraszt hitbizományokaí képeznek és esetleges föidaraboíásuk, elidegenítésük, át öröklésük tekintetében (Anerbenrecht) oly korlátozásoknak vaunak alávetve, hogy a parasztbirtokok typikus megjelenésűinek tekinthetők. Ezekre a birtokokra szorítkozik a Grabmayr javaslata, kiindulási pontja az, hogy a föid- birlokot a káros eladósodástól megmenteni csakis úgy lehet, ha a magánosok zálogjogait teljesen kirekesztjük és a zálogjog szerzését mezőgazdasági ingatlanokon csakis küztesttt- letileg szervezett hitelintézeteknek engedjük meg. A mezőgazdasági hitel alakjára nézve a hitelező részéről föimondhatían, annuitásokkal törlesztendő kölcsönöket fogadja el. Ezzel azonban még mindig nincs megoldva a megíerhoiési értékhatár kérdése. Ereszben Grabmayr abból indui ki, hogy az e'adóso- dásnak három fokozata van: az első hely, amely alatt a pubiiláns adósságokat érti, a második hely, ahová azokat a terheket sorozza, a melyek a pubiíláris megterhelés és az ingatlan értékének határa közé esnek s végül a harmadik hely, ahová az összes további bekebelezések tarioznak. Már most fölállítja a tételt: „az első hely veszélytelen, a második hely veszélyes, a harmadik romlási a vezet“ és ebből levonja a következtetést : az első hely megmaradhat, a másodiknak és harmadiknak cl kell tűnniük, a megterhelést érték határ (Verschuldungsgrenze) ott kezdődjem, ahoi a pubuiaris biztonság megszűnik. Gyakorlatilag pedig ezek a tetelek a következő jogszabályokban nyernének kifejezést. Paraszlbirtokokon (geschlossene Höfe) zálogjogot csak az országos jeizálogintézet vagy bejegyzett mezőgazdasági szövetkezet szerezhet. Az országos joizáiogintözet köteles parasztbirtokot az aiapszabáiyszerü értékhatárig *) Bodenentschuldung und Verschuldungs-Grenze. Ein Gutachten fflr den Tiroler Landtag yon Dr. Carl у. Grabmayr, Beichsraths- und Landtags-Abgeordneter jn Meran. Innsbruck, 1900.
