Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-09 / 37. szám

IV. évfolyam

Kun-Halas, 1900. Szeptember 9

37. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos;

Dr. Hermán Ferencz.

Közgazdasági és társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egy évre

10 kor. — fill

Fél „

5 * - „

Négy. „

2 „ 50 ,

Egyes szám ára 20 fill.

Hirdetési dijak:

Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyiltlér: petit soronként 20 fillér.

Megjelen minden vasárnap.

Nagy feladatok.

A közel jövőben nagy feladatokat kell megoldania a magyar nemzetnek. A harmincz és egynéhány esztendő alatt, mely a nemzetnek királyával való kiegyezése őta elmúlt, sikerült már jól elvégezni néhány nagy munkát, mely a nemzeti konszolidáczió fundamentuma. Ezen a fundamentumon most tovább kell építenünk. Három század mulasztását kell helyreboznunk, gyorsan, rövid idő alatt, nehogy mögötte maradjunk a népek versenyének, melyben hogy méltó helyünk legyen, ez képezi most fundamentális politikáját a modern Magyarországnak.

S ezt csakis mezőgazdaságunk hatalmas arányban való fejlesztésével, kereskedelmünk és iparunk nagygyá tételével érhetjük el.

A párisi kiállításon bebizonyítottuk, hogy máris nagy alkotásokra vagyunk képesek. Néhány ezerre rúg azon magyar kiállítók száma, akiket a párisi kiállítás jury-je különös elismerésre méltóknak talált. Ezeket kitüntették. A kitüntetések között elég gyakori a

hors concours, a versenyen kívüliség és a grand prix, az arany érem. Kellemes szenzácziót keltett mindenfelé, mikor a fővárosi lapok hírül adták a kolumnákra terjedő kitüntetéseket. Mert őszintén szólván, várni nagyon vártuk e kitüntetéseket, de hogy ilyen hatalmas tömegben, esőstül íog ránk hullani az áldás, azt nem reméltük.

Anélkül, hogy elkapatnánk magunkat, konstatáljuk, hogy a hatalmas és előrehaladott Francziaország részéről az elismerésnek ezen impozáns megnyilatkozása olyan nagyfontosságu dolog, mely következményeiben üdvösen fog kihatni mezőgazdaságunk, kereskedelmünk és iparunk fejlődésére. Másrészt pedig nagyban emeli tekintélyünket és megbízhatóságunkat a külföld elölt. Mert Páris ítélete előtt tisztelettel hajlik meg a világ.

S nem annyira kereskedelmünkre és iparunkra, mint inkább az illetékes hatóságainkra nehezedik most az a teladat, bogy a párisi kitüntetéseket a magunk erkölcsi és anyagi előnyére a lehetőség szerint kiaknázzuk, annál is inkább, mert bizony sok-sok százezer

forintba került nekünk az idén Páris. Fényes alkalom ez arra, hogy propagandát csináljunk a világ előtt Magyar- ország produktumai mellett,

Mindenütt a külföldön hatása lenne ennek a propagandának, de sehol sem oly nagy, mint a Balkánban.

Iparunk és kereskedelmünk jövője a Balkánban van. Szerbia, Bulgária, Románia, Törökország, Montenegró, de még Görögország is úgy fekszenek, s mind jobban kiépülő közlekedési vonalak is arra predesztinálják, hogy exportjukat és importjukat legczélsze- rübben és legolcsóbban Magyarországgal, illetve Magyarország révén bonyolíthatják le. Már most is számos millióra rúg kivitelünk, különösen Szerbiába, mig viszont Szerbia exportjának túlnyomó részét Magyarország emészti fel.

De még mindig messze vagyunk attól, hogy helyzetünk előnyeit kiaknázzuk. A kereskedelmi, ipari és mező- gazdasági forgalom, mely Magyarország és a Balkán államok között kapcsot létesít, még korántsem oly széles és erős, mint amilyenné egy nálunk élelmesebb ország tudta volna tenni. DaA „KUN-HALAS“ tárczája.

Felsenburgi Höller Jozefin.

(Vé ge.)

Felsenburgi Höller Jozefin asszony harmincz év előtt ragyogó leány volt. Balletcsillag, akiért rajongtak a fiatal gavallérok és sok bolondságra adták rá a fejüket miatta. Bal let herczegnőnek hivták és esdekeltek a kegyeiért.

De felsenburgi Höller Jozefin büszke leány volt. Három lépésről beszélt az urakkal és megtette azt a bolondságot, hogy belebonvott egy részeges prím-hegedűsbe, akinek a barna fejét mindennap és minden este ott látta a lábai alatt az orehesterben.

És feleségül ment hozzá. Úgyszólván maga kérte meg Kádár Jánost, aki egy kicsit ostoba ember volt és sokat ivott.

Felsenburgi Höller Jozbfin aztán egyszer magasabbat talált ugrani a rendesnél és fent, a csípőjénél kiíiczamodott a lába. Feküdt utána három hónapig, de aztán is megsínylette ezt a magas ugrást. A szép liliomszál termete megtört és feje egészen előre esett. Mert a ballet-herczegnö biczegett.

Ezzel aztán a ballet-herczegnőnek lehullott a koronája. A kurta ttilanglé szoknyákat félre kellett dobni, mert a bic'.egő lábért már nem rajongtak a gavallér urak.

A többi aztán magától ment Kádár János még húzta egy-két évig a prímet, de egyre hamisabban, mert sokat ivott az istenadta, végre aztán ő is beadta a kulcsot. Kidobták szegényt a zenekarból és hazament búsulni.

Felsenburgi Höller Jozefin ekkor csapott fel táncztanárnőnek. Bérbe vettek Jánoskávai egy ócska zongorát s a ferenczvárosi kisasz- szonykák és urfiak e mellett tanulták meg a táuczoiás művészetét.

És innen kezdve nagy szürkeség következik. Évek, hosszú évek olvadnak egymásba és semmi esemény. Felsenburgi Höller Jozefin asszony tanít és az évek a hogy egymásra halmozódnak, egyre jobban töpörödik össze. De azért a régi.

Ha bekopogtat valahova, bájos bókot vág és libegve közeledig. Szinte fánczol. Otthon örökösen tánczol, Kádár János urat, a halálig kínozza, hogy zongorázzék s amíg a si- vitó hangok ritmusára veti a lábait, sok bájra törekszik.

Szerdán és szombaton sokat fárad. A kis

ferencz városi csemetékbe sok a merevség és az érzéketlenség. Holtra gyötri ma?,át ve- I4k, de amikor már vége a tánczórának, egy maga tovább tánczoi és gyönyörködik a inoz* dulataiban. Szerdán és szombaton tudniillik házmesteri beavatkozás nélkül szólhat a zon gora.

*

* *

Jozefin asszony a Ferenczköruton biczeget hazafelé. A kicsi, öreg teste könnyedén hajlott jobbra-balra és a ballet-herczegnő bele- mosolygoít az áprilisi napsugárba. Pipisked- ve lépkedett és alig várfa, hogy hazaérve, tánczoljon kissé. Ma újra gorombáskodni fog a házmester, mert nincs is szerda és a zon gora mégis szólni fog. Igen, Jánoskának muszáj ma zongorázni. Mert olyan szép a tavasz. A napsugár tánczol, a virág illatos, tavaszi szellő tánczol . . . minden, minden tánczol . . . Hát miért nem tánczolhatna ő is. Sőt.

Ejha, ha most neki kerekednék itt a kö ruton és tánczolna egyet. Na hiszen. Pedig szrnte kedve volna rá. Mert olyan szép ez a tavasz . . .

Felsenburgi Höller Józefio asszonynak valaki mélyen belenézett az arczába. Jozefin