Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-09-09 / 37. szám
czára annak, hogy kereskedelmi kormányunk Baross Gábor óta számos ügynökséget létesített a Balkán nagyobb városaiban és számos gyárunk és kiviteli czégünk ott bonyolítja le legjövedelmezőbb üzleteit, még mindig nem tudunk sikerrel konkurrálni a Balkánban operáló többi külföldi állammal. S hogy sikerrel tudjunk konkurrálni, ez egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladatunk. A Balkán piaczai nekünk vannak teremtve. Más, természetesebb piaczunk alig van nekünk, akik nyugatról és északról Európa nagy ipar- űző államai közé vagyunk ékelve. Életkérdés ránk nézve a Balkán. Ismerjük fel e kérdés óriási hord- erejét! Most, a párisi világkiállítás kitüntetései a legjobb impulzust adják arra, hogy a magyar ipar, kereskedelem és mezőgazdaság vállalkozási kedvet és tetterőt kapjon. Minden tényező át van hatva párisi sikerünktől, most kell megkezdeni a Balkánban a nagy előmunkálatot, melynek végczélja csak az lehet, hogy a forgalom szempontjából mi az legyünk a Balkán államoknak, ami nekünk Ausztria volt. Nem nehéz dolog ez. Hisz alig van vidéki városunk, melyben egy-két olyan kereskedelmi és iparág nem virulna, amely nem tudna prosperálni a Balkánban. Hát még mezőgazdasági terményeink ! Álljanak össze kisebb-nagyobb csoportokban gazdáink, iparosaink és kereskedőink, alakuljanak szövetségesekké társulatokká e czélból. Az illetékes asszony azt hitte, hogy valami ismerőse és szinte bókolt. De ekkor látta, hogy bizonyos katona. Egy vén katona, A katonák ledig mind szemtelenek. Jozefin asszony sietett. És úgy rémiéit, hogy a háta mögött sarkantyupengést hall. Na, mindegy. És befordult a lakása felé. Alig várta, hogy tánczoljon. Jánoska ma sokat fog boszankodni, Mert ha a házmoster neve leilenkedig és betiltja a zongorázást, Jánoskának fütyülnie kell. így. — Jánoska! — nyitott be hangos szóval aztán a lakásba, — Jánoska tásczolok. A Semiramis-baletet. Halljuk csak ! Valaki kopogott. Josefm asszony már tán- czolt és semmit se hallott. Az ajtón belépett egy katona. A vén katoas, aki a körúton pengette a sarkanytyujáí. Huszárezredes volt Megállt az ajtóban és a kezét a sipkájához emelte. Jozefin asszony bókolt és szinte énekelve mondta: — Parancsol, uram ? A huszárezredei tétovázott. Aztán előrelé« poít és mosolyogva mondta : — Az utczán láttam meg önt, asszonyom, Követtem, meri, úgy hiszem, ismerem. Én Kisfáy Pál vagyok. Jozefin asszony egyszerre a két lábujjlie- gyére állott és egy csepet sem látszott elragadtatva lenni. Szárazon mondta : faktorok, első sorban a kormány minden telhető erejével támogatni fogja őket. S induljanak el, hogy meghódítsák a Balkánt a magyar pénznek és magyar értelemnek. Mert ez a mi küldetésünk most, a küldetésre hivatott nemzetek között. Az ifjúság. Sok olyan jelenséget tapasztalunk a minden napi életben, melyek arra késztetnek valósággal, hogy kétségbe essünk a mai ifjúság felett. Es a mai ifjú nemzedék., különösen itt Magyarországon, nem látszik olyan erőteljesnek és fejlődésre alkalmasnak, mint aminő mértékben szüksége van rá azoknak, akik 15—20 esztendő múlva örökünkbe lépnek, A mai ifjúság egészen más, mint mi voltunk, amikor könytt szívvel és pezsgő vérrel tettük magunkat íu! e világ bajain, erényei, energiája, praktikussága egyaránt a mi elnkének mögötte látszik maradni. Látszik, mondom. Mert ez csak látszat, A valóság az, hogy a mai ifjúságban éppen úgy megvan a jóra és az erőkifejtésére való anyag, mint bennünk volt, meg csakhogy most egészen más termákban, a régiektől teljesen elülő külsőségeikben nyilatkozik meg. A kor szellőm gyökeresen átalakult 20 év alatt, más lett a világnézet e a mai ifjúság melyet mi, a régiek neveltünk, nem tud kellő biztonsággal beleilleszkedni uj helyzetéire, midőn kikeiül az életbe. Mert a szülőktől és az iskolában is egészen más formában hirdették neki az élet igéit, mint hirdeti, az élet. Naiv gondat’anságban neveltük fel gyermekeinket a midőn kikerülnek a világba, idegen nekik minden s nem tudnak helyzetük magaslatára emelkedni. Ezérí szögletesek, esetlenek, nem élelmesek, esztendők kellenek ho»á, inig le tudják vetkőzni a szülői házban és az isko Шип elsajátított ósdi és imprakíikus vonásokat. — ígért ? A hadnagy ? Nos ? A vén katona csodálkozva nézett Jozefin asszonyra. — Hát tudja, látni akartam a kis ballet- herczegnőt. Hiszen emlékszik még . . . — Hogy emlékszem ? Hogyne ! Uh, hogyne 1 És egyszerre haragosvörös lett a Jozefin asszony arezs. — Uh, nagyon jól emlékszem — mondta aztán feles at? and hangon. Különben, hogy is? mert most elkísérni? Maga szemtelen. Már a múltkor kiadtam az útját, amikor kétszer megcsókolt. — A múltkor . . . harminc?, év előtt ? . . mondta csudálkozva az ezredes. Rég voif... — Hát hiába is veszekszik még utánam — folytatta pattogva Jozefin asszonyom — utálom magát. — Dö mit gondol as Istenért ? . . . — Elég! Ajánlom magam. Többet ne merjen elkísérni 1 És büszkén vetette fel fejét a csöpp, ősz szeaszott Jozefin asszony és аi ajtóra mutatott. Kisfáy Pál huszárezredea kábult fejjel hátrált ki a szobiból. Mikor kint volt аж sj tón. Jozefin asszony az ura felé fordult és meggyőződéssel mondja: — Látod, milyen szerelmes a szegény ! Valóságos fuióbo’ond . . . Pükots József. A jövő genoráczió már nem lesz ilyen. Az ifjúság, mely 20 esztendő múlva fog felkerülni az élet harezmezejébe, már a szülői házból és az iskolából fogja magával hozni mind azokat a fegyvereket, melyekre szüksége vau, hogy megélhessen és a tisztesség utján maradhasson. Most és már évek óta állandóan panaszkodnunk kell amiatt, hogy nem modernül nevelik az ifjúságot. Nem a szülői házban, de méginkább nem az iskolában, A szülők mindenképpen úri hajlamokat, a többi embertől való megkülömböztetés öntudatát cső- pö (félik a gyermek fogékony leikébe, az iskolákban pedig elfogult lateinereket és Hyárspolgárokat nevelnek belőlük. Holott az előjogok ideje lejárt к a 1..feiner fillgzterek amellett, hogy komikusak, improduktívak, nem bírnak boldogulni. Elmaradnak a világtól, a mely nem törődik velük és szaporítják a nyomorúsága miatt mind hangosabban kesergő kighivaíalnok-áiiományt. Ez így nem maradhat, mert ha a bajon nem segítünk, nemzeti csapás lesz belőle. A hogy a modern élet diktál, úgy kell nevelni az ifjúságot. Ki kell küszöbölni az iskolákból az ósdi tudományokat, melyeknek'a diák soha nem fogja hasznát venni, hacsak tudós nem less belőle. Elsősorban meg kell Síaba diíani iskoláinkat a holt nyelvekből, molyokét nyc’cz esztendei keserves magolás után, úgy sem tudnak elsajátíttatni a tanulóval. A matematikából és fizikából csak arra fa misék a tanár urak a tanulókat, a mit ők maguk is érteuek. A többit dobják el. Ne használják a mogorva szobafudósok tankönyveit, melyek olyan nyelven vannak megírva, hosy sokszor művészettel párosult munka kell hozzá, hogy az ember egy-egy mondat értelmét kitalálja. Dobják el as oíyau történeti tankönyveket, melyeket szereplő politikusok, mérges govinieták vagy felekezeti elkülönítést hirdető emberek írtak. Ezeknek as uraknak 'őriénsíi müvei egytől egyig hazugak, meri minden históriai eseménybe bele keverik a maguk egyéni elfogultságát és politikai tendencziáját. E sorok írója, ha végig lapozz» a mvgyar középiskoláiban használatos történeti könyveket, fölháborodik, annyi bennük a szemérmetlen hazugság. Olyan könyvek kellenek ma, melyben az igazságot hirdetik, mert a középkorból ránk maradt üres frázisok nyűge alól már felszabadult a világ, Ne íüüijim tele a szépért lelkíjsüiő ifjúság fejét Virág Benedekkel és Berzsenyi Dánielekké1. Jó hazafiak és jó poéták voltak ők, de nem szolgáltak rá, hogy többet foglalkozzunk velük, mint amennyi érdemük van rá. A zengzetea hexameterek és saffoi verssza- kok helyett ismertessük meg a diáksággal a külföld műremekeit, valamint a modem magyar s külföldi nagy írók munkáit. Ezekből tanulnak finomult Ízlést és fel világosodott' Ságot. Éi a főfaotirgyak között foglaljon helyet a testgy2korlat. Minden nap tornásszon és vívjon az- ifjúság. Nézzük Amerikát vagy Angliát,! Nemzeti ünnepként üli meg az egész nép, amikor néhány tanintézet ifjúsága tornaversöuyre seregük össze, Olt már meggyőződött róla minden tényező, hogy tetterős férfiak csak edzett, erős izomzatú fiatal emberekből válnak. És vezessük be az iskolákba a praktikus tudományoknak praktikus módon való tanítását. Nyelveket, földrajzot, ethnografiát,
