Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-02 / 36. szám

IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Szeptember 2. 36. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési di­jak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dr. Hermán Ferenc?. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy .évre 10 kor. — fill Fél „ 5 „ - * Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetők­nek 6 fillér, nem előfizetők­nek 10 fillér. Nyiittér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Ki áll a törvényes téren ? Halas, 1900. aug. 27. Köztudomású, hogy egyházközségünk­ben a múlt évben törvénytelen eljárással megejtett főgondnok és presbyter vá­lasztás az egyház kerületi bíróságnak 1900. február 24-én hozott Ítéletével megsemmisittetett, mely végérvényes ítéletet a zsinati törvények 27. §. 8. pontjában foglalt világos rendelkezés értelmében a presbyterium végrehajtani köteles, akár találkozik az tetszésével, akár nem. A végrehajtás meg is kezdetett amennyiben a választók névjegyzéke egybeállittatott, иду mint azt a bírói Ítélet elrendeli. Úgy de ez nem tetszett Szilády Áron lelkész urnák, s gondnoka Gyenizse Antal ügyvéd ur által a név­jegyzék ellen felebbezést adatott be. Ehhez ugyan joga volt, csak az a kér­dés, hogy az egyház hivatalnokai részéröl ily eljárás helyeselhető-e vagy nem ? A felebbezésnek azonban a kívánt si­kere nem lett meg, mert az egyház­kerületi jogerős bírói Ítéletnek megfele­lően egybeállitott névjegyzéket az esperes úr jóváhagyta, a felebbezést visszautasí­totta bizonyára nem csak azért, mert nem volt tudomása arról, hogy Gyeni­zse Antal ügyvéd ur hirdeti, miszerint magát egyenlőnek tartja az egyházi törvénykezés terén Szilágyi Dezső egybázkerületi fŐgoudnok úrral, hanem mert Gyenizse urnák nem volt igaza. A választás folyó hó 5 én megtör­tént, ёз pedig a lelkész ur jelentése szerint is „a legcsekélyebb fennakadás nélkül“ vagyis törvény és szabály szerint A választási jegyzőkönyvbe foglalt bevezetés szerint azonban midőn „a választás eredménye lelkész által a je­lenvoltak előtt kihirdetetett, azon fel- hivdssal, hogy a kinek a választás ellen észrevétele van, nyilatkozzék, mire Gyenizse Antal ügyvéd, egyházközségi tag (a presbyterium által alkalmazott gondnok) a választás ellen felebbezést jelentett be, azt hozván fel indokul, hogy az egyházkerületi rendszabály és törvény értelmében választási joguk csak azoknak van, kik egyházi adóju­kat lefizették, s egy évnél régebbi hátralékban nincsenek, a jelen válasz­A „KUN-HALAS“ tárczája. Csillogó gomb . . . Csillogó gomb dolmányomon, Arvalányhaj kalapomon. Csizmám szára csak úgy ragyog — Az álföldön betyár vagyok! A csárdába be-be nézek Ott mulatnak a legények Vén csárdásnak szőke lánya Megcsalt lelkem violája. Húzd rá füstös vén czigányja, Kedvem telik a nótádba, Tudja meg az ég oda át . Ki mulat most, — az angyalát I Kordkovics Dénei. Felsenburgi Höller Jozefin.*) A sötét, ..boltíves földszinti lakásban nyak- gatfák a zongorát. Visító hamis bangók hal­latszottak ki az utczára s a házmester dühösen rohant keresztül az udvaron. — Frau Jozefin — szólt be rikácsolva a *) Mutatvány a szerzőnek őszszel megjelenő kb'te- téből. konyha ajtón ma nincs szerda ne tessék verk- iizni I — Jesszusom! — sipított belülről egy vékony hang — hallod, Jánoskám, mit beszól ez az ember ? Mi verklizünk ! Hagyd el, hagyd el, édes Jánoskám, ne játsz többet. Jaj, jaj, mindjárt görcsöket kapok. •A zongorázást abba hagyták. A házmester méltóságos léptekkel vonult vissza és han­gosan zsörtölődött, hogy meghallják az udvari lakók. — Bolondok ezek az emberek tisztára —■ mondta. — Nem elég, hogy szerdán és szom­baton agyonszekirozzák az embert az ostoba tánczóráikkal, már hétfőn sem nyughatnak, kifogom dobatni őket. — De hát miért is tűri meg a háziúr ezt a nyomorult népséget ? — mondta egy fttstös- képü ember, akinek szénkereskedése nyílt az utczára és* mélységesen gyűlölte azokat a szegény koldusokat, akik télen nem szoktak fűteni. Hogy miért ? Hát én tudom / Tán belesze­relmeskedett abba az asszonyba. Nagy vihogás tört ki erre a megjegyzésre. Bent a boltíves, sötét lakásban felsenburgi Höller Jozefin asszony tánczolt, Nagy hévvel tási névjegyzékbe felvettek többsége pedig adóhátralékos.“ Ezt az indokot hozza fel a lelkészi felhívásra tervszerint felebbezést beje­lentő gondnok ur, az eljárás és válasz­tás alapját képező egybázkerületi bíró­sági ítéletben foglalt, részletes okada­tolással kisért elvi jelentőségű azon rendelkezéssel szemben, hogy : „a név­jegyzékbe minden adófizető egyházközségi tag, tekintet nélkül az egyházi tartozási hátralékokra, felvétessék, vagyis a lel­kész és gondnok urak foglalnak állást azon ítélettel szemben, melynek végre­hajtásáért első sorban a lelkész ur fele­lős, ami nem egyébb, mint lázadás az alsóíoku hatóság részéről a ielsöbb egy­ház hatósággal szemben. Hogy miért eszelte ki a lelkész ur és miért jelentetett be a választás al­kalmával felebbezést, az kiderült vasár­nap, a mely napra a választők által egyhangúlag mellőzött volt főgondnokkal egyháztauácsot hivott egybe, e hivata­los cselekménynél az újonnan válasz­tott főgondnokot és presbytereket mel­lőzte, a gyűlésbe meg nem hívta, azzal okadatolván eljárását, hogy a válasz­rugts lábait a levegőbe és közben bájos moz dulatokra törekedett. — Na, na, fütyölj még egy kicsit, Jánoskám — könyörgött lihegve, amikor az ura, Kádár János ur félbe hagyta a nótát. Látod, hogy zongorázni nem lehet e mellett az ízléstelen nép mellett. — Ugyan hagyj nyugton, — dörmögött Kádár János. — Mit ugrálsz annyit ? — En ugrálok ? Oh te faragatlan ember. Ez ugrálás ? Nézd 1 — Es a levegőbe rúgta lábait. Kádár János hátat fordított. — Bolond vagy 1 — dörmögte csendesen és előkotorászott a zsebéből egy tubákoló pik- gzist. Az asszony észrevette. Mint a héja, csapott a férfira és rikácsolva mondta: — Megcsaltál, nyomorult 1 Mórt tagadtad le ? Honnan szerezted ? — Hát van 1 jelentette ki szárazon a férfi és kéjesen dőlt hátra a székében. — Add ide — kérte az asszony és sietve kikapta a szelencét a férje kezéből. Aztán végigdült a kopot díványon és elme­rült az illatos dohánypor élvezetébe. — Oh, oh — tört ki kebléből a sóhajtás

Next

/
Oldalképek
Tartalom