Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-02 / 36. szám

tás ellen „felebbezést11 (mely jogorvoslatot választási ügyben a törvény nem is ismeri) jelentett be.

Midőn az újonnan választott presby- terek erről értesültek, törvényesség tekintetei és az egyházhatóság iránti tisztelet által vezérelve, azért, hogy a néptől nyert megbízatásuknak eleget tehessenek, a következő távirat intéztetek esperes úrhoz :

„az uj választás daczára uj főgondnok mellőzésével az egyház tanács folyó ügyek intézésére is vasárnapra összehivatott, de a régi tagok kaptak meghivót, újonnan választottak nem ; kérem többiek nevében is Szilády lelkész urat eljárása törvénytelenségére táviratilag figyelmeztetni és utasítani, hogy a gyűlést uj tagokkal az uj főgondnok elnöklésével tartsa meg. Tett hivatalos intézkedését kérem velem táviratilag közölni. Dr. Farkas Imre.“

Erre Dr. Farkas Imre úrhoz a következő távirat érkezett:

„Kellőleg intézkedtem. Esperes.“ A mi mást nem jelenthet és nem is jelent, mint azt, hogy esperes ur az elébe terjesztett kérelemnek megfelelően intézkedett, s táviratának annál kevésbé tulajdonítható más értelem, mert a végrehajtás tárgyát képező kerületi bírósági ítéletben az ügyviteli szabályokban foglalt rendelkezéshez képest a következő jogszabályt tartalmazó kijelentés foglaltatik : '

„az egyház tanács az uj választásig, illetőleg kiegészítésig a hatáskörébe utalt teendőket ideiglenesen ellátni tartozik.“

— milyen máskép is volt valamikor ? Emlékszel, Jánoskám ?

A tubákolás rendszerint álmodozásba ringatta felsenburgi Höller Jozefint.

— Jó, jó — dünnyögte a férj csendesen

— elmúlt az már. Sirhatsz utána, mint a jóidőnek.

— De mégis ... Tudod, Jánoskám, mikor még úgy liivtak engem, hogy a ballet hercegnő. De szép is volt a világ akkor. Haj, haj...

— Az igaz —, szóllott Kádár ^János felragyogó tekintettel — szép is voltál te akkor, Jozetin.

— Na, mi 1 Persze 1 Hogy írtak az újságok rólam ! Es hogy hívtak külföldre. Tudod egy impressario feleségül is akart venni. Aztán a Louis gróf s a kis „petit sucrier“. No nem a párisi. Mindegyik azt mondta, no le gyen a feleségem 1 Na ilyet Hogy lehettem volna mindegyiknek a felesége ? Mi ? . . .

— Persze . . . persze . . .

— Hanem volt egy bolond emberem Emlékszel ? A hosszú huszár. A feketeképü Ki*- fáy Pál. Csak hadnagy volt, de szemtelen. Egyszer meg is csókolt . . .

— A gazember !

— Na persze, Pofonütöttem.

— Nagyszerű 1 Hát mit csinált akkor ?

— Újra megcsókolt . . .

— Igaz . . . igaz . . . emlékszem ... te

Tehát csakis a választásig, a mint hogy az 1899. évben megejtett, a törvény értelmében illetékes helyen panasszal megtámadott s mégis semmisített választás után Szilády Áron lelkész ur a gyűlésbe az újonnan választott presbytereket be is hívta, tőlük és a főgondnoktól az esküt kivette.

Ezek tudatában az uj presbyterek az egyháztanács gyűlésén mindannyian megjelentek, ott helyüket elfoglalták s a zsinati törvény 25. §-a értelmében kívánták, hogy tőlük az eskü vétessék ki, s a volt főgondnok, Péter Dénes ur helyét Vári Szabó István polgármester, újonnan választott főgondnok urnák adja át.

Lelkész ur a hozzá esperes úrtól érkezett következő táviratot olvasta fel: „a régi presbyterium az uj választás megerősítéséig köteles az ügyeket végezni“ s utalva arra is, hogy a választás ellen felebbezés jelentetett be, felhívta az újonnan választott presbytereket, hogy elfoglalt helyüket hagyják el, mert őket tagnak nem tekinti, s miután felhívásának foganata nem lett, a gyűlést feloszlatta.

A gyűlés után történt éles hangú, az ügy érdekében sajnálatos vitát mellőzöm, csupán arra a kérdésre feleik, hogy „ki áll a törvényes téren“ ?

Szerintem az uj presbyterek.

Ezen véleményemet következő okok támogatják :

A zsinati törvény 21. §-a igy szól : „a presbyterium tagjai :

a) hivatalból : a rendes vagy helyetmondfad — szóit álmodozva Kádár János és komoran bámult a levegőbo.

— Igen ... Es én azt mondtam erre neki: „Jól van, hadnagy ur, ön kétszer megcsókolt. Holnap majd bemutatok, magának valakit, aki nyugtázni fogja önnek ezeket a csókokat. De jöjjön el az öltözőmbe. Este.“

Es másnap ott volt. Emlékszem. Ee te odaszóiiíottál engemet. Bemutattál neki. Azt mondtad : „kérem hadnagy ur, itt a vőlegényem, Kádár János! Primhegedüt játszik és szerelem őt. Legyen szives és számoljon el a csókjaimmal.“

— Pompás, pompás — kaczsgoít fel Joze fiin aszszony, — igy volt, igy, és aztán a feketeképü huszár erre összeütötte sárkány tyuját és bocsánatot kért.

— Igsn, csakhogy másnap levelet irt neked a siemlelen. Mit is irt ?

— Na na neharagudj. Voltaképpen igaza volt. Azt irta hozy őrülten szerelmes belém Es igyekezett a lelkemre beszélni, hogy ns legyek a feleséged. Hiszen te olyfin szegény vagy, mint a templom egere.

— Haj, haj . . . Bizony igaza volt < . .

Jo/efin asszony felállott. Nyújtózkodott

egyet és vidáman mondta:

De szerettük egymást. Mi ?

Pakots József.

(Vége következik.)

tes lelkész, a gondnok vagy gondno kok stb.

b) „választás utján az egyházközség választóképes tagjai által választott egyének.“

A törvényben ide vonatkozólag egyéb rendelkezés nincs, tehát a megválasztott presbyterek a választás befejeztével azoznal hivatalba lépnek, még az esetben is, ha a választás ellen a törvény 300. §-ában megadott jogorvoslat, a panasz beadatik is, mivel a törvény csupán azt irja elő a választás feltételéül, hogy a választók névjegyzéke jogérvényesen egybeállitva, felebbezés esetén az esperes által jóváhagyva legyen.

Miután egyházi törvényünkben positiv rendelkezés nincs, világi törvényre utalok és pedig a községi törvényre, melyben ki van mondva, hogy a választás befejeztével tekintet nélkül az igazoló választmány folyamatban levő eljárására, a képviselőtestület alakuló gyűlésre egybehívandó, tehát felebbezés esetén is az uj községi képviselők működnek.

A főgondnokot illetőleg pedig utalok a képviselő választásról szóló törvényre. Ha a választás inegtámadtatik is, a képviselő mindaddig tagja a háznak, inig választása meg nem semmisittetik.

De jelen esetben a főgondnok és presbyterek választása jogerős ítélet alapján történt, annak végrehajtását semmiféle kigondolt felebbezéssel megakasztani nem lehet, mert bár azt hirdeti Szilády Áron lelkész ur, hogy az egyhá/.kerüléti bíróság félrevezettetett — a mi a bíróság nagytekintélyű tagjainak nyílt megsértése, mert oly gyengeséget Aliit róluk, mit feltételezni képtelenség — mégis csak tartozik az ítélet előtt meghajolni, s azzal szemben esperes urnák bizonyára irás hibából származott táviratára nem támaszkodhat, annál kevésbé, mert maga az esperes ur tette azon korrekt kijelentésért : „megesnék, ha a járásbiró azért nem hajtaná végre a Oúria ítéletét, mert az szerinte nem igazságos. Tetszik, nem tetszik, végre kell azt hajtani, s az alantos hatóságnak nincs joga a felett okoskodni.“ Ily kijelentés után a lelkész ur által felolvasott távirat csakis tévedés eredménye lehet, mert józanul nem lehet feltételezni, hogy az imént idézett kijelentésével szemben az esperes ur, a kerületi bíróság ítéletének azt a rendelkezését, hogy „az egyháztanács az uj választásig a teendőket ellátni tartozik“ figyelmen kívül hagyva, ellenkező utasítást adott volna, ezt feltenni képtelenség még azért is, mert :

egyházi törvényünknek nincsen