Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-05 / 32. szám
IV. évfolyam Kun-Halas, Í900. Augusztus 5 32. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fő-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. c Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. Fél „ 5 „ - „ Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Keflexiok.* „Tiszfességtudás? Mit jelent magyar fülnek ez a szó? Sem a tisztességes lelkületet, sem az erkölcsösséget, sőt magát a tisztesség iránt való egyéni érzéket, vagy hajlamot sem jelenti, hanem jelenti igenis az érintkezésnek, a bánás módnak egy finomabb, egy olyan formáját, mely a másik felet semmiképpen meg nem sérti. A ki sem magán körben, sem a piaczon, vagy csoportban a köteles tisztelet hangját másokkal szemben el nem téveszti: az tisztességtudó ember.“ így olvasom definiálva a tisztességtudást egyik fővárosi lap vezérczikkében. És ha már olvastam, önkéntelenül is felmerült előttem a kérdés: Meg van e ez a tisztességtudás a halasi magyarban? mert ba jó tulajdonság —pedig az, — kivánatos volna, hogy meg legyen benne. Fontolgatom, latolgatom, összemérem annak jó tulajdonait „erkölcseivel“ és arra a szomorú, — tapasztalásból is vett tudatra jutok, hogy: nem ! nincs meg I * Szívesen adunk helyet e szakavatott kézből jövő soroknak s ajánljuk a szülőknek megszivlelésre. Szerk. Látom már a consternatio kifejezését egyik másik arczon e categoricus kijelentésem felett; látom a szerkesztői * alatt is a megjegyzést, hogy: „Nem értünk ugyan mindenben egyet stb.“, a miért is oda enyhítem kifejezésemet, hogy : általánosságban nincs meg, mert bizony csak egy kis meggondolás után is felfakad a sóhaj a kebelből: „Hát bizony nem az a halasi magyar sem már, a ki volt ezelőtt csak 20—25 évvel is!“ De nem ám! .Hol vannak azok az idők, mikor a város falai közt időző diák nemcsak közvetlen környezetének, hanem a szó szoros értelmében a nagy közönség beczézett kedvencze volt? — Ma? — megbicskázzák ? Hol vannak azok az idők, mikor a városban letelepülő idegennel éppen a magyar szívben gyökeredző jóindulat felejtette idegen voltát? Ma? keserűen, — annál keserűbben éreztetik vele jövevény voltát, minél szerényebb, minél inkább meghúzza magát, sőt — megbicskázzák ! „Hja, változtak az idők: változtak az erkölcsök!“ „Mindenki annyit ér, a mennyire becsüli magát!“ „Bátraké“ (talán látrebinszkieké?) „a világ!“ Ilyen s ehhez hasonló mondások látszanak manapság érvényre jutni. S valóban a tapasztalat arra tanít, hogy egy jó porczió „életre való“ szemtelenség, saját kis érdemeinek felfújása s folytonos hangoztatása, mások gyengéinek nagyítása, érdemeinek kisebbítése, könnyebben vezet — másoknak úgyszólván hátán — a czélhoz, mint az az émelygős alázkodás. Nem frázisokkal dobálódzom, — nem! Hiszen a „befejverések*4 már majdnem állandó rovatától eltekintve, még élénk emlékezetben van az eset, midőn az est homályában gyanútlanul haladó diákot megrohanják és megbicskázzák; — hiszen csak a napokban történt, bogy egy — lakása előtt időző nyug. papot durván insultáltak s szóváltás közben világos nappal megbicskáztak. Hogy az első esetben mi volt a gaz tettesek indító oka: talán mai napig sincs kiderítve, úgy lehet, hogy csupán a „virtus“, a második esetben is csak az volt az áldozatnak egyedüli bűne, A „EUN-HALAS“ tárczája. Az anyósokról *) A béke ideje. — Tehát most ön utazik uram ? — ügy van nagyságos asszo;jyoiű. — Ei mondja, mi tetszik önnek legjobban uíazasa alatt ? — Az esték. Oh, azok az esték! — Mert igen korán szokott a udai térni az — anyósom. Majd . , . Adél (anyjához) Béia megígérte, hogy négy órára itt lesz ; pedig mar negyed öt van, és még sincs itt. Anya: Ne félj lányom, majd megtanítom pontosságra, ha az anyósa leszek. Elégtétel. — Uram, ön a tanezosnőm lábára lépett. — Igazán sajnálom . . . *) Kóstoló : Sirasaka Andor ismert nevű írónak sajtó alatt léyő s már a f. hónapban megjelenő „Anyósok Könyve“ ez. képes müvéből. Egy fűzött példány ára két kor., dészpóldánya 4 korona. Megrendelhető szerzőnél : Bogdásán (Baranya m.) Ajánljuk a humoros irodalom barátainak pártolásába. (A szerk.} — Ej, ön elégtétellel tartozik. — Tudja mit? Lépjen az anyósom lábára Az ördög. Murok Boldizsár urambáíyám vigan tölté estéit barátai körében a „Zöld hordó“ vendéglőben. 0 vitte a szót s nagyokat mondott. Hogy pedig jobban elhigyjék neki, hozzá szokta tenni: — Vigyen el az ördög, ha nem igaz! Amint minap e szót kimondá, belépett a korcsmába a cselédje. — Teins ur, tessék hazajönni, megérkezett a nagyságos napaässzonya! Murok ur vette a kalapját és haza sietett. Csak annyit mondott barátainak : — Nem jó az ördöggel tréfálni! Ne idézz ördögöt. Egy becsületes családapa valami ócska kanapét elbontott, s benne egy régi írást talált, az eisárgult íevéen ez állt: „Ki az ördögöt akarja idézni, az keljen fel ujhoid éjjelén, s egyedi!1 járja be a szobákat; mikor a 12 órát üti, gyújtson gyertyát, álljon a tükör elé. A többi aztán magától jön.“ — A polgártárs könnyen kiváncsi volt látni az ördögöt. Úgy tett, mint irva volt. Mikor a gyertyát meggyujtva, a tükör elé állt, megrémülve fordult hátra. A tükörben — anyó sát látta, a ki hallotta veje járását és utánna lopódzott. Angyal és ördög, (képpel.) — Most bánom, hogy agglegény maradtam. Ilyen szép hölgyet feleségül birni, fölér az édenkerti boldogsággal. — Igen ám, de az anyós, Valóságos emberbőrbe bujt ördög 1 — Bocsáss meg barátom: a biblia szerint az angyalokból lettek az ördögök. — Éppen ezért! Csak olyan angyallal kössön az ember frigyet, a ki nem hozza magával lakásunkba az — ördögöt is. Paradicsom. — Barátom, az én házam valóságos paradicsom, — Hogy — miként ? — Az én nevem Ádám, a feleségem Éva S az anyósom pedig a kígyó ! Szegény tatár. Mi a nyelves anyóa ? A* ördög nővére, Kitől epe lesz a
