Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-16 / 16. szám
Aprilis 16. KUN-HALAS. 1899. — - Eltűnt leány. Banga József pirtói gazda Mária nevű 16 éves leánya f. hó 12-én délután ismeretlen okból s körülmények között eltűnt. A rendőrség még nem akadt nyomára. — A járdákon ácsorgók figyelmébe. Rossz szokása népünknek, hogy ünnep napokon nagy tömegben ácsorognak a járdákon s ez által a szabad közlekedést s a sétáló közönséget akadályozzák. Rendőrkapitányunk igen helyesen ennek elejét venni iparkodik s kivált ünnep napokon, rendőrökkel tisztittatja meg az utczá- kat. E hó 3-án Zseni Istvánt, Szakái Pált, Paar Józsefet, Simon Imrét, Turcsik Sándort, Kovács Sándort és Tóth Pált, mert a rendőrök felhívására tovább is áesorogtak, 1—1 frt pénzbüntetései sújtotta. Tálán igy sikerül leszoktatni népünket erről a csúnya szokásról. — A hal asi ev. rcf. felsőbb leány iskola zenetanára, az intézet helyiségében f. évi április hó 23-án növendékeivel házi hangversenyt rendez. A műsort legközelebbi számunkban közöljük. — Bagdad. Múlt heti számunkban e czim alatt közölt hírre vonatkozólag az Arimánt szorongató egyik szódavizes érdekelttől azt a kiigazítást vesszük, hogy nem az üvegekben van a hiba, hanem rendszerint az azt nyomkodó muzulmánban. Ugyan is, ha a muzulmán olyan elkeseredett ellensége az ármá- nyos víznek, hogy azt а К о r á n által parancsolt mosakodáson kívül egyébre abszolúte nem használja, poharában pedig egyáltalában nem tűri, természetes, hogy a megrettent szódavíz is eszét veszti s nyakra-főre minden felé menekül, csak épen a pohár felé nem. Mert inkább akar az ellenséges muzulmánnak esetleg a markába, mint annak gyomrába kerülni, hol tudva levőleg magát a megsemmisülés veszélyének tenné ki. Ettől fél és nem a maroktol, honnan könnyen megszabadul. — „Akar ön jó konyakot inni?“ — kiáltja egy barna müezimm. Ne hallgass rá oh igaz hitű muzulmán, hanem béktily meg az ármányos szódavízzel. Akkor az üveget is sikerrel nyomkodhatod s Allah hosszúra növeszti szakáladat. (Beküldetett.) — Öngyilkosság. Molnár K. Rozália hajadon, a feletti elkeseredésében, hogy kedvese hűtlen lett hozzá s másnak esküdött örök hűséget, e hó 3-án gyufa oldatot ivott s meghalt. — A Hofmeister testvérek által jó viseletű cselédek részére adott adományban a következő cselédek részesittettek: Kollár István, Faragó András, Bozár József, Jójárt János, Kauz Imre, Oláh Lajos, Kis János, Brecska Mihály, Miskei Ozifra Sándor, Halász Péter, Monda P. Sándor, Varga T. István, Lakos Imrónó sz. Keresztúri Imrónó, özv. Papp Istvánná sz. Si- rányi Erzsébet. — A függetlenségi és 48-as kör 1899. április hó 23-án saját nagytermében a gazda és iparos közönség részére népies bált rendez. — Köszönet nyilvánítás. A halasi Gazdasági Bank részvénytársaság tek. Igazgatósága a mai napon az ez évi nyereségből köz és jótékony czélra szánt összegből 20 koronát volt kegyes utalványozni a rom. kath. népiskola szegény tanulói segélyezésére oly módon, hogy az arra legmóltóbbak között kioszszam. Eme szives felszólításnak nagy örömmel s készséggel eleget téve, van szerencsém becses tudomásul adni, miszerint a 20 korona összeg a következő igen szegény, de szorgalmas és jóviseletíi növendékek között osztatott ki a mai napon s ezek mindenike 4 korona segélydijban részesült: 1. Szvetnik István 1-ső osztályú. 2. Szvetnik Kálmán 3-ik osztályú. 3. Szabó János 2-ik osztátyu. 4. Benedek Eleonóra 1-ső osztályú. 5. Csillag Rozália 4-ik osztályú tanulók. A helybeli Gazdasági Bank részvény társaság tek. Igazgatóságának —■ gyakorolt jótékonyságáért — a segélyezett szegény iskolás növendékek s azok szülői nevében ez utón is hálás köszönetemet nyilvánítom. Mély tisztelettel. Halas, 1899. április hó 14. Véber István rom. kath. plébános, elnök-igazgató. — Országos vásár tartatik Jankováczon április 17-én és Vadkerten április 28. és 24-én. — Ej szálloda. Özv. Kurka Fereneznó a helybeli volt Leicht-féle kávóház helyén, a kor követelményeinek mindenben megfelelő szállodát ópittett, melyre az engedélyt a tanácstól már megkapta. Az uj szálloda a f. óv őszén nyílik meg. — Lopás. Musa Sándornéhoz e hó 16-án egy uriasan öltözött csavargó, szállás keresés ürügye alatt bement s tőle egy észrevétlen pillanatban 5 frtot elemeit. — „A Képes Levelező-Lap“ ápril havi száma bő tartalommal épen most jelent meg. — Sok egyéb a gyűjtőket érdeklő közleményen ki vili gazdag csere-rovatot tartalmaz. — Előfizetői minden számhoz egy műmellékletet kapnak. — mutatvány számot a „Képes Levelező-Lap“ kiadóhivatala Székesfehérvárott mindenkinek ingyen küld, a ki azt egy látképes levelezőlapon kéri. Az ápril havi szám 15 krnak levóljegyekben való beküldése ellenében kapható. NYILT-TÉR*) Nyilatkozat. ügy értesültem, hogy Dr. Dobozy István a f. hó 8-án tartott városi közgyűlésen, nemcsak a trachoma kezelés körül kifejtett működésemről nyilatkozott élesen elítélő módon, de jónak látta, utólagos kritikáját oda nem tartozó és egyéni becsületein ellen irányzott támadással tetézni. Ennek megtorlása iránt, minthogy a sértést nyilvánosan követte el, az ügyet ón is a nyilvánosság terére vittem és e ezélból a tör- vényeslópóseketmegtettem. Egyszersmind a közönségre bízom annak megítélését, mennyiben egyezik meg a jó ízléssel, valaki ellen ott tenni ilyen kirohanást, a hol az illető jelen nincs és fel nem szólalhat. Halas. 1899. április 12. Dr. Beck Sándor. *) Az e rovat alatt közlőitekért neru vállal felelősséget a szerk. KÖZGAZDASÁG. Kész lisztet vegyünk-e vagy őröltessünk. Nem először Írunk e tárgyról, de vissza kellett rá térnünk, mivel kis gazdáink általánosan bevették a káros szokást, hogy a lisztet készen vásárolják a kereskedésben és saját termelte búzájukat meg eladják, igy egész éven át nem az ő terményükből készült kenyérrel táplálkoznak hanem sokkal erőtlenebb minőségű idegen, talán gyengébb minőségű gabonából készült liszttel látják el házuk népét. Es e szokás nagyon káros, nagyon költséges és a mellett sehogy se illik egy földműveléssel, gabona termeléssel foglalkozó kisgazdához. Vagy mit szólnának ahhoz a dologhoz, ha egy kis gazda befogna a hízóba 2—3 sertést, ki hizlalná, aztán elhajtaná a piaczra és eladná, azzal indokolva cselekedetét, hogy minek vesződnék ő, a leöléssel, füstöléssel, inkább eladja a hízott sertéseket, aztán pénzért vesz, mindig fris húst, fris zsírt. Ugy-e bár ez az ember nagyon drágán megfizetné az ő kényelem szeretetét, mert olcsón adná el a disznait, és drágán venné a friss húst, friss zsírt. Ilyen forma a dolog a lisztvétellel is. A gazdák megtermelik a jó búzát, rozsot és a helyett, hogy saját termésű búzájukból, rozsukból ellátnák magukat egész évre jó liszttel, hogy ősi szokás szerint beörletnónek ősszel és tavasszal, nem ezt teszik, hanem készpénzen vagy hitelbe vesznek kész lisztet. Erről a káros és rossz szokásról akarom ón eltéríteni a kisgazdát, ha meghallgatná az okos szót és a jó tanácsot. Sok indok közül a következőket hozom fel azon javaslatom támogatására, hogy a kisgazda ne kész lisztet vegyen, hanem vámért saját gabonáját örlettesse. Első indok, hogy a búza ára és a liszt ára között nincs egészséges arány. A búza árához mérten a liszt ára igen magas, úgy hogy az őr- letés felszámítása valóságos uzsorába vehető. Vegyük csak elő a mai árakat.: A búza ára 9 frt 10 krtól — 10 frt 60 kr. A rozs ára 8 frt 50 kr. A liszt ára 0 18 frt 30 kr. a 6 számú pedig 13 frt 60 kr. Most közép árt a búzából vegyünk 9 frt 80 krt. A liszt közép árát 16 frt 80 krba, igy egy métermázsa búzától egy mótermázsa liszt ár kü- lömbsóg 7 frt. A rozsnál hasonlóan ál a számítás. Egy métermázsa rozsliszt ára 14 frt. így a rozs árától 5 frt 50 kr. a külömbség. Ha még fölszámítjuk a korpa árát 4 frt 50 krra és a hulladékot, az ugynevezet malomport is számítjuk, előttünk van a lisztörlés roppant magassága, és ez minden számitó embert gondolkodóba ejthet, hogy készen vegye-e a lisztet, vagy ősi szokás szerint vámért őröltessen. Második indokunk az. hogy a készen vett díszt úgy áll elő, hogy egy bizonyos mennyiségű búzát 6, illetve 7 féle lisztre őrletnek. Gondolkodjunk csak, hogy a búzában levő táperő, mikor van meg a lisztben jobban, ha a búza 7 féle lisztet ád, vagy csak 3 féle lisztet. Minél több felé osztják a búzából nyerendő lisztet, anál több félé osztjuk annak táp- erejét is, igy sokkal okosabb kevesebb felé osztani, hogy egy-egy részben elegendő tápanyag legyen. Ennek az állításnak az igazságát a mindennapi élet igazolja. Nézzük csak a munkásokat mikor kenyeret falatoznak. A készen vett fehér lisztből mily karajokat vágnak le, s még mindig nincsenek jól lakva, vagy ha igen, de hamar megéheznek utána. Nézzük meg az őrletett lisztből készült kenyér evéskor. Mily nagy a külömbség. Már pedig a táplálkozásnál főtekintetbe jön az, hogy minél tápdusabb anyagot együnk, mely a vérképződésre a testi erő növelésére és fentartására jobb. Ha tehát azt akárjuk, hogy testi erőnket, egészséges vérünket fentartsa, a mindennapi, nélkii- lőzhetlen kenyér, ne vegyünk készen lisztet, hanem vámért őrlessük meg a magunk gabonáját. Ezzel a régi jó szokás fel frissítésével nemcsak az emberek járnának jól, de az állatok is. Az állatoknál különösen a lovaknál és a tejelő marháknál a korpa egyike a legjobb erőtakarmányoknak. Ezt elvonni az állattól, igazán nagy kár, nagy vétek. De azt kérdem, hogy a kisgazda, mikor eladja 9 frt 50 krórt métermázsáját a búzájának, vesz e 4 frt 50 krórt annyi korpát, a mennyi állattartásához szükséges. Nem teszi biz, mert azt mondja, hogy igy a korpa méreg drága, és igazat mond, de ennek az igazságnak a keserű levét az állatok isszák meg, mert a kisgazda maga és háza népe nem koplalhat, a lisztet csak megveszi, de állataitól a korpát elvonja, s aztán a répát, krumplit csak úgy polyvával keverve adja nekik. Harmadik főindokom tehát a vámért ör- letós mellett az, hogy igy a korpa megjön a házhoz és azt felemésztvén, a gazdának tej, hús és jó trágyában bőségesen vissza fizetik a korpát. Egy kis számítás és a kisbirtokos belátja, hogy azt a fehér kenyeret, azt a lisztvételi uri- zálást nagyon megfizeti, mert a búza ára és a liszt ára közt nagy a külömbség. Es ez természetes dolog, mert a lisztvé- telnél. már nemcsak az örletés, tehát nemcsak a molnár van fizetve, nem csak a gőzmamalmi részvényeseknek van megadva a nagy kamat, de a kereskedők is kívánják fárádságuk jól megfizetését. És ha jól meggondolja a kisgazda a dolgot, akkor, mikor van neki búzája, rozszsa, a mit ő megőrölhet, nem kénytelen megfizetni, azt a sok örletósi, liszt vételi költséget. De mikor igy az őrletés mellet török lándzsát, mikor kisgazdáinkat arra bnzditom, hogy ősszel, tavasszal, őrlessenek be házi szükségletükre lisztet, ugyanakkor előttem van a mi kismalom iparunk végtelen végtelen sok hiánya, felszereletlensóge. Itt vannak az árva pataki malmok. Igazán olyan állapotban, hogy senki az ő szép gabonáját, oda őrletni uem viszi. A folyókon levő malmok megfogynak egyre-másra, felszerelés dolgában ezek is hiányosak. A gőzmalmok legnagyobb része nincs vám örletésre berendezve, s igy a gazdák kényszerítve vannak arra, hogy igen nagy kárukra, gazdaságuk igen nagy hátrányára, kész lisztet vásároljanak. Ügy, hogy félek attól, hogy a kismalom ipar ki fog veszni, mert a mai kor kívánságának nem képesek megfelelni, kityögő-kotyogó malmukkal. Nincs más hátra, mint egy-egy nagy vidéknek csoportosulni és saját érdeküknek megfelelő jól berendezett vámörlósre alkalmas malmokat állítani.
