Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-16 / 16. szám
Aprilis 16. KUN-НА LA S. 1899. A kis-majsai útnak a községi közlekedési utak hálózatából leendő törlését elrendelő ministeri határozat tudomásul vétele után a szeged-dorozsma- halasi rendes nyomtávú h. é. vasút ügyében dr. Nyilassy Pál és társa által a város közönségéhez intézett kérelem került tárgyalás alá. — A 27 km. hosszú vasút vonal kiépítéséhez szükséges hozzájárulás biztosítása czéljából az engedményesek az egyesektől roméit 20.000 frt értékű hozzájáruláson kívül a város közönségétől a köztulajdont képező területeken ingyen területet és törzsrészvé- nek ellenében 60.000 frt hozzájárulási összeget kértek. — Hogy mennyire csalódtak biztosnak állított reményükben az engedményesek, mutatja a képviselő- testület, határozata, mely Dr. Babó Mihály indítványa ellenére, ki kulturális közgazdaság tekintetéből s általában haladás szempontjából az anyagi támogatás teljes mellőzésével, elvileg szükségesnek, üdvösnek és örömmel üdvözöltnek kimondatni indítványozta a czélba vett vasútvonal kiépítését, a képviselő-testület többsége 30 szóval 26 ellen Kolozsváry Kiss István orszgy. képviselő és Kúti Szabó Imre indítványára még az osztrák és magyar korona értékben mit sem képviselő elvi támogatást is megtagadta a vállalattól. Hogy képviselő-testületünk egyikmásik tagja nem akar, vagy nem képes a kor követelményeinek, a haladás szülte igények megértésének, azok méltánylásának színvonaláig felemelkedni, már több Ízben sajnosán tapasztaltuk eddig is, nem lepett meg most sem. Kínosan érint azonban bennünket s úgy hisszük városunk minden, a haladás, gazdasági s kulturális fejlődés és anyagi gyarapodás iránt érzékkel biró és azt biztosítani és előbbre vinni törekvő polgárát is azon körülmény, hogy a város közönségét a maradiság, hogy ne mondjuk: az elmaradottság hő istápolója gyanánt feltüntető ezen határozatot azon egyén nevével kell kapcsolatba hoznunk s talán az ő befolyásának tulajdonítanunk, kit már állásánál fogva is a haladás egyik első bajnokaként szeretnénk látni közügyeink intézésénél. Reméljük azonban, hogy e vasút ügye is rövid idő alatt oda fejlődik képviselő-testületünk kebelében is, hová — igaz: hosszú és nehéz fejlődés eredmé- nyeképen — a majsa-halas-bajai vasút ügye fejlődött, melyet akkor a képviselő- testület hasonlóképen még elvben is ellenzett, utóbb pedig 30,000 frt hozzájárulással támogatni határozott. Az addig elfolyó idő gazdasági s egyéb veszteségei — ha a vasút a mi hozzájárulásunk nélkül ki nem épülhet — a 30 elvi ellenző rovásán hirdetendi a haladás elvi ellenségeinek szomorú diadalát, mely ideig- óráig megakasztá városunk nagyobb arányú fejlődését. A halas-rigyiczai keskenyvágányu h. ó. vasút ügyében előterjesztett küldött- ségi jelentés, mely a zsombolya-nagy- becskereki keskenyvágányu h. é. vasútnál tapasztaltak alapján e vonalon is pártolandónak javasolja a keskenyvágányu vasút kiépítését, ha a halas-bajai rendes nyomtávú vasútvonal kiépítése a közel jövőben nem biztosittatik, mellőztetett s a képviselő-testület — vasút ellenző lendületében — még ezen esetben is megtagadta a támogatását a keskenyvágányu vasúttól és hozzájárulását a rendes nyomtávú vasúthoz adta meg. A behajthatlannak kimutatott pótadók törlésének elrendelése után a Csef- regi István által a vásártérre épített, épület felülvizsgálatáról beteijesztett bizottsági jelentés tárgyalásánál, az átvételi jegyzőkönyvet annak idején kifogás vagy észrevétel nélkül aláirt Tihy Gusztáv utólagos, pót észrevételei s az ennek következtében egyik városi képviselő részéről a hatósággal szemben használt, a fenforgó körülmények közt indokolatlan, sértő bírálat az előadó részéről nyomban „megválaszoltatván,“ a közgyűlés fináléjaként a bevezetés erős ac- cordjai hangzottak innét fel, melyek közben „félig útban“ határozták el, hogy a város a szegedi kiállításon csupán a gyümölcs kiállításban vesz részt, anyagilag csupán ezt támogatja, egyebekben azonban a jó akaratú erkölcsi támogatás jeléül felhívja a város polgárait a részvételre. HÍREK. — Megye-gyűlés. A f. hó 10-én megtartott megyegyülós jóváhagyta városunk képviselő-testületének iskolai felügyelői állás szervezésére vonatkozó határozatát. Reméljük, hogy immáron nem sokára ki lószen tűzve a választás. Jóváhagyta az 1897 évi á r- vapónztári számadást. Elvetette Zseny Istvánnak az adójegyzői állás szervezésére vonatkozólag beadott felebbezésót s elrendelte ezen állás betöltését, — utasította azonban a hatóságot, hogy az adótanácsnoki állást illessze be a városi szervezési szabályrendeletbe. Megváltoztatta a képviselő-testület ama határozatát, amelylyel megtagadta a polgármester és a rendőr-kapitány fizetésének felemesét. így tehát e két hivatal dotatiója a megyei főszolgabirák illetőleg szolgabirák dotátiójára emelendő. — Kedden nagy szabású tanácsülés lesz, a melynek tárgyául egyedül a szőnyegen levő ópitkezési ügyek tűzettek ki. Úgy halljuk, hogy egy építkezési ügyben oly helyről jönnek gáncsok és gördittetnek akadályok, a honnan legkevésbé várná az ember, s a mely helynek kötelessége a város haladását ö n z e 11 e- n ti 1 szolgálni és nem annak útjába állani. — A trachoma orvosi állás betöltése tárgyában, a képviselő-testület által beadott fe- lebbezését, a belügyminister elutasította s kimondta, hogy az állás betöltése a polgármester hatáskörébe tartozik. — Szemvizsgálat. A törvény által előirt havi szemvizsgálat a füzes pusztai iskolánál f. hó 12-én hajtatott végre. Jelen volt 47 tanuló, kik közül trachomásnak 4, trachoma- gyanúsnak 3 találtatott. A trachoma szembajosak: Gyenizse Jolán, Gyenizse László, Kocsis Etel és Török Sándor, kik már az előző hónapokban is gyógykezelés alatt állottak. — Az óvsz. gyűlési képviselőválasztók névjegyzékének összeállítását, a központi választmány legközelebb megkezdi. Felhívjuk rá a polgárok figyelmét. — A „Majsa és Vidékéből“ olvastuk: Elkönyvelt halott, a ki ól. A halasi kir. adóhivatal múlt hó 29 én megkereste a városi elöljáróságot s azt kérdi, hogy való-e az, miszerint Halason 1892. évi január hó 12-én elhalt Halász Rozália Rafay Istvánná, a kinek halálát már pro- tokulumba is vezették, Majsán ól ? Persze, hogy való. Hiszen a ki Halason meghal, az Majsán feltámad! — Házhelyek eladása. A kathólikus temető közvetlen szomszédságában levő Kohn- fóle 17 holdas birtokot a Gazdasági Bank mint a tulajdonos megbízottá ma délután 2 órakor a helyszinén kisebb parczellákban (260—300 Q-ölesekben) önkéntes magán árverésen eladja. Terjed a város! vétkezése akár melyik férfiúnak is, ha mindjárt vezér volt is az a férfin. így is nagyon nehezen felejtették a kunok a székely földön hátramadt fehér népséget, meg azt a „Jeddre Ne!“ két szót, meg a székely menyecskénél marad két ujju zekét. Hanem, ha már a Kuthen vezér zekéje ott maradt is a székely földön, elhozta a helyett cserében Kuthen vezér Mike Sára asszony nemzetének azt a testvéries rokonszenvót a kunok számára, mely örök becsű és változhatlan maradt mindvégig és a melyet meg is érdemelt Kuthen vezér derék népe kezdettől óta. Ennek a kétségbe vonása, darázs fészekbe való nyúlás lenne, mert minden igazi kunnak még az ős déd-üke is kikelne sírjából annak hallatára, hogy unokáik megfeledkeztek e hazába való beköltözésük szent emlékeiről; és arról a testvéri rokonszenvről, melylyel az Árpád honfoglalása óta bent lakott magyarok a hozzájuk beköltözött 40 ezer kun családot fogadták. Ugyanezért tegyük félre ezt az avult képet s fordítsunk a történetnek arra a lapjára, mely a magyar nemzetet akkor állítja szemeink elé, mikor fiai együt harczoltak, együtt ontották vérüket a kunokkal a haza szent földének és szabadságának védelmezésében. Azoknak az unokái, a kik Kuthen vezérnek a vezetése alatt, telepedtek a ma is jászkunok által lakott területen, épen olyan derék magyarokká váltak, mint a haza többi lakói, kiknek diadalmas apái Álmos fejedelmi fiának, Árpádnak, vezetése alatt — a költő szavai szerint — „Tisza boldog partjait és a nagy Duna mellékét lepték el,..gyenge fiákká! s hó keblű deli hölgyekkel s a kiknek dobogó paripái tiporták a bús csendbe merült orsságok puszta határit.“ Hiszen Lehel kürtjének harezra hivó szava is hatalmasabb volt a székely igriczek sip- és dob zene handabandázásával és Mike Sára is sokáig sajnálta Imoláját a pogány Opoúr Szilémértól, a ki őt tudvalevőleg a templomból rabolta el s vitte haza feleségül, magának, — mig Szilamér a pogány tuhutún valláson volt. — de később mégis kibékült ép úgy, mint a hogy leomlottak azon a válaszfalak, melyek által előidézett félre értés oly gyakran testvéri vérben füröszté a magyar hazának jobb sorsra érdemes, harezra termettt, vitéz fiait. A kunok sem vitézség sem hazaszeretet dolgában, sem a hazáért való áldozat kézség tekintetében, sohasem maradtak hátra. Pedig bizony sok és keserves dolog történt velők az alatt az idő alatt, mig, mint idegenek itt letelepedtek s mig az ország többi lakosaival egyenjogosit- tattak. Gyárfás István, „a kunok történetének alapos ismerője, a jászkunok személyes és birtok viszonyainak történelmi és jogi fejtegetése“ czimü munkájában a kunokról akként emlóktzik meg, hogy általában a jász-kun kezdettől fogva rettegett, vitéz, szabadságszerető s a hazáért áldozatra kész nemzet volt, mely a Bethlen, Rá- kóczy, Tököly alatt vívta harezokban, a szabadság zászlói alatt küzdött, a Rákóczy forradalom alatt saját költségén s hazája fiaiból önálló jászezredet állított ki s melynek legközelebb az 1848-49-iki szabadság harezokban önfeláldozó részvétele országszerte ismeretes. (Folyt, köveik.)
