Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-02 / 14. szám
Aprilis 2. KUN-HALAS. 1899. — Eljegyzés. Szál ay Ernő, a topolyai kir. közjegyző irodavezetője, múlt hó 18-án eljegyezte Bács-Topolyán a szép Adler Gizella kisasszonyt. Midőn ez eljegyzésről hirt adunk, egyúttal őszinte szerencse kivána- tunkat küldjük Szalay urnák, ki pár óv előtt a halasi társaságnak is egyik kedvelt tagja volt. Agglegénysógben maradó barátjai és jó ismerősei, habár az eljegyzés hire őket mélyen lesújtja, gratulátiónkhoz készséggel csatlakoznak. — Párisim. A párisi 1900. évi világ- kiállításra nagyban folynak az előkészületek. A „Vagons-Lits“ Társaság már most megkezdte a társas kirándulások szervezését. Halasra vonatkozólag a társaság szervezésére lapunk szerkesztője kéretett fel, aki minden tekintetben szívesen ad felvilágosítást az érdeklődőknek. — Járásbíróságunk ügyforgalma az elmúlt évnegyedben a következő volt: Beérkezett : Polgári ügyben: 172 sommás kereset, 136 végrehajtás, 176 örökösödési ügy, 36 fizetési meghagyás, 119 polgári vegyes ügy, 46 megkeresés, — büntető ügyben: 87 vétség és kiliágási ügy, 79 vegyes ügy, 16 megkeresés; a telekkönyvi hatósághoz beérkezett 2774 beadvány, ebből a végrehajtási ügy 73, árverés 9, tkvi átírás 2346, hagyatéki ügy 47, másodbirósági ügy 8, vegyes ügy 291. — A vértetu kötelező irtását a vármegye szabályrendeletileg elrendelte. Az e tárgyban alkotott rendeletet, kiváló fontosságánál fogva, legközelebb bővebben ismertetjük. A vórtetű tudvalevőleg a gyiimöcsfákat, különösen az alma fákat támadja meg s e hitvány élősdi féreg az oka almafáink rossz, férges termésének. A rendelet szerint az irtás, birság terhe mellett, minden fa tulajdonosnak kötelessége. — Puesuszó. A második, harmadik stb. banda és a konyhahölgyek apraja meg nagyja, sírja, ríja immár két nap óta-mint mondja a nóta: „kurjantásom a ki hallja tudja meg, a faluból a legrosszabb útra megy.“ Mert mire föl- virad ápril első napja, a nőgyógyászainak híressé vált tagja a várost itt hagyja. A vigécz had zordul У a d к e r t felé fordul és az eklé- lézsia tisztes nagy harangja, kire íizetsógit gyakorta ráhagyta, nagy busán megkondul. Itt hagyja a kunság fővárosát falast, hol neki mindenki volt csupán ety paraszt, mivel olyan nehéz az to tot feledni, miért kellett azon oly igen nefetni, hogy ety edül csak is ő az uriemper. Nem rn e t у immár Balaton pusztába (Balota,) nem lesz hegyesostor ferbli társaságba; a pacziens kevés, nincsen befejve rés s e miatt az emperkijősodronyából (ki jő a sodrából:) Vadkerten másképpen lesz-e? azto- tot paj peg látjuk (majd meg látjuk.) — - Honvéd szobor emlék Sclmeezbá- nyán. Mint értesülünk, Selmeczbánya város lelkes közönsége, egy monomentális honvéd szobor felállítását vette tervbe a szabadságharcz hőseinek emlékére. A gyűjtések ez irányban már nagyban folynak. Az ügyet Ocsovai Ocsovszki Vilmosnó, Selmeczbánya volt polgár- mesterének özvegye, vette kezébe több dicső honleány vezetésével. Midőn e hirt közreadjuk pártolólag foglalunk állást a nemes eszme mellett. Ki lelkesül a haza szeretetnek, magasztos megnyilatkozásán, járuljon hozzá fillérjeivel. Az adományok Ocsovai Ocsovszki Vilmosnó úrnő, vagy a városi pénztár czimóre Selmeczbá- nyára küldendők. Az adományokat hirlapilag nyugtázzák. VEGYESEK. * Házassági morál. Egy éltes férfiú igen fiatal leányt vett nőül. Ismerősei ólczelték, mondván, hogy legalább korához hasonlót vett volna el. Eh ! mondta ez, ha már savanyu almába kell harapnom, legalább olyat választottam, mely kívül piros. * Melyik hasznosabb. Két ember a fölött vitatkozik egymással, hogy a nap, vagy a hold hasznosabb-e. — Már barátom, mondja az egyik, a hold mégis többet ér mert éjjel világit az embernek. De a napnak mi hasznát se lehet venni. Nappal úgy is világos van, éjjel pedig, mikor szükség van rá, nem mutatkozik. * Női kalapok a színházban. Mindenütt dühösek a férfiak, amiért a női kalapok a színházakban elzárják előlük a szabad kilátást. A színházigazgatók már évek óta törik a fejüket azon, hogy miként lehetne a hölgyeket a kalapok levételére rábírni, — most végre egy amerikai színházigazgató eltalálta a módját. Két részre osztotta a nézőteret, — a jobb oldalt a hölgyeknek engedte át, a baloldalt pedig az uraknak. Oh a baloldal nagyon boldog volt, — először életükben látták a művészeket és először történt meg, hogy merev nyak nélkül hagyhatták el a színházat. Ellenben a jobboldalon csakhamar lárma keletkezett és rossz kedv. Eleinte csupán valami tompa idegesség uralkodott, majd zúgó moraj, majd egyes dühös felkiáltások : Tán letenné nagysád ezt a bábeli tornyot a fejéről! . . . . — Majd mindjárt letépem a kalapját azzal a hamis czopfjával együtt . . . A harmadik felvonás alatt a hölgyek a jobboldalon a miiszabályoknak megfelelőleg boxolták egymást. De másnap észretórtek, belátták, hogy minő csúnya és lekiismeretleu dolog a színházban kalappal megjelenni, javulást Ígértek, — most pedig ismét békés egyetértésben ül egymás mellett a két nem. * Kibékülés. — Hát megbékíiltél már az anyjukommal, Tóni ? — Meg bizony, még össze is ölelkeztünk.-— Hogyan ? — Hát úgy, hogy ő az én hajamba kapott, én meg az övébe. * Elöfa-férjek. És ez komoly. Kelet- Indiai némely részeiben törvény az a szokás, hogy a fiatalabb leányok nem mehetnek addig férjhez, amig nénjeik nincsenek főkötő alatt. De hát ebből baj támadhatna, mert vannak végre leányok, akik sohasem mennek férjhez. Ezen tehát segíteni kell. Épp oly nagyszerű, mint poétikus módját találták ki annak, hogyan segítsenek a kisebb lányokon, ha az öregebb testvérek makacsul ragaszkodnak a leánysághoz. Összeházasítják az öreg lányokat virágokkal, fákkal. És különbség van a fa-férjek között is. A jegenye-, fenyő-, vagy jávorfával kötött házasságokat felbonthaataflanoknak tartják, a gyümölcsfáktól ellenben a legkönnyebben lehet elválasztani a leányokat, ha erre utóbb mégis szükség van. * Részvét. Képzelje csak, milyen szerencsétlen az a Z-nó ! Tegnap meghalt az ura és elveszett a kutyája . . . — Szegény! — Pedig olyan szép kis kutya volt! * Zsilip nr örömtől ragyogó arccal jön ki a kép viselőházból. Roppantul dicséri X. képviselőnek épp az imént elhangzott beszédét. — Hisz még magyarul se tud — jegyzi meg valaki. — Hát baj az? — kérdi Zsilip ur. — Ciceró se tudott magyarul, még is nagy szónok volt! * A pipa és a telegráf. No, ez igazán bolondos egy ötlet volt, a rideg telegráfbüró büszke lehet rá. A nápolyi főposta épületben két táviró hivatal is van. Az egyik a nápoly- palermoi vonalra, a másik nápoly-milanoi vonalra szól. A milánói hiva'al tisztje a minap, hogy egy kis ideje akadt, átment a kollegához egy kicsit vizitelni. Mikor visszajön, észreveszi, hogy a pipályát odaát felejtette. Mit tegyen ? Véletlenül senki som volt kéznél, akit átküld- hetett volna. Maga meg csak nem megy vissza, ez unalmas volna. Fogta tehát magát, telegra- fált Foggiába, hogy kössék össze Bolognával, Bolognát megkérte, hogy kössék folytatólagosan Milanoval, aztán sorba kérte az összeköttetést Gónuával, Pisával, Rómával, Reggióval, Calab- riával, Palermoval és végül újra Nápolylyal. És mikor ez a lánc szépen együtt volt, akkor átszólt a kollegának : — Ugyan kedves kollega, ott felejtettem az asztalon a pipámat, legyen olyan jó és küldje át valakivel, -véletlenül nincs itt senki, akit átküldhetnók. És öt perc múlva újra rágyujthatotott a pipájára. * Moliertől egy alkalommal kérdezte a király, hogy meg van-e elégedve orvosával. „Teljesen felség, válaszolt a költő, ő gyógyszereket rendel számomra, melyeket ón nem veszek be és egészségem helyre áll, * Egy pohár viz. A minap halt meg egy londoni kórházban százhat éves koráb an Farrei Mihály, a trafalgari ütközet utolsónak életben maradt katonája. Mint tengerész katona, a Victory hajón szolgált s ő vitt Nelson tengernagynak utoljára egy pohár vizet. Ezért a szolgálatáért élete hossziglan szép évi fizetést húzott. KÖZG A Z D A S Á G. Ingatlan forgalom — 1899. márczius 16—31-ig. — Breeska László és neje Valovár, Juliánná megvették Valovár Imrénó Budai Ágnes és gyermekei IV. tizedbeli lakházát 225 írtért. — Glück Juda és nele szül. Fleischer Sára megvették Király Gy István Ill-ik tizedbeli lakházát 500 írtért. — Király Gy. András és neje szül. Rafaj Erzébet megvették Király Gy. Pál és neje Vl-ik tizedbeli lakházát 300 frt vételárban. — Bodor István megvette Paprika Józsefné szül. Szabadi Judit 2 hold 105 n. öl szőlőjét kiskorú leánya Lidia számára 600 frt vételárban. — Sós Vincze és neje szül. Hegyi Judit megvették Monostori Imre és társai 3 láncz szántóját 300 írtért, Sós Mihály neje birtokát pedig 1650 írtért. — özv. Jeges Sándornó szül. Modok Zsuzsánna átadta ingatlan vagyonát fia Jeges Sándornak. — Gyenizse István és neje szül. Kalmár Mária megvették kiskorú Rozgonyi Imre és László gyámjától egy 218 n. öl szőlőjét 30 frt vételárban. — Lőrinczy Jenő és neje szül. Paksi Krisztina megvettök ifj. Bankos József 56 n. öl szántóját 25 írtért. — Róbók Mária Nagy Sárközi Istvánná megvette Szabó K. Sándorné szül. Gőzön Zsuzsánna birtok illetőségét 25 írtért. — Kolozsváry Kiss István és neje szül. Zseny Vilma megvették Darányi Juliánná és Darányi Imrénó 30 holdon felüli fehértói legelő bitokát 970 írtért. — Gáspár Mihály és neje szül. Szakács Eszter megvették Zsenyi Ferencz I-ső tizedbeli bel- telkót 220 írtért — Keres Jánosnó szül. Patai Mária megvette Nagy Szeder Antalnó szül. Pinka Zsuzsána Il-ik tizedbeli beltelkes házát 550 írtért. — Ország József és neje szül. Hunyadi Mária megvették Fehér Mária majsai tanyaföldjót 650 írtért. — Hollósi Imrénó szül. Patai mária megvette Albert Mária és társai IV-ik tizedbeli lakházát 650 írtért — Id. Lajos Jánosnó szül. Góczy Francziska megvette Kovács Szarka Ferencz összes majsai ingatlanait 1000 frt vételárban. — Rácz Fodor Mihálynó szül. Nyerges Rozália megvette Rókasi Ferdinánd és neje Juliánná majsai lakházát 130 frt vételárban. — Fischer Ru- dolfnó szül. Fischer Róza megvette özv. Kur- zendorfer Ferencznó szül. Horvátovics Anna majsai beltelkes házát 550 írtért. — Tallér László és neje szül. Gazdag Regina megvették kiskorú Turné Erzsébet és Modola 20 hold eresztői birtokát 3600 írtért. — Baki Pál megvette Tóth Deine Borbála és társai 3 hold 1200 n. öl bodoglári birtokát 735 Trtért. — Bodicsi Benő megvette Rozmaring Sándornó szül. Bodicsi Judit szőlőjét 50 frt vételárban. — Varga Imre és neje szül. Gyulai Juliánná megvették Molnár István és neje 107 n. öl szántóját 100 írtért. — Hatházi Sándor és neje szül. Simon Juliánná megvették Babos János és neje szül. Jancsovics Julia 1 hold 520 n. öl szőlőjét 400 frt vételárban. — Kiss Illés István és neje szül. Szalai Juliánná megvették Böröczi Imrénó szül. Daczi Zsuzsánna ipari szőlőjét. 400 frt vételárban. — Dezső Sándor és neje Kis Gy. Mária megvették Kis Gy. József ingatlanait 800 írtért. A régi homokszőlők. Ha Magyarország valamely homokvidókón egy alföldi városkában fordulunk meg, a szives házigazda — mondjuk nyár derekán — készségesen elvezet minket a helységet környező kertekbe, hogy a város tikkasztó légköréből menekülve, némi enyhülést nyerjünk a fák hűs árnyékában. A gazda akkor büszke önérzettel azt mondja: Elvezetem vendégemet — a szőlőbe! . . . Ha arról van szó, hogy a család részére nyaraló helyet telepítsünk, hol a nemes gyümölcsöt adó fák árnyékában a gyermekek futkoshat-
