Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-19 / 12. szám

Márczius 19. К U N - H A L A S. 1899. M á r c z i u s 1 5. A függetlenségi körben. Mintha maga a természet is ünnepelni kí­vánna ugj virradt fel márczius 15-ike s valóban habár külső jelek nem mutatták is, a lelkek ün- nepies hangulatban voltak, különösen igaz lel- kestiltséggel ünnepelte meg a függetlenségi és 48- as kör a nemzet újjá születésének ötvenegye- dik óv fordulóját. A körben minden felhívás nél­kül, önként jött össze a szép számú közönség. Az első beszédet Dr. F а г к a s I m r e elnök tartotta, méltatván 1848. márczius 15-ikót, utána Dr. В a b ó Mihály tartott beszédet, általá­nosságban rámutatva arra, hogy hazafiui szent kötelesség a márcziusi eszmékhez való ragasz­kodás. Kolozsvár у Kiss István kép­viselő a napi események és jelenlegi politikai helyzetből indulva ki, tartott lendületes szónok­latot, melylyel az ünnepély befejezést nyert. Az ünnepély után este a függetlenségi körben mint egy 150 teritókü vacsorára gyűltek össze a párt-tagok. Régi szokás szerint megven­dégelték a még élő és szegónysorsu 48-as hon­védeket is, a kik közül mintegy 14-en jelentek meg — egymás között elbeszélgetve a rég letűnt nagy idők dicsőségéről. Az első felköszöntőt Dr. Farkas Imre a párt elnöke mondotta, lelkes szavakban buz­dítva a jelenlévőket a hazaszeretetre és a törté­neti múlt megőrzésére. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Kolozsvár у Kiss István emelt szót, a ki a mai kort a régi zsidók ama ko­rához hasonlította, a midőn a római légiók Jeru­zsálemet ostromolták s jeruzsálemiek védték volna templomukat, védték volna városukat, templomukba vonultak s aranyaikra feküdtek. A mai korban is a magyar helyett, hogy véduó templomát: szabadságát s nemzeti függetlensé­gét, egyedül pénzére gondol s magán érdekeit védelmezi. A helyesléssel fogadott beszéd után id. Gaál Lajos emelkedett szólásra, a ki egy sziporkázós, fordulatokban gazdag szónok­lattal kaczagtatta meg hálás hallgatóit. Az után az ünneplők hazafias dalokra gyújtottak és a jókedv a reggeli órákig tartott. A szabadelvű körben. Hagyományos kegyelettel ünuepelték meg márczius 15- ikét a szabadelvű körben is, hol a tagok nagy számmal gyűltek össze az ünnepi vacsorára. A polgári zenekar által kitti ­polgárok szentül hitték, hogy büntetésül halála után farkassá varázsolta a sújtó igazság. Végül a veszedelmes állat egy kútba esett. Nagy öröm támadt erre a városban. Megfogták a farkast és a polgármester ruháiba öltöztették, még parókát is húztak fejére. Aztán összeült a törvényszék és halálra ítélte, mire a hóhér átvette foglyát és minden időnek intő például az akasztófára függesztette. 1405-ben egy ökör a gazdáját agyondöfto, miért szintén akasztófán lelte halálát. Még 1621-ben is, midőn Lipcsében egy tehén fiatal asszonyt rúgott agyon, Lindenau Frigyes lovag panaszt emelt a lipcsei hatóságnál, s ez kimondta a sújtó határazatot, hogy a gonosz állat egy puszta helyre vitessék, hol golyó által vettessék vége bűnös életének, telemét pedig fedetlenül hagyják a kivégzés helyén heverni. Az ítéletet természetesen a legnagyobb pontossággal hajtották végre. Egy kutya Becsben oly merész volt, hogy a tanács egyik tagjának lábikráját véresre harapta. A tanácsos ur rögtön pert indított és mivel a jámbor állat semmi enyhítő körülményt nem tudott felhozni egy évi és egy napi börtönre Ítélték. Még az egerek sem részesültek kímélet­ben. 1519-ben Maisban Tirol egyik helységében Flisz Simon földműves Haszlingai Vilmos biró előtt azzal a kéréssel-jelent meg, hogy az egerek ellen törvényt tegyen. Mivel azonban az egerek még kiskorúak voltak a biró számukra egy védőt nevezett ki. A tárgyalás napját ki is tűzték, melyre számos lanu volt kihallgatásra meg­idézve, a kik hit alatt vallották, hogy az egerek évek óta nagy károkat okoznak a határban s miután az egererek tanukat nem küldtek: a bíróság, tekintetbe véve a védő által felhozott enyhítő körülményeket, kimondta a határozatot, mely szerint az egerek örök időre száműzetnek a helység határából és egy hót lefolyása alatt nőén előadott Hunyady nyitány után, Török István kir. közjegyző, mint a kör elnöke üd­vözölte a megjelenteket s lendületes szavakkal üdvözölte a nagy nap emlékét. Majd bejelentvén a párt oszlopos tagjai (Péter Dénes, Tóth János, Dr. Hofmeister Juda, Szatmáry Sándor stb.) tá­vol maradásának okát, a vendégként megjelent О r b á и Gyula orvost kérte fel az ünnepi toaszt elmondására, melyet feszült figyelemmel hallgattak inog s végül éljenzéssel jutalmaztak. Tóth I in re szép szavakkal emlékezett meg Széli Kálmán miniszter elnökről, kiért, valamint a szintén felköszöntött Török közjegyzőért lelke­sen koczintott az ünneplő .társaság, mely az est folyamán többször is kifejezést adott azon őszinte tiszteletnek és ragaszkodásnak, melylyel elnöke iránt viseltetik. A bankettet, melyen a szabadelvű gazdák szine java vett részt, az ünnephez méltóan, bizo ­nyos felemelő magasztos iinnepiessóg jellemezte, mely a vacsora után is mindvégig fenmaradt. Elismeréssel kell megemlítenünk, hogy Csefregi ismert vendéglősünk, ki a vacsorát adta, azt nemcsak Ízletesen készítette, hanem élvezhe­tővé tette az által, hogy a másutt szokásos f ö r- telmes paprikázást csak módjával használta. Késhegyenként, a mint kell és nem marók számra. Az önképzö körben. Az önképző körben is összegyűltek va­csorára a kör tagjai, a kik kegyelettel ünnepel­ték márczius Idusának emlékét; a körben meg­jelent Kolozsváry Kiss I s t v á n is, a ki pohár köszöntőjében összetartásra s hazasze­retetre serkentette az üimeplőket. A polgári olvasó körben. A polgári olvasó körben is, mintegy öt- venen gyűltek össze vacsorára a nagy ünnepen. Zsoldos Lajos tanító emlékezett meg e nap jelentőségéről — pohár köszöntőben —■ a melyben összetartásra buzdította a kör tagjait, hogy a kör, mint pártonkivüli demokrata kör, minél hathatósabban szolgálhassa a deraokrátia ügyét. A vacsorán nők is voltak jelen s a va­csora után a fiatalság tánczra perdült, amely az éjfél utáni órákban ért véget. A Oasinóba n. A párt körből többen a Oasinóba siettek, hol márczius 15-ikót szintén közvacso- rával ünnepelte a nagyszámú társaság, élén kötelessek távozni. A védő kivitte, hogy az anyák és a zsönge gyermekeknek két heti idő engedélyeztessék. De hogy mi történjék azokkal, a melyek nem tesznek eleget a parancsnak, az iránt nem intézkedett a biró. Az egyház is követte e tekintetben a világi hatóság példáját. Midőn szent Pirrnin a 8-ik században az addig lakatlan Reichenau szigetén kitűzte a keresztet, onnan a kígyókat békákat és egyáltalában a mérges állatokat száműzte. Még ezer év múlva is hittek az ilyen ráolvasásban. Midőn 1732-ben Schweiczban a hernyók iszonyúan pusztítottak, szent Magnus botját kerítették elé és ünnepélyesen búcsúme­nettel vitték végig a mezőkön. Midőn a churi püspökségben a kártékony cserebogarakat feljelentették, azok háromszor idéztettek a papi szék elé; de mivel kis korusá- guk miatt meg nem jelenhettek, gyámot neve­zett ki számukra a biró. A gyám mindent elkövetett, hogy védenczeit megmentse. El­mondta, hogy azok is az Úr teremtményei és mérhetetlen idő óta laknak a lombok között, anuólkül, hogy valaha e joguk kétségbe vonatott volna. Végül egy távol eső völgyet jelölt meg a biró lakhelyül a cserebogaraknak, de nincs feljegyezve, hogy oda mentek-e. Egy bázeli kakas járt rosszul; eretneknek nyilvánítottak, mivel állítólag a hajnalt egy órávál előbb kukorikolta. Nagy számú közönség jelenlétében égették el a szegény állatot. De az intő példa hatott, mert azóta a bázeli kakasok pontosan kukorikolják a hajnalt. *) Y. dr. Valamikéntlen hogy a bagdadi tiilkészeb ugyan­ezt nem cselekszik. (Szedő.) D r. F а г к a s I m r ó v ó 1, a Casinó érdemes elnökével. Itt Dr. Hermán Fereu.cz szónoki hévvel elmondott szép toasztban dicsőítette az 5l-ikév előtti márczius 15-ikót, melynek időtlen időkig való megünnepléséért ürítette poharát Sándor Imre ügyvéd. Mindkót-toaszt nagy hatást ért el. De mennyire fokozódott ez, mikor mindnyájunk által annyira őszintén szeretet „sógor u r“ szentelte szavait a magyar haza dicsőítésére. R о e s e к József a szónok atyja 50 év előtt még a magya­rok elleni harczban sebesült meg mint császárá­rának katonája, de már Rocsek Árpád, a só­gorul- fia, mint királyának hű vitéze, a ma­gyarok mellett, a magyar hazáért fog sikra szállani. (Nem nehéz megjósolnunk, hogy a kis Árpád, csak Isten megtartsa, annak idején be is hasítja egy nehány ellenségnek a fejét.) Az ünnepi hangulat e nagyszerű toaszt után csak még jobban fokozódott és szebbnél szebb haza­fias dalokban nyert kifejezést. Mint a változó idők kedvező jelét kell felemlítenünk, hogy a Casinó választmánya, mely tavaly örök rébusznak maradóan nem tartotta teljesíthetőnek tizenhat rendestagnak azon kérését, hogy a jubiláns márczius 15-ik emlékére a Casinó is ünnepies közvacsorát ren­dezzen, az idén minden kérés nélkül nem csak kitárta a Casinó termeit, hanem maga is tekin­télyes számban jelent meg márczius“15-nek ünneplésére. így van ez helyesen és nem úgy mint tavaly volt. * . A főginináziumi ifjúság márczius 15-ikót Kis-Kőrösön ünnepelte meg. Délután fél 5 órakor vette kezdetét az ünnepség, a mi­kor is koszorút - helyeztek a magyar Tyrteus szobrára. Először Az ifjúság vezető tanára Vass Árpád nyilvánította az ifjúság hazafias érzel­meit, akik eljöttek zarándokolni, hogy leróják kegyelet-adójukat. Ezután Ruth László szavalta el lelkesítő orgánumává! a Talpra magyart. Majd Szentpétery József méltatta e nagy nap­nak jelentőségét, megemlékezve a halhatatlan hősökről. Végül hazafias dalokat énekelt a lel­kes tömeg. Ezek után Petőfi szülőházához vo­nult az ifjúság, hol Paprika Antal szavalta Sza- bolcska Mihály remek költeményét és Ruth László ismertette Petőfit, a lefutó meteort. Be­mentek a szent helyre is, hogy — Vass tanár ur szavai szerint — lelkesedést merítsenek, hogy elvigyék szerte a hazába, a kitörölhetetlen emléket. * A mi általános impressióink a 15-iki ün­nepélyről nem valami vigasztalók. Volt lelkesedés, de nem olyan, amilyent szerettünk volna látni. Nem láttuk, hogy a lelkesedés általános lett volna s áthatotta volna a város egész közön­ségét. Csak az egyes testületekre szorult és ott sem volt az az igazi láng felcsapása, a melyet ily nagy ünnepen, ily magyar városban méltán elvártunk. Szomorú jel, amidőn a magyar szive egész melegével már lelkesedni sem tud. Adja Isten, hogy megváltozzék a kor és a magyar szivekben ismét elfoglalja ezer éves örökét -i- a hazaszeretet. _____ / hírek. —• Gyhszrovat. Hofmeister Jó­zsef, a Hofmeister-czég főnöke, földbirtokos, — ki a társadalmi életünk egyik közszeretet­ben és becsülósben álló tagja volt, — f. hó 14-ón hosszas szenvedés után elhunyt. A gyászoló csa­lád a következő gyászjelentést adta ki: Fáj­dalomtól megtört szívvel jelentjük a legjobb férj, a gondos hőn szerető atya és nagy atya, az önfeláldozó testvér, a gyöngéd rokon Hof­meister József birtokosnak e hó 14-én reggeli 8 órakor, hosszas kínos szen­vedés után, munkás és áldásos életének 62-ik, boldog házasságának 37-ik évében történt gyá­szos elhuny tát. A boldogult hült tetemeit e hó 15-én d. u. 4 órákkor tesszük örök nyugalomra. Halas, 1899. márczius 14. Deutsch Mária mint özvegye, Hofmeister Sára férjezett Hirsehl Her­máimé, Hofmeister Mátyás, Hofmeister Juli­ánná férjezett Dr. Gesmai Józsefné, Hofmeister Juda, Hofmeister Judith, Hofmeister Zseny, Hofmeister Aranka, mint gyermekei. Hirsehl 4e

Next

/
Oldalképek
Tartalom