Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-17 / 51. szám

doskodva leend arról, hogy a fel­gyülemlő víztömegnek megfelelő mennyisége ezen területeken idő­szakonként visszatartható legyen. A megindult mozgalom s a fo­ganatba vett műszaki munkálatok alapján tehát alapos reményünk van arra, hogy városunk közgaz­daságára s közegészségére nézve annyira káros belvizeink lecsapo- lásáról végre gondoskodva s a régóta égető szükséget képező munkálat a közel jövőben már létesítve is leend. A fügondnok és presbyterek választása. Közöltük, hogy a szolnoki ítéletet meg- ■emmisitő egyházkerületi bírósági végzés folytán az egyházmegye bírósága Czeg- lédte a tárgyalást e hó 12-ik.napjára tűzte ki, amikor is az megtartatván, a bíróság kővetkezőiig alakult meg: elnök: Adám Kálmán esperes és Antos János egyházmegyei főgondnok, — előadó : Szántó Elek abonyi lelkész (Szolnokon Takács, József czeglódi lelkész volt az elő­adó), Adám László, Somogyi János tanács bírák, — jegyző : Csekei István szolnoki lelkész. A panaszosok részéről egyedül Dr. Babó Mihály jelent meg, az egyháztanács részéről pedig Szilndy Áron lelkész és Péter Dénes főgondnok. A tárgyalásra vonatkozó részletes tudó­sítást térszüke miatt jövő számunkban közöljük, ezúttal csupán arra szorítkozván, amit az ítélet tartalmaz, mely szerint: a főgondnok, presbyterek, és egyház gazdasági gyűlés tagjainak választása jóváhagyatott, — a vizsgálati, szolnoki-, ós jelenlegi tárgyalással felmerült költség ■56 frt 83 krban megállapittatott, s kimon­eshetőségnek. Másnap azután a gróf láto­gatott el hozzájuk. 6t is nyilatkozatra birta. — Gróf ur, én látom, hogy érzelmeket táplál irányomban. Valóban, bájos Szida kisasszony, do hisz sokszor sejtettem önnel. — Nos, beleegyezésemet adom, hogy szüleimnél szerencsét próbáljon. — És pártolni fog, Szida nagysám? És csakugyan pártolta, meggyőzött min­den ellenvetést s végre is Szida gróf Zsarnóczay menyasszonya lett. Az esküvő előtt búcsúzni jött Kováesy. Kimerültnek és betegnek látszott. Szidát kellemetlenül érintette e látogatás. Vőle­génye távol volt, anyja gyöngélkedett s ő egyedül fogadta a szalonba a vendéget. — Búcsúzni jöttem és szerencsét ki vánni. — Hogyan, kedves Kováesy ur ? — Hosszabbb útra határoztam el ma­gam. Követem szüieim példáját, kik éle­tüket vasúton, hajón és szállodában töltik. Csakhogy az én utazásom nyugodtabb es hosszabb lesz. Elbúcsúztak, lázas kézzel szorongatta meg Kováesy a menyasszony kezét. Azu­tán hazament. Másnap Neményi Szidából valóságos grófné lett, Kováesy pedig elutazott. Útját egy golyó szabályozta, mely keresztül járta azt a szivet, hol egy örökös úrnő lakozott. Zsarnóczay grófné nászutjára ment, Kovácsyt elvitték az utolsó útra, rokon nem kisérte, mert, hogy szülei hol időz­tek, azt a temetés rendezői nem bírták kikutatni, s igy már is értesíthették a végzetes eseményről. Azt mondják, hogy Szida grófné Ко- vácsy búcsújának emlékét a nászúira ma­gával vitte. Hjah, azért mégis csak méi- tóságos asszony volt, a ki nászutjára ment. Severus. datott, hogy ennek felét panaszosok, felét pedig az egyháztanács köteles viselni. Az ítélet indokolása a felekkel majd írásban fog közöltetni, igy tehát az indo­kolást még senki som ismervén, ezúttal az Ítéletre vonatkozólag véleményt nyil­vánítanunk nem lehet. Az Ítélet ellen Dr. Babó Mihály feleb- bezósót bejelentette, az egyháztanács kép­viselői pedig megnyugodtak. Az ügy ennek folytán az egyházkerü­leti bíróság elé kerül, hol végleges elinté­zést nyer; bármint dőljön is azonban el, a fősuly az egyház kerület által már el­rendelt vizsgálaton s a kiküldött tekin­télyes bizottság eljárásán fekszik , ennek kell megoldani egyházunk összebogozott ügyeit. Közgyűlés. A folyó 8-án tartott rendkívüli városi képviseleti közgyűlésen első sorban letár- gyaltatott Oál Antal és társainak folya­modása, melyben a mezőőrsóget eltöröl­tetni s a felelős csősz rendszert visszaál­líttatni kérik. A rendőrkapitánynak erre vonatkozó jelentését múlt alkalommal egész terje­delmében közöltük, mely szerint a kapi­tány ur a törvénybe ütköző kérelmet fi­gyelmen kívül hagyatni javasolja. A tanács a kérelemre azon véleményt terjesztette elő, hogy a minisztériumhoz kérvény intéztessék az 1894. XII. t.-cz. olyszerű módosittatása iránt, hogy oly vá­rosok, községek birtokosai, hol a tanya rendszer van, mezőőr tartásának köteles­sége alól mentessenek fel. Dr. Babó Mihály főjegyző részletes in­dokolással a tanács javaslatát ajánlja el­fogadásra. s azt többek rövid felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A bor és hús fogyasztási adó szedési jogra nézve a képviselőtestület megbízott­jai : Vári Sz. István polgármester, Dr. Babó Mihály főjegyző és ifjú Gál Lajos kiküldöttek évi 19,000 frt összegben a megváltási szerződést megkötvén — ezt a képviselő testület helyeslő tudomásul vette, s hosszú vita után névszerinti szavazás­sal elhatároztatott, hogy az úgynevezett kamra megváltási rendszer fenntartatik, s felhívandó!? azok, kiknek megváltási aján­lata nincs — azt mielőbb adják be s a főjegyző indítványára kimondatott, hogy e határozat ellen csak birtokon kívül lehet felebbezni, s hogy ezen óvatosságra szükség volt, kétségtelen, mert — mint tudjuk — többek által a felebbezés be­adatott s abban a bornak tételenként. leendő adóztatását kérik kimondatni, addig azonban még ezt a felsőbb hatóság el nem rendeli, a mostani kezelési rendszer tartandó fenn s ez irányban a teljhata­lommal felruházott bizottság meg is tette a szükséges intézkedéseket. A virilisek 1900. évi névjegyzéke meg- áliapittatott. Mészöly István interpellation intézett a polgármesterhez, hogy mi az oka an­nak, miszerint a községi pótadó közel 20 ®/0-al magasabb az 1898. évinél, holott a kiadásokban alig van eltérés ? erre fele­letül adatott, hogy a pótadó százalék azért emelkedett, mert az 1899 évi bevétel 10,000 írttal kevesebb, mint volt az 1898 évi, és pedig azért, mert az előzőévi póíadó hát­ralékából 1898 évre 10,000 frt bevételül irányoztatott, ily ezimen azonban már 1899 évre egy krajezár sem volt felve­hető. A választ úgy Mészöly István, mint a közgyűlés tudomásul vette. Ezek után polgármester a hivatalos mérleg kezelése ügyében, — továbbá a gazdának mértékhitelesítőül alispán által tett kinevezéséről, — a bűnvádi perrend tartás életbe léptére tekintettel tett sze­mélyzeti beosztásról, — Szüry. László rendőrbiztos lemondása és . ideiglenes he­lyettesítéséről tett jelentést, melyek mind­egyikét a képviselőtestület tudomásul vette, valamint tudomásul vétetett az is, hogy a tagositási telekkönyv (földkönyv) má- soltatásával a mérnök megbizatott, s e munkálat 200 forintot kitevő dija, mint rendkívüli kiadás rendeltetett fedeztetni. Végre megadta a közgyűlés Turóczy István jegyzőnek az általa egészségi álla­potára való tekintetből kért egy, esetleg három havi szabadságot, s megbízta a ta­nácsot, hogy teendői beosztásáról gondos­kodjék. Színház. Azon művészi hét, melynek ismertetését múlt számunkban megkezdettük, a szom­bat, vasárnap és keddi előadásokkal érte el fényes kettőztetését. Említett estéken lépett fel, mint vendég, Porzsoltoé Lukács Juliska úrnő a budapesti népszínház első drámai művésznője, kinek utolsó esti ven­dégfellépését még értékessebbé azon körül­mény tette, hogy Dr Hermán Ferenczné, Fenyő Rózsika úrnőt is sikerült megnyer­nie a közreműködésre. P. Lukács Juliska, kit megérkezésekor a szinpártoló egyesület nevében Dr. Her­mán Ferencz ügyvéd úgy is mint házi­gazda, valamint a színtársulat igazgatója és elsőrendű tágjai fogadtak, szombaton deczember 2 án Sardou világhirü drámá- májában Fedoráh&n lépett fel először. Közönségünk, mely a nézőtér utolsó zugál; is elfoglalta, a színpadra lépő mű­vésznőt óriási tapssal és egy csokorral fogadta. P. Lukács Juliska Fedorája egyike ama szép alakításoknak, melyeket közönségünk­nek csak nagy ritkán volt alkalma élvez­hetni ; telve oly kimagasló momentumok­kal, melye közül csak egynek is a mél­tatására hasábokat lehetne szentelni, ak- kosa intelligencziával. oly nagy művészi gvalitással, annyi közvetlenséggel és igazi drámai erővel játszotta, hogy közönségün­ket, mely őt eddig csak a népszínművek­ből ismerte, valósággal meglepte és magá­val ragadta. Fedorának, mely pedig egyike a Sardou féle színművek legnehezebb szerepeinek, nincs oly parányi részlete, mely P. Lukács Juliska nagy intelligeneziája elől elosonni tudna a nélkül, hogy az a kis rész is ál­tala felfogva, művészileg eljátszva és vilá­gosan érthetővé ne volna téve. Ebben áll az ő játékának műbecse, mert a költő által mesterileg megteremtett személyt nemcsak hűen ábrázolja, nemcsak magya­rázza, de a mi legfontosabb : annak jelle­mét érthetővé is teszi, holott e nélkül a játék az egyszerű bemutatásra devalvá­lódna. Nem lehet czélunk e valóban nagy él­vezetet nyújtott játéknak anynyi részletét elmondani, mi nem volna más, mint egyen­ként való elősorolása azoknak, melyek művészi kézzel, nagy intelligencziával ösz- szerakva megalkották és elénk állították az igazi Fedorát. De ki kell emelnünk a szerepnek különösen azt a két részletét, mely P. Lukács Juliska mozdulatainak plasztikája, összhangja és drámai erejének hatalmas megnyilvánulása által még a nagy Dúsét, is tapsra ragadta volna. Egyik, az észbontó szerelmében, másik a kétségbe esésének roppant súlya alatt összeomló Fedóra. Ihol mondja Duse, hogy a szí­nésznő, a ki nem egész lényével játszik a színpadon — nem színésznő. Ha a mai játéknak most említett két jelenetét látta volna, bizonyára azt mondja 6 is, hogy P, Lukács Juliska egy igazi színművésznő, kinek minden eszköze meg van arra, hogy ily hatalmas drámai szerepben is első rangú hatást tegyen; impozáns alakja, szép, ro­konszenves hangja, harmonikus mozdulatai melyek egyaránt érvényre juttatják a különféle szenvedélyek óriási hullámai által tova sodort Fedorát. A közönség lesve leste minden szavát és néma csendben figyelte játékát. A fenn említett két szép jelenetnél nyílt színen is hatalmas tapsban tört ki, a felvonások

Next

/
Oldalképek
Tartalom