Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-05 / 45. szám

III. évfolyam Kun-Halas, 1899. november 5. 45. szám. Előfizetési ár: Egész érre — 5 frt — kr. Fél évre — 2 „ 50 „ Negyedévre — 1 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfize­tőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. A református egyház bajai. Múlt vezérczikkünkben a refor­mátus egyház kebelében dúló építkezési ügyre vonatkozólag azon kijelentést tettük, hogy a dr. Farkas Imre s társai által szer­kesztett „Emlékiratára megtesz- szük észrevételeinket. Tekintve azonban azt, hogy a dunamelletti ev. ref. egyházkerület a hét fo­lyamán már foglalkozott is ezen „Emlékirat“-tál s a bajok, pana­szok megvizsgálására egy bizott­ságot küldött ki, — mielőtt az ügygyei — szándékunkhoz képest — behatóbban foglalkoznánk, be kell várnunk a kiküldött bizott­ság működésének megkezdését. Az egyház kerületi gyűlésen napirendre kerülvén a halasi ügyek, azokra vonatkozólag a következő határozatok hozattak: L, A 15,000 frtos államsegély ügyében, Szilágyi Dezső indítvá­nyára elhatározta a gyűlés, hogy az egyház tanács ide vonatkozó határozatát mind az ideig nem hagyja jóvá, mig az egyház megye e tárgyban nem hoz határozatot. Szilágyi szerint: formailag is eleget kell tenni a törvénynek en­nél az ügynél annyival is inkább, hogy utólagosan senkinek se le­hessen kifogása s az ártatlanul meggyanúsítottak teljesen tisztáz- ! hassák magukat. 2., A főgondnok és presbyterek választási ügyében megsemmisí­tette az egyház megye által hozott határozatot, s a panaszosok ké­relméhez képest az egyház kerü­let utasitotta az egyház megyét az ujabbi tárgyalás szabályszerű megejtésére. — Ha igaz a pana­szosok azon állítása, hogy e vá­lasztás körül több rendbeli forma hibák követtettek el, úgy minden valószinüsóg szerint a főgondnok és presbyter választás az egyház kerületnél meg fog semmisittetni, — a minek szükség szerinti követ­kezménye lesz, hogy minden ad­digi intézkedése hatályon kívül helyeztetik. Megsemmisítendő lesz tehát azon legfontosabb intézke­dése is, a melylyel a gimnáziumnál üresedésben lévő tanszékeket betöl­tötte. Nem tartjuk szerencsés in­tézkedésnek oly egyház tanács kezébe adni a tanárok választását, a mely maga sincs végérvényesen megválasztva, vagy más szóval az egyház tanács választását oly időre kellett volna kitűzni, hogy feleb- bezések, panaszok s esetleg uj választás esetén is egy végleg meg­alakult egyház tanács ejtette volna гявта. ыдвлними! Iiwuni« и а и mm ттшярр meg a tanárok választását. Mert mily absurd állapotok következ­hetnek be, ha például a presby- teriunmál egy uj választás követ­kezik be s az a presbyterium más pályázókra adná a vótumát. Ami nem lehetetlen. 3., Az ,,építkezési ügyre“ vonat­kozólag az egyház kerületi köz­gyűlés annyiban adott helyt az „Emlékiratíl felterjesztőinek, hogy kimondta, miszerint egy bizottsá­got küld ki, a mely Halason, a helyszínén vegye vizsgálat alá a halasiak panaszát s tegyen javas­latot, hogy ezen ügy miként lenne elintézhető. E bizottság tagjai: Dr. Szilágyi Dezső, a duna melléki ev. ref. egyházkerület főgondnoka, Szász Károly ev. ref. püspök, mint el­nökök, Hegedűs Sándor miniszter, egyház kerületi jegyző, Szilassy Aladár, Karap Ferencz, Ádám And­rás, kúriai bírók, mint egyh. kér. tanács birák, Konez Imre, Szabó Péter, Szánthó János esperesek és Dr. Nagy Dezső előadó. Azt, hisszük, hogy a bizottság nem sokára ki fog szállni Halasra s hogy sikerülni fo^ neki ezt az áldatlan ügyet békés úton elin­tézni. * * * A „K U N - H A L A S“ tárczája. Az okosabb. Jolán nem volt szép. Aránytalanul nagy szemében fel fel villogott néha valami rejtelmes, bűvös, magnetikus vágy, de ren­desen nyugodtan, közönyösen nézett a világba és az arcza olyan közönyösnek, igénytelennek látszott. ' Végtelen lusta volt, nem igen dolgozott, ábrándozott mint a lányok szoktak és nehezére esett ha csak egy igennel vagy nemmel kellett. válaszolnia. De ez a közöny ez az abszolút gondol­kozás és érzés nélküli nyugalom csak addig tartott, mig egy férfi nem jött kö­zelébe. Olyankor egészen átalakult. Minden tagjából sugárzott valami név­telen vágyakozás, valami gyötrődés nélküli végtelen epedés. Olyan szüksége volt neki a férfiak jelenlétére, mint némely virágnak a napfényre. Akkor élt, érzett és amint úgy áradt belőle az a delejes vágy; szinte virágzott^ illatozott. Azok a férfiak akik, azt mondták rá fitymálva, hogy közönséges, kifejezés nél­küli arcza van, hogy nincsennek érzései, nagyon megbánták ezt az elhamarkodott véleményt, ha egyedül voltak vele. Nem lehetett ellentállni annak a leánynak .... Olyan volt mint egy illatos virág, amely elkábit, elbódit őrjöngésbe ejt ............. Melegh Zoltán ott ült mellette egy es­tén, átkozva a szokást és illemet, amelyek megkövetelik, hogy ezt a szépséget és szellem nélkül való leányt mulattassa. Lassan vontatva beszélgettek és a leány kéjes nyugalommal hátra dőlve csak néha néha mondott egy szót. A másik próbál­gatott még beszélgetni egy ideig aztán ő is elhallgatott és bámulta azt a leányt, aki olyan bájos, olyan csábitó volt abban a pillanatban a mikor minden porczikája élt reszketett a nőnek, vágyakozástól a férfi után akinek az egész lénye azt lát­szott mondani: „Csupa szerelem vagyok, szeress engem“ ! Melegh Zoltán szeme előtt elhalványo- sult minden és felgyűlt vére tombolva lüktetett homlokán .... Érezte azt az irtózatos csábitó erőt, mely abból a kéjes nyugalommal hátradőlt leányból sugárzik és nem tudott ellentállni. Megragadta a leány lecsüngő kezét és csókolta hosszasan kéjesen. Jolán aezem- pillái alól nézett rá, kimondhatlan szerel­mes tekintettel és bár nem szólt semmit, Melegh Zoltán érezte, hogy mit mond az a forró, észbontó, érzéki pillantás: — Tied vagyok ! Akarsz ?/.... A leány felemelte a két karját és Melegh Zoltán reszketve az izgalomtól átakarta karolni azt a csábitó teremtést, amikor Zoltán anyja belépett. A helyzet eleget mondott és Melegh Zoltán még reszkedve az izga­lomtól megkérte a Jolán kezét. Melegh Zoltán másnap kezdte belátni, hogy milyen bolondot tett. Tudta egész határozottsággal, hogy ab­ból a házasságból nem lesz semmi. Egé­szen tisztán állott előtte, hogy akármilyen kellemetlenségek árán is, de ezt az eljegy­zést fel kell bontani, mert ő a fizetéséből egymaga is alig élhet meg. Jolánnak pedig nincs hozománya. Bosszankodott magára azért a gyöngeségért, de mégis élvezettel gondolt vissza arra a nehány perezre. Micsoda leány az! Összerázkódott a kéjtől, amikor eszébe jutott az a helyzet*

Next

/
Oldalképek
Tartalom