Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-05 / 45. szám
III. évfolyam Kun-Halas, 1899. november 5. 45. szám. Előfizetési ár: Egész érre — 5 frt — kr. Fél évre — 2 „ 50 „ Negyedévre — 1 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. A református egyház bajai. Múlt vezérczikkünkben a református egyház kebelében dúló építkezési ügyre vonatkozólag azon kijelentést tettük, hogy a dr. Farkas Imre s társai által szerkesztett „Emlékiratára megtesz- szük észrevételeinket. Tekintve azonban azt, hogy a dunamelletti ev. ref. egyházkerület a hét folyamán már foglalkozott is ezen „Emlékirat“-tál s a bajok, panaszok megvizsgálására egy bizottságot küldött ki, — mielőtt az ügygyei — szándékunkhoz képest — behatóbban foglalkoznánk, be kell várnunk a kiküldött bizottság működésének megkezdését. Az egyház kerületi gyűlésen napirendre kerülvén a halasi ügyek, azokra vonatkozólag a következő határozatok hozattak: L, A 15,000 frtos államsegély ügyében, Szilágyi Dezső indítványára elhatározta a gyűlés, hogy az egyház tanács ide vonatkozó határozatát mind az ideig nem hagyja jóvá, mig az egyház megye e tárgyban nem hoz határozatot. Szilágyi szerint: formailag is eleget kell tenni a törvénynek ennél az ügynél annyival is inkább, hogy utólagosan senkinek se lehessen kifogása s az ártatlanul meggyanúsítottak teljesen tisztáz- ! hassák magukat. 2., A főgondnok és presbyterek választási ügyében megsemmisítette az egyház megye által hozott határozatot, s a panaszosok kérelméhez képest az egyház kerület utasitotta az egyház megyét az ujabbi tárgyalás szabályszerű megejtésére. — Ha igaz a panaszosok azon állítása, hogy e választás körül több rendbeli forma hibák követtettek el, úgy minden valószinüsóg szerint a főgondnok és presbyter választás az egyház kerületnél meg fog semmisittetni, — a minek szükség szerinti következménye lesz, hogy minden addigi intézkedése hatályon kívül helyeztetik. Megsemmisítendő lesz tehát azon legfontosabb intézkedése is, a melylyel a gimnáziumnál üresedésben lévő tanszékeket betöltötte. Nem tartjuk szerencsés intézkedésnek oly egyház tanács kezébe adni a tanárok választását, a mely maga sincs végérvényesen megválasztva, vagy más szóval az egyház tanács választását oly időre kellett volna kitűzni, hogy feleb- bezések, panaszok s esetleg uj választás esetén is egy végleg megalakult egyház tanács ejtette volna гявта. ыдвлними! Iiwuni« и а и mm ттшярр meg a tanárok választását. Mert mily absurd állapotok következhetnek be, ha például a presby- teriunmál egy uj választás következik be s az a presbyterium más pályázókra adná a vótumát. Ami nem lehetetlen. 3., Az ,,építkezési ügyre“ vonatkozólag az egyház kerületi közgyűlés annyiban adott helyt az „Emlékiratíl felterjesztőinek, hogy kimondta, miszerint egy bizottságot küld ki, a mely Halason, a helyszínén vegye vizsgálat alá a halasiak panaszát s tegyen javaslatot, hogy ezen ügy miként lenne elintézhető. E bizottság tagjai: Dr. Szilágyi Dezső, a duna melléki ev. ref. egyházkerület főgondnoka, Szász Károly ev. ref. püspök, mint elnökök, Hegedűs Sándor miniszter, egyház kerületi jegyző, Szilassy Aladár, Karap Ferencz, Ádám András, kúriai bírók, mint egyh. kér. tanács birák, Konez Imre, Szabó Péter, Szánthó János esperesek és Dr. Nagy Dezső előadó. Azt, hisszük, hogy a bizottság nem sokára ki fog szállni Halasra s hogy sikerülni fo^ neki ezt az áldatlan ügyet békés úton elintézni. * * * A „K U N - H A L A S“ tárczája. Az okosabb. Jolán nem volt szép. Aránytalanul nagy szemében fel fel villogott néha valami rejtelmes, bűvös, magnetikus vágy, de rendesen nyugodtan, közönyösen nézett a világba és az arcza olyan közönyösnek, igénytelennek látszott. ' Végtelen lusta volt, nem igen dolgozott, ábrándozott mint a lányok szoktak és nehezére esett ha csak egy igennel vagy nemmel kellett. válaszolnia. De ez a közöny ez az abszolút gondolkozás és érzés nélküli nyugalom csak addig tartott, mig egy férfi nem jött közelébe. Olyankor egészen átalakult. Minden tagjából sugárzott valami névtelen vágyakozás, valami gyötrődés nélküli végtelen epedés. Olyan szüksége volt neki a férfiak jelenlétére, mint némely virágnak a napfényre. Akkor élt, érzett és amint úgy áradt belőle az a delejes vágy; szinte virágzott^ illatozott. Azok a férfiak akik, azt mondták rá fitymálva, hogy közönséges, kifejezés nélküli arcza van, hogy nincsennek érzései, nagyon megbánták ezt az elhamarkodott véleményt, ha egyedül voltak vele. Nem lehetett ellentállni annak a leánynak .... Olyan volt mint egy illatos virág, amely elkábit, elbódit őrjöngésbe ejt ............. Melegh Zoltán ott ült mellette egy estén, átkozva a szokást és illemet, amelyek megkövetelik, hogy ezt a szépséget és szellem nélkül való leányt mulattassa. Lassan vontatva beszélgettek és a leány kéjes nyugalommal hátra dőlve csak néha néha mondott egy szót. A másik próbálgatott még beszélgetni egy ideig aztán ő is elhallgatott és bámulta azt a leányt, aki olyan bájos, olyan csábitó volt abban a pillanatban a mikor minden porczikája élt reszketett a nőnek, vágyakozástól a férfi után akinek az egész lénye azt látszott mondani: „Csupa szerelem vagyok, szeress engem“ ! Melegh Zoltán szeme előtt elhalványo- sult minden és felgyűlt vére tombolva lüktetett homlokán .... Érezte azt az irtózatos csábitó erőt, mely abból a kéjes nyugalommal hátradőlt leányból sugárzik és nem tudott ellentállni. Megragadta a leány lecsüngő kezét és csókolta hosszasan kéjesen. Jolán aezem- pillái alól nézett rá, kimondhatlan szerelmes tekintettel és bár nem szólt semmit, Melegh Zoltán érezte, hogy mit mond az a forró, észbontó, érzéki pillantás: — Tied vagyok ! Akarsz ?/.... A leány felemelte a két karját és Melegh Zoltán reszketve az izgalomtól átakarta karolni azt a csábitó teremtést, amikor Zoltán anyja belépett. A helyzet eleget mondott és Melegh Zoltán még reszkedve az izgalomtól megkérte a Jolán kezét. Melegh Zoltán másnap kezdte belátni, hogy milyen bolondot tett. Tudta egész határozottsággal, hogy abból a házasságból nem lesz semmi. Egészen tisztán állott előtte, hogy akármilyen kellemetlenségek árán is, de ezt az eljegyzést fel kell bontani, mert ő a fizetéséből egymaga is alig élhet meg. Jolánnak pedig nincs hozománya. Bosszankodott magára azért a gyöngeségért, de mégis élvezettel gondolt vissza arra a nehány perezre. Micsoda leány az! Összerázkódott a kéjtől, amikor eszébe jutott az a helyzet*
