Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-05 / 45. szám
Ezen egyház kerületi közgyö-J lésen Szilády Áron lelkész ur egyebek között a következőket mondta: „a városi főjegyző tűzveszély ügye alatt karhatalommal elzáratta a tóglaégetésre emelt kemen- czét, s ezzel 60.000 téglával károsította meg az egyházat“ a lelkész ur ezen állítására, vonatkozólag vettük az alábbi nyilatkozatot, melyet minden kommentár nélkül szó szerint közlünk, amint következik: Ny ilatkozat: alolirott ezennel kijelentem és igazolom, hogy a halasi ev. ref. egyház tulajdonát képező úgynevezett professor szigeten, az egyház által megkezdett téglaégetés tovább folytatását 1888. évi junius hó 9-én Halas város tanácsának 3701302011888 számú jogerejű végzésében foglalt utasítás és rendelkezéséhez képest, karhata- j lommal én akadályoztam meg azérí, mi- I vei az egyház a szigeteni téglaégetést megkezdette annélkül, hogy a városi tanáes 269/2340/1888 számú végsésóben tűzrend- őri tekintetekből előirt óvintézkedéseket foganatosította volna. Halas, 1899. évi október hó 31-ón. Szekér Pál rendőrkapitány, * ♦ * Nyilatkozat. A kalocsai reform, egyház hivatalosan összekuszált ügye rendeztetése tárgyában Dr. Farkas Imre és társai által beadott amint ott hátra dőlve a székében reá nézett. Olyan melegség futotta át és úgy érezte újra azt a mámort, hogy kész lett volna mindent elkövetni azért a lányért. De forró vére lassan lecsendesült és nyugodtan elgondolta milyen jelenetekbe fog kerülni a mig szakíthat .... Lassan lépkedett és előre meggondolta minden szavát, hogy kíméletlen, gúnyos lehessen, hogy ennek a bolondságnak örökre véget vethessen. És mégis néha meg megdobbant a szive. Lemondani arról az isteni szép leányról. Milyen lehet a csókja, az ölelése ! És a képzelete egyre csábítóbb képeket varázsolt a szeme elé- Végig simogatta a homlokát és nagyon nehezen sikerült elűznie azokat a fel fel támadó csábitó képeket. Valami érzelgős, melancholikus hangulat vett rajta erőt. Tudta, hogy le kell mondania, de nagyon, nagyon nehezére esett és nem volt benne biztos, hogy az utolsó perczben nem választja e az a buja teremtést. Végre oda ért és nagy meglepetéssel hallotta, hogy Jolán valakivel (hogy kivel az mindegy Jolánnak — férfi volt —) egy épen olyan idylt csinált mint ő vele és ... eltűnt, megszökött. Melegh Zottán eltűnődve állt meg és végtelen irigység támadt a lelkében. És ezt mondta magában mély meggyőződéssel. — Ah mennyivel okosabb volt az mint én- -Bíró Lajos. kérvény tárgyalása alkalmával, az egyház kerületi közgyűlésén Szilády Áron lelkész ur nem átallott valótlanságok előterjesztésével személyemre is vonatkozó ráfogá- sokkal élni; minthogy azonban a hangulat keltésre szánt gyanúsításokkal a közgyűlést megtévesztenie nem sikerült, s mert a ft. lelkész ur által igazgatott (?!) egyház ügykezelésére a bivek által kért vizsgálat az egyház kerület által elrendeltetett, s igy lesz alkalom Szilády Áron ur állításainak részletes czáfolatára — ezúttal csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy: a miket Szilády Áron ur a hírlapok közlése szerint eljárásomra vonatkozólag mondott, — vakmerő ráfogás, s hogy: a személyemre vonatkozó állításainak egyetlen szava sem igaz. Kelt Halason, 1899. október 27-én. Dr. Babó Mihály ffycyyxő. * # * Nyilatkozat. Többek élőt köztudomású, hogy Szilády Áron lelkész ur, a halasi egyházi és iskolai ügyeket is tárgyaló dunamelléki egyházkerületi gyűlésen az „Egyetértés“ október 20-iki számában foglalt közlemény szerint, nem ugyan név szerint megnevezve, de különösen a halasi közönség előtt s előttem is minden kétséget kizáró bizonyossággal személyemet is érintve, jónak látta azt védekezésére felhasználni: Egyebek közt ezeket mondván : „A város főjegyzője áll az izgatás élén: Sajnálja, hogy rokonát a vallás tanári székre nem lehetett jelölni, de miután nincs meg a megfelelő qualificátiója nem tekintve arra, hogy papi jellegét már letette, úgy is hiába terjesztették volna fel választását, az egyházi hatóság nem hagyta volna jóvá.“ Hogy helyes-e ilyen kényes ügynek tárgyalásánál, olyan forum előtt, minő az egyház kerületi közgyűlés, a személyeskedés s méltó-e egy Szilády Áron úrhoz az argumentatio e neme, annak megítélését a t. közönségre bízom. Csak a valóság és igazság érdekében kívánom megjegyezni, hogy : Igaz ugyan hogy 1890 évtől kezdve, a mikor Pestre vallástanárul alkalmaztattam 1894 év junius hóig minden következő évre úgy Szász Károly püspök, mint Szilády Áron lelkész urak által kilátásba helyeztetett, sőt meg is igértetett részemre az említett vallástanári állás annyira, hogy Püspök i ur gyengébb egyházba való pályázástól is visszatartott, mondván: „ha egyéb nem lesz, ott lesz a halasi vallástanárság 1“ Tovább menve, Pestre kerülvén, fölvetettem úgy Püspök, mint Szilády Áron ur előtt azt, hogy talán jó volna beiratkoznom az egyetemre, valamelyik szakból tanári oklevél megszerzése végett, Püspök ur azzal az érveléssel „hogy mint vallástanárnak úgy is elég dolgom van, előadásokat nem hallgathatok mondjak le erről a tervről.“ Szilády Áron ur pedig ilyen formán: „Miért iratkoznám be, mikor a vallástanárság úgy is itt lesz, erre különben is szükség van, a többi szakoknál pedig nem tudjuk, melyikből lesz üresedés ; sőt az igazság érdekében Halason tartózkodó köztiszteletnek örvendő egyéneket u. m. Vári Sz. István, Dr. Dobó Menyhért, Kiss László, Gaál Endre, Török Elek és Szekér Pál urakat szabad legyén felemlítenem, kikhez 1894 év Karácsony táján el is küldött Szilády Áron ur, hogy a szervezendő vallástanári állás elnyerése végett részemre már előre biztosítsam jó indulatukat és támogatásukat. A mi a felhozott képesítést illeti, szabad legyen felemlítenem, hogy jeles, jó és egy elégséges fokozatú szorgalom jegy mellett, a theologiai tanfolyam elvégzése után 1888 évben az első ielkészképesitő vizsgát szótöbbséggel, a másodikat pedig 1889 évben egyhangúlag jó eredménynyel letettem, s egy évi nevelősködé* (Szilágyi Lajos pestmegyei főszolgabíró ur Lajos első gymnasiumi és István negyedik elemi osztálybeli tanulók mellett, előbbi jeles és jó, utóbbi kitűnő eredménynyel vizsgázván! s egy évi segéd és helyettes lelkészi szolgálat után öt évig Pesten, mint vallástanár működtem, mely idő alatt úgy egyes magán tanulókat tanítottam, mint s. lelkészi teendőket alig kisebb mértékben teljesítettem, mint az akkor tényleg csak ezzel foglalkozó fungens pesti káplánok, miről a pesti ev. ref. egyház anyakönyvei, vallástanári működésem mikéntjéről pedig az év végén tartatni szokott vizsgákon megjelent vizsgálati elnökök jelentései tanúskodnak. Sőt szerénytelenség nélkül szabad legyen még fölemlítenem a Protestáns szemle V. évfolyam 4 füzet 469 lapján s a Protestáns egyház és iskolai lap 1883 augusztus 17-iki számában foglalt, akkor kiadott s nyomtatásban is megjelent fordított munkámra vonatkozó bírálatokat s általában még egyes helyi érdekű lapok (Dunántúli Közlöny, Debre- czeni Lapok) kritikáját is — a képesítésre vonatkozólag. Igaz ugyan, hogy ft. Conventnek van olyan féle határozata, hogy középiskolai vallástanár csak az lehet, ki a lelkészi vizsgát jeles eredmónynyel tette leDe ez a határozat, csak 1895/96 vagy talán 1897 évben a fentebb említett Ígéretek be nem váltása s a megszerzett jóindulatok megbénítása után hozatott. És egyébként is a törvénynek, annál kevésbé egy Conventi határozatnak, csak nincs olyan visszaható ereje, hogy e határozat előtt öt évvel vizsgázott olyan egyént, ki csak jól, de nem jelesen tette le a második lelkészi vizsgát, disqualificálna egy olyan hivatásra, melyet Püspöke és illetékes lelkész főnöke által kiállított bizonyítvány szerint és öt éven keresztül becsületesen betöltött. A mi pedig lelkészi jellegem elvesztését illetve Szilády Áron ur szerint letevését illeti, szabad legyen utalnom ft. Szilády Áron ur által szerkesztett s kiadott 1896 évi egykázkerületi jegyzőkönyv 194 lapján foglalt közgyűlési végzésre, mely igazolja, hogy lelkészi jellegemtől csak akartak megfosztani, de jogérvényes közgyűlési határozattal I. fokú minősítéssel abban meghagytak. Kovács József I. fokú lelkészi jellegét megtartott okleveles ev. ref lelkész. Uj pénz. A nemzetgazgászok általában azt vallják és hirdetik, hogy uj pénzek a forgalomba hozatala mindenkor a polgárok megkároso- dását vonja maga után. Ez természetes is, mert a forgalomból kivonandó pénz bevál- ! tási határideje gyakran nem szivároghat át
