Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-13 / 33. szám
Ill évfolyam. Kim-Halas, 1899. augusztus 13. 33. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... ő frt — kr. Fél évre.......... 2 „ 50 „ Negyedévre... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. KUN-HALAS Megjeleli minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: három hasábos petitsor 10 kr Szerkesztőség és kiadók iv atal. Fő-utcza 1254. A lovagias ügyek és a becsületszék A magyar ifjúságnak ama része, mely a lovagiasság és becsület kérdésében a budapesti kir. tudomány egyetemen a legújabban állástfoglalt, a lo. vagis ügyek és becsület kérdések elintézése tekintetében, gyökeres változás, sőt valósággal újítás keresztülvitelén fáradozik. Ha az „Egyetemi kor.“ mely a mozgalmat megindította, azzal a dicséretes buzgalommal fogja folytatni a küzdel inét, — egy szép és nemes eszme keresztülvitele érdekében a társadalmi betegséggel — a párbaj kérdésével, úgy eme szoczialis tekintetben is nagy horderejű kérdés keresztülvitele, áldástkozó lesz s igy a majdan testet öltött eszme a becsületszék felállítása — elfogja érni ama őzéit, a melyért eddig nálunk Magyarországon oly sokat küzdöttek — hiába; t. i. kevesbedni fog a párbajok száma, sőt a jövőben a párbaj, egy, a múlt időben szereplő fogalom lesz. A derék, rcformeszmékért lelkesülő egyetemi ifjak már bizottságot is alakítottak az „Egyetemi kői“ kebeleben, mely hivatva van egy, az egyetemi ifjakra kötelező szabályzatot feldolgozni, az irányban, hogy az egyetemi ifjúság körében az alapot és komoly okot nélkülöző párbajokat megakadályozza, egyben pedig a bizottság azon is fáradozik, hogy e mellett az ifjúság között a 'párbaj nélküli lovagias szellemet fejleszsze, nem pedig a fegyveres lovagiasságot, mert ők is a tapasztaltaktól és meggyőződéstől áthatva tudatára jöttek annak, hogy csakis az előbbi lesz, egy a szívben, lélekben és testben egyformán nemes és erős, s a becsületérzéstől áthatott nemzedék szülője, E nemzedék nem fogja a lovagias ügyeket keresni ott, hol arra tulajdonképen ok nincs is ! Egyébként is a párbajdüh a legutóbbi évtized szüleménye. Mert ha végig tekintünk nemzetünk ezeréves történetén és összehasonlítjuk a régi lovagkor komoly okokért, komoly fegyverekkel vívott küzdelmeit a mai párbajokkal, bizony visszakivánjuk azt a „barbárának gúnyolt lovagkort! Milyen más volt akkor a magyar nép, mikor a magyar ifjak léha időtöltések helyett testüknek edzésével töltötték idejüket, mert jelszavuk volt: „mens sana in corpore sano,“ ép test ben ép lélek ! — S ép volt, erős volt testük, mint talán egy népé sem, de erős volt lelkűk is a hazaszeretetben, a hölgyek tiszteletében, a lovagiasságban és harezban egyaránt. Azóta nagyot haladt az idő; századok tűntek s századok jöttek. Mások lettek az emberek, mások az erkölcsök, mert hát igaz dolog: tempora mutantur . . . S a testi erők hanyatlását, az erkölcsök züllését napjainkban úgy hívják! eivi- lisatio ! S eme rég letűnt lovagokat nem képviseli köztünk más, mint a vívótermek ! De e vívótermek az egyetemi ifjak buzgó munkássága után, más képet nyújtanak ! Felhangzik majd újból a kardok csattogása, de aztán a barátságos küzdelemben kifáradt, edzett karú és edzett szivü bajnokok mosolylyal arezukon, barátságosan fognak kezet, mint akkor régen, a letűnt mesebeli szép lovagkorban ! Lesz tehát idő — Isten Jóvoltából a A „KUN HALAS“ TÁRCZÁJA Kossuth futárja Bemhez*) Mikor az első kozákcsapat megjelent a Kár. pátok tövében, az 1848—49 iki magyar sza- badságharcz sorsa meg volt pecsételve. Elképzelni is lehetetlen volt, hogy az agyon- csigázott, elgyötört, számba megfogyott, amúgy is hiányosan 'felfegyverkezett magyar tábor ellent tudjon állani a hatalmas czári had seregnek, a mely a sok csatavesztés miatt nekibőszült osztrák ármádja őszinte örömére, legyőzhetlen túlerővel vonult Magyarország véráztatott földjére. A mieink halálra szántan vették föl ajjküz* dehnet az egyesült ellenséggel. Minden nap uj hősöket szült, minden óra uj mártírokat teremtett. De bízni azért már csak a csodában bíztak még a legvakmerőbbek is. Végre aztán ma ötven esztendeje, 1849 augusztus 9 én az utolsó reménysugár is kialudt. A temesvári csata, a szabadságharcz utolsó nagy csatája elveszett, A mi ezután következett!, arról a magyar nemzet történelmének legsötétebb lapjai beszél nek, de a temesvári csata és annak körülményei máig sincsenek földeritve. Bem vesztette ei a csatát — mondja az egyik kútfő, — mert Dembinski visszavonu- lási taktikájával ellenkezőleg az ostromban amegy is kifáradt sereggel csatát fogadott el, — Görgei a csatavesztés oka — állítják mások. — Mert majdnem 40.000 főnyi hadseregével a döntő pillanatban Aradról nem Temesvárnak, hanem Világos felé vonult. Nincsen szándékomban egyik vagy másik álláspontnak a védelmére kelni, kritika tár gyává sem akarom tenni akár Bem vakmerő hadműveletét, akár Görgei tábornok tartóz kodó magatartását, hanem egyszerűen átadom a szót ama nevezetes napok egyik klasszikus tanújának, a ki a temesvári csatában Kossuth Lajos megbízásából vett részt és egészen a döntő pillanatig ott lovagolt Bem táborában. Váiy Szabó István, Halas város köztiszteletben álló palgármestere, a nevezetes íérfiu, a kit sorsa ötven évvel ezelőtt történelmi szerephez juttatott. Vály Szabó István, 1848-ban a 60 dik császári királyi Wasa ezrednek tiszthelyettese? a pákozdai csatában csapott át századával együtt Magyars/.ágboz es ettől az időtől kezdve végig küzdötte a szabadságharezot egészen az aradi vár kaoilulácziójáig, a mikor is sok sanyargatás után. baditőrvér’rszé- ki ítélettel, mint közokatona a bécsi dolog házba került. 1849. augusztus elején Vári Szabó István minta 64-ik zászlóalj egyik századosa Aradon ; állomásozott. Így jutott ahhoz a kiváltságos szerephez, hogy ő vihette meg Bemnek az összes magyar hadak fővezérévé történt kinevezését. De beszéljen ő maga. — Ha jól emlékezem, 1849. augusztus hatodikén, kevéssel dél előtt történt, hogy zászlóaljpanrancsnokom, Dobay Miklós e szavakkal lépett hozzám: — Százados, jelentkezzék a kormányzónál, Kosuth a várban lakott hozzá siettem. Azonnal elébe bocsátottak. Katonásan jelentkeztem és vártán rendelkezéseit. Ereztem, hogy végignéz tekintetével, majd kis vártava igy szólott hozzám: Százados ur, önt ajánlották nekem, mint megbízható ügyes katonát,. Egy depest fog vinni Bem tábornokhoz, a ki Erdélyben tartózkodik, körülvéve Puchues ellenséges tábornok hadtestétől. A depesben az van, hogy Bem tábornokot kinevezem az összes magyar hadak fővezérévé és értésére adom, hogy a temesvári hadtest jobb szárnyát Temesvártól Aradig Görgei tábornok 38.000 emberrel fedezi. Itt az Írás. Azért mondtam el tartalmát szóval is, hogy át tudja adni rendelkezéseinket, ha esetleg úgy fordulna, Nagy baj volna, ha ellenség kezébe kerülne az intézkedésünk. Megért jtte? s */ Кг Egyetértésiből “vészük át ez érdekes tárczát
