Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-13 / 33. szám
közel jövőben — midőn a vívótermek ismét hangosak lesznek a lovagok lár- inájátót, kik a vívást nem felebarátjuk becsületének vérrel való tisztázására, hanem mint a legszebb, legférfiasabb szórakozást testedzésre használják fel, s csak a becsületszéki szabályok szigorú betartása mellett és a becsületszék ítélete alapján, a saját becsületök megvédésére! Nem lesz tehát a jövőben az eddig dívott állovagiasságnak oly tere, mint a jelenben ; eltűnnek az u. n. kraké- lerek is, kik minden csekélységből „lovagias ügy “-el provokálnak; hanem lesznek igazi, nemes lovagiasságot ismerő férfiak, kik ismerni fognak lovagiasság által megkövetelt tisztes és becsületes utat és módot arra, hogy miképpen szolgáljon az érzékeny becsület védpaj- zsául a barátságos és békés elintézés, kik saját erejük tudatában önmegtartóztatók lesznek még ott is, ahol talán már joguk volna az erélyesebb fellépésre; meg lesz ifjúinkban az a bizonyos nyugodt önuralom, mely a társadalmi érintkezés közben sem hagyja el őket, s csak a legkomolyabb eset* ben nyúl a kardhoz, hogy becsületét — ha kell — megvédje vele! Csakhogy — s ezt jegyezzétek meg derek magyar ifjak — a becsületet kard nélkül is meg lehet védeni, mert hisz a becsület nem szomjazik felebarátaitok, embertársaitok vérére, hanem igazságérzetet, tisztességet és — békét akar! Ne legyen tehát vezéretek a bosszúvágy, hanem az igazi lovagiasság és — Értem kormányzó ur I Pél óra múlva indulhat, szólott még Kossuth és ezzel elbocsájtott. Én azonnal szállásomra siettem, a hol már elő volt készítve úti felszerelésen. Jablonszky törzsorvos polgári ruhája, a mely rólam az akkor nyúlánk fiatal emberről szinte lelógott és egy Pesttől Agadig minden állomáson pontosan lebélyegzett útlevél, a mely egy marha kereskedő nevére szólott. Feíöltözködtein és mindenekelőtt azon voltam, hogy a depestjó, helyre elrejtsem. Felvágtam tehát .hal csizmán talpát és a finom papirosra irt tonlos okmányt oda rejtettem. A czizma talpát aztán özvegy Placs nita Györgyné asszony öltötte össze. így felkészülve elláttak magyar és osztrák bankjegyekkel, majd kivezettek a város alá, a hol nagyobb marhacsorda pihent mintegy tizenöt hosszuhaju, szálás ticzkó őrizete mel lett. Karikás ostorokkal fölszerelt hajcsárjaim Biharmegyéből való honvédujonczok voltak, a kiket nevemben íölbéreltek, a nélkül, hogy Ők az én kilétem felől tudtak volna. Szentül hitték, hogy marhakereskedő vagyok. Délután két óra tájban ők Syblogosan, én lóháton útnak eredtünk és Radna felé tereltük a jószágot. (Folytatjuk.) becsületérzés ! (Légy magyar ifjú igazi lovag, s ne küldj minden csekélységért segédeket;) legyetek igazi lovagok, kik nem félnek az ostobák gunyjától, a kik nem teszik koczkára a saját és ellenfeleik életét, s a kik nem hozzák aggó dalomba a gyengéd anyai és testvéri szivet, hanem ismerjétek meg az igazi lovagiasságot, mely nem a verekedésben, hanem az elkövetett hiba jóvátételében nyilvánul ! Folytassátok tehát a megkezdett szép munkát derék egyetemi ifjak ! Adja Isten, hogy siker koronázza munkásságotokat ! Jelszavatok legyen kímélni a magyar vért, hisz úgyis kevesen vagyunk mi magyarok“ ! Dr. G. K. Segítsünk a kisgazdákon. Alig hiszem, bogy a kisgazdák szomorú helyzetén, bár az illetékes faktorok komolyan foglalkoznak e kérdései, hamarosan segíteni lehetne. Segítve lesz, az bizonyos, de mikor, ez a kérdés. Arra kell törekedni első sorban, bogy a kisgazdákat azokból a szolgabilincsekből, melyek a szó szoros értelmében fogva tartják — felszabadítsuk. A régi telekönyvi terheket értjük. A kisgazdák iránt tagadhatatlan hogy lép- ten-nyomon nagy jóakarat nyilvánul, ьппек köszönhető, hogy a pénzpiaczon olcsó kölcsönt — kaphatnának, ha abban a telekkőnyv C. lapja me ; nem akadályozná. S ha keressük, hogy mi van a telekönyv C. lapján, azt- látjuk, amiről a tulajdonos még csak nem is álmodik, t. i. hogy 30—4U év e’ötéi terhek vannak birtokára bekebelezve, olyan adósságok, melyek már régen lettek fizetve. De más esetek is fordulnak elő, s ezek a tulajdonképeni komplikácziók, melyeknek szanálása elódázhatatlan, Az állam 1863—64 ban s később 1972 ben több millióra rugó ínség kölcsönt osztott ki az ország kisgazdái között, oly módon, hogy a nyert Ínség kölcsönökért az illető községek, mint erkölcsi testületek, szavatosságot vállaltak. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy az egyes kölcsön-összegek telekkönyviig biztosíttattak, s a behajtással a községi elöljáróság lett megbízva. Ám de a behajtás, mely az országnak több, mint 300 községében még ma is folyamatban van a kellő gyorsasággal nem volt eszközölhető’s igy ba egyesek s illet, a többség már régen ki is fizette tartozását az a teiekönyvből nem volt törölhető, mert a nyert ínség kölcsönért a kisgazdák egyetemlegesen felelősek, és igy felelősek azon összegért is, mely még behajtva nincsen. Es itt van az akadály, iunen van a baj. Ismerünk községeket, hol az egész közrégben nincsen mindössze 8—10 telekkönyv, melytren 20—25, de többet mondunk 50 év előtti, régen kifizetett, de nem törölt telekkönyvi terhek ne volnának. bz okozza, hogy a kölcsönt kereső kisgazda a megszavazott kölcsönt csak hosszadalmas eljárás után kapja kézhez, és hogy a régi terhek törlése a kölcsön-összeg egy részét felemészti. Kiszámithatatlan kárt okoznak a régi telek könyvi terhek. Azután ezeknek a terheknek’a törlése is sok bajjal jár, mert nemcsak kincstári tartozásokról van szó, melyek még elég köny nyíl és rövid eljárás utján törölhetök, hanem magán követelések is vanak sokszor betáb lázva. n,ezknek a törlése pedig sokszor nagyon bajos azért, mert a hitele!Ő már nincs életben,; az örökösei ismeretlenek vagy ha ismeretesek, úgy azt a körülményt, hogy a hitelezőnek tényleg kik a örökösei — igazolni kell. Akármilyen olcsó kölcsönt ad tehát valamely takarékpénztár a kisgazdának, drága az, — bármily gyors eljárást helyez is kiálitásba, lassú az, mert a telekkköuyvi terhek törlése sokba kerül, költséget és időt tekintve egyaránt. Ezeken a bajokon csakis a zálogjog hatályának korlátozásávaal lehet és kell segíteni s illetékes helyen ez irányban megkezdték a szükséges előmunkálatokat. Az igazsággal ellenkeznék, ha a zálogjog hatálya csak bizonyos számú évre volna kiterjeszthető, viszont égbekiálthatö igazságtalanság, hogy az egyszer minden idő mégha tarozás nélkül megszerzett zálogjog miatt — megengedjük, az érdekelt adós tudatlansága vagy könyelmüsége folytán — szenvedjenek a későbbi birtokosok harmad- vagy negyediziglen is. Az ország lakosságának zömét képezik a kisgazdák, akik kicsiny vagyonkájuk megtartásáért nehéz küzdelmet vívnak. Eunek a dolgos, szorgalmas, hazafias osztálynak sorsa nem lehet közömbös a józan gondolkozása hazafiak előtt. S nem is az. A kormányhatalom is mindig komolyabban foglalkozik a kisgazdák sorsával, s azt hisszük, gyökeres reformálás már csak rövid idő kérdése. Hírek. Személyi hírek. Váry Szabó István, polgármester 4 napra városunkból eltávozott, a po'gármesteri teendőket Dr. Bzabó Mihály főjegyző végzi. Zsenyi József az „országos magyar egyesület“ alelnöke szülőinek látogatására városunkba érkezett. — Iiapeuz- berger Kálmán megyei pénztárnok szabadságát élvezendő, Halasra érkezett. — Putay István közszeretetben álló albiránk hat heti vakáczióját megkezdette s Gyöngyösön fot.* tölteni. — Görög Miklós telekkünyvveze'ö szabadság ideje lejárván, hivatalát a bélen elfoglalta. Kitüntetés. Az országos er^ölcsneinesitö egyesület Járó Mihály halasi lakosnak bősz szas és hűséges szolgálatának elismeréséül 50 írt jutalmat és elismerő oklevelet küldött. Müvészestély. Az elmúlt hetek különöseu élénkek voltak művészi tekintetekből. Hangverseny, humorisztikus előadás s müvészestély egymást váltották fel. Tegnap este Csiszár Kálmán, a budapesti népszínház volt tagja rendezett egy müvészestélyt a helybeli nő- egylet javára. Közreműködtek: Dr.Hermáuué Fenyő Rózsika úrnő, ének számokkal, Cs. Rádó Rózsika, a budapesti népszínház volt tagja, Csiszér Sárika, ez utónbi szavalattal, továbbá a rendező: Csiszár Kálmán aki ne. jével együtt egy felvonásos vígjátékokat adott elő. Dr. Hermánnét zongorán kisérte Fekete Oszkár karnagy. Ezon művész estélyről csak a jövő számunkban hozhatunk tudositá.t. Itt említjük meg, hogy a művész társaság ma Palicsra utazik, ahol este ugyancsak jótékony
