Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-06 / 32. szám
sunkból mindegy négyszázan jelentek meg Vári Szabó István polgármesterrel az élükön. Az ünnepély a templomokban kezdődőt ahol a nagy költő emlékére egyházi szónoklatok tartattak. A templomokból a költő szobra elé vonult az ezrekre menő tömeg, abol a „Szózat“ eléneklése után Benedikty Andor ügyvéd, községi képviselő tartott egy megkapó szép s költői fordulásokban gazdag emlékbeszédet. Szónoklatokat tartottak még: Pósa Lajos aki a Petöti-Társaság koszorúját helyezte a szoborra, továbbá Brody Sándor, aki mélyen átérzett szavakban aposztrofálta a halhatatlant, végül Vári Szabii István polgármester, aki városunk koszorúját egy megható beszéd kíséretében tette a költő szobrára, Biró Dezső hatalmas temperamentummal szavalta el Ábrányinak „Petőfi“ czlmü gyönyörű költő raényét. A szobortól hazafias dalok éneklése közben vonult a nép a költő szülőházához. Itt Bóta Lajos szavalta ,el nz ez alkalom mai irt költeményét, amit az ünneplők mély áhítattal kalgattak. Itt Eeszty Árpád festő mondott egy егбзеп szoczialista izli beszédet amelynek több részlete erős visszatetszést szült a hallgatóság körében. Ez a szónoklat nem egészen illett be az alkalom és az ünnepély keretébe! Petőíi nagyságát nem lehet emelni azzal, ha a jelen nemzedéket, korunkat törpének, önzőnek nevezzük, mert a költő nagysága még a nagyok közt is kiemelkedik, s nagy marad, mert az ő dicsőségét, fényét még a nagyok se homály ásít jak eb Bátran hagyhatta volna a szónok az „urat“ és „paraszt“-ot egymás mellett, törpének vagy nagynak, az mindegy — de egymás mellett s nem szabad volt elválasztani, egy másra uszítani, — mert a nemzet, ha szívből ünnepel, — egy, egységes és nagy I 1 Végezetül az ottani dalkör — amelynek énekszámai dicséretet érdemelnek — eléne kelte a „Talpra magyart“-t s ezzel az emlékezetes ünnepély véget ért. Este a nagy vendéglő ben kétszáz terítékű banquet volt, amelyen a vidékiek — sajna — nem vehettek részt, inéit meghívást nem kaptak. Akik kaptak, azok pedig azért nem jelenhettek meg, mert nagyobb részt családjaikkal vettek részt az ünnepélyen és rendezőség jónak látta a hölgyeket kizárni a ban quetről. Ezernyi intézkedésünk helyességéről csak a banquet alatt győződhettek meg a jelenlevők, mert — amint halijuk — olyan parázs mczidens tört ki a pesti és helybeli ellenlábasak között, a meiy a hölgyek idegeit erősen próbára rette volna. Megválva az igazat, mi ezen incidenstől eltekintve se- hogyse tudjuk helyes magyarázatát adui, hogy a vidékről oda törekvő úri nőknek mi ért szabad Kis-Körösön étien szomjan nyelni csak a port, az uraknak meg a bort! Mi azt hisszük, hogy a bauquet az ünnepély kiegészítő része volt, s a hölgyeke , kik a költő szobrához és szülőházához elzarándokoltak, a fehér asztal mellett is megillotte volna a főhely I Dehát — ha ennyit el kellett is mondanunk — hagyjuk a dissonans hangokat 1 * * * Talán ismét ötven év fog elmúlni, hogy a nemzet az ő legnagyobb lírikusát megünnepelje. De minél tovább megyünk az idők tengerébe, a fata morgana, a tenger délibábja annál káprázatosabban emeli ki a költő lelkének szivárvány színeit, Petőfi nagyságát, mig vágre maga a költő le!ко lészen a tenger délibábja. Minél tovább megyünk az élet sivatagában, annál üditőbb az oáz csecsegő patakja, puha füve és árnyaladó lombja: a költő szelleme, a költő lantja, amely fá radt «sigázott lelkűnknek szerelmet, szabadságot énekel 1 . . . Énekeljen is időtlen időkig s a magyar nép tiszta lelke elhozza az ő halhatatlan dalait . . . Scévola. Tenni valók. Sokszor találkozunk lapunk hasábjain egy egy felmerült eszmével, tervvel, egy ideig szól róluk az irás, azútán elalusznak szép csendesen, vagy egy-egv képviselő testületi határozat semmisíti meg őket. Mert hát volna nálunk mit újítani az igaz. Nincs Halasnak egy városiasán rendezett központja, nincs főterünk, mert a mit annak nevez a közönség az miodennek csak nem főtérnek való. A városháza szűk. Évről évre átalakítanak egy-egy kamrát, istállót, nagy költséggel formálnak belőle irodát; kitelepítenek egy egy hivatalt a városháza kertéből, igy széjjel forgácsolják az erőket, s a közönségnek és a hivatalnokoknak szereznek ezzel sok kellemetlenséget. De azért a városatyák meg vannak elégedve művökkel, pedig ez az ideig óráig tartó tatarozgatás nagyon sok hiába kiadott pénzbe kerül, nem a kérdés megoldása ez, csak eltolják bizonytalan időre az uj városháza építését. így vagyunk a nagyvendéglövel is. üizelőtt 20—25 évvei talán megfelelt még a kor következményeinek. Nem volt vasút, az a nehány átutazó idegen könnyen elfért benne, s talán meg is voltak vele elégedve, hisz Vadkerten és Császártöltésen sem talált különbet. De azóta tordult a világ. Nemsokára két vasutunk is lesz, s ha a tervezgetés sikerül talán négy is. Ha aztán a sors vóletlensége össze hozna tiz utast egy napra, íeitéve, hogy mind a tiz idegen, vájjon hová húzódhatnának meg szállásra ? Mert sajnos, noha 4—5 éve költött a város itt is ezreket a javítás és átalakításra, ott vagyunk vele a hol azelőtt. Nincs egy városiasán berendezett helyisége, a megboldogult bárkái csárda bizony sokkal barátságosabb volt mint a mi „Kávéháziunk „Billiard terme“, az ő kopott asztalaival, A vendéglő nagyterme mit sem ér, mert ha már állandó színházra semmi kilátásunk sincs, legalább legyen tágas és mogíelelőleg épített díszes nagyterem» városi vendéglőben a melyet aztán miudenféle czélra használhatnánk. Nincs elegendő számú vendégszoba, egyszóval nagy vendéglőt is építeni keli. Nem sokáig tartják már a községi iskolák szétszórt épületeit sem, mindig szükebbek szükebbek lesznek, ezek is egységes rendezést igényeinek pár év múlva. 8 vájjon van e komoly tervezgetés ebben az ügyben ? Mindenki tudja hogy nincs. Pedig ezekhez hozzá kell fogni minél eiőbb, mert ha a körmünkre hagyjua őket égni, egyszerre majd nem bírja ki az évi költségvetés. A városház és a városi szálloda képezi a város középpontját, ezek építésével kell megadni városunk tejlödésének, szépítésének helyes irányát. Progratnmszerü városrendezést kell kidolgozni, mert a város közepén szép tágas és minden oldalról megközolithető főtér I szükséges. Azonfelül a forgalmasabb utak fokozatosan kiszélesitendök. Ezek persze nem máról hónapra megoldható feladatok, de legalább tervben tisztába kell jönnünk velők, hogy az újabban eszközlendő építkezések ebben a szellemben engedélyeztessenek, mert a czéltalan kapkodás nagyon megbosszulja magát e tekintetben. Itt van pl. az utczai járda, mennyi pénzébe került a lakosságnak, és ez is félig meddig kidobott pénz. Egy az, hogy a főbb utczákat szélesebbre ég más városi járdához illő anyagból lehetett volna valamivel több költséggel építeni, s a város utczáinak általános lejtmérezése által annak végleges magasságát meghatározni, s akkor nem végeztünk volna fél munkát, mert 8—10 évig megállja ugyan a mostani járda a helyét, de azután eldobhatjuk s ki lehet adni ugyanazt a pénzt, a mit ha egyszerre kiadunk elvagyunk látva hosszú időre. S a képzelt takarékosságnak az a haszna, hogy némely utcza egyik oldalán magas parton van a járda, mig a másik oldalon az utcza vize önti ki a lakosok udvarát, mert a járda alacsonyabb az úttestnél, iá mig végleges járda nincs meghatározva, a később építendő házak is ki vannak a veszélynek téve, hogy egy szép napon feltöltik vagy ieássák előttük az utczát. Mindenek előtt tehát a városrendezés tervét keli kidolgoztatni, meg kell katározni a főteret, az építendő városház és nagy vendég lő úgy a községi iskolák telkeit kijelölni, azonkívül az egész várost lejtméreztetni kell, mert csak igy fejlődhet a város építkezése egészséges irányban. Így vehetjük elejét az évről évre ismétlődő városi közmunkának egy végleges utczafeltöltés és ieásással, hogy a viz mindennünen levezethető legyen. Ha ezeken túl vagyunk, akkor ráérünk a villamos világítást bevezetni, mert csak akkor lesz hatása a világításnak, ha szép fényével rendezett utczákat és tereket világit meg,*J s rendezetlen utczákoa ezeket is csak ideiglenesen lehetne elhelyezni és kész volna a dupla kiadás megint. *) A villamvilágitás behozatalának idejére vonatkozólag nem értünk egyet a czikkiróval, — mert széria, tünk a villainvilágitáüt nem szabad eddig elliaiasztaui míg a csikkben felvetett eszmék megvalósitattnak „Hosszú idő, egy örökkóyaióság lenne az.“ Szerk. Hírek. A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a beiratasok az 1899/900. tanévoen szeptember 1 tőt 8 ig tartatnak s az előadások szeptem. bér hó 9-én veszik kezdetüket; a joghallgatók felvétele ezen időn túl csak folyamo - das útján, a késedelem kellő indokolása alapjain történhetik. Szeptember hó 15-ig a tanari kar szeptember 15 tői október 15 ig, rendkívüli méltánylást érdemlő esetedben, a jogakadmiai igazgató-tanács adhat az utólagos felvételre engedélyt. Egy évi önkéntesi szolgálatot teljesítők október l-től 8-ig minden folyamodás nélkül fölvétetnek. A beiratkozás alkalmával a következő dijak fizetendők : beiktatási dij czimén a jogakadómi- ai könyvtár javára 4 írt, a tanári nyugdíj, alap javára 6 írt, félévi tandíj czimén 15- írt; tehát összesen 25 f'rr, A II. félévi beir ratkozás alkalmával a 10 beiktatási dijat csak az újonau érkező joghallgatók fizetik ; a többiek csupán 15 írt félévi tandíj fizetésére kötolezvék. Tandíj mentességet az előadások szorgalmas látogatása, a havi col* loquiumokban való sikeres részvétel és szegénységi bizonyítvány alapján, a tanári kar javaslatára, a kecskeméti ov. ref. egyházta- pács engedélyezhet. A tandíjmentese.., ha késedelem nélkül vizsgáznak, vizsgálati dijat sem fizetnek. A vizsgálati dijak a követke
