Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-30 / 31. szám
'6 nagy szivének még, az a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszabadságért, az egész emberiség üdevért barczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasi- kon. ahová most öt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ö. Aki visz- szatért az istenségbe, amelynek része volt. Glóriás alakja egyre nö. Glóriás alakját mesevirágokkal fonja át a nép szeretete. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is dalai nyomán. Petőfi Sándort most ünnepli a ma gyár nemzet, és szivében kardja örökké. Mert amig magyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepli minden idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. Közgyűlés. Városunk képviselő testületé f. lió 21-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek ldo lyásáról a következőkben számolunk be. Első tárgy volt a szervezeti szabályrendelet, Dr. Babó Mihály általánosságban ismerteti azon okokat, melyek a szervezési szabályrendelet módosítását szükségessé tették, továbbá azon irányelveket, a melyek ezeii szabályrendelet módosítás tervezetének megállapításánál a városi tanács és a szakosztály szeme előtt lebegtek. Hangsúlyozva azt, bogy a szabályrendeletben tervezett rendszer változás elkerülhetlen szükséget képez és többlet kiadást a város közönségére nem ró javasolja, hogy az uj tervezet pontonkénti tárgyalását a képviselőtestület határozza el. Az előadói javaslattal szemben Sándor Imre ügyvéd indítványozza, hogy tekintettel a tárgy fontosságára, a szabályrendelet tér vezet nyomassék ki és a képviselőtestület tagjai közt kiosztva, egy későbbi közgyűlésen vétessék tárgyalás alá. Szűcs József ügyvéd „hasonczélzatu“ in ditványa irtán, dr. Babó Mihály előadó szintén hozzájárul Sándor Imre indítványához. A képviselő testület elhatározza, hogy a szabályrendelet megfelelő számú példányokban kinyoinatva, a képviselő testület tagjai közt tanulmányozás czéljábó! ki osztassák s ez alkalommal a tárgysorozatról léveve, újabb közgyűlés tárgyául tűzessék ki. Mi a magunk részéről helyesnek találjuk a közgyűlés határozatát, de felette tamásko- dunk abban, hogy annak idején érdemleges indítvány adatnék be. Mert a szóviszketegen kívül, ki foglalkoznék ma azzal, hogy váró sunknak jo legyen a szervezési szabályrendelete. Meglátjuk. A közgyűlés határozata folytán, Vári Szabó István polgármester, tekintettel arra, hogy a vármegyei törvényhatóság, illetve az alispán az egészséges pénztárkezelés haladéktalan életbe léptetését a városi hatóságnál több Ízben megsürgette, annak legkésőbb f. évi augusztus elsejére való életbe léptetését elrendelte s tekintettel, bogy ez, az ezt czólzó szabály- rendeletnek a tárgysorozatról történt levétele folytán, szabályrendeleti utón meg nem történhetik, e tekintetben külön intézkedést kér. Dr, Babó Mihály, tekintve, hogy a rendelet végrehajtása elől, sem a polgármester, sem a képviselőtestület ki nem térhet, — indítványozza, hogy a képviselőtestület határoza- tilag utasítsa a polgármestert, hogy az egységes pénztári kezelést a jelenlegi személyzettel f. évi augusztus 1-én léptesse életbe. A tárgysorozat 2-ik tárgyát a fogyasztási adóbérletnek kezelése és ellenőrzésével megbízott bizottság javaslata képezte. A javaslat elmondja, hogy a bérletből kifo'yólag a. lefolyt fél év tapasztalatai szerint, a város közönségére nézve, előre láthatólag 4000 írt fedezendő hiány származik, továbbá, hogy az elöljáróság felterjesztése daczára, a kért 4000 írt bér leengedés nem engedélyeztetett, ennél fogva a bérlet felmondását javasolja a képviselő testületnek, annál is inkább, mert semmi kilátás siacs arra, hegy a f. év veszteségei a következő években a város közönségének külön fokozott megterheltetése nélkül, megtérüljenek. Dr. Babó Mihály ezen bizottsági javaslatot részletes számadásokkal támogatva, eífoga dásra ajánlja és a felmondást kimondatni kéri. Mészöly István, Szabados Balázs és Kovács Károly, szintén a felmondás elhatározása mellett érvelnek. Ifj. Gaál Lajos és Gyulai István a bérletet még némi áldozatok árán is, fentartani kívánják. Id. Gyenizse Antal a keletkezett hiány okát a kezelésben látia. Sándor Imre ügyvéd pedig a felmondást támogatja azért is, mert tapasztalás szerint a bérlet főtárgyát képező borfogyasztás a nyilt helyeken folytonosan csökken s ennek folytán a bérletet még 7000 írt bérelengedés esetén sem kívánja fentartani. Nagy Pál a felmondást, Kuli Szabó Imre a bérlet fentartását kívánja, Kriszháber Kajos a felmondás mellett fogla állást (és mégis ellene szavazott, mintha a véiemény köpönyeg, vagy a képviselő testű let forgó komédja — riugfspiel — lenne! Szedő) állitván, hogy az uj bérbeadás alkai- mával legalább 10°/o engedménnyel a bérletet a város közönségé újból megkaphatja. Végül Dr. Babó Mihály előadó a „fentar- tók“ részéről felhozottakra válaszolva, a hiányokat nem a kezelésben, hanem a fogyasztók részéről tanúsított szabálytalan és önérdeküket tekintő eljáráebau, sőt a nyújtott kedvezményekkel történt visszaélésekben (csempészkedésekben) találja. És minthogy ennek jövőben is ki lenne téve a város közönsége a jelenlegi raudszer- fentartása mellett. — kéri a bizottsági javaslat elfogadását. A vita bezárásával elnöklő polgármester elrendeli a névszerinti szavazást, mely meg- ejtetvéu, a bizottság javaslata mellett igennel 32, ellene nemmel 20 szavazat adatott s a bérlet ügyének figyelemmel kisérésére s esetleges újabb ajánlat feltételeinek megállapi- pitására a hatóság mellé Kuti Szabó Imre, Gyulai István, ifj. Gaál Lajos, Szabados Balázs, Halász D, Sándor és Sándor Imre к viselők küldettek ki. Ugyanezen tárgygyu kapcsolatban, dr. Bább Mihály, a vonatkozó ministen rendelet ismertetése után, a képviselő testület határozatát kéri arra nézve, vájjon a kilátásba helyezett államsegély megnyerésére, mely a korábban élvezett oöriet tartama alatt elért bevételek közt mutatkozó hátrá nyos különbözet kártalanításául nyujtatnék — szükségesnek tartja az elengedhetlen feltételt képező es az egyidejűleg megalkotandó szabályrendelet érteimében megállapítandó fogyasztási adopótlék megállapítását. Megjegy mást, mint olvassa ő költeményeit, olvassa, forgassa azt a megbecsülhetetlen értéket, melyet hét nyoicz keserves esztendő alatt szivével összeforrott leikének kincsesbányájából kiaknázott és nemzetére hagyott- Amit Petőfi érzett és tudott, azt mind megírta költeményeiben, semmi sem maradt előttünk rejtély, a mi gondolat benne meggyőződés vált. az irodalom tudósai és tauitói ennek da czára sem tudnak róla olyan jeliemrajzot alkotni, mely a Petőd költeményeinek szel lemébe behatolni tudó oivasót kielégítse. S én tudom, hogy ismét kihívom ш igáin ellen a kritikát, ha ennek egyik nagy okául azt hozom fel, hogy a kritikusok és életrajzírók nem foglalkoztak érdeme szerint Petőfi legnagyobb és legnagyobbszerübb költeményével, az Apostollal. Mintha uem irta volna, olybá veszik. Hallottam olyan kijelentést, hogy Petőfi legjobb költeménye a „Falu végén kurta kocsma“. Ugyanez az ur mikor az Após tóiról kértem a véleményét, hidegen vállat vont. Igazán sajnos és fölötte bosszantó, hogy a magyar értelmiség között akadnak, kik a mi legnagyobb költőinket ennyire félreértik. Ebből látszik, hogy sem az iskolában, sem az életben nincs alkalmuk Petőfi vei helyesen foglalkozni. Mindenek által kicsinyített Apóstól a világ legnagyszerűbb költeménye. Gyönyörűbb bibliája soha nem lesz a forradalmároknak. A sok ráfogás közül, melyekkel az Apostolt elhal ózzák, a leghathatósabb az, hogy Petőfi még ifjú, kiforratlan korában irta, s ehhez képest az Apostol is magán viseli a kiforrat ián jellegét. Micsoda nevetséges vád! Huszonötödik évében volt Petőfi, mikor e müvet megterem tette, huszonkilenczedik évében halt meg. Ki meri azt állítani, hogy halála előtt négy esztendővel kiforratlan volt ? Az Apostolban, mely a köilő iegremekebb alkotása — bocsánai, hogy véleményemet ily szabadon merem nyilvánítani — Petőfi minden képességéi ragyogtatja. Megdalolja a nyomort, a legkeservesebbet és bevonja magasan szárnyaló Költészetének sugáriból szőtt fátyoléval. Megdaíolja a szerelmet, mely miként az övé, végleien és mély, mint a tenger. Dalol a hazáról, melyet imádott: Beszél a rabszolgaságról, beszél ugy‘ ahogy senki sem előtte, sem utána. Zeng a szabadságról, a szabadság vágyáról, mintha ihletét egy elszabadult üstökösből mentette volna, es megírja az Após olt úgy, — mintha magáról Írna. Igen, ez ő, ő, az apostol, aki nem tudott mást, mint szeretni és szabadon gondolkodni érezni. És az egész költemény hymnusz, a forradalom igazi hymnusza. Aki tudni akarja, hogy ki és mi Petőfi vésse az Apostol minden egyes szavát a leikébe. ... S ünepeljük most őt, ki ötven esztendő előtt nyomtalanul elveszet egy véres csatában. Nagyságát csak öregbíti a kifürkész hetetien oltünés, gyönyörű romantika vonja be halhatatlan emlékét, Ó milyen szép dolog ez ! Egy nagy nemzet a maga jószántából, a saját szive érzésétől indíttatva ünnepli dalnokát, akit szeret és csodál. Szerte a hazában fölhangzanak fiatalok és vének ajkairól az örökké uj dalai, szobrok, koszorúk és vigalmik jelzik mindenütt a hazában, hogy itt ólt ő, itt, ahol akkor is, most is sok mostoha gyermeke volt a földnek. Eu hallom, értem az ünnepi zajt és nagy a gyönyörűségem. Es ebben az emelkedett hangulatban éppen nem disszonáns nekem a kérdés, mely közvetlen tapasztaktom nyo. mán lelkemben felmerül: Vájjon ki értette jobbau Petőfit : a szo- czialisták, akik az idei márczius 15 én megkoszorúzták szobrát, — vagy az a szegény boldogtalanul szerelmes csondorőrmester, aki az öszszei szolgálati fegyverével szivén lőtte magát és amikor ráakadtak, a halott meg- merevült kezében Petőfi költeményeinek ol csó kiadását szorongata I . . .
