Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-30 / 31. szám
zi, miszerint ezen községi adópótlék a fogyasztási adótételek 20, illetve 10% ánál kevesebben meg nem állapítható. — A maga részéről javasolja, bogy a képviselőtestület ezen adópótlék kivetését ne határozza el, mert a problematikus ér ékü segély elkezelés körüli költséggel arányban nem állana. — Sándor Imre ügyvéd ellenzi az adópótlék ki vetését, mig Kuti Szabó Imre a fogyasztás csökkentése esélyéből csupán a pálinkára kívánja az adópótlék kivetését. Ezek után a képviselő testület a város adószed éti jogának világos fenntartásával az adó pótlék kivetését ez idő szerint mellőzi. Harmadik tárgy volt a városi nagy vendéglő bérbeadása. Dr. Babó Mihály előadó az ügy állását ismertetve, felkéri a képviselő testületet, hogy a részére fenntartott szabad elhatározási jog értelmében a bérletet az ajánlatot tett Hofmeister Ignátz (2600 fríj, Adám Dávid (2500 írt), Kriszháber Lajos (2600 frt) és Schön Mór (1800 írt) közül egyiknek Ítélje oda, — Tőrök Elek felszólalása után, — ki az eljárásban sem törvény, sem szabályszerűséget nem lát senki részéről, Sándor Imre indítványára a bérlet a legelőnyösebb ajánlatot tett Kriszháber Lajosnak adatott 2600 frt évi bérösszegért. Ezen tárgy szerencsés elintézése után a jövő évi építkezések megállapítására a hatósági kiküldöttek mellé egy hat tagú bizottság küldetett ki, Mészöly István, Szabados Balázs, Tihy Gusztáv, Sándor Imre, Kuti Szabó Imre és Halász D. Sándor tagokkal. Elvárjuk a bizottságtól, bogy működésében a hasszuosság mellett a magasabb eszthetikát fogja mindenkor szem előtt tartani. Deutsch Sámuel 15.000 frtos családi és 10.000 ír os kórházi alapítványának oklevelei a felolvasott szövegezésben elfogadtatván, azok aláírásával Mádi Szabó István polgár mester és dr.Babó Miháiy tőjegyző bízattak meg. Következtek a városi közpénztárak 1898. évre vonatkozó számadásai. Jóváhagyatván, felülvizsgálat és jóváhagyás végett a vármegyei hatósághoz felterjesztetni rendeltettek. A központi választmányban dr. Babé Mihály lemondása folytán megüresedett hely Molnár Mihály adójegyzővel töltetett be. A Tallér Mihály lemondása folytan üresedésbe jött mértékhitelesítői állás az alispáni rendelet értelmében pályázat utján lévén be töltendő, az állás javadalmazására vonatkozólag határoztatok, hogy a befolyó jövedelem 9/i° része ezen javadalmazásra lesz fordítandó l/io része pedig a fenntartó törvényhatósági pénztárba beszállítandó. — E tárgy kapcsán Bodicsi Benő, a mérlegház bérlője részéről állítólag tapasztalt visszaélések tárgyában interpellálja elnöklő polgármestert, ki válaszát a megejtendő vizsgálat alapján a legközelebbi közgyűlésen Ígéri megadni. A vármegyei törvényhatóságnak határozatát a polgármester és a rendőrkapitány fize tésének a főszolgabírói és szoigauirói fizeté sekkel egyenlővé tétele tárgyában, a képviselő testület e tárgyban hozott .határozatát meg semmisítette 8 a polgármester fizetését 1800 írtban és lakbérben, a rendőrkapitányét 1000 írtban és 200 frt iáit bérijén állapította meg és ennek a folyó évre vonatkozólag pótköltség vetés alapján leendő fedezését rendeli el. — Dr. Babó Mihály főjegyző indítványára a képviselőtestület a varmegye ezen határozatát megíellebbeztetni rendeli, és a fellebbezés elkészítésére dr. Hoffmeister J uda tiszteletbeli ügyészt utasítja. Ezzel a tárgysorozat véget ért. E,s következeit Szűcs József ügyvédnek az ülés elején előterjesztett, iuterpeíiátiojának illetve indítványának elintézése, — a moly interpellátióval t. i. a „Kuu Halasinak nyújtott 100 frt subveutio megvonását és a városi hirdetéseknek házilag való kezelését, indítványozta. Elnöklő poigármesier előadja hogy a „Kun Halas“ nak folyósított évi összeg nem szubveutió, hanem a íapoau díjtalanul teendő hirdetmények, értesítések, felvilágosító közlemények átalány dijazasa czimen állapit tatott meg a városi tanács által s kéri ezt jóváhagyólag tudomásul venni azon okból is, mert ezen közlemények esetről esetre való díjazása a megállapított 100 fiánál nagyobb összeggel terhelné a város pénztárát. — Fel szólaló a választ nem veszi ugyan tudomásul, a képviselő testület azonban tudomásul vette. Ezzel az elnöklő polgármester a közgyűlést bezárta. A mi subventiónk. A most megtartott képviseleti közgyűlésen Szűcs József ügyvéd interpellate intézett a polgármesterhez, hogy igaz e az, hogy Kun Halas városa a „Kun Halas“ lapnak évi subventiót ád, mert ha ez igaz, indítványozza, hogy az azonnal vonassék meg a laptól. A polgármester megadta a választ, a me Iyet a közgyűlés — Szűcs ur kivételével — tudomásul vett s igy nem sok mondani valónk van e tekintetben. S a mit mondandók leszünk is, azt se az interpelláló fiskálisnak mondjuk, mert bár őt mosolyogni Halason talán senki se látta, sőt emberevö hangulatáról ismeretes, még sem tartjuk őt elég komolynak arra, hogy „álfa lünk megválaszoltassék“ az ő interpellátiója. Tartozunk azonban városunk közönségének egy kijelentéssel. Tény az, hogy e város közönsége részéről lapunk nem részesül kellő támogatásban, tény az, hogy e miatt a múlt év elején nagyobb összegű segélyezést kertünk, a tanácstól, s egyben kértük, hogy a „Kun Halas“ a város hivatalos lapjává nyiivánittassék. A tanács azonban ez utóbbi kérelmünket „félreértések és félremagyarázások“ elkerülése végett nem teljesítette, „méltányolva azonban a lapnak a város közönsége érdekébeni tevékenységét s azon körülményt, hogy abban egyes közérdekű dolgoknak a nagyközönséggel minél szélesebb körű ismertetése szintén kívánatos, a hivatalos közlemények és hirdetéseknek díjtalanul leendő közzé tételéért — a laptulajdonos részére évi 100 frt átalány a közpénztár terhére utalványoztatik.u A mi subventiónk tehát olyan, hogy méltá nyolva, működésűnket, a hivatalos köziemé nyék díjtalan közzétételéért kapunk 100 frt átalányt, — a mely átalány helyett, ha a közleményeket esetről esetre díjaztatnók — a polgármester kijelentése szerint is — több mint 200 frtot kapnánk 1! ! Ilyen a mi subventiónk ! A „Kun Halas“ kiadóhivatala. Hangverseny. Vasárnasi, folyó no 23 án, Koller Ferencz és méltó társa Fekete Oszkár lényes erkölcsi sikerrel tartották meg a már eiőre jelzett hangversenyüket 1 Hogy miért csak erkölcsi és nem anyagi is volt a siker, ezt csak azok tudnák meg mondani, a kik oly teitünöen tüutettek el maradásukkal. Ho de hat ki tehet erről ? Itt — mint minden iránt, — úgy a művészet iránt is közömbös a publikum, és ez pedig igen szomorú, mert van és kell is fenni olyan idöuek mikor az ember nem csak fárad, dolgozik, hanem egy kis szellemi és művészi élvezetbeu is részesíti saját magát! Minden varosban örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy ezt megtegyék és itt kétszeresen kellene igyekezni ezen, mert nálunk igen ritka alkalom kínálkozik erre! De hát mi nem befolyásolhatjuk a közön séget, hogy szeresse a muzsikát, mert ha valakinek ehhez nincs érzéke, ezt erőltetni nem lehet. Nem hallgathatjuk azonban eb hogy mi íyen kellemetlenül voitunk meglepve a mikor az ürességtől tátongó sorokat láttuk, és iniud azok a kiknek kvázi kötelességük lett voina ott leuni elmaradtak. Bizonyara ugyanakkor a „díjos körül gördületékoay vaió mutatva nyok“ ban nagyobb számú közönség kereste szellemi táplálékát! A művész urak tehetségét igazán nem le hét eléggé dicsérni. Szilberstein Ötvös Adolf megtehette volna, de nekünk merészség lenne ! Ez e két fiatal ember meg van áldva mind azokkal a kellékekkel a melyek az embert kiváló hírneves müvészszé teszik és meg va gyök győződve, hogy mind a ketten rövid rövid idő alatt igazi kapaczitások lesznek a zene művészet terén ! A műsor remekül volt össze állítva, és úgy előadva, mint a hogy tőlük hallottuk, igazi műélvezet volt! a kis számú közönség lelke sült tapsokkal jutalmazta gyönyörű játékukat. Azok, a kik ott voltak, sokáig meg fog nak emlékezni erről a remek és minden te kintetben művészi nivón átló hangversenyről. R—a. Hírek. Petőfi ünnep. Tegnap este a Casinóban Petőfi Sándor halálának illetőleg elveszésének 50 éves évfordulója alkalmából, ennek emlé kére társas összejövetel volt. Eljegyzés. Leipnik Samu Makóról eljegyezte Fieiscbl Mariskát. Újabb hangverseny. Koller Ferencz és és Fekete Oszkár zene művészek. Közkivá natra ma adják 2 ik hegedű és zongora hangversenyüket a vendéglő nagytermében a következő uj műsorral: 1. »Sipos A. Lisztinduló, 2. aj Saphir К. Szerelmidal, b) Wienyawsky Kuyawiak, 3. Grieg E. 2 Valse caprice, 4. a) Hubay J, Cserebogár, b) Sarasate P. Mazurka, 5. Liszt F. 4. Rapszódia, 6. a) Hubay J. Pievna nóta, b) Szent- Gály Gy. Dal szöveg nélkül, 7. Zichy Géza gróf Alföldi bucsubaugok, 8. Liszt F. 15. Rapszódia. A ma egybete tartott élvezetes hangverseuy után Ítélve — a inclylyel szemben közönségünk nagyon tartózkodóan visel kedett — reményijük, hogy a nagyközönség fog megjelenni a fiatal művészek estélyén, akik művészi kőrútjukban oly szívesek műélvezetekben nagyon szegény városunk társadalmi életét nemesebb pezsgésbe hozni. A hangverseny esti 8 órakor kezdődik, melyre jegyek előre Schwarcz Adolf divatára keres kedésében válthatók. Hisszük, hogy az in- teüigentia tömeges megjelenéssel fogja jutalmazni a hangversenyzök elismerésre méltó buzgalmát s kiváló művészi játékát. Rejtélyes eset tartotta izgatottságban f. bó 26-án, szerdán este a Kossuth utcza külső részének lakóit és az ésénk forgalmi utcza járó-kelőit. Este 8—9 óra között három kis leány rémülve szaladt be a legközelebbi házba s lelkendezve adta hirül, hogy az ut- czáu, fejjel közvetlenül a kocsi ut mellett egy elegánsan öltözött, lakkezipős, czilinde- res ur fekszik — nalva, mellette feltört úti táskája üresen. A ház lakói, a mint az már ilyen esetben természetes — azonnal, de tartózkodva és félénken közeledtek a hálom megrémült kis kalauz vezetése mellett a bor zalmas eset színhelyére és az est homályában hátborzongva szemlélték a vértócsában elterült halottat. Tanácstalanul sürgött-íorgott az időközben felszaporodott népcsoport a szerencsétlen körül, míg végre mégis egy hig- gattabbnak maradt szemlélő, a mentés gondolatának behatása alatt, a első mentés és eszméletre hozatal univerzális szeréhez, a a hideg vízhez folyamodott, őzzel locsolgatva a szerencsétlen ábrázatát, ki erre csakugyau adta is az életnek némi jeleit. Összefüggéstelen szavakat beöegve, melyekből csak any* nyit lehetett kivenni, hogy utas, — sőt a mentés annyira sikerült, hogy fel is tápász kodott és az összeseregíettek nagy gaudiu mára — tántorgó léptekkel hagyta el az esemény színhelyét, hátrahagyva a bikavért, melyet útközben beszedett. Hogy ki légyen ö és merre van hazaja, — az mai napig is rejtély. Tinójárás pusztán a száj- és körömfájás mesgzüut. Csójós pusztán a iépfene fellépett,
