Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

Aprilis 10.

KUN-HALAS.

1898.

Ha az a szegény munkás látná, hogy azok az apostolok, kik „munkás czóIok“-ra pénzt gyűjtenek, miként kártyázzák el, vesznek rajta házakat, pezsgőzik fel az ő garasaikat. Akkor tudnák csak meg, hogy kik azok, a kiknek hisznek.

Vagy jutott-e a munkátok közül valakinek eszébe: számon kérni azokat az egész országban gyűjtött gerasokat. Pedig egy kis számítást tehetünk.

A párt programmja szerint „minden so- cziál-demokrata párt adó fejében 5 krajczár adót tartozik a párt-cassába befizetni.“ Magyarországon eddig 50.000 tagot számlál a felültetett munkások száma. E ezimen tehát évenként 30 ezer forintot zsebelnek be a pónz-gyíijiő munkás vezérek. Es ugyan van-e csak egy munkás is, a ki ennek, valaha egy krajezár-árú hasznát is vette volna?

Nem ellenőrzi senki őket pedig ezen kívül hány más, mindenféle ezimen gyűjtenek még? Hát már annyira vak emberek is vannak, a kik világos,nappal, megraboltatni engedik magukat!

Es ezek azt hiszik hogy okosabbak a többinél, felvilágosodottabbak, mert nekik a magasabb czélokról is van fogalmuk.

Pedig ők a szánalomra méltók, a kik tudatosan engedik megraboltatni magukat.

Jó czél, ha az ember sorsát tőle telhetőkig javítani törekszik, de az, okosnak számot kell vetni a körülményekkel. Ám javítson a munkás helyzetén, mely elismerjük, hogy igen súlyos, de e törekvésében is őrizze meg féltett kincseit: hazáját, vallását és becsületét.

És higyjék el a munkások, hogy addig, mig az a hitvány söpredék áll élükön, kik most, mint jámbor birkákat terelik maguk után, csak ártanak ügyüknek. A tiszta ügy, tiszta embereket igényel.

Süssék a munkások a gyalázat bélyegét azok homlokára, kik ezt akarják az övékére hozni, térjenek vissza a jó útra, óvakodjanak a fekélyektől!

A haza szent földjét, melyet a dicső ősök pora megszentelt, mely ezred éves küzdelem diadala, Istenbe vetett bizalommal szeresse a jó magyar nép, ám lobogtassa ezt a zászlót győzelmesen, melyre jogos érdekei vannak irva, de jegyezze meg küzdelmében, hogy a jog tartja össze a társadalom elemeit s a ki e szent kapcsot akarja ketté törni, annak számára nem lehet irgalom.

K. Z.

A zene-tanitnsról.

Ma már egy általán nem kétséges, hogy a lélekre és szívre nemesitőleg ható művészetek között a zenét illeti az első hely. Ha itt többek között a zenének a nevelésben és művelődésben való nagy jelentőségéről is elmondok egyet-mást, ezzel nincs szándékom annak általános hatásáról hosszas elmélkedésekbe bocsátkozni; ezt mát előttem régen megtették mások. x

A zene is művészet, lévén, neki is a többivel közös lényege a magasztos és nemesitő. Csakhogy valamennyi művészet közül a zene érvényesíti és érezteti hatását a legáltalánosabb módon, mert beszéde a szívhez szól, és a hol csak elszórja arany magvát, mindenütt termő, fogékony talajra talál; a minthogy ezt mindenütt el is ismerik, valahol csak a körülmények megengedik az embereknek a rideg életszükségleteken való felülemelkedést és a magasabb dolgokkal való foglalkozást.

A mely szülő csak teheti, az mind taníttatja gyermekét valamiféle zenére; és különösen a zongora ma már olyan tért hódított, hogy majdnem valamennyi művelt családban meg van. És teljes joggal, mert semmiféle más hangszerben nincs meg a tökéletes harmóniához szükséges összes hangtömeg olyan mértékben mint ebben a hangszerben, és semmilyen más hangszeren sem lehet mindennemű szerzeményt annyira érthetővé tenni, mint épen a zongorán, Epen ezért a legnagyobb mesterek kiváló előszeretettel szentelték teremtő erejüket ennek a hangszernek, épen zongoraszerzeményeik azok, a melyekben az nagyobb zeneműveik lelke és formája leghívebben visszatükröződik, és a melyekben a szépségnek örök* mintáit alkották.

Azonban ha figyelmemet arra irányítom, hogy milyen modorban űzik általában a zongorajátékot és miképpen kezelik annak tanítását: bátran kimondhatom, hogy ezen a téren szerzett sok évi és sokoldalú tapasztalatom legnagyobb részt igen kellemetlen jelenségekre vezetett.

A legtöbb szülő — mikor gyermekeik bizonyos kort elértek — tart számukra zene-oktatót, mivel már ennek igy kell lenni. Erre a szülőket az általános szokáson kívül még annak önkéntelen érzése is öutönzi, hogy a zene szintén a nevelésnek egyik eszköze. Tiszta fogalmuk azonban arról, hogy ezzel tulajdonképen mit is akarnak —• nincsen; legfeljebb arra gondolnak, hogy ezzel maguknak és gyermekeiknek igen szép időtöltést szereznek, és nagyon megvannak elégedve, ha a gyermek kis idő múlva valamely szép dalt, divatos táncz-darabot vagy a mindennapi kupiét hallhatóvá tini tenni.

Mások ismét, kik a legműveltebb osztályhoz számítják magukat, a Zenét mint az időtöltés egyik legalkalmasabb eszközét veszik igénybe és egyébbel nem is törődnek, csakhogy bizonyos időben a zene a leselkedő unalmat elűzze és a kitűzött órát pontosan és szerencsésen agyonüsse.

Vannak ismét olyanok, a kiknek becsvágyuk van : gyermekeikkel büszkélkedni szeretnek s legmagasabb czéljuk az, hogy leánykájukat valamely társaság előtt minél előbb ragyogtat- hassák; e czélból a gyermeket gyakran heteken át olyan miivel gyötretik. mely erejét úgy technikai, mint szellemi tekintetben fölülmúlja, kínozzák mindaddig, inig azt a művet a szükséghez képest valahogyan elkalapálja. Hogy a z u tán a szegény gye г ш e к e z á 1- t а I szellemileg, sok esetben le s- t i 1 e g is mily en к á r t szenved, azt f i g у e m e n к i v ü 1 hág у j á k. Sajnos e tekintetben a legveszedelmesebb példát úgynevezett jó játékosaink szolgáltalják, kik minden terv nélkül préselik tanítványaik agyába egyik- darabot a másik után, ez által azután a maguk előnyére homokot hintenek a közönség szeme közé és életképes ifjúság helyett egy valóságos automata — sereget nevelnek, mely legjobb esetben is csak torz utánzatát nyújtja a zenemüveknek.

Nem akarom részletezni, hogy milyen különféle úton-inódon szentségtelenitik meg és gyötrik agyon a zenét. Egyedül a szülőkkel e fölött jogosan nem bocsátkozhatom tárgyalásba, mert valamennyinek nem is lehet szakszerű belátása ebbe a dologba. — De, igenis jogos szemrehányást lehet tenni a zene-tanitók legnagyobb részének. — Tőlük lehet követelni, hogy át legyenek hatva annak a művészetnek a jelentőségéről, a melynek tanítására hivatást vélnek érezni, és hogy el legyenek tökélve arra, hogy oktatásokkal az egyedül helyes czélt szolgálják. D e — sajnos! épen itt a bökkenő!

(Folyt, követk )

HÍREK.

— A húsvéti szent ünnepek alkalmából fogadják olvasóink és kedves munka-társaink jó kivánatainkat. Boldog ünneplést.

— A feltámadás ünnepét ez idén is a szokott kegyelettel és áhitatossággal ülte meg a lakosság. Nagyszámú tömegben vett részt a feltámadási körmenetben s az azt megelőző és követő áhitatosságokban. A szent sirt a buzgó liivek egész tömege látogatta naphosszat s keresztényi buzgalommal rótta le az áhitatosságot.

■— Hymen. Hofmeister Ignácz eljegyezte Frank Hermina kisasszonyt, í)r. Örvös debre- czeni ügyvéd kedves és szeretetreméltó húgát Nagy-Károlyról.

—• A sorozás e hó 6-án befejezést nyert városunkban. Lármás lett a város a sok re к ruta jelölttől, kik a szokásos kurjongatások közt járták be a város utezáit. A „tauglich“ után büszkén leltüzdelték a virágokat kalapjaikhoz, hogy lássák azok, kit eddig legényeknek nem tekintették, hogy ők már nem is legények, hanem emberek, még pedig a királyé. Októbernek elsején még egyszer beüt a vigasság, a többinek azután „firer úr Flinta és őrmester úr Lármás“ lesz a megmondhatója. Karácsonyra, a javához az elmaradhatlan piros „sütz“ bojttal együtt majd csak lesz szerencsénk. Sorozásra került 313 kun legény, kik közül 112 vált be katonának, tehát a zavatandók 409/10-ed °/0-a. Ez az eredmény, bár magába véve nem fényes, a többi sorozó-járásokéhoz képest, mégis kedvező, ahol is a kő szép arány 35—80°/0■

— A pestmegyeí közgyűlés folyó hó 18 és következő napjain fog megtartatni.

— Czigány háború. Tegnapelőtt a fő- utczán két hiányos kosztiimii czigáuyasszony veszedelmes per-patvart cselekedett, a mikor is a járó-kelők megbotránkozására az állat világból vett hasonlatokkal kedveskedtek egymásnak. Kendőr nem volt jelen; hát ezért emelődött a rendőrök sorhada? . . .

— A bagdadi déván — hir szerint — legközelebb dévánozni fog, hogy közölje a szent birodalom külügyérével azon ultimátumot, a mely szerint a küszöbön levő spanyol-ameriká- nus háborúban a szent birodalom részéről a legszigorúbb semlegességet ajánlja, miután a háború esélyei kiszámithatlanok. Ezen hirt a múlt tapasztalataira támaszkodva, de mégis fentar- tással közöljük.

— A kis-kun halasi kor. betegse- gélyzö pénztár folyó hó 3-án tartotta meg rendkívüli közgyűlését a agok csekély rósztvé- tele mellett, amikor is az igazgatósági jelentés tudomásul vétetett, a számadás, mely szerint a bevétel 3429 fit 48 lu\, a kiadás 3342 írt 53 kr. a maradvány 86 frt 95 kr., — továbbá a mérleg melyszerint a vagyon 2602 frt, — teher 2474 frt 53 kr. többlet (egyenleg) 127 frt 47 kr. — jóváhagyatott, s az igazgatóságnak a felmentvény megadatott. A felügyelő-bizottság és a választott bíróság megalakítása után az igazgatóság által előterjesztett indítványok vétettek tárgyalás alá, azok elfogadtattak, fontosságánál fogva kiemeljük, hogy a segédek táppénze f. évi július 1-től heti 2-frt 10 krra, — a temetkezési járulék pedig 10 frtra emeltetett fel.

— A (liina-pataji országos vásár folyó hó 11. 12 és J3-ik napján fog megtartatni és pedig 11-én lesz a baromvásár 12-én és 13-án a kirakodó vásár. —Yószmenteshelyről bármely jószág felhajtható.

— A keezeli országos vásár folyó hó 17 és 18 napjain fog megtartatni, melyen termények és iparczikkek mindkét napon árulhatok. — Jószágok szabályszerűen kiállított s a vész- mentességet igazoló járlatokkal sertések is felhajthatok.

— Gyermek gyilkosság. Daczi József bogárzó pusztai tanyáján annak leánya a 17 éves Mária nagy-esötörtökön egy egészséges fiú gyermeknek adott életet. Alig hogy a segédkező bába Schiller Ferencznó elvégezte hivatalos dolgát, Daczi József felhívta a bába-asszonyt, hogy az újszülöttet gyilkolja meg akármikópen. A bábaasszony erre kijelentette, hogy ő azt nem teszi, sőt figyelmeztette a családot a gyermekülés következményeire; s nagy sebtiben haza igyekezett. — Útközben Daczi Schillernónek 30 irtot adott, hogy a dologról hallgasson. Indulás előtt pedig meghagyta nejének, hogy mire ő vissza érkezik, az újszülöttet meggyilkolják, mert különben mindkettőt agyon lövi. — Daczi Józsefné nem igen akart engedelmeskedni. De férjétől nagyon félt, hogy beváltja agyoulövósi Ígéretét s mikor délfelé férje csakugyan elment, az újszülöttet rántott levessel megetette, ekkor meg a bűnös leány parancsolt reá, a kétségbeesett asszonyra, hogy vagy fojtsa meg a bűnvirágot, vagy akassza fel magát. A férj és a leány ultimátumára Daezinó az újszülöttet arcczal lefelé egy vizzel telt teknőbe belenyomta, s egész negyed óráig benne tartotta kezével, mig az meg nem fulladt, és ekkor — mint ki jól végezte dolgát betette a kamrába a kis halottat. A bába-asszony — kötelességéhez híven — még azon éjjel a rendőrségnél jelentést tett, s a rögtöni intézkedés alkalmával az újszülöttet valóban halva találták. Daczi Józsefet és neját azonnal letartóztatták; az újszülött a hullaházban van törvényszéki bonczolás végett; az anya pedig betegsége miatt csak felügyelet alatt van. Daczi Józsefné teljesen beismer mindent, mig Daczi József, a terhelő tanúk vallomása ellenében — azt állítja, hogy nem tud a dologról mit sem. — .Jelen soraink közlése alkalmával ezen ügy még a rendőrségi nyomozás stádiumában áll, s a vizsgálat érdekében többet nem közölhetünk. — Annak idején közölni fogjuk a további ügyállást.

— Családi háborúság. Farkas Sándor köteles mester együtt lakik napával (iyenizse Jánosnó szül. Gál Johannával; e hó 3-án valami nézeteltérés folytán Gyenizsénó olyannyira meg- dühösödött, hogy egy nagy konyhakéssel ve jót megtámadta, ki elmenekült s a rendőrségnél feljelentette.