Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

Aprilis 10. KUN-HLAAS. 1898. — „Ez budapesti szokás.“ Az április 5-ón a vendéglő nagytermében megtartott ujon- czozásra meg kellett jelenni Sch. F. halasi illetőségű, jelenleg bubapesti joghallgató­nak is. — Az' ország szemefényéuek meg is méltóztatott jelenni s a helyszinén büszkén szót nézett a többi szegény emberen, kiket a sors arra kárhoztatott, hogy Halason és nem Buda­pesten lakjanak; úgy gondolkozhatott, mint a régi verbungos huszár, hogy „Ur Isten, mond meg nékem hová lépjek dicsőségemben V! mert én huszár vagyok.“ U. i. Sch. még besorozva sem volt. mégis minden áron be akart menni a tilalom daczára abba a terembe, hol a már bevált katonák várják felesketésüket; azőrtálló rendőrök feltartották a kiadott parancshoz híven, és meg­mondták neki, hogy ő neki még oda bemenni nem lehet. — A budapesti urnák eszébe ju­tott, hogy ő valami nagy potentát a halasiak előtt és a rendőröket össze szidta s a legerősebb gyalázó szavakkal illette. Ezek után nyakon csípték a vitéz urat, s egy pár tanút felkér­vén, magukkal vitték rögtön a rendőr-kapitány elébe, ki azonnal letárgyalta az ügyet; s mivel a vádlott már egy Ízben becsületsér­tés miatt lő frt pénzbüntetésre volt ítélve, annálfogva ezúttal — példa-adásnak okáért min­den katona-jelölt számára — 30 frt pénz- büntetéssel, esetleg a megfelelő bedutyizással büntette a katona jelöltet. — Ezért el lehetett Halasra jönni vizitatióra. — Népesedési mozgalom az elmúlt hétről. Született: 12. Házasság köttetett: 1. El­haltak: Osényi Antal 56+ves, tüdővizenyőben, Nagy Kálozi Mária 18 napos, görcsben, Varga halva született, Pankovies halva született, Bol­dizsár Mihály egy hónapos görcsben. & ' — A dicső székely nép fényes történő­nek egyik szomorú emlékét van hivatva meg­örökíteni az az emlékoszlop, melynek Madó falván leendő felállítása érdekében, országos mozgalom indult meg. Hogy kevésfobé beavetot tak is megtudják, mit lenne hivatva megörökí­teni ez az emlék, megmondjuk, hogy 1764. január 7-ikón Bukov Adolf hadi kormányzó, — a székelyek hóhérja, — ki a székelyek leigázá­sára s erőszakos felfegyverzésére, küldetett oda, mert a székelyek ősi szabadságukra való hivat­kozással, ezt megtagadták, hallatlan kegyetlen­séggel, a székelyek szine-javát, öregét, ifját, nőt, férfit, gyermekekkel egyaránt felkonczotatott, városaikat felgyújtotta. A legyilkolt áldozatokat Csicsó és Madó-falva között hordták később össze, s ott tették örök nyugalomra. Siruk felett ez ideig emlék nincs, most akar a hazafiul ke­gyelet emléket állítani. E.czélra előfizetési ivek városunkba is érkeztek. Felkérjük városunk nemes lelkű közönségét, hogy a dicső székelyek szomorú emlékének felállilhatása érdekében, adományaikat az iveken bejegyezni az iveket vagy a „Csíki lapot“ kiadóhivatalába, vagy pedig lapunk kiadóhivatalába beadni szívesked­jenek April hó végéig, mert a gyűjtés ekkor le- záratik. Mi az iveket azonnal eljuttatjuk rendel­tetési helyűkre. Megemlítjük, hogy ugyancsak az emlék javára Dr. Orbán Gyula helybeli orvos ur meg­írta „Madéfiilvi veszedelem czimén a szomorú történetet. A kik érdeklődnek az ügyiránt, a füzetet szerző urnái Halason megrendelhetik. Itt közöljük a szobor bizottság felhívását is. Л m a d ó f a I v i emlő к ii g у e. A madéfalvi emlék felállítása1 munkában van. Hogy az arra begyült összeg s az eddig tett kiadások fölött egy időleges számadás helyesen eszközöl­hető legyen, felkéretnek minden rangon és ren­dim levők,, hogy a kezeiknél levő gyűjtő iveket, esetleg a gyűjtött pénzmennyiséggel együtt f о I у ó é v i április h ó v é g é i g a „Csíki 1 alpok" kiadóhivatalába beküldeni szíveskedjenek. Az egyénenkénti felhívás ,egyelőre azért mel­lőz telelt, mert nyomtatványok, levelezések és posta kiadások által az alap terhére tetemes költ- séget iokozhalna. Ősik-Madófelva, 1898. in.ár- ezius 30-án. Henedek István, elnök. К (") Z G vAZDASÁ G. A lovak rozsférgességérői. Nem hiszem, hogy akadna a lótenyésztő, de sőt a lótartó emberek közt csak egy is olyan, a ki egyszer vagy másszor lován vagy lovain az u. n. rozsférgessóget ne észlelte volna, különö­sen a mi viszonyaink között, hol a lótenyésztő lovait egész nyáron át a szabadban tartja s ne­veli, legfeljebb éjszakára kötvén azokat be istáiéba. fiogy miért épen a szabadban tartott lova­kat lepi meg ez a betegség, annak egyszerű ma­gyarázata az alábbiakból kétségtelenül kitűnik. Annak daczára, hogy ez a betegség majd­nem minden lótartó embernél észlelés alá kerül, szinte megfoghatatlan, hogy keletkezése felől vajmi kevésnek van tudomása s ebből magya­rázható ki az a csodálkozás és bámulat, melybe ezen betegségről pauaszkodók esnek akkor, mi­dőn keletkezésének egyszerű voltát a hozzáértő előttük feltárja. Igaz ugyan, hogy a rozsférgesség, — a hogy ezt a betegséget.köznyelven általában ne­vezni szokták — csak a legritkább esetben jár az általa megtámadott állat elhullásával, a mennyiben legtöbbször csak mulékony emész­tési zavart s rossz táplálkozást, sokszor pedig semmiféle betegitő hatást nem gyakorol a szer­vezetre, . mégis a latóí'tó közönség részéről — épen saját érdekében — toló) figyelmet érde­melne, ha másért nem, már csak azért is. .mert az ellene teendő védekezés oly egyszerű s nny- nyira kevés fáradságot igényel, hogy annak ön­tudatos hanyag elmulasztásából bátran az illető lótulajdonos veleszületett; „nem bánomságára“ s áz „a hogy lesz úgy lesz“ elven alapuló tulaj­donságára lehet következtetni. Ezen betegség keletkezését illetőleg a nép közt legáltalánosabban az a tévhit, van elterjedve, hogy azt a rozs vagy rozsszalma etetése okozza, de vaunak olyanok is. kik azt hiszik, hogy egé­szen magától fejlődik ki s bizonyára innen ered a betegség rozsférgesség elnevezése is, no meg onnan, hogy ezen betegségben szenvedő lovak­nak gyógy- illetve féreg elhajtó szerül pörkölt rozsot szoktak nyújtani látszólagos eredménnyel, de tényleg minden eredmény nélkül. Említésre méltó, hogy az u. n. „nyűves- sóggel“ egyetemben ennek a betegségnek gyó­gyításánál dívik a köznép közt itt-otc még ma napság is.cscdaei'ő számba menő középkori ba­baiul, a „ráolvasás,“ melynek haszontalan voltát bizonyítani ma már nevetséges dolog. A betegség keletkezése, kifejlődése és le­folyása a következőkép történik: Az állatvilág rovarok osztályának u. n. kétszárnyúak rendjébe tartozó bögöly-félék, he­lyesebben bögölyök azok, melyek e betegség létrehozásának indító okai gyanánt szerepelnek és pedig ezeknek négy alakja, úgymint a gastrophi- lus equi, a gastr. pecorum, gastr. nasalis és gastr. hemorrhoidalis. Ez a négy bögöly alak többé kevésbbó hasonlít egymáshoz, azonban a gastr. equi. mely a szelid mellhez feltűnő ha­sonló,'legtöbbször idézi elő a betegséget. .A nyári hónapokban, júliustól októberig a déli meleg órákban keresik föl a meglerméke- nyitett nőstények a szabadban tartózkodó lova­kat s azok körül élénken röpködve, tojásaikat (peték) - - mely egy-egy nősténynél több szá­zat tesz ki ösztönszerűleg rakják le a szőrre oly testrészeken, melyeket a lovak szájukkal könnyen elérnek. így láthatjuk, hogy ez a sok sárga pete — melyet közönségesen sörkének neveznek — leg­inkább a vállon, váll mögött, az oldalokon, sö­rény szőr végein és a melsű lábakon Van lerakva s a szőrszálakhoz hozzátapasztva. A peték még itt kezdenek álezává átala­kulva kikelni, miközben mozogva csíkiamban érzést okoznak s a lovakat ezen táj harapdáiá- sára és nyaldosására kéztetik s Így az álezák a szájon át a gyomorba jutnak le.­A gyomorba annak nyálkahártyájába bele­kapaszkodnak s ott tartózkodva tovább fejlődnek, mig nem 10—11 hónap alatt elérik fejlettségük legnagyobb fokát s a gyomor faláról leválva a bólsárral együtt eltávolodnak. Eltávolodásuk közben azonban a végijei­ben még 2—3 hétre megkapaszkodnak s csak ez után hagyják el végleg a gazda-allatot. A sza­badban barna szinű bábbá alakulnak át s körül­belül 1 hónap alatt kifejlődik belőlük a bögöly, szárnyra kél s megtermékenyülve nősténye fent leirt módon tovább szaporít. Mint látható, a gyomorba bejutott áleza ott 10—11 hónapig tartózkodik, a mi a gyo­morra s ebből kifolyólag az emésztés és táplál­kozásra épen nem közömbös dolog, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy esetenkint a gyo­Ilalas, 1898. Nyomatott Präger Perenezuél. mór ezen álczákkal valósággal ki van tapaczi- rozva s azon 50—60 sőt 200 drb, is meg van tapadva. Ritkán ugyan, de káros hatásuk abban is nyilvánulhat, hogy a gyomor vagy bél falán át­furakodva a. hasüregbe jutnak s halálos kimene­telű hasbárt.yalobot létesítenek, vagy fúrásuk által nagyobb véreret megsértenek s tetemes vérvesztést, sőt halálos el vérzést is okozhatnak. Hogy a rozsférgesség kizárólag a szabad­ban tartózkodó lovak betégsége, annak legszem­betűnőbb bizonyítéka az, hogy a folytonosan is­táiéban tartott katona lovakon soha elő nem fordul s ott, hol a fertőzés eshetősége mégis meg volna, a lovak bőrének alapos tisztítása annak mindenkor elejét veszi. Miután ezen betegség ellen gyógyszer rendelkezésünkre nem áll, úgy annyira, hogy az álezákat még a gazdaállatra halált hozá mé­reg adag sem képes megölni s azokat a gyo­morból kifejlődésük előtt eltávolítani, nem ma­rad más hátra, mint a fertőzés megakadályozása, mely abban áll. hogy szabadban (ártott lovain­kat az ilyen „sörkéktől“ kefe és vakarával na­ponkint tisztítsuk meg s ily módon elejét vesz- sziik, hogy azok harapdálás és nyaldosás utján a gyomorba juthassanak. Ennek keresztül vitele egy kevés gondos­ságon kívül alig igényel valami fáradságot. B. J. Dr. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. Van szerencsém a nagyérdemű kö­zönség becses tudomására hozni, hogy vevőim óhajának engedve divat,áni-üzle- tomet nagyválasztékű és legújabb divata női kalap-raktárral is kibővítettem. Egyszersmind vagyok bátor szives figyelmölybe ajánlani, hogy saját divat- ‘termemben női kalapok díszítését és di­vat szerint való átalakítását is elfogadom. Nagybecsű pártfogásukat tisztelet­tel kéri. Schwarcz Adolf. 763/1898. f.kvi szám. Árverési hirdetmény. • A kun-halasi kir. járásbíróság mint tlkvi. hatóság közhírré teszi, hogy Stein Miksa és csatlakozóit hitelező társai végrehajtatónak Garas Ignáczné Rácz Fodor Katalin végrehajtást szen­vedő elleni 100 frt tőke követelés iránti végre­hajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék (kun­halasi kir. járásbíróság) területén lévő Majsa község területén 'fekvő, a majsai 755 sz. tjk- könyvben A + 775 és 776 brsz. alatt foglalt in­gatlannak Garas Ignáczné szül. Rácz Fodor Ka­talint illető fele részére együttesen az árverést 544 írtban, ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatla­nok az 1898. évi május hó 13-ik napján d. e. 9 órakor Majsa község házánál megtartandó nyil­vános árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 155. §-a értelmében egyszerre és együttesen a meg­állapított kikiáltási áron alól is eladjitni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 100/()-át vagyis 54 frt40 kr. készpénz­ben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügy miniszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpa­pírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánat­pénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállítóit szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Halas, 1898. évi márczius hó 8-án. A kir. jbiróság, mint tkvi hatóság. Dr. Szabó, kir. alj bíró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom