Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
II. évfolyam. 46. szám. Kun-Halas, 1898. November 13. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: E6-uteza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélycgilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., Jíilphzetesi ár: egesz evre о irt, tel evre 3 irt 50 kr., á hóra 1 írt 3d kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Az új költségvetés. VI. A költségvetés bevételi czimei közt aránylag csekély összeggel találjuk az erdészet és fehértói kert jövedelmeit is, mely czimen azonban a költségvetések számadásai szerint a városi háztartás egyetlen fillér jövedelem- felesleggel sem rendelkezik, sőt ellenkezőleg egyébb jövedelmeiből volt kénytelen háztartása ezen ágának kiadási többleteit fedezni. Az 1894—1899. évi költség előirányzatokban u. i. ezen czimen előirányoztatott: Év Bevétel Kiadás 1894. 1235 frt 08 kr. 1744 frt 89 kr. 1895. 1237 „ 76 „ 1631 „ 56 » 1896. 1337 „ 06 „ 1541 „ 26 íi 1897. 1035 „ 98 „ 1301 „ 78 1898. 887 „ 16 „ 1253 ., 99 1899. 919 „ 07 „ 1431 „ 62 mely eredmények még az- esetben is kevés vigasztalót nyújtanak a jövőre nézve, ha számításba vesszük azon elemi csapásokat is, melyek a legutóbbi években a fehértói kert hozadékát, úgy szólván, megsemmisítették s ha számításba vesszük azon, a költség előirányzat bevételi tételei közt nem szereplő összeget, A „ШШ-HAbAS“ TÁRCZÁJA. A pelyhesekről. — Életkép. — Kezdjük agy, mint a francziarómregények kezdődnek. — Tehát: November 5-ike, sötét este van. A Bazilika öreg harangja komor egymásutánban 8 órát ver. (A Notre-dammei templom tornya rendesen 12-őt szokott ütni.) Komor felhők lógnak a főváros felett s a gázlámpák fénye halványan csillog a szakadó esőben. A járó-kelők ijedten menekülnek födél alá s egyszerre kihalt lesz minden utcza. A zuhogó eső egyforma csobogása andalító zenére kel a villamos kocsik dübörgésével. Szóval nem embernek való esős őszi este van. S mégis, mintha a néptelen utczákon emberek járnának. Itt-ott fel-fel tűnik egy-egy alak, amint az eső elől védekezve szorosan a falak mellett siet el ... . Mind egy irányfeló törekednek .... Egynómelyiknek komor, sötét tekintete van. Kik lehetnek e titokzatos emberek, kik nem törődve a zord idővel, nagysietve rohannak a lucskos asphalton? Mindegyikük mintha tőrt szorongatna köpenye alatt és vad láng égne szemeikben .... Valami titkos társaságnak tagjai, kik összeesküvésre készülnek? . . . Csiga vér! Nem ártanak ezek az alakzatok még a légynek sem. A Bpesten fenálló „Kis-Kun-Hailletve jövedelmet is, melyet a fehértói kert és erdő terményekben szolgáltat a városi háztartás szükségleteinek fedezésére. Mindezeket számításba véve, a költségvetésbeli látszólagos hiány tényleg jövedelmi felesleggé változik ugyan át, de e jövedelmi felesleg, mely évenként átlag 300 írtnál többre alig tehető, összehasonlítva az azt produkáló ingatlan birtok, mint gyümölcsöző tőke értékével, oly csekélynek mutatkozik, hogy e körülmény maga ítéli el legkíméletlenebbül, de egyszersmind legkétségbc- vonhatlanabb bizonyíték alapján, az ezen gazdasági ágnál eddig szokásban volt hasznosítási módot s maga követeli el- hallgathatlanul a gyökeres és sürgős változtatást. A vagyon leltár ezen 408 hold területű erdős földbirtokot 11.000 frt értékűnek tünteti fel. Aligha tévedünk azonban, ha e régi, a jelenlegi viszonyoknak meg nem felelő becsértéket 20.000 írtra tesszük, főleg, ha tekintetbe vesszük az időközben évek során át folytonosan eszközölt beruházásokat s a földbirtokok értékének általános emelkedését. E becsértéket véve számítás alapjául, a 20.000 frt értékű birtok 300 frtnyi évi tiszta jövedelme 1 Va°/o jövedelmezőségnek felelne lasi Kör“ tagjai ők, kik a ma esti összejövetele sietnek olyan nagy buzgalommal a szakadó esőben, agyonra ázottan. (Már t. i. csak kívül ázot- tan, minekutána a „benső“ elázás csak eztán következik. Odabenn a fényes kávéházban bús magyar nótákon kesereg a czigány. A külön teremben már nagy társaság van egybegyíilve. Mind jó ismerősök, barátok, kiknek nagyon sok mondani valójuk van egymásnak. Kis körökbe össze\e- rődve édes ábrándozással beszélgetnek derült sr:ép napokról, kedves emlékekről . . . Olyan jól illik ehhez az a bús magyar nóta . . . Mindenki szivét elfogja valami meleg, lágy érzés s a legszebb napok emléke alatt gyorsabb keringésbe jön a vér s tüzesen felragyognak a szemek . . . Mert mindenkinek van emléke . . . S olyan jól esik most azokat igy bizalmas baráti körben föleleveniteni . . . Van olyan akinek a szive sajog, másik elragadtatással beszól első diákbáljáról, harmadiknak fölnevet az arcza, ha diákcsinyjeire visszagondol s mindenki boldog most, ha csak egy pillanatra is . . . Mert abból a kedves vidéki városból mindannyian emlékekkel telve jöttünk el. Azokat a napsugaras derült napokat nagyon sokszor sóhajtjuk vissza. Idegen, hideg emberek közé kerültünk, kik előtt csak számok vagyunk. Lakbérlők, kosztosok, vásárlók, semmi egyebek. Ezek meg s 27/io °/o-nál nagyobbnak nem tekinthető akkor sem, ha a birtok értékét a hivatalosan megállapított 11.000 írtban vesszük fel. Vájjon helyes, okszerű gazdálkodásnak tekinthető-e napjainkban ily nevetségesen csekély jövedelmezőség mellett makacsul ragaszkodni a károsnak bizonyult régi rendszerhez s mereven visszautasítani minden kísérletet, mely változtatásra törekszik s e változtatás üdvös voltát a számok csalhatatlanságá- val bizonyítja? Nem könnyelműség-e évről-évre halasztani az átalakítást s évenként a „nem törődömség“ fásultságával lemondani a kínálkozó dűsabb jövedelemről talán csak azért, mert ázsiai kényelemszeretetünk irtózik a munkától, melyet az átmenet igényel, vagy mert a múlt nyűgeiben tespedve, veszni kész megadással kishitűségünk teljes megnyugvást talál ama mély bölcselemben: „majd csak lesz valahogyan, mert még úgy soha sem volt, hogy valahogyan ne lett volna!“ E hasznosítási módnál kétségbe- vonhatlanul több jövedelmet biztosítana ez értékűek, mint alapnak, egyszerű takarékpénztári kamatoztatása is, pedig ezenkívül hány más mód áll rendelkezésére a város közönségének, hogy e bírnom törődnek a mi bajainkkal, nem tudják hogy mi is emberek vagy ink, kiknek szeretetve van szükségünk. Erezi ö hogy szükségünk van egymásra, kik ifjúságunk egszebb napjait együtt töltöttük s igy alakult meg a „Kis-Kun-Halasi Kör.“ Azóta, hogy megalakult, az újak mindig örömmel keresik föl, az öregek mindig szeretettel ölelik keblükre ezeket a szegény fiatal „gólyá“- Lat, kik még most nem is sejtik, mennyire szükségünk van nekünk egymásra. Aztán elkórdezik az újakat: mi újság odalenn? Hogy vannak a halasi szép lányok? Hát öreg jó tanáraink? Miska bácsi mond-e még jó vicceket? Csontó papa ad-e még sok omikront? A jólelkü Dobó bácsi hogy van? S igy tovább ezer kérdéssel ostromolják az újakat. Majd megkezdődik a deákélet ezer apró-cseprő emlékének fölidózóse s észre sem vesszk, hogy már éjfélre jár az idő ... . Most is ilyen ülésre jöttünk össze. Az uj tisztikart már megválasztottuk, ma még a választmányi tagokat kell megválasztanunk és határoznunk sok-sok fontos ügyről, évi munkarendről, halasi bálról stb. Mily kedves egy ilyen értekezlet képe! még nem kezdődött meg az ülés, de már mindenk készülődik helyet foglalni s a teendők felett gondolkodni. A hosszú zöldposztós asztalfőn komoly gondolatokba merülve ül Váry Ortman Albert az elnök. Mellette balra egy szelíd lelkű kis gólya Tóth Palya ül, hegyesre faragott czeruzával kó-
