Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
II. évfolyam. 45. szám. Kun-Halas, 1898. November 6. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: FS-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben '40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 fit 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Az űj költségvetés. V. A bevételi tételek közt összegénél fogva jelentékeny helyet foglal elavásár- és piacz helypénz-szedési jog bérlete fejében befolyó jövedelem, melynek váltotozása vetkező: 1894-1899 években 1894. évben 4999 frt 1895. „ 5500 „ 1896. „ 5500 „ 1897. „ 5500 „ 1898. „ 3611 ,. 1899. „ 3611 „ E jövedelmi forrás tehát e rövid időszak alatt oly jelentékeny csökkenést mutat, mely a legnagyobb figyelemre méltó, mert e csökkenés összegében is oly tetemes, hogy hatása a költségvetési egyensúlyra nézve csak nagyfokú köny- nvelműséggel negligálható. Oly jövedelmi forrás, mely természeténél fogva folytonos növekedésre van hivatva s melynek teljes kihasználása a legjogosabb, legindokoltabb és legméltá- nyosabb, a folytonosan fejlődő ipar, kereskedelem és őstermelés élénkebb nap- jáiban 28 — 35 % csökkenést mutat s ez által 1388 — 1889 frt hiányt okoz a beA „KUK-HAIAS“ TÁRCZÁJA. Hulló levelek. Zúgó vízesésnél, esevegő pataknál Velem van a virág a mit nekem adtál; Csillag mint a szemed, tiszta mint a lelked, Szép havasi gyopár, szikla bórczen termett. Mindig ól a színe, nincsen hervadása. Nem is olyan virág mint a többi társa, Mintha szirmára is csak az lenne Írva, Hogy hű marad mindig, itt úgy mint a sírba. Mint a fecskék meszsze-meszsze szállnak Alkonyán a tova tűnő nyárnak Eingva fenn a fenn a fellegek között, Gondolatim úgy repülnek meszsze Itt is ott is szüntelen keresve Téged, kihez szent emlék kötött. És merengve a letűnő múlton Dalba kezdek bárha könyem hulljon, vételben, melynek pedig még mostani, jelentékenyen megfogyott összegében is Vio részét képezi. Az okot e látszólagos visszaesés magyarázatául nem kell távol keresnünk, megleljük azt a képviselő-testület azon határozatában, melylyel a helybeli illetőségű elárusítókat a piaczi helypénz fizetése alól mentesítette, illetve ezt rájuk nézve tetemesen csökkentette. Ezen határozat eredménye a bérlet összegének ily jelentékeny csökkenése, melynek ellensúlyozása csak a mindnyájunk által rettegett, nagy pótadónak 3 százalékkal való növelésével ellensúlyozható, illetve pótolható. Vájjon jogos, igazságos vagy méltányos dolognak tartja-e a képviselő-testület e határozatát továbbra is fentartani s ez által az adózó polgárok egyetemének kárával s minden egyede terhének emelésével előnyben részesíteni azokat, kik ezzel szemben mi ellenszolgáltatással sem nyújtanak előnyt vagy anyagi hasznot sem a városnak, sem polgárainak egyenként és összesen. Piaczunk, mely drágaság tekintetében immár veszélyes versenytársa kezd lenni a nagyvárosi, sőt bizonyos czikkekben a fővárosi piacznak is, bizton állíthatjuk, hogy az általános Egy név hangzik szívben és a dalban, Szépen, fájón, szelíden és halkan .... * * * * Olyan kevés, ki lelke sugarával Hozzám jutott még, hidd el oly kevés, S bár mindenikre sötét fátyoléval Eeá borul a néma feledés: Lelkem megőrzi képedet s a távol Tőled marasztva érjen el akárhol, El nem feledlek tégedet soha. * * * Boldog légy, ez minden kívánságom, Almod is ha szép, valóra váljon. Csíiggedós jó lelkedet ha érte: Imád mindig jusson el az égbe. * * * Olykor hogy ha szép lelkednek szárnya Eöptóvel a múlt időt bejárja Benne engem is hol feltalál: Állj meg ott és gondolj rá ki téged Nem feledve megőrzi emléked. Gyújtsd csak össze mind mi szép a múltból Újra éld át, mint ki messze útról helypénz fizetési kötelezettség behozatala által, észrevehetőleg drágulni nem fog, mert e teher főleg s csaknem kizárólag oly czikkek elárusítóit fogja terhelni, melyek nem a helyi fogyasztásra, hanem a kivitelre szánvák s melyeknél ennélfogva a drágulás városunk piaczról élő polgárságát igen csekély mérvben érinti. Az egyenlő mérték elve követeli érvényesülését, midőn a képviselő-testülettől azt kívánjuk, hogy ez indokolatlan kedvezmény megszüntetésével könnyítsen adózó polgárságunk terhein s e terhet azokra rójja, kik azt az általuk igénybe vett és önhasznukra értékesített szolgáltatásokért egyedül viselni kötelesek. A városi tanács a képviselő-testület figyelmét a legközelebb tartott közgyűlésen e körülményre fel is hívta, s ennek folytán remélhető, hogy szűkkeblű önzés nem fog gátot vetni e jogos kívánság teljesülésének s polgárságunknak nem leend oka jogos panaszra a képviselőtestület eljárása tekintetében, mely nem fogja engedni, hogy a kiválasztottak önérdeke a közérdek fölé helyezve a város jelentékeny kárával érvényesüljön. Összegét tekintve csekély ugyan s mivel a kiadási tételek közt csaknem ugyanoly összeggel szerepel, a költségLombok árnyán pihenőre térve, Andalogva néz a messzeségbe. * * * Eád gondolok, ha néma báuatában Olykor szivemnek húrja megremeg, Zokogva sírván vissza boldogságom A múlttól, mely megrablá lelkemet. És elmerengek mint a vándor utas Dórlepte ismert kedves tájakon, Eszembe jutsz, mérthogy bájos arezod Soha többé már meg nem láthatom. * * * Jő-e s mikor? nem kérdezem soha Az a nap mely emlékem elmossa, Nem kérdezem : gondolsz-e rám majdan Kinn a kába nagyvilági zajban. Ámde még is. hogy ha lelked fájna Nem találva bár egy hű barátra. Akkor némán elmerengve rólam Kérd meg: váljon ól-e még és hol van? Somlyóhelyi Orbán.
