Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
November 6. KüN-HÁLAS. 1898. vetési egyensúlyra a jelenlegi értékesítés mellett kedvező, vagy kedvezőtlen hatást alig gyakorol a mértékhiteles i- t é s - és hídmérleg jövedelme, mely azonban okszerűbb hasznosítási mód, esetleg bérbe-adás utján, ha a főösszeggel szemben nem is jelentékeny, de a város jelenlegi anyagi viszonyai közt szintén figyelmet érdemlő jövedelem emelkedést és kiadás csökkenést lenne képes felmutatni. E jövedelmi forrás s a fenntartására fordított leadások a következő változásokat mutatják : Ev Bevétel Kiadás 1894. 505 frt 44 kr. 464 frt 79 kr 1895. 444 „ 47 ?? 409 „ 02 „ 1896. 438 „88 ?? 404 „ 89 „ 1897. 424 „ 72 ?1 393 „ 38 „ 1898. 247 „ 01 *? 222 ?? ?? 1899. 123 „ 41 ?! 123 „ 10 „ Ezen adatokból kitűnik, hogy e czi- mon a bevétel, bár folytonos csökkenést mutat, a vele kapcsolatos kiadásokat, melyek szintén csökkenő irányzatúak, mindenkor fedezte s némi felesleget is mutatott fel minden évben. E felesleg azonban, eltekintve csekélységétől, folytonos csökkenés által immár azon ösz- szegig esett, mely a költségvetés egyensúlyozása — mondhatni — semmi befolyással sem bir. 1899. évre e czimen u. i. csak 81 kr. felesleget látunk előirányozva s e körülmény teljesen indokolja a képviselő-testület azon határozatát, melylyel a költségvetés tárgyalása alkalmával kimondotta, hogy e jövedelmi forrás kezelési módját megváltoztatva, azt jövőben bérbe adás utján kívánja haszno- sittatni, mely esetben az eddigieknél jelentékenyebb bevétel biztosításán kívül, a bérlőt terhelendő fentartási és kezelési kiadások megszűnéséből is előny háramolnék a városi háztartásra s ez előnyök együtt — remélhetőleg — 200 — 800 frt összeggel, már számottevő tényezőként szerepelnének a költségvetésben. A hatósági ellenőrzés fentartásával a visszaéléseknek eleje lévén véve, e jövedelmi forrás emelése — bár korábban is történhetett volna — immár megtörténtnek tekinthető a nélkül, hogy általa a közérdek a legcsekélyebb sérelmet is szenvedné. A költségvetés bevételi czirnei közt jelentékeny s csaknem állandónak tekinthető összeggel 1600 —1700 írtai szerepel az építészeti pénztár jövedelme, mely azonban teljes összegében a múltban a vasútépítési pénztárból nyert kölcsön törlesztésére, jövőben pedig a képv. testület által a majsa-halas-jankováczi vasút kiépítéséhez megszavazott 30,000 frt hozzájárulási összeg törlesztésére lekötve lévén, rendelkezésre álló s a háztartás egyéb kiadásaira fordítható jövedelmet sem a múltban nem nyújtott sem a közel jövőben nyújtani nem fog, de az által, hogy a múltban az ezen jövedelem alapját kept iö épületekre kölcsönvett ösz- í zeg tu nyo nó részét törlesztette s ez ál- 1 oly tókét teremtett, mely lehetővé tette, hog minden újabb megterhelés nélkül a V, is gyarapodását, felvirágzását s ez ; tál jövedelmeit jelentékeny mérvben szaporítandó uj vasut-vonal kiépítésének biztosításához várost >k közönsége is a tőle telhető összeggel járulhatott, oly jövedelmi forrásnak tekintendő, mely már a jelenben is meghozza jövedelmét s mely ufánzandó példát szolgáltat arra nézve, hogy a város jövedelmei mily beruházások által vannak a jelenben s lehetnek a jövőben biztosítva. Épen a most í 1 hozott példa szolgálhat igazolásául azon. most még csak csirájában levő, határozott alakot még nem öltött törekvésnek, mely a legjelentékenyebb s teljes összegében csonkiítat- lanul rende kezésre á ó jövedelemnek, a re gále kártalanítási tőke kamata jövedelmének alapját képező tőke átalakítása s részben vagy egészben hasznos beruházásokba leendő fektetése által a tőke jövedelmének fokozására irányul a nélkül, hogy magának a tőkének biztonsága legkevésbé veszélyeztetve lenne. Miként fentebb en itők, e törekvés ma még nem öltött határozott alakot, s igy arról bővebben tájékozva nem leven, minden bírálat vagy javaslat mellőzésével csupán komoly megfontolásra igényt tartó kivitel esetében kellő körültekintés és megfelelő garantiák mellett a város anyagi helyzetének jelentékeny javítását biztosítani képes tervnek tartván e törekvést, óhajtanok, hogy azzal képviselő-testületünk is már közel jövőben behatóan foglalkozzék s a részleteiben is a legnagyobb körű tekintéssel kidolgozandó terv megállapítása után mindazon előnyt, mely ez utón elérhető, a város közönsége részére, a városi háztartás jövedelmeinek fokozására biztosítsa, illetve létesítse.- S. — Szülők réme. Városé ík területén f. évi szeptember hó 10 én egy veszedelmes betegség az úgynevezett vörheny (scarlatina) betegség lépett fel, a mely kérte Illetlen módon szedi a maga áldozatát, úgy anny ra, hogy a hová beteszi lábát, óimét üres kézzel legei ;ább esetekben megy el; több esetben nem elégszik meg egy áldozattal, hanem ennél többet kívánj egy családból kettőt, báromat is magárad ragad. És miután általánosságban — kivéve egy pár esetet — az 1—10 év közötti gyermekek közül visz el legtöbbet, méltán mondhatjuk ezen betegséget a szülők rémének. Azt hiszem, hogy alig van szülő, a ki tudja és látja a napi betegedéseket s halálozásokat — ne aggódna szeretett övéi miatt. Mert hiszen teljes tudatáb, л van annak, hogy megbetegedett gyermekét a jó Istenen kívül senki meg nem gyógyítja; hiába a legodaadóbb és legernyedet- letiiebb s fáradtságot nem ismerő gondozásnak, a betegnek pusztulni kell, mert nincsen gyógyszer melylyel a betegségnek elejét lehetne venni. _ Еь ioz i még egyaránt bekopogtat úgy a , nyhókba ti, nt a palotákba, nem tesz raagkülömbsóget. mert neki áldozatokra van szüksége. Miután nekem közvetlen közelből van alkalmam az elhalálozásokat figyelemmel kísérni, napról-napra hallom a rangkülönbség nélküli gyászoló szülők fájdalmas sóhajait, kik annak halálát jelentik be, kiben boldogságuk, reményük és mindenük összpontosítva volt. Nem egy szülő átkozza az óvodát, mert gyermeke a betegséget ott kapta el; gyakran előfordul, hogy a gyászoló szülő az iskolát szidja, mert szeretet gyermeke a bajt az iskolából vitte baza. A harmadik zokogva adja elő, Hogy ő elvesztett gyermekét — a betegség fellépése óta — csak azért járatta az iskolába, mert félt a mulasztás czimen kirovandó pénzbüntetéstől, pedig jobb lett volna fel nem adni, mert ott még olyan tanítók is tanítanak, kiknek családjában ezen ragályos betegségben í / i n t ó n történt e 1 h a 1 á 1 о z á s. Az ötödik arról panaszkodik, hogy az iskolákban csak egy-egy vizeskanna és ahhoz egy-egy me- í'őeske van, a szomjazó gyermekek egymás után merítenek — igen gyakran piszkos kis kezecskéikkel — s egymás után isznak, egy és ugyanazon mericskéből; talán ha ez igy nem volna, gyermeke a bajt nem kapta volna el. Ámde álljunk egy pillanatra meg ezen szomorú valóságoknál és kérdezzük meg az i 1- letékes' közegészségügyi hatóságot, hogy vájjon helyén valónak látja-e mindezeket? Vájjon ő vörhenyt (scarlatinát.) ragályos betegségnek tartja e ? Ha igen, akkor miért enged olyan tanítót az iskolában tanítania kinek a családjában szintén történt ezen betegségben elhalálozás? Miért ad ezen betegségnek olyan bő alkalmat a tovaterjedésre? Miként értesültem, ezen betegségnek az iskolába való behurczolása ellen szakszerű óvintézkedés még a mai napig sem tétetett. Hát meddig tart még ezen ázsiai állapot ? Hány per ezen tét kell' még a gyermek-halálozásnak e 1 é r n i a mig az egészségügyi liatóság az óvintézkedést megtenni szükségesnek tartja? Hogy felszólalásom nem oknólkiili, azt hiszem, hogy ezt a fentieknél fogva minden elfogulatlan és érdektelen egyén, mindenki a ki szülő méltányosnak látja, de hogy még azok is méltányolják, kik nem szülők és esetleg elfogultaime felszólalásomat számokban is támogatom : A betegség —■ miként fentebb is jelezve volt — f. évi szeptember hó 10-én lépett fel s folyó hó 4-ig 91 hivatalosan bejelentett betege- dósi eset fordult elő, melyből ugyancsak f. hó 4-ig 35 elhalálozás történt; igy tehát a betegeknek majdnem 32 százaléka esik áldozatul; az elhaltak között tizennyolez 6—12 óv közötti iskolaköteles gyermek halt el s igy ezen szám kétségtelenül igazolja azt, hogy ezen betegség az iskolákba is be van már hurczolva s ma már járványként lépett fel. Figyelemmel tehát mind ezen körülményekre, a szülők és a humán izmus szent nevében kérem a közegészségügyi hatóságot, miszerint végre valahára tegyen már valami óvintézkedést, ezen betegség tova terjedésének megakadalyozására. —r.—y. Telepítsünk uj szőlőket, Ki ne ismerné Kun-Halas város határát, hogy mennyi abban az immunus homok terület, mely terület a köznyelven „járás“-nak neveztetik. Valóban magával hordja a nevét, mert ezen a területeken a jószág csak jár, de nem legel, mert nem tud mit legelni, nincs rajta semmi fű, kopár sivár homok, buezkás talaj, a lapos területeket pedig viz borítja s ez sem alkalmas legelőnek. Ezen terület egyedül csakis szőlőterületnek alkalmas, egyébre nem való. (Kivéve a vizbori- totta helyeket. Tudjuk azt, hogy a halasi homok területek kiválóan alkalmasak szőlőtelepítésre, itt az altalajviz 1 és 2 m. mélyen van a föld alatt, a mi felette előnyös a szőlővessző megindulására, mert alig marad el egy-kót százalék a fogamzásnál. Itt mindenkinek meg van az alkalom adva arra, hogy szőlőt telepítsen, mert nagymennyisógben rendelkezünk ily területekkel s mivel sok szegény
