Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
II. évfolyam. 42. szám. Kun-Halas, 1898. Október 16. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-uteza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSÁDÁLII hetilap HIRDETÉSEK DIJA : 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyiltter: 3 hasábos petit sor 10 kr Az uj költségvetés, ír. A városi háztartás fejlődéséről s e fejlődés irányzatáról a tényleges állapotnak megfelelő, hű képet nyerünk, ha e háztartás költségvetési előirányzatait hat évre viszamenőleg összehasonlítjuk. Ezen összehasonlítás híven feltünteti a chronicus deficit növekedésének változatait s az okokat, melyek a hiány folytonos növekedését előidézték, de feltünteti egyszersmind azon mulasztásokat is amelyek következtében ezen régi keletű baj, mely már- már orvosolhatlannak látszik, előállott s folyton hatalmasodva bénítja és emészti városunk anyagi erejét. Az 1894 — 1899. évi költségvetési előirányzatok, melyeknek realitását — az 1898. évit kivéve — a szerzett tapasztalatok s részben az évi zárszámadások alapján általánosságban kétségbe vonnunk nincsen okunk, főösszegeikben a következő eredményeket tüntetik fel: Év Bevétel Kiadás Hiány 1894. 41459-25 90989-83 47530 58 1895. 41860 81 96596-49 54735-68 1896. 74360 13 125573-94 51213-81 1897. 74182-— 134314 06 60132-06 1898. 81878-70 136023 05 54144-35 1899. 65529.04 134116-37 68587-33 Ezen előirányzatok egybehasonli- tása két körülményt tesz kétségtelenné, melyek mindenike első rendű fontossággal bir s a bajok orvoslásánál a legnagyobb figyelmet követeli. E két körülmény egyike a város jövedelm e- i n e к folytonos csökkenése, másika pedig a szükségletek áital követelt к i a d á s о к e m e 1 к e d é s e, mely két körülményből természetszerűleg következik a harmadik : a fedezetlen hiány folytonos növekedése, A bevételek ugyan 1895-ről 1896- ra látszólag jelentékeny emelkedést mutatnak azon okból, mert 1896-ban bevételként uj tételek gyanánt felvétetett fogyasztási s italadó czimén 29838. frt 80 kr. és a mezőrendőrségi kiadásokra külön kivetéssel fedezett 2600 frt, de ezen összegek a kiadásokban is ugyanezen czimen szerepelvén s ezek fedezésére lekötve lévén, a városi háztartás egyéb ágaira nézve fel nem használható bevételeket képeznek s a bevételek összegét csupán látszólag emelik. Ezek levonásával a valódi, rendelkezésre álló bevétel összege 41921 frt 33 kr. mely alig haladja meg a két előző évi bevétel összegét. Ezen évben, 1896-ban érte el a bevétel a legmagasabb összegét, mert az 1898. évben a pótadó hátralékból remélt 10.000 frt bevételi tétel beiktatása által mesterségesen felcsigázott 81878 frt 70 kr. bevételi előirányzat teljesen irreálisnak tekintendő s valódi összegében az előző évi bevétel mögött marad. — 1896-tól kezdve a bevételek fokozatosan csökkennek s az ujonan beillesztett több átfutó tétel levonása után az 1899. évi előirányzatban csupán 37525 frt 31 kr. összeget képviselnek. A számítás alapjául vet hat év tapasztalatai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy az ezen időszak alatt rendelkezésre állott jövedelmi források összjövedelme 40 — 41.000 írtnál többre nem tehető, hacsak azoknak átalakítása által jövedelmeik fokozása lehetővé nem tétetik. E hat év alatt, időközi csekély emelkedés dacára is, városunk bevételei 95/ю°/о-ка1 csökkentek, csökkentek pedig főleg azért, mert a jövedelmi forrást képező ingatlanok és haszonvételek jövedelmei fokozatosan csökkennek. A jövedelmek csökkenésével szemben a városi háztartás kiadásai épen ellenkező, t. i. növekvő irányzatot mutatnak, mint az ily fejlődésben levő városnál természetszerű. 1894-től 1899-ig a kiadások — ezeknél is fígyeA „KUN-HALAS“ TÁRCZÁJA. A házasság prózában. „Nem jó az embernek egyedül“ szól az irás, „páros ólet a legszebb a világon“ mondja a nóta. l)e ez még nem volt elég, hogy a biztatásra hallgassak s agg legónyi életemet a páros élet kellemességeivel cseréljem fel. Erre a következő borzalmas esemény adott közvetlen okot. A bölcsészetiéi foglalkoztam épen, s egyik nagy hírű tudósnak könyvében a következőket olvastam: „az ember társas lény, nemi, psiehikai és szellemi kiegészülés tekintetében egymásra utalva. Az ember a maga eszméjét melynek belső erkölcsi tartalma: egyetemesség, szellemiség, szabadság, csak társasági kapcsolatban valósíthatja. Mindaz, a mi az ember eszméjének bármily csekély részét, bármily viszonylagos mértékben valósítja, jó. Ha pedig az ember a jót eléri, erkölcsileg szabad lesz. Bár az erkölcsi szabadság fogalma nem esik össze sem a természeti, sem a jogi szabadság fogalmával, az embernek, hogy eszméjét öntudattal és önczélusággal megvalósíttassa, erkölcsi szabadság után kell törekedni, melyet azonban csak társiasulás utján érhet el, mivel az ember, jóllehet önmagába zárt kis világ (mikro kozmosz,) haladni tudó végtelen alany külsődé belső és jellegénél fogva társas lény, „Egyedül az ember tökéletlen formája az egyetemes embereinek.“ Mikor a bölcsószetben ide értem, eladtam az antikváriusnak a kocsi derékra való bölcsészeti didaktikákat — és megházasodtam. Ilyen argumentum előtt megkellett hajolnom. Itejtólyes szavak ugyan, de ki tudja mit mondanak, hátha jót? Hiszen az álmos könyv szavai is oly rejtélyesek: „bolhát lelni tisztesség“ „szép tavaszi reggel uj ruhában sétálni; kellemes“ — „szép leányt ha látsz ; gonoszságban töröd fejedet,“ „bába asszonyt ha látsz: nagy mosásokban lészen részed“ — mégis, mi mindenre jó az az álmos könyv. Hátha az a phisikai és psiehikai kiegészülés is csakugyan olyan jó, mint a milyen szépen és rejtelmesen megírva vagyon. Tökéletlen csak nem maradok 1 ? Hejh ! ha lett volna türelmem a „bölcseleti családtant“ végig olvasni, lehet, hogy rá akadtam volna arra a fejezetre, melynek czime „nagy mosás“ Oh szent Puchta, Schichte, Kant, Leibnitz, Schlegel, Hegel, Vico, és a többi halhatatlanok, ha az önök halhatatlan munkáiban ezt a fejezetet megleltem volna, beszélhettek volna nekem a psiehikai és phisikai kiegészülésről! Tizenkét hót óta tanulmányoztam már a bölcseleti családtant gyakorlatilag, mikor egy hideg téli hajnalon éktelen csilingelős zavart fel legédesebb álmaimból. Tehát feleségem beváltotta tegnapi borzasztó fenyegetését — nagy mosást rendez, a mosó nő érkezik. Egyetlen cselédünk jónak látta a csengetés hallatára mindkét oldali teljes dobhártya repedés szimptomáit „külölni“, (mint a hogy egy tudós doktortól hallottam) mely őt érzéketlenné teszi a kül világ zaja iránt. Kis feleségem is e napon nem hallott oly jól, mint tegnap előtt, a mikor a harmadik szobából meghallotta a Juczi elfojtott fenyegetését hozzám: „legyen békével az ur, mert elmondom az asszonyomnak“. Denique nem volt más tenni való, mint magamnak kimenni a csikorgó hidegben. Beeresztettem. Vén volt, de a nyelve fiatalosan pörgött. Azzal kezdte, hogy nem szép az embert nagy hidegben oly soká várakoztatni, de hát igy van az azoknál, a kiknek csak egy cselédre telik s annak sem tudnak parancsolni. Mindjárt ráismertem, hogy ő az a ki az egész várost összeharagitotta öt óv előtt. A szol- gabiróóknak azt mondta a jegyzőékről, hogy ott csak két hétben egyszer húznak tiszta ruhát, a szolgabirónó elmota a direktornónak, az a patikároséknak és igy tovább s mikor azután a hirt jegyzőim asszonyom hatod izegleni kézből meghallotta, olyan lajstomot állított össze viszonzásul valamenyiről, hogy azok még mindig á la, Dreyfus lajstromnak egymás ellen s ha meghalnak is, de bizonyára meg nem bocsátanak érte egymásnak. A fenti megjegyzésért boszorkánynak tituláltam ő nagyságát, a kinek nyelvét halála után, mint a mesebeli boszorkányét külön agyon kell verni s még akkor is fog kelepelni Mire 6 olyan riposztot adott éles nyelvével, hogy jobbnak láttam meg nem hallani.
