Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
Január 16. KUN-HALA S. 1898. tebb napilapban rögtön közzé tenni a csaló özeiméit ? így 4—5 város, melyeket hasonló módon megsarczolhatott (ha ugyan más városok rendőrsége nem éberebb) esetleg megmenekültek volna tőle, sőt azonnal kézre is kerítették volna a piini- polót? Vártam, mindezideig, hogy a rendőrség utánjárásának vagy eredménye lesz; vagy a netán hasonló esetekre vonatkozó óva intése jelenik meg a „Kun-Halas“-ban. Mivel azonban mindez ideig semmi nyom nem jelzi ezen csalást, — a közönség óvakodása végett is szükségesnek tartottam a fentiek közlését. Bocsor István. KÖZGAZDASÁG. A baromfivészről. Azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha e helyen a baromfivészről (másképen baromfi cholera vagy szárnyasok cholerája) a szárnyas házi állatoknak ezen valóban pusztító s ragadós természetű betegségéről elmondok egyet- mást olyat, a melynek kellő méltatása és szeme- lőtt tartása csak hasznára válhatik minden egyes baromfitenyésztőnek, adott esetekben való alkalmazása pedig kötelessége volna első sorban a saját, másodsorban városa érdekében. Tudja azt mindenki nagyon jól, annál inkább a halasi gazdálkodó ember, hogy a baromfi- tenyésztés mennyire megbecsülhetetlen mellékága a mezőgazdaságnak s mondhatni, hogy a mi viszonyaink között az állattenyésztésnek épen az az ága az, a mely — ha csakugyan okszerűen űzetik — a befektetett tőkével s más gazdasági ág hasznával arányban nem álló busás jövedelmet hajt. Nálunk a baromfitenyésztés — bizonyára nagy jövedelmezősége és sajátos helyi viszonyaink miatt — igen kiterjedt mértékben űzetik, ugyannyira, hogy számtalan kisebb birtokosaink nak ez képezi fő-jövedelmi forrását. Nem egyszer volt alkalmam ilyen kisebb kaliberű gazdától a szűk esztendő miatti panaszkodása közben ilyenforma felsóhajtást hallani : „bizony-bizony jó, hogy az isten még ,legalább az apró jószágot megtartotta, mert különben el- mehetnénk oda, a hol a.part szakad“ s ismerek több olyan kaszonbórló földművest, a ki tisztán a föld hasznából megélni s árendát is fizetni képtelen lévén, utóbbi kiadását egészben a baromfitenyésztésből fedezi s igy annak üzésére határozottan rá van utalva. Az e téren is eddig észlelhető volt mara- diság elvéből ugyan igen sokan kezdenek már kivetkőzni, a mennyiben a fajok megválasztásával a hasznosítás fokozására törekednek, hiábavalóvá válik azonban minden törekvés akkor, a midőn a baromfiállományban pusztító ragadós betegségek s ezek között első helyen említve, a baromficholera fellép, mert a legtöbb esetben nemcsak hogy a tenyésztő maga nem ért a betegség elleni helyes védekezéshez, hanem — sajnos — az ehhez értő egyének jóakaratu útbaigazításait is elereszti füle mellett, azt mondva rá, hogy „ez is csak hókusz-pókusz.“ Az ilyen önfejű és hitetlen tenyésztő aztán mit csinál ? Elmegy a patikába, és hozza nekik a labdacsot (pirulát) zsákszámra, annélkűl, hogy tudná, milyen betegséggel is áll szemben s mit is volna hát czólszerü ez ellen tenni ? Ha azután lelkiismeretesebb tenyésztőnél hull a baromfi, addig „pirulázza“ őket, még mind el nem hullik s legfeljebb az éppen bevetődő czigányok s jó szomszédság kapnak belőle, (már t. i. az elhullottakból) hogy egészen kárba ne vesszen, ellenben ha a tenyésztő kevesebb lelkiismeretiéi rendelkezik, olcsón s nagy örömmel túl ád tálkáján, gondolván „hadd dögöljék már másnál is.“ Ilyen körülmények között aztán nem csoda — tekintve roppant ragadós természetét — ha a betegség jelentkezése után már néhány napra a szélrózsa minden irányában a baromfiak közt fellépett „dögvész“-ről hallunk keserves panaszokat. s hogy ily módon a betegség mintegy varázsütésre járványnyá fajul. Igazán szomorú világot vet az ilyen s ehhez hasonló eljárás baromfitenyésztőinkre, annál is inkább, mert hiszen látjuk, hogy egyes igen ritka kivételeket leszámítva, ragadós betegség fellépte esetén ebben az eléggé el nem ítélhető hibában, illetve rossz szokásban leledzenek. Nagyon természetes, hogy az e téreni teljes tudatlanság sötétjében ez másként el sem képzelhető. Hogy a maga érdekét szemelőtt tartó s tanulni akaró tenyésztő megtudhassa, mit kell hát tulajdonképen cselekednie a baromfivész fellépte alkalmával, ismertetem röviden magának a baromfivésznek legszembeötlőbb tüneteit s az ellene alkalmazásba veendő helyes' védekezést. A baromficholera nemcsak a nálunk tenyészteni szokott tyuk, lúd, kacsa és pulyka betegsége, kanéin átragadás utján megkapják azt galambok, fáczánok s a vadon élő más szárnyas állatok is. A betegséget leggyakrabban olyképen kapja meg egészséges baromfiállomány, hogy a beteg állattól származó ürüléket, nyálat vagy bármely más hulladékot az ezzel beszennyezett tápszerrel együtt megeszi, továbbá, ha a beteg állattal közös edényből vizet iszik, vagy ha különben egészséges, de bőrén csak igen kis sérüléssel i§ biró baromfinak ezen sebébe beteg szárnyastól származó szenny jut. Arra nézve, hogy a fertőzés mily könnyen történhetik, csak azt hozom fel például, hogy elegendő egy ilyen choleras állattal érintkezett légy szúrása arra, hogy a betegséget' egészséges baromfiba átoltsa. A galambok, verebek s más madarak aztán egyik udvarból a másikba átszállva annál könnyebben közvetítik a fertőzést. Igaz ugyan, hogy a verebek, legyek és más szárnyas jószágoknak nem lehet megtiltani, hogy udvarunkba üssék fel sátorfájukat, de ha már a fertőzésnek ezen módja ellen nem tudunk védekezni, védekezzünk azon módja ellen, a mely hatalmunkban áll. Mert hiszen azt csak könnyű megcselekedni, ha még baromfiállományunk egészséges, a szomszéd, vagy jó ismerős dögbaromfiát egyszerűen nem fogadjuk el, akármilyen jó lélekkel kínálja is. azután a kerítést akkép rendbe hozni, hogy azon keresztül két szomszéd udvar szárnyasai ne érintkezzenek s vásárolt idegen baromfiakat -— mondjuk egy hétig — külön rekesztókbe tartani éjjel-nappal, hogy azoknak egészségi állapotáról meggyőződést szerezhessünk. Ha pedig már a betegség feliépet s dögünk van elég, ne adjuk azokat fiinek-fának, szomszédnak, czigány- nak. (utóbbi úgy sem igen szolgál rá a jótéteményre) ne dobjuk ki a kercsztutra, a hid alá vagy a tóra, hanem temessük el jó mélyen ásott gödörbe. Baromficholera fellépte esetén szárnyasainkon a következő tünetek láthatók: Hirtelen rosz- szullét, moly abban áll, hogy az ilyen baromfi a többitől elmaradva elbújik, vagy leülve s fejét lehajtva vagy szárnya alá dugva bóbiskol. Erős fertőzés esetén ilyen állapot után ülő helyében eldől s rövid */< vagy Vj óra alatt görcsök között elhull. Ha a fertőzés gyengébb volt, akkor az általános rosszullét. után heves hasmenés következik, mely legtöbbször igen hig s vürlienyes sziliü. Még később csőrüket szétnyitva pihegve lélegzetek s tarajuk s toroklebenyük kékesvürössé lesz. A betegség '/3— 3 nap alatt rendesen halálra vezet s ha valakinek pl. egy nap alatt 3 vagy több baromfia hullik el hasonló tünetek között, úgy biztosra veheti, hogy eholerával van dolga. Ezen betegség ellen orvosszerekkel küzdeni biztosan nem lévén lehetséges, ajánlatos a „pirula gyógymód“ helyett rögtön a betegség felismerésekor a még egészségeseknek látszó darabokat — ha csak lehet — még be nem fertőzött, tiszta helyre átvinni s közülük a gyanúsat azonnal eltávolítani. Élelmi szerük és vizük mindig friss és tiszta legyen. A betegeket vagy le kell ölni, vagy elkülönítve tartani, ürülékeket s más hulladékokat elégetni, óljuknak minden berendezését forró lúggal erősen lemosni, 5 perczentes Oarbolsav- oldattal fertőtleníteni, vastagon kimeszelni és pár hétig szellőztetni, Az egészségeseket régi helyükre csak az esetben vihetjük nyugodt lelkiismerettel vissza, ha mindezt szigorúan és pontosan keresztül vittük s ha köztük már legalább egy hét óta elhullás nem fordult elő. Ha a baromfitenyésztők, ügyet vetve a fent előadottakra, a kényelmes „nem törődönlség“ helyett alkalomadtán fáradságot vennének maguknak e szerint eljárni, hiszem, Jiogy a rettegett baromfivész nem silányitana tönkre oly szép s annyi baromfiállományt s nem venné ki zsebünkből ebbeli jövedelmünknek egy igen tetemes hányadát. Borbás J á n о s, V. állatorvos. Ingatlan forgalom. 1897. deez. 28-tól 1898. január 6-ig. Matkó József és neje Kis Erzsébet, megvette Matkó Imre szőlőjét 800 frt vételárban. László István és neje Faragó Julianna, megvették Lakos Sándor 8 hold 160Ц] füzesi szántóföldjét 3300 frt vételárban. Lakos Sándor megvette Füle Mihály és neje Keresztes Juliánná füzesi birtokát 4100 írtért. Kulrnan Lajos és neje Halász Magda majsai lakosok megvették Ancsa Molnár Julianna és társai házát 200 írtért. Nagy Antal majsai lakos megvette Márk Márton és neje halasi lakosok bodoglári birtokát 18,000 írtért. Korda István és neje megvette Ki§ Veidenberger József és neje házát 350 írtért. Fiilöp György megvette Zilali Mária és Julianna debeáki legelőjét 500 írtért. Kardos Zsuzsanna megvette Bubka János és társai IV. tizerlbeli házát 180 írtért! Könyves Sándor és neje megvette Hegyi Imróné Kovács Zsuzsanna szőlőjét 100 írtért. Hon át József halasi iparos, megvette Ko- dicsi Sándor és társai szántóföldjét 75 frt vételárban. Krammer Pál megvett Szentpótery Sándortól 13 hold 550D szőlőföldet 700 frt vételárban. Bariua Otília Horváth Iánosnó, megvette Barina Jusztina és társai udvartelket 650 írtért. Hédi Imre és neje Vajda Julianna, megvették Hollósi Imre IV, tizedbeli házát 340 fi tért. Gyu- gel Lúgén megvette Lőrinezi Lúgén 404П sző- löjót'40 frt vételárban. Gyenizse Imre és neje Buda Mária unokái tanyaföldjét Átruházta fiuk Gyenizse Benőre. Földvári Sándor és neje Csatári Mária, megvette Veres István szőlőjét 200 frt vételárban. Fekete Bozália megvette Csikós Antal, férjének ingatlanrészét 100 fr.ói'é. Balog- József és neje Kókasi Anna majsai lakosok megvették Fehér Ferdinand és Bozália öreghegyi szőlőrészüket 50 frt vételárban. Korúin János és neje Szikora Erzsébet inajsaj lakosok, megvették Szikéra Lajos házát 300 írtért. Figura Péter majsai lakos, megvette Macska Péter szőlőjét 30 írtért. Kalmár István né Pap Mária, megvette Szabó Kocsis Benő szőlőjét 100 frt vételárban. Vili Józef és neje Moharos Judit, megvették Kalmár Imrénó Lukács Mária ingatlanrészét 185 írtért. Besenyői Benő és neje Lohóczky Mária majsai lakosok, megvették Terhe László és neje házát 540 írtért. Dr. Hennán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. ..Taium <*/,** G у ő r f i József füszerkereskedésében azonnal felvétetik. 3113/1897. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A halasi bir jbiróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy özv. László Templom Ist- vánné Nyerges Ágnes vógrehajtatónak Bognár János és neje Csik Mária végrehajtást szenvedő elleni 200 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék (a halasi kir. járásbíróság) területén lévő Majsa község belterületén fekvő a majsai 3624. sz. tjkvben foglalt 1024. hr. sz, belteikes szárazmalomra az árverést 600 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlanra az 1898. évi február hó 22-ik napján d. e. 9 órakor Majsa községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10 %-át vagyis 60 frt készpénzben, vagy az 1881: LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított ős az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Halason, 1897. évi deczember hó 7-én. A kir. jbiróság, mint tkvi hatóság. Dr. Szabó kir. aljbiró. Halas, 1898. Nyomatott Präger Ferenczuél.
