Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-19 / 16. szám
fei, mert 887 fi t 16 kr bevétellel szemben 1253 frt 99 kr. költséget igényel. Éppen ez a tétel is világosan bizonyítja a költségvetésnek felületességét, mondhatnánk irrealitását, mert hiszen a költségvetésben az erdőjövedelem hozama egyáltalán kitüntetve nincsen, s a mely- ivei ngv látszik a „Kun-Halas“ vezérczikk Írója sem törődött eléggé, hanem egyszerűen megelégszik azzal, hogy kedvezőtlennek mondja az eredményt. Hát nem tűnt fel a czikkirónak az hogy a városháza kemenezéinek fűtéséhez szükséges anyag, mint fűtő anyagszükséglet a költségvetésben felvéve nincsen ? Hát vette észre a czikkiró. hogy a költségvetési előirányzat IX. fej. 12. tétele alatt a városházikemenezék fűtőjének fizetése van 68 frt 73 krral előirányozva ? Hát aki ezt az előirányzatot nézi, az, azt látja belőle, hogy fűtője van a városháza kemenezéinek. de azt nem látja belőle, hogy m ivei fütenek ott. és hogy ennek a fűtőanyagnak — mint szükségletnek az értéke hol van kitüntetve. Hát ha a fehértói erdő nem lenne, honnan vennék a fütő anyagot : nem kéne-e arra a szükségletre praeliminálni bizonyos — és pedig nem csekély összeget? mert hiszen a bevétel VII. fejezete alatt 1. számmal jelölt ölfából és galyból praoliminált 756 frt 29 kr. bevétel csak az árverés, illetve eladás alá kerülő ölfából és galyból befolyó reménybeli jövedelmet képezi csupán, ami nem is lehet másként, mert hiszen az csak el nem képzelhető, hogy a. 756 frt 29 krral előirányzott ölfának és galynak vágatása és kihordása 499 frt 90 krba kerüljön ? — mint ez praeli mi- nálva van. Hol van tehát kitüntetve az erdőnek az a hozama, a mely ölfában — tehát természetben a város kemenezéinek fűtésére szükséges, a melyet a város az egyháziaknak, az iskoláknak, az óvodáknak stb. évenként ad ? A kiadást látjuk, de a bevételt nem látjuk. Tessék csak kitüntetni annak a természetbeni fűtőanyagnak a reális, tényleges értékét, s ezt hozzáadni az erdő jövedelmi hozamához s akkor egészen más számok fognak végeredményként szerepelni. Aztán az investitionalis összeg a mezőgazdaság egyetlen ágánál sem várat magára annyi ideig, mint az erdészetnél, melynél fájdalom — sem political szónoklatokkal sem népszerűség! ámitgatások- kal nem lehet a fát növeszteni. Hiszen minden valamire való gazdaságban is arra törekszik a tulajdonos, hogy legalább annyi fája legyen, melylyel a maga és cselédjei tüzelő szükségletét fedezheti; mert mivel inkább kötelessége ez egy városnak, melynek ha erdeje nincs, drága pénzen kellene beszerezni azt a tüzelő anyag szükségletet, mely a hivatali helyiségek fűtéséhez s e tekintetben elBeczérnber 19. vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Ne bántsuk tehát azt a fehértói erdőt, melyet előrelátó becsületes elődeink létesítettek, s mely ha nem nagy is, de elegendőnek bizonyult arra, hogy» a városi hivatalok fűtéséhez szükséges tü- zelőanyagon fölül még fölösleget is nyújtson : sőt annak az erdőnek fejlesztése. 11 a gy о bb i t ás a ké pe z n é í и к á b b felad a t u 11 к a t. Ezúttal ennyit kívántam, mint egyszerű adófizető polgár a költség előriány- zalra megjegyezni. X. „Világosságot: több világosságot ! “ A nagy nófnet költő e három szóval vett búcsút a sötétség honától, az örök liarcz és küzdelem terétől s szállott a lelke az örök világosság, az ol Ui atl an fény Ilonába, a mindnyájunk által hitt örök üdv, a földi- lét küzdelmei áltál kivívni remélt-üdvözlés régióiba. Egész életének, élete minden törekvésének, nagy tehetsége legjobb erejének, összes küzdelmeinek végczélja nyert kifejezést e két szóban, mely egyszersmind az emberiség össze- ségének mindenkori ezólját fejezi ki, melyért ennek egyedei legjobb erejüket., összes tudásukat, az égi szikra minden lángját áldozták. Örök életű szavak ! Ti vagytok hivatva kifejezést adni az örök emberi törekvésnek, mely bár sejtve végtelenségtoket, legszebb, legneme- mesebb ambitiójávul fáradozik a bennetek rejlő örök rejtély megoldásán. Világosságot! Több világosságot! Ezt követeli mindeniktől az emberiség minden egyede, ezt követeli mindenikiink azoktól, kik hivatva s képesítve vannak annak szerényebb vagy szélesebb körben о legnemesebb feladatot, legjobb tehetségűk szerint teljesíteni. Mint minden emberi törekvés, mely czél- tudatosan tör előre pályáján, igénytelen földi eszközökkel kezdve küzdelmét a mindennapi élet kicsinyes, sokszor elriasztó akadályaival kénytelen megküzdeni e törekvés is. — De bár a nemes, a mindnyájunkra üdvös ezél létosülé- sében, a rövidlátó, máról holnapra sem gondoló korlátoltság s a szűk-látkörű maradiság ideig- óráig akadályozhatják, valósulásával csupán az emberiség életének pillanataira odázhatják el s mint saját érzetükben is elfojthatlanul élő törekvést megölni nem képesek. Szerencsések azok, kik ezen örök emberi törekvést egész nagyságában érezve és megértve teljes öntudattal, a jelen és a jövő iránti kötelesség teljesítéssel nemes ezólját saját egyéni érdekeik fölé helyezve, legjobb erejüket szentelhetik a ezéinak, mely az idők végéig élve, túl éli ugyan harezosait, de a melynek magasztossága soha nem homályosuk) fényt áraszt mindazokra, kik az eszme előbbre vitelében kötelezettségeiket felismerték s önzetlenül teljesítették. Világossógot! Több világosságot! kérik, követelik az éj sötétjében — nem a sötétségben — tévelygők, nálunk is, midőn a semminél nem sokkal rosszabb világításunk jótékony hatása következtében lépést vagy utat tévesztve a közel s mégis messze czól elérésén hiába fáradoznak,. — S igazuk van. — Ha minden dologban áll is, hogy „a valami jobb a semminél,“ e kényelmes elmélet nem állhat világításra, melynél a „valami“ a semminél sokkal kevesebb, minthogy a fél világosság hézagos fényével a közvetlen szomszédos sötétség áthatlan homálya előtt a látni vágyó szemek ezen egyetlen hivatása teljesítésében is megbénítja. — A sötétség a baglyok eleme, mi emberekül — legalább túlnyomó részben — a világosságot szeretjük, óhajtjuk és nem kívánjuk, hogy lépteinket az éj sötétje födje át- hatlan fátyolával. A nagy szellem talán megbocsátja, hogy mély értelmű hattyú-szavait, melyeket sokkalta idealisabb vonatkozással mondott az elvesztése felett kesergőknek, a haladást szolgálni óhajtó, de kevéssé ideális vonatkozásban idézzük s hozzuk emlékébe azoknak, kik —úgy hisszük — a haladó kor igényeivel szemben kellő érzékkel bírva, azokat megvalósítani s az által kötelezettségeiket teljesíteni is fogják. K U N - H A L A 8. 1897. Városunk intéző köreihez szólunk, azokhoz, kik soha nem zárkóztak el ridegen a haladó kor követelményeinek teljesítése elől, de mindenkor teljesítették a követélményekét, ha azokat a valódi szükség teljesíteni kötelességükké tette s kik e kötelesség teljesítése közben anyagi áldozatok hozatalában szem fukarkodtak. Városunk világításának ügye az, mely a közel jövőben gyökeres orvoslást s javítást igényel. — Aránylag tetemes költséget igénylő igen kis terjedelmű s tökéletlen világítás hinti fukar fénysugarait városunk nehány utczájára, mely világítás jobb és több lehetne, de rosszabb és kevesebb aligha. A közelmúltban fel vettetett az eszme, hogy számtalan fogyatkozásban szenvedő közvilágításunk a tökéletesebb és jobb villáin világítással helyettesittessók. — Hogy ez immár elodázhat- lan közszükséget képez, indokolásra alig szoruló köztudat, mit legjobban igazol az. hogy ez eszme a képviselőtestület kebelében felvetve, városunk polgársága körében élénk érdeklődést keltett s megvalósulását óhajtva várja a haladás minden őszinte bajnoka. Ennek tudatában — mint értesülünk — nehány a közérdeket szivén viselő polgára városunknak az előzetes lépéseket már megtette'a szükséges összeköttetéseket megszerezte s ezek alapján legközelebb oly adatok alapján álló ajánlattal fog a város közönségéhez fordulni, melyeknek realitásában kételkedni okunk nem lesz. Kívánjuk, hogy a haladás ez önzetlen bajnokainak fáradozását a legteljesebb siker koronázza s hogy már a közel jövőben is cg у gyei kevesebb okunk legyen ezen, most még feijesü- letlen jámbor óhaj hangozlatására : „Világosságot! Több világosságot!“ Г Újabb indítványok. Budapest, 1897, deczeiuber 10. Igen tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja 14. számának „Ujtczák és terek“ czimű cziklce Halas város közegészségügyének javítása czéljából széles ntezák nyitását és terek alakítását hozza javaslatba. Engedje meg, hogy erre nézve észrevételeket tegyek és Halas város közegészség- ügy ón ele ja vitása czéljából én is ajánljak valamit. Korántsem akarok ellentmondani a czikk sok tekintetben helyes javaslatainak ; mert elvitathatta» igazság: hogy városokban a szabad levegő bcáramolhatása czéljából, aszóles gtezák és terek nagyon szükségesek; de inkább olyan városokban van ezekre nagyobb szükség, a hol magas házak és zárt házsorok akadályozzák a levegő szabad mozgását. Ez a körülmény azonban Halason ez idő szerint még nem forog fen. Igaz, hogy a széles ntezák és terek, különösen ha tisztán tartásukra is gondot fordítanak s főként, ha még fákkal és növényekkel is be van- nek ültetve, kis városokban is tényezői a levegő javításának és a mellett a csinosság és szabad közlekedés tekintetéből is szükségesek ; de ha ezek nem hiányoznak is Halason, még akkor sem lehetne oda ártalmatlan jó levegőt bevezetni, mert — mint a czikkben is említve van — „a város fundainentomát valaha egy posvány közepére rakták le a jámbor elődök.“ Ez Halas közegészségügyének legnagyobb hátránya s ezen a bajou kellene minden áron segíteni és minthogy egy posványos tó még ma is félkörben övezi a várost és pedig épen északnyugot felől, a merről legtöbbször fű a szél, azt a posványos tavat kellene mindenáron megszüntetni, vagy legalább ártalmatlanná te n n i: mert az rontja ott meg a levegőt, az fer- tőzteti az ivó vizet, nem nyújtanak ez ellen elóg védelmet sem a széles ntezák, sem a fúrt kutak, bár az utóbbiak is tagadhatatlanul közrehatnak a közegészségügy javítására: mert kevósbbó in- flciálbatók, mint a közönséges ásott kútak. Ez a tó az oka, hogy Halas ösnópe nem szaporodik olyan arányban, mint más egészséges városoké és hogy a népesedés szaporulata inkább csak beköltözés által történik. Tudom, azt mondják erre, hogy az lehetetlen : mert azt a mocsárt csak úgy lehetne egészen kiszárítani, ha vizét a Tiszába vagy a Dunába szakadó csatornán vezetnék le. Ilyen csatorna pedig csak államköltségen volna kiépíthető és még igy is nagy megterheltetésével járna a
