Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1897-12-19 / 16. szám

Deczember 19. KUN-HALAS. 1897. lakosságnak, tekintet nélkül arra, hogy ilyen csa­torna lótesülése esetén aligha volna kikerülhető, hogy Halas város határának egy részét árterü­letnek ne nyilvánítsák; pedig az ilyen tervezet­nek való ellenállás okozta azt, hogy a város bel­vizeit levezető, már előbb fennállott csatornákat is betöinette a kormány. Minthogy azonban a Duna—Tisza közén Halas vonalában több olyan város és határterület van, melyeknek épen úgy érdekükben állana, hogy nagyobb kiterjedésű mocsaraiktól megszabaduljanak és az állam ér­deke is követeli, hogy a nagykiterjedésft, hasz­navehetetlen mocsárterületek hasznot hajtó ter­mő földekké váljanak és ez által a közegészség- ügy is javuljon: előbb-utóbbel kell jönni az ilyen csatornaépítés idejének is és pedig állami intéz­kedéssel és oly módon, hogy abból az egyesekre nagy teher ne háruljon. Ne ijedjünk meg hát attól, hanem inhább karoljuk fel ezt az eszmét, úgy a magunk, mint utódaink vitális érdekében. Jónak látnám e mellett a szakemberek figyelmét annak megvitatására is felhívni, hogy vájjon nem lehetne-e azt a tavat más módon is kevesebb költséggel ártalmatlanná tenni? pld. mélyebb és szőkébb mederbe szorítás által, úgy hogy ez által a posvány egy kisebb terjedelmű, mocsártalan tóvá alakulna át. Igaz, hogy akkor annyi nád nem teremne benne, pedig az talán nagy becsű a birlokosok előtt; de nem lennó- nek-ó ők azért bőven kárpótolva a nyerendő, bi­zonyára nagyon jó vetem óny földek által ? és nem volna-e érdemes még áldozatot is hozni a város közegészségügyének javulásáért? Az a nemzet virul és gyarapodik legjobban, a melyik legtöbbet áldoz azért, mint az angol. Kövessük hát annak példáját! A fent idézett czikk Írója megemlékezik az ifjúság testedzéséről is,' midőn játszóhelyek szükségességéről js említést tesz. Erre azt jegy­zem meg, hogy kis városok ne utánozzák ebben a nagy városokat s játszóhelyeket ne az utczákon házak között, hanem lehetőleg a szabadban a vá-' roson kívül jelöljenek ki. Van azonban ezenkí­vül Halason még más hiány is, a minek olyan helyen, a hol főgymnáziuan is van, nem volna szabad lenni, t. i. hiányzik ott egy úszóin tű­zet. Ennek a felállítása pedigmár nem is lenne olyan nagyon nehéz, minthogy ott kínálkozik e czélra a Sóstó, melyet csak meg kellene mé­lyíteni egy kis helyen, hogy állandóan elég mély vize legyen és egy faházat kellene rá epiteni. Ezeknek költsége pár ezer forintnál többre semmi esetre se menne. Ennyit pedig azt hiszem, köny- nyen össze lehetne hozni Halason, ha e czélra egy részvénytársaság alakulna. Hívja fel erre szerkesztő ur olvasó közön­ségét, hozza fel nekik buzdító például, hogy Deb­recenben egy vagyonos polgár egymaga csinál­tatott egy mintaszerű fürdő-intézetet, meleg és hideg fürdőkkel, kényelmes, nagy uszóházzal, mely télen korcsolyapálya, olyan helyen, a hol a víznek nyoma sein volt, hanem a száras-homok­ból kellett azt elővarázsolni, bele is került vagy háromszázezer forintjába; donem sajnálta váro­sától ezt az áldozatot, noha semmi jövedelme sem volt belőle. Mily csekély áldozat volna ehez képest Halas polgárságától, ha közakarattal épít­tetne a Sóstón egy egyszerű, de a ezélnak meg­felelő hideg fürdő és úszó házat. Ez a vállalat jó kezeléssel, úgy hiszem, inégj ö ved e 1- mező is lehetne s vájjon nem fizetné-e ki magát, ha az e czélra alakuló részvénytársaság a sóstói meleg fürdőt is megvenné s egybekapcsolná azt a felállítandó hideg fürdő- és uszóházzal. A múlt napokban egy budapesti hírlap ar­ról érvelve, hogy milyen nagy szükség volna Budapesten téli uszodára és ingyenes fürdőkre, azt hozta fel, hogy ezt kétségen kívül mindenki belátja, ha csak azt nem tartja, a mit a kun-ha­lasi polgár mondott, mikor azt kérdezte valaki tőle, hogy szokott-e fürdeni, mire ő azt felelte, hogy „hát az izzadtság mire valód“ Jó lenne erre a rossz ólczre rácnáfolni. Ajánlja ezt szerkesztő ur Kun-Halas va­gyonos polgárainak. S. HÍREK. — Munkatársait felkéri e lap szer­kesztősége, hogy karácsonyi cziklcerkot miha­marább beküldeni szíveskedjenek. — A szerkesztőség és kiadó-hivatal tudatja e lap olvasóival, hogy f. hó 21-óu a szer­kesztő és kiadó-hivatal a régi kaszinó helyisé­geibe költözik át. — A közönség figyelmébe. — A föld- mi velési miniszter Budapest közelében egy ál­lami gyárat alapított, mely sertés vész elleni oltásra való vérsavót gyárt naponkint 500 ada­got A miniszter rendeletileg közölte a hatósá­gokkal, hogy egyelőre az oltó anyagot ingyen bocsátja a gazdák rendelkezésére^ mely postai út in a megrendelés beérkeztének sorrendjében és a készlet arányában fog kiszolgáltatni. — A megrendelések a Földniivelósügyi miniszté­rium állat-egészségügyi osztályához intézendők Budapestre. — Szőlő-telepítés. Az „Országos szőlő- tolepitő szövetkezet“ a tavasz folyamán meg­kezdi a telepítési munkálatokat. Városunkra vo­natkozólag szövetkezeti képviselővé dr. Her­mán Kerencz ügyvéd neveztetett ki, akinek ajánlatára Bocsor eddigi ügyvivő helyett, ügyvi­vővé Vass Elek neveztetik ki. Telepítésre je­lentkezhetni lehet a képviselőnél, valamint az ügyvivőnél is. A telepítési módozatokra legkö­zelebbi számunkban részletes felvilágosítást fo­gunk adni. — A gazdai állás f. hó 23-án fog vá­lasztás utján betőlteíni. A szabadelvű kör. 1897. deczember 25-én karácsony első napján a vendégelő nagy­termében szigorúan zártkörű tánczvigalmat rendez.- A katli. iskolának községi jellegűvé tétele tárgyában a f. évi októbor hó 24-én meg­tartott gyűlés által hozott határozatot— Véber István plébános felebbezóse folytán — a várme­gyei közigazgatási bizottság s e m m i s n e к mondta ki, azt figyelmen kívül hagyta s 3705/kb 1897. számú határozatában még a következő elvi kijelentést is tette: „Felvilágositandók azonban a hitközség adózó tagjai, hogy ha az iskola bel- életében tapaszlalt hiányok orvoslását az iskola jellegének megváltoztatásával elérendő refor­mokból várja, úgy ezt a szabályszerűen összehí­vott s úgy az állami ellenőrző közeg, valamint az egyházi fönhatóság képviselőjének jelenlété­ben megtartandó h i g g a d t tanácskozáséi s előre megállapított tárgysorozattal bíró közgyű­lésen javaslatba hozhatja. — Az „önképző Egylet“ f. év Kará­cson 1-ső napján saját helyiségében zártkörű tánezmulatságot rendez. — A szölő-telepitések érdekében az 0. Sz. Sz. helybeli képviselője, a helybeli két pénzintézet igazgatóságához egy részletes em- lékiratott adott be; kíváncsian várjuk a két pénzintézet határozatát. — Adóösszeirás. A pónzügyigazgatóság íendelete folytán az I. és II. osztályú kereseti adókat házankénti bejárással kellett összeírni, — eltérőleg a régi gyakorlattól. — Ez összeírásra a polgármester a városban Tóth István, a pusz­tákon pedig Kovács Károly jegyzőket bizta meg, kik is az összeírást a napokban befejezték. — Az ezt követő kivetés és helybenhagyás után, a mi valósziniileg még ugyanennyi időt vesz igénybe — az elégedetlen adófizetőknek reclamálni joguk van, melynek határidejét annak idején közölni fogjuk. — A városi építkezésekből kifolyólag felmerült 15,000 frfos kölcsön felvételét a vár­megye jóváhagyta. — Kecskemét Város székhazának felava­tására a városi polgármesteri hivatalhoz 3 drb meghívó küldetett a városképviseltetése czóljából. — Szarvas Gábor részegen ment haza . a korcsmából; legalább ezt fogta reá a rendőr­ség, mert odahaza, miért-miért nem, apját, any­ját akarta egy Vasvillával agyonverni; kik azon­ban ez elől elmenekültek s a hatóságnál megtették ellene a feljelentést. — A vizsgálat folyik. — Grósz fogorvos úr tekintettel arra a tömeges pártolásra, melyet itt léte alatt tapasz­talt s különösen arra, hogy még mindig számo­sán jelentkeznek, kiknek ez ideig segélyt nem nyujhatott, Halason való tartózkodását 14 nap­pal meghosszabbította s régi rendelő helyén — a nagyvendóglőben — ez idő alatt rendelkezé­sére áll a hozzá bizalommal fordulóknak. Az a tömeges pártolás melyben őt közönségünk része­sítette, legszebb tanújele kitűnő szakképzettsé­gének s hisszük, hogy a szenvedők ezentúl is azzal a bizalommal fordulnak hozzá, melyre eddigi szép sikereivel méltán rá szolgált s me­lyek igazolták, hogy ezúttal is ismételt dicsére­tünket nem pazaroltuk méltatlanra. — A magyar osztály sorsjáték f. évi nov. 11. és 12-ón, valamint decz. 10. és 12 én megtartott húzásain. Fleischer Izidor helybeli elárusítónál beszerzett sorsjegyekkel következők nyertek: első osztálynál: Szikom Péter szabad­kai kőműves 100 koronát, a második osztálynál : Csefregi-István, Paprika Antal kovács, Gáspár Antal. ifj. Boros István, Klein Mór és Fleisch I Adolfné, kik 80—80 koronás nyereményhez jutottak Fortuna asszony kegyei folytán. — Lopás a városban. Bégen nem közöl­hettünk ilyet, mert nein volt, de ezúttal kettő is akadt. — Egyik esetben Szent póteri Lajos­nál voltak a múlt héten, egy éjjel hívatlan ven­dégek, kik a padlásról néhány zsák kukoriczát, a kamrából pedig mintegy 40 frt értékű tollat emeltek el. — A rendőrség nagyban üti bottal a nyomukat. — A másik sokkal kevesebb értékről szól, de annál kedélyesebben ment. — Sági Ist­ván ugyanis a Holländer czégnél, a szeleié ros­tánál volt alkalmazva régebbi Időktől fogva mint rosta-főinspektor s bár ebédelni mindig haza járt, de azért folytonosan tarisznyával az oldalán jelent meg, (közmondás lévén : nyáron gúnyádat, télen tarisznyádat hóim ne hagyd.} A tarisznyát a rostált gabonából konok következetességgel mindannyiszor íidelisen megtöltötte és pedig na­ponként többször. Ellenben oly nyugodtan visel­kedett minden, dolgában, hogy a gyanúnak ár­nya sem férhetett volna hozzá. Ugyde sok szem sokat lát ..........a sok Holländer közül feltűnt egyiknek, hogy a közönséges tarisznyák saját­sága az, hogy leginkább reggel domborúak, este pedig laposak; Ságié ellenben reggel lapos, este domború . . . . E különös tünemény sehogy sem tetszett Hoilanderóknek s a domború tarisznyát a téli est alkonyatán vizsgálat alá vették s nem kis meglepetésükre, hat liter gabonát - találtak benne, a mit épen aznap szeleitek, de persze nem a tarisznyába. A rendőrség első tekintetre megfejtette ezen riikverezkonczentrirungban fej­lődő apály és dagály alap-okát, azután minden költői érzék nélkül mondta meg véleményét Sági úrnak, a rosta-főiuspektornak. — A toronyórák még mindig nem járnak. A felsőbb leányiskola hangversenye. Múlt vasárnap, f. hó 12-én tartotta meg a felsőbb leányiskola zenetanára növendékeivel az idei első házi hangversenyét a szép számban megjelent vendégek érdeklődése mellett. — Az előadásra vonatkozó észrevételeinket legjobban egy hírneves zenede igazgatójának szavaival kezdhetjük, a ki ezen intézetből kikerült négy növendék fölvételi vizsgája alkalmával igy szólt a zenetanárhoz: „Nagyon örülök, hogy a vidéken is kezdenek rendszeresen tanítani, — ez előtt 10—15 évvel li a feljött egy tanuló, ki a vidéken már játszott, a z t s e m t u d t а, щ i a z a s cá 1 a!“ Nos, ha az a tisztelt igazgató úr — végig él­vezte volna ennek a hangversenynek a lefolyá­sát, bizonyára ismételten kifejezte volna a rend­szeres tanítás fölött való örömét. Úgy a kezdők, mint a haladottabb növendékek, elárulták, hogy itt nem annyira hangversenyről, mint inkább egy alaposan és szigorúan vezetett zeneiskola bemutatásáról van szó. Megerősíti véleményün­ket a kezdők példaszerű kéztartása, a billentyűk szabatos megütése, a lialadottabbak precíz elő­adása, különösen Tóth Erzsiké, Babó Juliska és Görög Sylvia szabatos játéka. A „Szép Ilonka" előadása nem egy serdülő leány növendék, ha­nem még felnőtt játékosnak is becsületére vált volna; a „Moszkovszky“-féle trio és a „Figáró lakodalma“ produkálása magasabb törekvésre vall; Görög Lucretia pedig szavalásával oly szép hangot árult el, hogy annak kiművelését a leg­melegebben ajánlhatjuk. Hisszük, hogy a szép siker fokozni fogja a leánykák igyekezetét. Dr. Hennán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom