Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-19 / 16. szám
Első évfolyam. / 16. szám. Kun-Halas, 1897. Deczember 19. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kossuth-utcza. Meg-jelen minden vasárnap. TÁBSADA1MI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttcr: 3 hasábos petit sor 10 kr. Utó hangok a jövő évi költségvetéshez. Úgy látszik, a városi költségvetés — kezdi érdekelni az adófizető polgárokat. Könnyen magyarázható érdeklődés, —_a melyben csak az a megfoghatlan, hogy olyan, mint eső után a köpönyeg ! Ismét kaptunk egy adófizető polgártársunktól a költségvetésre vonatkozó újabb bírálatot. Mi a magunk részéről csak a következőket jegyezzük meg : Igaz, hogy mi e város háztartását minden ágazatában teljesen s oly mérvben nem ismerjük, hogy azt, a költségvetést, a hivatalnoki kart, a közigazgatást stb. bonczkésünk alá incrnén к venni mert — tájékozatlanságunk következtében — könnyen banális tévedéseknek eshetnénk áldozatul. De tájékozatlanságunk alap-okát legyen szives a czikkiró abban feltalálni, hogy e lap szerkesztője alig két év óta e város lakója, s ennyi idő vajh' mi kevés arra, hogy valaki egy város háztartásába annyira bepillanthasson, magát abba any- nyira beleélje, hogy bírálata kifogástalan, hozzászólása objektives ítélete igaz, megdönthetien legyen. Mi ha majdan Ítélünk, ilyennek kell lenni Ítéletünknek. Ezen észrevételek után a költségvetés újabb bírálatát egész terjedelmében a következőkben közöljük. * A helyi érdekű lapok legelső és legfőbb feladatát képezik bizonyára a helyi érdekeknek igazságos és objectiv méltatásai mellett azon irányoknak megjelölései, melyekben a közvagyonosodás s a társadalom erő és erkölcsi tényezőinek mozogni és működni kötelessége; mert az a társadalom erős és életképes csak, melyben az erkölcsi és anyagi erőnek föltételei, biztosítékai megvannak s mely ezen erők birtokában jótékonyan hatni, teremteni képes s magában hordja az önállásnak és erre való megtermettségnek biztosítékait. A „Kun-Halas“ méjtóképen igyekszik szerény körében e hivatásnak megfelelni, s közérdekű czikkei meggyőzhettek bárkit is arról, hogy jóakaratu fel- szóllalásaival igyekszik a közönség érdeklődéseinek fölkeltése mellett — városunk vitális érdekeivel foglalkozni. Ezen elismerés mellett azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy egyes esetekben talán azért, mert a helyzetet és viszonyokat kellőkép nem ismeri, vagy talán azért, meid szellemi munkásai nem igyekeznek egyes kérdések minotiosusabb részleteivel foglalkozni — nem adja hű képét olyan dolgoknak, melyek bennünket legközelebbről érdekelnek; érdekelnek pedig azért, mert ezen dolgok anyagiak, a melyekkel való foglalkozás reánknézve annál kevésbbé lehet közömbös, minthogy városunknak anyagi viszonyai nem épen a legkedvezőbbek. Szívesen elismerjük, hogy a „K u n- H a la s“ érdekesen foglalkozott városunk költségvetésével is, — érdekesen — de nem behatóan. Talán ezen költségvetésnek ismertetésénél meglehetett volna emlékezni magáról a város közigazgatási administratiójáról is, melyet kritika alá venni a lapnak feladatát képezi annál is inkább, mivel a nyilvános ellenőrzés leg- hivatottabb faktorának a sajtót tekintjük. A jó, pontos, kötelességérző tisztviselőikor legbiztosabb garantiája a közigazgatásnak, s hatása nemcsak a folyó ügyek elintézésében, hanem a gazdasági érdekek megvédésében, a közvagyon értékének növelésében, s a szükségtelen kiadások megszüntetésében is kell hpgy nyilvánuljon. Tisztviselői apparátusunk t u 1 n a g y, e mellett költséges is fölötte s fájdalom, h о g у a minta legtöbb magyar városnál megva n, a n.epotismus, rokoni összeköttetés s az ezek befolyására való t á m a s z к о d á s — а к ö t e- lesség érzet fejlesztésére b é n i t ó 1 a g hat. Pedig egy város mindenik tisztviselőjének úgy kell magát tekinteni, mint egy közösségben élő családnak a tagját, akinek érdeke a város érdekével összenőve van. A város haladása, erkölcsi és anyagi fejlődése az ő örömét és erőnövekedését is kell hogy képezze. A melyik előkelőbb állásban levő tisztviselő csak a törvények és Statútumokban körülirt teendőit végezi, az csak gépmunkát végez ; neki gondolkozni, törekedni kell arra, hogy a terhek elviselhetőbbekké tétele mellett — miként s mely utakon teremthet oly jövedelmi forrásokat, melyek a közterheket apaszthatják. I E tekintetben a „K u n-H a 1 a s“ is reámutatott ugyan egy fontos körülményre, a város a d ó s s á g án а к converzál á s á r a, melyet hogy a kedvezőbb pénz és hitel viszonyok mellett nem tettek, eléggé elitélni nem lehet. Van számos ilyen ügy, melylyel azonban ezúttal foglalkozni annál kevésbbékivánok, minthogy csakis a költségvetéssel szemben kívánok nehány megjegyzést tenni s ezzel kapcsolatban a „Kun-Halas“ f. é. december 5-iki számában megjelent közlemény egyrgszére reflektálni. A költségvetéssel foglalkozva, lehetetlen hogy említést ne tegyünk a p ó t- a d ó bátraié к r ó 1, melyei a „Kun- Halas“ is foglalkozott. Eltekintve attól, hogy a tényleges hátralék összege kitüntetve nincsen — a minek pedig egy reális , ’apón nyugvó költségvetésben helyet kellene foglalni, kérdjük: к i az oka a p ó t a d ó h á t r a 1 é к óriási nagyságának? Aki csak sportból és felkapott divatból nem fizet, annál föl nem tételezhető a fizetési képtelenség és ha a hátraléknak egy tekintélyes része ilyeneknél van, akkor a hátralék fennállása tisztán azoknalk tulajdonítható, akikre az administrálás teendője bizva van, s akik a város irányában tartozó kötelességüket nem teljesítik. Annak a hivatalnak nemcsak előnyei, hanem kötelezettségei is vannak, s aki a kötelezettségek pontos és lelkiismeretes teljesítése nélkül élvezi a fizetést, annak igen kényelmes lehet a hivatalos- kodás, de kötelességét semmiesetre som teljesiti : az bizonyos. Megérdemlőmé ez az ügy, hogy hosz- szasabban foglalkozzunk vele annál is inkább, mert minden olyan hátralék, mely a végrehajtás erélytelensége miatt áll fenn, csak a terheket pontosan viselő polgárok újabb és igazságtalan megterhel- totósét vonja maga után. Ott pedig, ahol а к ö z t e r h e к m ár c s a k n e m e 1- viselhetetlene k, a ni ég most fizetőképes elemek f e n n t a r- t á s á r ó 1 gondoskodni kötelesség. De áttérünk a költségvetésnek azon részére, mely a városi erdészet és fehértói kert házikezelésére vonatkozik s melyről a „Kun-Halas“ azt jegyzi meg, hogy hasonlóan kedvezőtten eredményt mutat
