Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1897-12-12 / 15. szám

Deczember 12.

KUN-HÁLA S.

1897.

rülmónyekkel minden tekintetben való összeegyeztetését űzi térvszerüleg.

Való igaz, lmgy valaha tervbe vétetett, még a régi jó időkben, hogy városunk irigylendő görbeségei kiegyemesittessenek s a sok szép görbe utcza, út, tér stb. kiegyenesitésének s szabályozásának tetszetős terve hamarosan el is készült, de a mily gyorsan megszületett, ép oly hamarosan levéltárba is vándorolt, mert a beható vizsgálat azt találta, hogy „kincs egyenesít görbét.“ kincs pedig nincs.

Igaz. hogy ezen egységes szabályozási terv ad acta tétele folytán az utczáink s tereink szabályozása csak a felmerülő szükség szerint esetről-esetre megái lapított részletekben történik, de legyen nyugodt a t. czikkiró, e szabályozás csupán a legcsekélyebb mértékben árt a mindnyájunk által szeretve tisztelt görbeségeknek, noha a szabályozásoknál az illetékes hatósági közegek az 500—000 lépés távolságban levő sövénykeritósen is átlátnak s látják azt, hogy 3—400 írt költséggel ma kisajátítható telkek kisajátítását ma nem bírja meg a város anyagi ereje. — Mert csak elismeri a t. czikkiró, hogy oly város, melynek a kisajátításokra szánt alapja évenként csak 8—400 frt bevétellel gyarapszik s ugyanezen összeget egynéhány rövidlátást okozó sövény kerítés beljebb helyezése-évenként igénybe veszi, piac z-te re ke t, sétányokat s kör- ntakat, bármely szeszélyes görbésógűek legyenek is azok, nein létesíthet. — Ily kívánalmakkal szemben alapról is kell gondoskodni; ha akarjuk a czólt, bocsássuk a hatóság rendelkezésére, az ami а к megvalósításához szükséges ösz- szés eszközöket: ne csak követeljünk, de viseljük is súlyát követelésünk terhének. — Alig hiszem azonban s talán a t. czikkiró is osztja nézetemet, hogy ha csak évenként nehány száz forintot illesztene is be utczák, utak s terek szélesítése ezimén a költségvetés kiadási tételei közé a városi hatóság, egyetlen hang is megszavazná e kiadást, mikor úgy is lópten-nyomon mellőzik a legszükségesebb s nélkülözhettél! kiadásokat is, mert „sok a pótadó.“

Egyébként legyen meggyőződve a t. czikkiró, hogy városi hatóságunk ismeri kötelességét, messzebb néz a szomszéd sövény kerítésénél s ha utczáinkat görbére egyenesíti is, mégis az egyedül helyes egyenes utón haladt eddig s fog haladni továbbra is.

ifj. Kozics István V. mérnök.

H I R E K.

—- A kites, iskolaszék f. hó 5-én tartott alakuló ülésén iskolaszéki elnökké választatott Vári Szabó István polgármester, jegyzővé Bornemissza Benő, gondnokká Stimakovits István.

— A kun-halasi körből. A Budapesten fennálló „Kis-kun-halasi-kör“ folyó évi deczember hó 4-én tartotta rendes havi közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. Több kisebb folyó ügy elintézése után a Halason rendezendő köri-bál jött szóba, a melynek megtartását a közgyűlés — tekintve, hogy e hóban tagjainak jelentékeny része tanulmányaival van elfoglalva és igy aktiv részt a bál előkészítésében ez időtájt nem vehet, — deczember hónapról februárra, vagyis a három farsangi nap valamelyikére halasztotta ; addig is pedig az előzetes báli intézkedések megtételére egy négytagú bizottságot küldött ki, a melybe Váry-Ortmann Albert elnöklete alatt, Dencz Ákos, Dobó Kálmán és Ko- hoska Aladár választattak be. — Ugyanez alkalommal elhatározta még a közgyűlés, hogy január havi ülését társas-vacsorával köti egybe s erre körünknek ez idő Szerint a fővárosban tartózkodó egyik disz-tagját, nsgos Kolozsváry Kiss István, orsz. képviselőt is meg fogja hívni.

•— Gazda! állás betöltése tárgyában a városi hatóság kérte az alispáni hivatalt, hogy a választás f. hó 23-ára tűzessék ki.

— A munka jutalma. Az 1896. év folyamán megtartott millennáris orsz. kiállításon kitüntetésben részesült halasi lakosoknak tegnap kézbesítettek az érmek és oklevelek. Kiállítási érmet és elismerő oklevelet kapott V á- s á r h e 1 у i lm re kovács, mester, elismerő oklevelet: Dékáni Árpád rajztanár, Hajnal József szabó mester és К ó n у a József czi- pészmester. A kitüntetéseket Vári Szabó István polgármester buzdító és lelkesítő beszéd kísérő-, tóben adta át a nevezetteknek.

— Az öreg 48-as honvéd, kit a városban általában csak C s ap ó bácsinak neveztek,

jobblétre szenderiilt a héten. — Hosszasan betegeskedett az öreg honvéd, Csapó Imre kovács- mester. kinek publikus szereplésit mint városi választott képviselőét, évek hosszú sora óla látta a város közönsége, a józan gondolkodás és becsületesség mintaképe volt. Nyugodjék békével. —• Grósz fogspecialisla még csak szerdáig marad városunkban, akik tehát fogaikkal szenvednek, siessenek felkeresni őt, mert ily kedvező alkalom, a mikor jutányosán a legkieló- gi’tőbb orvoslást találhatnak, egyhamar aligha fog kínálkozni.

— Л kites, iskolaszék f. hó 8-án tartott ülésében tanítókká egyhangúlag megválasztotta : P i ]> i s Ida és Papp Erzsi kisasszonyokat. Gratulálunk az iskolaszék szerencsés választásához.

— Műkedvelői előadás. A helybeli ipartestük! 1897. deczember 18-án a nagyven- déglő termében, pénztára javára, táuczvigalommal egybekötött műkedvelői előadást rendez, a mely alkalommal szilire kerül: Süketnek kell lenni. Vígjáték 2 felvonásban. Műkedvelők : Osincsák József, Rozinszki Anna, Oserno- vics József, Rozinszki Andor, Gubó Imre, Gubó István. Ezt.megelőzi : „A bajusz,“ Monológ, előadja: L о v a s s у A dél k. a.

— Quodlibet. Ányos László imitator és recitator, kedden, 1897. deczember 14-én földváriné Kornélia asszony a szegedi színház volt népszínmű-énekesnőjének közreműködésével .az „Uj kaszinó“ termében quodlibet előadást rendez a következő műsorral: I. Az áldás. II. Zone-, ónok-, költemény- és, táneztravestiák. III. Népdalok. ÍV. Jellem-, dialektus- és jargon utánzatok, n. ni. nemzetiségi-, munkás- és korjellegek. (20-féle alakítás.) Egy bohózatom magánjelenet. A népdalokat-énekli özv. Földváriné Kornélia. Belépti dij személyenként 1 frt. Kezdete 7 órakor este.

— A laczháza-szabadkai törv.-hat. közli* nak városunk belterületén átvonuló szakaszán a í. évben teljesített kőburkolási munkálat Griin- but vállalkozó által befejeztetett.. A végleges átvétel a vmegyei kir. áll. ép. hivatal közege által — értesülésünk szerint a legközelebbi napokban fog eszközöltetni.

— A vég mult szép időkben mélyebben érdekelt tudósitónktól vett értesítés szerint Veszprémmé Ágh Ilona színtársulata, mely pár hót előtt városunkban oly kellemes estéket szerzett a szinpártoló közönségnek, Szegzárdról a a megmagvarázhatlan közöny.miatt e hó 8-án Bony hátira tette át működése színhelyét. — Ismerve a társulat erejét s tagjainak képességeit, csupán a szegzárdi közönségben keressük az okot a hirtelen távozásért.

— Szerelmi dráma. Múlt vasárnap Nyilas Lajos új magyar-és Gondi Éva, minekutána az ünnep örömére jól beszeszelének s nehány üdülő helyet felkeresőnek, az utczán az igaz szerelemhez híven, szerelmi per-patvarkodásba elegye- dónek, a minek a végét a füstös Vénás összetört csontjai s a szerelmes dón Juan hűsölése képezi,- a ki legközelebb a törvény urai előtt felel a heves szerelem tévedéséért.

— Az új városi középületbe is beköltözött végre az első lakó. — Vasárnap, e hó 5-én, már az új helyiségben láttuk Pintér Barnabás úr gyógyszertárát, mely ízléses, modern berendezésével városunk ‘egyik díszét képezi s tulajdonosának ízlését méltán dicséri.

— Telekkönyvi havi ügy forgalom. Végrehajtási zálogjogi ügy 89; árverés 5; bekebelezés tárgyú ügyek 195 ; hagyaték átiratás 82; felfolyamodás 1 ; helybenhagyó táblai végzés 2 ; egyéb ügyek 100 ; összesen 374 ügy,

— Népesedési mozgalom a múlt hétről: Született 18, házasság köttetett 3, halálozás

15. Elhaltak: Halász Zsófia 5 éves, hörghurutban, Krammer Gizella 7 hónapos, tiidőliurutban, Hambalkó Erzsébet 1 éves, tüdőhurutban, Tallér Benő 1 éves, tüdőhurutban, Árvái halva született, Csapó Imre 70 éves, tüdőlobban, Szabii Imre 1 hónapos, veleszületett gyengeségben, Bánszki István 11 hónapos, tüdőhurutban, Tóth Mária 10 hónapos, tiidőhunitban, Nagy Ozirok Pál 5 hónapos, tüdőhurutban, Kecskés Mária 8 éves, tüdőhurutban, Balázs István 29 éves, vizkórban, Tallér Mihály 4 éves, tüdőhurutban, Vilonya Sándor 50 éves, tüdőlobban, Monda József 63 éves, elmekórban.

— Vak tűzi lárma volt az elmúlt kedden este. — A reform, toronybeli tíizőr a 2-ik tizedben tüzet jelzett, a mit azonban csakhamar abbanhagyott. A lobogó tüz-világitás mellett u.

i. igen kényelmesen kinézhette, hogy hát ott a tószélen egy máglya körül szorgoskodó emberek nyüzsögnek hosszúnyel fi villákkal, piszkainkkal, a melyekkel is, midőn a lűz aludni kezd, nj szalmát borogatnak egy feketélő tömegre, közbe meg-meg piszkálják, mintha bosszantani akarnák. — A bagdadi minaret sanda müezzimje legott konstatálta, hogy az egy közönséges disznópörkölés, — amelynek nem dukál harangozni.

— A Kaszinó italmérési engedélye a pénzügyigazgatóságtól a városhoz leérkezett.

— A sertés-vész elleni vód-ojlások érdekében a földin. miniszter állatorvosi tan folyamot nyitott s a mint értesülünk e tanfolyamra Borítás János városi állatorvos is jelentkezett.

— A disznótorból. Természetesen arról szól az ének, a mely f. hó 4-én zajlott le Л1- lagáéknál. Epen huszonkettőn voltának ők, akik a gyászos végétért mangalicza elhunytén ezi- gány mellett keseregtem.!', körülbelül „téli pity - mallatig.“ Ez a kesergés pedig kinél-kinél más formában nyilatkozott meg. Egyik tagtárs például úgy a harmadik „lótrá“-nál nagy szomorúan jegyzi meg:

— Már előbb-utóbb a városhoz kell fordulni — drágasági pótlékért; nem lehet ezt kibírni!

— Mit?

— Hát azt, hogy még az új-bornak is 40 krajezár literje!

Kár, hogy kimaradt a jövő évi költségvetésből. (

Éjfélig aztán elszunnyadt a háborgó lelki- ismeret, csendes ivasban merülvén. A szellemek órájában aztán bús melódiával felveti a kérdést egy kesergő, hogy hát aszongya: Nem is olyan rossz ez a „mézes-fehér.“

—- Nem „mézes-fehér“ ez te, hanem „kövi dinka!“

— Ugyan úgy-e — szól megtütődve — akkor hát amit eddig ittam, nem - gilt! Muszáj előlkezdeni!

Az általános kaczajból csak egy ol-elcsukló hang hallatszik ki, amint egykedvűen böki oda:

— No akkor hajnaltájt téged csip el a —- böllór!

Miután referensünk csak egy disznótorba volt hivatalos, ildomtalanságnak tartotta a másik at bevárni,— azért hát emerről nem is adhatunk számot.

— A vén színész statisztikája. A hazai színművészet egyik szerény napszámosa, megülvén a közelmúlt napokban működésének 26 éves jubileumát, rendelkezésünkre bocsáj- totta a lefolyt idő alatt a szerepeiről összeállított statisztikát. E szerint 25-ször volt Magyarország királya, hatszor Angol, 11-szer Francziaország fejedelme. Meghalt 253-szor. Ebből 160-szor pisztoly által, 70-szer kard és tőr által. 23-szor méreg és egyéb emberelő szerszámok által: 148-szor volt saját lányának férje, 52-szer feleségének apja, 60-szor ugyanannak fia, 15-ször volt felesége az ő anyja. 26-szor nagyanyja és 17-szer — anyósa. Azt mondja, hogy e szerint 17-szer viselt kettős keresztet a hátán s hogy e 17 szerep öregitette meg őt idő előtt.

Halál os ágyunkon legnagyobb ellenünkkel is megkell bókiilui! mondá az iszákos és egy pohár vizet kért.

Pompás eszméin akadt! mondá a gi- gerli. — Akkor különösen kell azt dédelgetni, különben megöli az unalom.

Szerkesztői üzeneteк.

Dr. Sz. L. Budapest. Köszönettel vettük b. küldeményét ; a jövő számban hozzuk.

Haza. Ni nos semmi baj.

О a min úrnak. Lapunk nem levéli a pikáns irodalom színtere, beküldött ezikke nem közölhető. A kéziratot, ha kívánja, átveheti szerkesztőségünkben. Egyébként lapunk irályának meg-felelő ezikke!, szívesen látjuk,

N. N. úrnak. Az egyszeri szerkesztő, az egyszeri verseiének ezt irta: lant helyett, kapát a kezébe. Ismételjük.

„Ne vigy minket a kisértelbc.“ Ön csakugyan kísérteibe hozott czikkével. Ne liigyje, a kísérlet nem sikerült, ezikke ott pihen társai között. Tetszik tudni hol ? Fáradjon el hozzánk s megmutatjuk.

Ganymed. Olt se lenne az Olyinpuson az istenek pohárnoka. Megvesz attól, uram, az állat is, mely befogadja. Ne legyen állatkínzó.

I)r. Hermán Ferenc,

felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

i