Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-12 / 15. szám
Béczember 12. KUN-HALAS. 1897. rossz iclöboi,. éjjel-nappal bnzza az igát. aztán e vasszorgalomért, oz óriás erőfeszítésért mi a jutalom : szenvedés, nyomói-. kín. éhség, didergés. 0 termeli a kenyeret, s neki csak morzsalék jut, mert meglepik őt ellenségei, kihasználják szorultságát, lelketlenül elrabolják keresményét, a szegény gazdáé az izzadság, a terhes munka, de nem az övé a munka jutalma, kényelme, boldogsága Es e veszedelmen, mely elégedetlenséget szül. mely megrendíti a becsület- érzést. az isteni félelmet, a hazafiságot, nem tud diadalt venni más. mint a gazdák szövetsége. Ez a hatalom, ez a szabaditó; karoljuk fel. Vannak már vezérek, hírneves emberek, kik azt akarják, hogy a gazdáé legyen a véres verejtékes keresmény, kik azt akarják, hogy jó étel. tápláló eledel párologjon minden becsületes gazda asztalán, kik azt akarják, hogy a gazda és családja tagjait íisztességes ruházat takarja, kik azt akarják, hogy a terhes munka után szellemi élvezet adjon megújulást a gazda testének, lelkének. Ideje már. hogy meg is nevezzem őket. Ez év nov. 12-én d. e. 10 órakor Budapesten gr. Károlyi Sándor, a. mezőgazdák e törhetlen bátorságéi s fáradhat- lan apostola maga köré gyűjtő elvtársait, nevezetesen gr. Dossofíy Aurélt, gr. Zse- linszky Róbertét.BujánovicsSándort. Hajós Józsefet. Wittmann Jánost. Salamon Tivadart, Blaskovics Ferenczet, György Endrét, Bernáth Istvánt, V. Balogh Lajost. Előadta, hogy elérkezettnek látja, hogy munkába vétessék a gazdák szövetségének megalakítása, még pedig minden községben, igy szervezve egy nagy erőt, mely a gazdákat boldogíthatja. Francziatnegérdemli, hogy a lapra ráfizessen, az a szerkesztő . . . megédemel mindent ............... De ni! mi csörög itt előttem? Mi ez a kis fényes jószág, mely tnlvilági hangon szól hozzám ? — Ébredj álmaidból jó gazdám megszó- lója! Ébredj te, kinek ideálja a „tér szűke“ s kihez épen azért jövék, hogy tudtodra adjam, mi- kép kezemben a hatalom, melylyel ideálodhoz juttatlak! — S ki vagy te drága nemtő, ki legró- zsásabb álmaimat boldog teljesedésbe juttathatod ? — Nézz meg! két félből állok ; csak úgy, mint ti, emberek. Ti futkoztok egész életetekben és sokszor, igen sokszor, hiába az után, hogy másik feleteket megtaláljátok s ha azt hiszitek, hogy megtaláltátok s általa egészszó lesztek, azt mondjátok sokszor, hogy jobb a fél az egésznél. En nem mondom soha. Egybe vagyok forrasztva másik felemmel elválhatlanul, egymást megértjük egyik- a másika nélkül nem élhet, közös munkát végezünk. Mi adjuk nektek a ruhát, mi csinosítunk ki, mikor imádott hölgyeitek előtt tetszelegni akartok, mi megtudjuk oldani agordiusi csomót pillanat alatt. Mi adjuk nektek a .......... — Mit? — Hát a vezér-, közép-, tárczaczikket, köz gazdasági rovatot, híreket stb, s mit tudom mi mindent, a mit azután nagy büszkén feltálalhattok sajátotokként olvasóitoknak vasárnap reggelire. A mi országunkban is meg van minden, csak úgy, mint nálatok. Táplálék kell nekünk is, mert különben elpusztít az idő vas foga, elpusztítunk mindent ép úgy, mint ti, a mi kezeink közé kerül. — Nálunk is van apa, mama, kis testvér, nagy testvér. Mi is mutathatunk fél feleséget, . . anyóst! országban. Angolországbaii látta., mily óriás jótékonysága, van ily szövetségnek. — Mi is tegyük áldás, boldogulás forrásává édes hazánkban a gazdák szövetségét. keressük meg az egészséges alapot, melyre azt fölépítsük, s adjunk annak oly széles tért, hogy azt sziikkeblüség ne kor- látozza. — A jelen voltak nemes szeretettől lelkesülten fogtak a munkához, kidolgoztak két alapszabályt, még pedig egyet „a központi gazdák szövetségére“ egyet. ,.a községi gazdák szövetkezetére.“ A szövetkezet czélja lesz a. gazdák szövetségének tagjait olcsó és j.ó minőségű házi és gazdasági eszközökkel, szerekkel ellátni, terményeiket jól értékesíteni. összeköttetéseket teremteni. — A községi szövetkezeteket, a központi szövetség egyesíti, tömöríti egy nagy egész- szó. Elképzclketi a. gondolkodó ember, mily nagy és számba, vehető erő lesz az egyesitett. szervezett gazdák csapata. Ez aztán felléphet nem kunyoráló alázatossággal, de irányitó önérzettel, lesz szava a kereskedelemben, a, közlekedésben. a pénzügyben — Lesz ereje maga részére hódítani a fogyasztó közönséget. Es tekintve a gazdáknak helyhez kötöttséget, kik uzt mondják fiaiknak, „légy hü a földhöz fiam. mert itt élned, halnod kell“ bizonyára hazaíiságunk csak emelkedhetik. ha a nemzet nagy zömének előre haladását látjuk. Adja a magyarok Istene! hogy a munka nagy eredményű legyen. Mi pedig továbbra is küzdünk, fáradunk. ez a mi sorsunk, ez a mi hiva4 fásunk. A nép boldogsága a mi boldogságunk. V a s a d i В а I о g b L a j о s. — Borzasztó ! ti sem élhettek e legutolsó nélkül ? — Ha munkánkat vezérczikknek közlilek abban, mit lapnak hívtok, látjátok feleségeinket, ha két óv után újra kezditek segélyünkkel azt, mit egyszer már hoztatok, ott van édes testvérünk. ha segélyünkkel máshonnan idézitek elő ismételve, mostoha testvérünket láthatjátok. — S anyóstok? kérdőm fog vaczogva. — Az a múlt heti s más honnan vett tőzsdei tudósítás, melyre senki sem kiváncsi s melyet nálatok is elszive.lnek — muszájból, mi pedig oda adjuk nektek, hogy czime is elriasszon az olvasástól. — De ki vagy hát te nagy hatalom, ki anyósodról ily nyiltan mersz becsinérlőleg nyilatkozni? — Megmondanám, de magad is könnyen kitalálhatod. Mi az éhen halni készülőnek a rántott csirke? Szomjúságtól eltikkadt,nak a hamisítatlan mohai spriczczer? asztalosnak a gyain? lakatosnak a kulcs? halasi bakternek a tülök? Mi nélkül nem képzelhető a szerkesztő is a . . . к e c s . . . ? — Ne mond tovább! Te vagy az olló ! a szerkesztőség ollója. Jer segélyemre nehéz gyötrelmeimben szabadíts meg a gonosztól : vezér-, közép-, tárcza czikk és a többitől! . . . Felébredtem! ott feküdt előttem az elébb még oly beszédes kis jószág, melynek álmodozás közt történt érintésének köszönhetem ezt az álmot, melyet csak azért irtani le t. szerkesztő úrnak, hogy b. lapjának e hétre öntől maradt rovata, megszabadittassók az árvaságtól. Ilivé: K. Z. „Utczák és terek.“ E czimmel e lapok 14. számában nehány jókedvű sor jelent meg. — A czikk ezélzata kétségtelenül üdvös javítás létesítése városunk rendezésének terén, de ebbeli törekvésében a sorok Írója, mint aki — úgy látszik — a viszonyokkal nem ismerős teljesen, vagy kivel az üdvös czól nagysága némely figyelmen kivül nem hagyható csekélységet feledtetni látszik, számos igazsága mellett nehány tévedésre is alapítja nohózmé- nyeit s azon vádakat, melyek a sorokban, vagy a sorok között egy-két, azokra reá nem szolgált „ievegő-routó“ legjobb akaratú ténykedését illetik. Eltekintve attól, hogy a jó levegőről alkotott fogalmak nem mindenikünk képzetében fedik teljesen egymást, — a levegőnek általában s a jó éltető levegőnek különösen szükséges és üdvös voltáról előre bocsájt,ott ős-igazságot ki sem tagadhatja s annak absolut voltát mindenikünk elismerni kénytelen.- Kétségtelen, hogy a közegészség s köztisztaság szempontjából tekintve, a czikk ezélzata : városunk görbe és szűk ntezáinak szabálytalan és kicsiny tereinek szélesítése és kiterjesztése, illetve ennek fokozatos keresztülvitele, egyike a légiidvösebb törekvéseknek, melyet az illetékes hatóságok figyelmen kivül nem hagyhatnak. Szerény véleményem szerint azonban talán nem is szolgáltak reá a „földi létünk hajóját igazgató intéző hatalmak,“ hogy igy minden fen- tartás nélkül őket tegyük felelőssé a mulasztásokért. melyeket bizony legtöbbször nem az ő jobb belátásuk hiánya, hanem a körülmények kényszerű követ,tetett el velők. Hogy jámbor elődeink városunk fundamentumát posvány közepére tették, ma már liy- gienikus szempontból bizony kárhoztatható, de e káfhoztatással szemben nem csekély figyelmet érdemel az azon nehéz időkben kétségkívül elsőrendű önvédelmi szempont is, mely a három oldalról mocsárral körülvett omelkedettebb helyet előttük biztosabbnak tinitől te fél, mint, a levegő-járta szabad tereket, melyek a szabad levegőnél sokkalta károsaid) elemeknek is szabad teret nyújtották. Ugyanezen körülményben s talán a terepviszonyokban is találhatjuk magyarázatát bámulatosan görbe s kétségkívül nem nagyon széles utczáiuknak s kis tereinknek. — Való, hogy e régi hibákat s mulasztást az utódok ez ideig nem igen javítgatták vagy pótolták, de lehet-e ezt csodálni oiy város lakóinál, kik korábban csaknem minden forgalomtól, majdnem a világtól elzárt városban alig másfél évtizede ismerkedhettek meg a haladó kor igényeivel s addig csupán egy homoktenger oázá- nak tekinthették városukat. S ennek daczára sem oly sötét a kép, mint azt a t. czikkiró feltünteti, mert nagyobbára .tekintélyes nagyságú beltelkekből álló városunk 279 hektár területéből csaknem 1/3-rész — 86 hektár — utczák és terekre esik s mi belső tízezrek is 2069 lakházban — melyek csaknem mind földszintes családi házak — személyenként 279 in2 terület levegőjét rontjuk, a mit bizony még a legmodernebb nagyvárosok lógsovár lakói is megirigyelhetnének tőlünk. — Azt hiszem, hogy oly városban, hol egy-egy kis terjedelmű családi házra 1348 m2 terület esik, zsúfoltságról szó alig lehet. Kétségtelen, hogy mindenikünk szívesebben laknék oly lakházakban, melyek ablakai előtt 20—40 m.^széles utczák s utak vonulnak el s melyek udvarát azonfelül szép tágas, Terebélyes fáktól árnyalt kertek képezik, de ez oly térpazarlás, melyet napjainkban csak a legfelsőbb tízezrek engedhetnek meg maguknak, lévén az ilyen levegő oly drága, hogy abból minden légvétel nem ingyen de drága pénzen vett fényűzés, drága, igen drága élvezet. A t. czikkiró azon vádja, hogy utczáinkat s tereinket az illetékes hatóság tervszerűen szűkiti, súlyos, igen súlyos vád lenne, ha alappal bírna; de — azt hiszem — maga a t. czikkiró sem állítja ezt komolyan s csupán a hatás kedvéért használja a költői nagyítást, nem gondolva vele, hogy az elhajított kő kit s hogyan talál meg. Az állított tervszerű szűkítés a leghelytelenebb, a legoktalanabb s a legnagyobb mérvben megrovandó rövidlátás lenne a hatóság részéről, ha egyáltalán fenforogna. — Szerény véleményem szerint azonban erre a vádra egyáltalán nem szolgált reá, városunk illetékes hatósága, mely nem a szemére hányt oktalan gazdálkodást s rövidlátóságot, de a közérdeknek a kö -
