Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-10-17 / 7. szám
Első évfolyam. 7. szám. Kun-Halas, 1897. Október 17. HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kossuth-uteza. Megjeleli minden vasilriuip. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési áiegész évre 5 frt, fél évre írt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. A város háztartása. Akárhány embert hallani, hogy „én nem tudom, semmiféle fényt nem űzök, költséges szenvedélyeim nincsenek, fölöslegesre nem költők, a legpolgáriasabban. legegyszerűbben lakom és étkezem, és mégsem birok megélni a jövedelmemből; holott a szomszédom, ki hasonló körülmények között van, mint én. még meg is takarít belőle!“ Mi idézi elő az ilyen állapotot? c s а к i s a rósz gaz d á 1 к о d á s ! — Ez pedig nemcsak abban fill, ha az ember haszontalanságokra költi a pénzét, és mindent drágábban szerez be, mint más ; hanem abban is. hogy nem tudja jövedelmét beosztani, és nem tudja felhasználni a kínálkozó alkalmakat bevételeinek tisztességes utón való szaporítására. Epén ez az utóbbi körülmény az, mely bennünket Halas város háztartásával való foglalkozás alkalmából megragad. — Mert hogy a város túlságosan költekeznék, hogy valami nagyszabású kulturális vagy humanisztikus intézmények alkotásával vádolhatnánk, hogy fényt űzne, — mindezekről szó sincs! Akik a tanácsüléseket szorgalmasan látoA „KUN-HALAS“ TÁKCZÁJA. r Úti jegyzetek. Irta : Dr. Dobozy István. IV. Varsótól — Moszkváig. Augusztus 13-ikán d. e. 9 órakor indultunk az 1400 kilométernyi útra. Tudva, hogy a menetidő — a legkedvezőbb viszonyok között is — 30 órát vesz igénybe; a vonatra-szállás alkalmával a négy tagból álló társaságunk minden tagja, minden élelmességét felhasználta, hogy idegenek ne férkőzhessenek közénk. Biztosítani akartuk magunkat a hosszú útra, főleg pedig éjjelre. Társaságunk legidősebb tagja, — a családfő szerepét válalva magára, — folytonosan rendelkezett, lármázott, mutatni akarván, hogy kevés a hely, a pakkokat csere-berélte — miközben mi — beosztott szerepünkhöz híven — a hiányzó és valóságban nem is létező utitársunkat kerestük zajjal és feltűnést keltőleg. A kinek más szerep nem jutott, az meghúzva magát egy sarokba nyögött és — hivatásából kifolyólag — élethűen simulált görcsöket s összekulcsolt kezeivel gyomrát szorongatva, lábaival akkora ficánkolást vitt véghez, hogy a hely-keresés miatt betekintő utasok egy némelyike a tyúkszemén ejtett sértés következtében a kint levők elrómitésére jaj szóval s elfintorított arczczal távozott. A felkeltett szánalom és részvét volt az egyedüli ok, hogy párbajra nem került a sor soha. gatják, meggyőződhetnek róla, hogy sokszor csekély néhány forintot is iparkodik az elöljáróság a városi pénztár javára megtakarítani még ott is, hol a dekórum kívánná, hogy kitegyünk magunkért. Egy krajezárral sem költünk többet, mint amennyi épen szükséges, hogy a közigazgatás szekere ugy-ahogy eldö- czögjön. És ha mégis oly sok az az összeg, amelybe a háztartásunk kerül, ennek egyedüli oka az, hogy a jövedelmeink fokozására szinte kínálkozó eszközöket meg nem ragadjuk. E sorok czélja az illetékes körök érdeklődését az ügy iránt felkölteni; elmondunk tehát egy-kót ilyen jövedelem- forrást. de hangsúlyozzuk, hogy még több is van, csak tessék fölötte gondolkozni. Legelső helyen áll a város adósságainak к onverz i ó j a. mely műveletről már volt szó e lapok hasábjain. Az igazán középkori állapot, hogy egy az erkölcsi biztosítékon kívül megfelelő vagyoni garancziával is bíró nagy város hetes kamatot fizessen; hiszen ma inár minden kisbirtokos tudja, hogy négyes vagy ötös kamatra kaphat birtok- kölcsönt, és a kamatfizetéssel a toki“ is törlesztődik! Ajánljuk tehát a kölcsön- kouverziónak mentül előbb való keresztülvitelét ; ez által a város évi 5000 frt karnattehertől szabadul, vagy ugyanekkora kamat mellett, mint a mekkorát ma fizet, 100 000 forint tőkét kap szabad rendelkezésre. Nem kevésbé fontos volna háztartásunk bajainak a gyógyítására a v á s á r- tér p a r c z e 11 á z á s a, mely 50 — 60.000 frt bevétellel szaporítaná a városnak ürességtől tátongó kasszáját. A vásártér beépítése különben csak idő kérdése. Halas hosszúkás fekvése olyan, hogy a város csakis a vásárállás felé terjedhetne még akkor is, ha a vasút nem gyakorolna is olyan hatalmas, minden akadályt legyőző attrakczionális befolyást a terjedés irányára. — A vásártérnek hova leendő elhelyezése nem okoz semmi gondot, hiszen elég szabad földünk van a város körül, hol vásárainkat megtarthatjuk. További jövedelmi forrásul kínálkozik a helybeliekre vonatkozó h e 1 y- p é n z m eníesség in e g s z ü n t eOroszországba sem az iskolák, sem a gazdaságok, — sőt még a gulyások sem szenvedvén csengő szükségben, a csengetés továbbra is fennmaradt. — Hármat csengestek, — az itteni hűvösebb ajer miatt berekedt, lokomotív torok vastag s mély hangon adja vissza a csengetések számát; a kondukteur sípol, a vonat indul s mi négyen maradva elhelyezkedünk és felvesszük megszokott mindennapi komolyságunkat. Legelsőbb Grochow falut érintjük, melynek szomszédságában terül el az 1831-iki Lengyel-Orosz ütközetnek történelmi nevezetességű csatatere, a hol a Chlopicki áltál vezényelt lengyel hadsereg az oroszok felett fényes csatát nyert. A Bug partján fekvő. 3 nagy erőd által védett vasúti gócpont Breszt-en áthaladva Minszk és Borissov nagyobb állomásokat érintve eljutunk a Beresina folyóhoz, melyen —a történelem feljegyzése szerint — a nagy Napoleon az 1812-iki orosz-franczia háború alkalmával seregit a iolyón átvezetni akarván. — 2 fa hidat veretett, mely azonban az oroszok által szorongatott franczia hadsereg átvonulása alkalmával több Ízben leszakadt s a folyó 30.000 ember gyásztemetőjévé lett. Borossovtól az ut érdekességét növeli, hogy egész Moszkváig azonos a franczia hadsereg visszavonulási Htjával. A Dnjeper 2 partján épült, festői fekvésű Oroszország kulcsa és kapujául tekintett, 36.000 lakossal biró várost Szmolenszket— mely 1812-be teljesen felperzsel tetett s újra ópitése miatt szépségében sokat nyert, — augusztus 14-ikén reggel 7 órakor értük el. A kocsik ajtói hirtelen felnyíltak s mint egy megbolygatottkö- piiböl a méh úgy tódult ki az utas áradat az állomási étkező helyiségbe. Felöltő, téli kabát, piáidé, pokróczba burkolt mosdatlan s tüskés állu férfiak között, a tegnap még friss s üde piros arczu, egy álmatlanul töltött éjj után tavaszról őszre változott női alakok tiinedeztek fel; kuszáit hajuk, sápadt arezuk, beesett s karikázott szemeik rendezetlen pongyola öltözékük — igazolni látszott, hogy minden múlandó a nap alatt. — Csak szebb az esti, mint a hajnali csillag. A szemet alig. de a szájat annál inkább nyitó társaság teletorokkal követelt cafe vagy csajt. A tömeg nagyrésze a forró csészét egyik kézből a másikba kapkodva topogott — mert leülésről szó sem lehetett — mint a kinek nagyon sietős dolga van, miközben gyors egymásutánban tömte be az ingyen nyújtott kétszersült és kalács szeletkéket (t. i. egész Oroszországiján a kenyérneműért külön fizetni nem kell) Csengetnek! Mindenki rohan a kocsijához — a néma csendet csakis a reggeli végzését jelző csamcsogásszerü zaj töri meg. közbe a jólakottság kellemes érzetére való fohászszerű sóhajokkal. Wjaszma, Gshatsk, az 1812-ikj Franczia Orosz véres ütközetéről hires Borodinó és Mosháisk — mindmegannyi jelentótelen város és falu —elhagyása után Kunzewónál a Moszkva folyót átlépve mindenki készülődni kezd, mert a kíváncsian ki-ki tekintgetők jelzik, hogy Moszkva templomainak csillogó kupolái már láthatók. A vonat által befutott táj sik, akár csak a magyar alföld s földje homokos, akár csak Debeák. Az ! Oroszországban uralkodó óriási szárazság miatt az
