Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-10-03 / 5. szám
Első évfolyam. 5. szám. Kun-Halas, 1897. Október 3. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉö ÉS KIADÓHIVATAL: Kossá th-utcza. Megjeleli minden vásárnál». TÁRSADALMI HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: , 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kv. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizet ési ár: egész évre 5 frt, fél évre '2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Üdv a királynak. A múlt számunkban „egy harmadik indítvány“ czim alatt megpendített eszmét képviselőtestületünk kedden tartott közgyűlésében az elnöklő polgármester előterjesztéséhez képest magáévá tévén 11-ik Vilmos német császárnak Budavárában mondott, országszerte oly nagy lelkesedést keltett beszédéért köszönetét, — О Felsége, koronás királyunknak pedig azon legfelsőbb elhatározásáért, rnoly- lyel hazánk kitűnőségeinek szobrot emeltetni rendelt — hódolatát nyilvánította, s ezt jegyzőkönyvébe igtatta. Hazafiúi lelkesedéssel csatlakozunk a képviselőtestület határozatához s mi is szívből fakadó köszönetét mondunk újra a német birodalom hatalmas császárjának, ki buzgó lelkesedéstől áthatott beszédében Európa, sőt az egész világ előtt tett tanúbizonyságot arról, hogy a magyar egyenlő szeretettel ragaszkodik szabadságához és királyához, igazolta a külföld által ez ideig érthetetlennek látszó azt a hazafias Magatartást, melylyel a magyar, nemzeti létéért küzdve egyszersmind királyának trónját is orősbiti: s II. Vilmos rövid itt tartózkodása alatt belátva a szivek mélyébe megértette a magyar jellemet, s igazság szeretetét követve volt elhatározottsága kifejezni gondolatait, s dicsőítve a magyar hazafiságot nyíltan elismerte azt a felülmúlhatatlan nagy szolgálatot, melyet a magyar tett azzal, hogy anynyi vér és élet áldozattal megvédte Európát és a kereszténséget az izlám romboló árjától: x trónja magaslatáról meghajolva a magyar nemzet előtt, azt egyenjogúnak nyilvánitotta a nagy kultur-népekkel azon áldásos működése folytán, melyet munkásságával fejtett ki. A fejedelmi köszöntő igazolta évezredes múltúnkat, annak viszontagságos küzdelmeit; lerombolta azt az igaztalan előítéletet, melyet ellenségeink mesterségesen élesztettek, s maga valóságában állította oda Magyarországot a nagy nemzetek sorába honnan többé azt kiszorítani nem lehet, s ezzel fokozva a nemzet önbizalmát, kitartását, megtartani segítette annak a jövőjébe vetett bitet, miért méltán köszönet illeti, köszönet, mert megmutatta, hogy bölcs, belátó, nemes érzelmekért lelkesedni tud. s hogy ,,a hol a bazafiság a törhctlen lovagiassággal. és a jogokhoz ragaszkodással, ezeknek tiszteletével van párosulva, legyenek ezek a korona vagy a nép jogai, ő ott a hazafiságot mint közmondásossá lett erényt tiszteli, mint ilyet emeli fel császári jobbjával és mutatja be a világnak ni int a m a g у a r n e m z e t ragyogó t u 1 a j d о n á t. “ Köszönet Il-ik Vilmosnak, köszönet királyunknak, ki a felköszöntő elmondására alkalmat adott. Hódolat nyilvánítás a koronás király iránt valódi hazafias kötelesség, mert midőn О Felsége magas elhatározásából nagy szivének nemes sugallatát követve a keresztény vallásért vértanu- ságot szenvedett Szent (Jeliért Csanádi püspök, a hitbuzgó P á z in á n y P é t e r esztergomi érsek. — В о c s- k ai I s t V á n és В e t b 1 e n G á bor erdélyi fejedelmek, — Hun у a d у J á nos és Z ]• i n у i Miklós a haza és kereszténység hős bajnokai. — Gróf P á t f f у J á nos főhad-parancsnók В é 1 а к i r á I у névtelen je g y- z ő j e. Verbóczy 1st v á n Magyar- ország nagyhírű jogtudósa és Tinód у S e b о s t у é n a népszerű lantosnak udvartartása költségeinek terhére Budapesten az arra alkalmas tereken szobrot állíttatni elhatározta — oly érzelemnek adott kifejezést, mely ott van minden magyar ember szivében, 0 Felsége e tényével midőn a magyar nemzet iránt fejedelmi nagyrabecsülését jutatta kifejezésre, egyszersmind példát adott a felsőbb köröknek arra. hogy mily szemüvegen át nézzék azt a nemzetet, mely ezredéves időn át „hazáért és királyért“ egyformán lelkesült, s midőn a kettő érdeke szembe állott egymással, akkor is szabadság-szeretettől lelkesítve oly irányt követett, mely hivatva volt a nemzet és király jogait biztosítani. Azok az egyének, kikről 0 Felsége megemlékezni indokoltnak találta, mindannyian megérdemlik a fejedelmi kegyelet nyilvánítást, melylyel a Koronás Király történelmünknek oly lapjait nyitotta fel, melyre a nemzet küzdelmeinek dicsőségei maradandólag vannak feljegyezve. s igaza volt főjegyzőnknek mikor az elnöki előterjesztéshez hozzá járulva beszéde folyamán úgy nyilatkozott hogy: „Az alkotmányos királynak tejelőkhöz nem szokott tenyerünk a csomag köny- nyebbedése miatt a feltöréstől meg lesz óva. Graniczára az orosz határállomásra ‘/a10 órakor értünk. Mindannyian kíváncsian dugtuk ki fejünket s szemléltük az orosz csendőrök felvonulását. A csendőrök hatalmas, tagbaszakadt, izmos legények, kik fehér — elöl kis simlivel biró, ezukrász-sapka szerű — föveget, fehér mosó szövet kabátat, kék bő nadrágot s felkötött sarkantyúval biró csizmát viselnek és derekukon bal oldalt a kis fehér bojttal díszített, gyengén hajlított, fekete tokkal biró s domborulásával hátfelé néző kard, jobb oldalt pedig, a vállravetett veres zsinórra erősített hatalmas revolver lég le. Minden kocsi ajtóba egy csendőrt vezényeltek s egy kupéról-knpéra járó tiszt elszedte az útleveleket, azokat lebélyegezték, lemásolták s egy óra múlva a vonat indulása előtt adták vissza. Az utasok kiszállása után megvizsgálták a kupékat, az ülések sőt a kocsik alját is s csak akkor engedték meg a vonat kitolatását. A podgyászt a rend és fegyelemhez szokott, kötelességüket némán teljesítő hosszú fehér kötényes szolgák hozták a finánezok elé, a hol még a legkisebb kézi csomagokat is felbontották, a párnahéjakat lehuzatták s oly behatóan kutattak át mindent, mintha egy elveszet értóA „KUN-HALAS“ TÁKCZÁJA. . у : ' Uti jegyzetek. Irta : Dr. Dobozy István. II. Krakkótól — Y a r s ó i g. Mielőtt Krakkót végleg elhagytuk volna, eltikkadt testünket feliiditendők betértünk az itt emeleten elhelyezett kávéházak egyikébe s kávénénikék módjára, csevegés közben szürcsölgettük kávénkat ■— a helyi szokásoknak megfelelőleg — lekváros s mákos kalácscsal. —r- Innen számláink kiegyenlítése végett a szállodába tértünk vissza, a mikor feltűnt, hogy itt, vagy a gyertya lehet nagyon kevés, vagy a szálló-vendég igen ritka, mert a gyertyák darabjáért — daczára hogy a bél körül 3, Indtol] vastagságú csatorna halad végig, a mi annak elégését szerfelett sietteti — 25 krt számítottak. Egyik élelmes társunk előre értesülvén az e téreni drágaságról, úgy csapta be a vendéglőst, hogy e gyertyát ketté törve, 2 külön gyertya- tartóba helyezte s az épen maradt darabbal a számla kiegyenlítésekor számolt be. О volt az, a ki proponálta, azt az általunk el nem fogadott, de általa következetesen végrehajtott tételt, hogy-borravalét csak annak adjunk a ki a markát tartja. Bizony sok selyem pénzt meglehetett volna takarítani annak az elvnek az elfogadásával, mert Oroszországba bevett szokás a kitett összeg 10 százalékát borravalóul adni, a mi naponkint 40—50 kopeket tesz ki. (1 kopek = 1-27 kr.) A jegyváltás és pakk feladás apró kellemetlenségei után— constatálva, hogy mily kis darab földet lehet ezzel a mi édes hangzású magyar nyelvünkkel bejárni — vonatra szálltunk. A táj fensik, kiterjedt fenyves erdőkkel, tatárka (hajdina) táblákkal, közbe nagy kiterjedésű mocsarakkal, majd a fejlettebb gyáriparra valló égnek meredő hatalmas gyárkéményekkel. Az állomásokon elterjedő illat elárulja, hogy e vidék bő petroleum forrásokkal bir, — miért, is szembetűnő, hogy az ósdi, kényelmetlen, oldalajtókkal biró vasúti kocsik pislogó olajmécscsel vannak világítva. Közeledve az orosz határ felé a társalgás a szigorú vámvizsgálatról folyt. Jóeleve Írásba lettünk figyelmeztetve, hogy a határon semminemű nyorntatnányt átvinni nem szabad, sőt újságpapírba csomagolt tárgyakat.sem, — miért is közülünk többen — kik a felhívást figyelmen kívül hagytuk — el voltunk arra készülve, hogy a gondos kezek által becsomagolt tárgyaink a burkoló meztől (az újságpapírtól) meglesznek fosztva s csak az vigasztalt, hogy hordári teen-
