Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-10 / 2. szám
ság, a lélek e nagy kincsei, elvesztik értéküket. Az emberekből kihal nz idealizmus, a lelkesedés tüze. Kimért számítással az önzés rut érzése által vezettetve cselekednek. Látjuk a bizalmatlanságot egymás iránt, látjuk az irigység, a gyűlölködés terjedő szörnyét. A költők, kik egykor hatalmas szavukkal parancsolni tudtak nemzetüknek, most hamis hangokon döngiesélve az egyén haszonleső dicsőítésébe merülnek. — Ez a magyar nemzet társadalmának képe az uj e- zerév küszöbén. Lázas sietséggel rohan az örvény felé s már recsegnek a politikai, társadalmi erkölcsi alapok s velők együtt a gazdasági alapok is. De nem! Ily alapokon nem indulhat meg az uj ezerév. A gyommal telt földben nem fejlődik az elültetett növény s piszkos levegőben elcsene- vészedik a fa lombja. A társadalom baján segítenünk kell. Aggódó szivünk! a múltba téved vissza s onnan kiált! segítséget. A nemzet, melynek olyan múltja van, mint a magyarnak, nem veszhet el soha . . . „Csak törpe kor felejti ősei nagyságát, a lelkes eljár ősei sirlakához s gyújt régi fénynél uj szövéineket“. Tekintsünk a múltba vissza s ne feledjük az örökre fénylő napokat. A haza múlt kora olyan, mint az apák élete, melynek történetéről ősz korukban körülöttük tolongó unokáiknak regélnek. Hallgatják azo-1 kát a harcokat, a veszélyeket, a dicsőséget, a fájdalmat s mindezek nem az apáiké már egyedül. Ők elhunytak, de j harcaik, a fájdalom, mely belőlük ki sir és dicsőségök a nemzeté maradnak örökké. Járjunk el azért a dicsőség eme templomába s tanuljunk a múltból. Tanuljunk tőlük hinni s jobb sorsban remélni. Az uj ezredév alapjait szilárdan kell leraknunk. Beteges alapokon csak senyvedés és kóros bajok keletkezhetnek. Egészséges alapokra van szükségünk. A nehéz napok bekövetkezését feltartoztatni nem vagyunk ugyan képesek,de magunkat ellenállásra képesekké tennünk, hogy a vihar, ha beköveikezik meg ne bírjon semmisíteni, tehetségünkben és kötelességünkben áll. Erős alapokra fektetni, felvirágoztatni, boldogítani, az ősök által elfoglalt és nekünk ö- rökségbe hagyott hazát, ez a nagy és nemes feladat vár a magyar nemzetre. Sokszor állott már ez ország sírja szélén s midőn már azt hitték róla, hogy kiirtották, — meggyarapodott, midőn azt vélték, hogy meggyengítettófc — meg— erősödött, vajba most is, ezer év után legyőzné a betegséget, mely testét, erejét veszélyével fenyegeti s deli erővel, ifjan lépne át a második ezredévbe. Rajtunk a feladat társadalmunk baját megorvosolni s ha elveszünk a küzdelemben az utódok nem engedhetik, feledésbe veszni munkánkat, hanem kezükbe véve ügyün két megteremtik az alapot, melyen biztos léptekkel fog haladni az ezeréves Magyarország. Ortmann AlbertKépvisalőlastttleti közgyűlés. Halason f. hó 8-án tartott rendkívüli közgyűlés lefolyásáról adjuk a kővetkező értesítést : Vári Szabó István polgármester az ülést megnyitván, üdvözli a képviselőket s úgy azoknak, mint a város polgárainak boldog új évet kíván. Másnap volt a temetés. Ott vitték el a halottat a házuk előtt. A mint kitekintett az ablakon, a mint meglátta a koporsót s azon az aranyos betűkkel kivert Vár- konyi Béla novét, szivéhez kapott egy szó hang nélkül rogyott a földre. Mikor kedves anyjának szeretve ölelő karjai közt felocsúdott, maga sem hitte, hogy él, hogy szive nem reped meg. A vad sors nem elégedett meg ekkora fájdalommal, hanem még egy ujjal még egy nagyobbal toldotta azt meg. Rövid idő múlva meghalt édes anyja is egyedüli vigasza ápolója. Atyjának még az emléke is elmosódott lelkében,'azt még piciny korában vesztette el. Árván, elhagyatottam, mint a sivatagba ültetett virág, melyet nem ápol szerető kéz állott a nagy világ zajában, remény vigasz nélkül egy világ fájdalommal a szivében. Mit tegyen hová forduljon ? Ki ad kenyeret az árva koldusnak ? Ki ad hajlékot a hajléktalannak? Azt hitte senki. Akadt olyan is, egy távoli rokona, egy vendéglős ki elvitte magával. így lett belőle kasztrnő. Menyit szenvedett azóta. H idgainia kellett mcösolygó arccal az ittas emberek szemtelen célzatait, trágár beszédeit. Ez még nem volt elég, hanem maga a vendéglős a rokon is folyton zaklatta, hogy legyen neki szeretője, pedig felesé- ges ember. „Soha Soha ! “ inkább meghalok kiáltja önkéntelenül, saját hangjától megijedve, feleszmél, körül tekint megtudni vájjon meghaló tta-e valaki, a mit az elébb oly véletlenül mondott. Az egész vendéglő üres, egy lélek sincs a közelben. Kutató tekintete a ház előtt csobogó folyan hullámaira; esik. Oly hivogatólag oly barátságosan integet, felé csobogása, azt látszik mondani: jer itt feltalálod azt, mit ott nélkülözöl a szeretetek Jer elviszünk kedvesed karjai közé ki már ely régen vár reád. A lányka egy percig habozik, felébred benne az élet ösztön. De aztán megjelenik előtte kedvesének képe ki epedve vágyva néz reá. Kirohan az ajtón neki a folyónak. Már már eléri a partot, már ugrásra kész, midőn valaki, egy férfi megszólítja: — Picikém, hallja-e ? jöj jön velem még van pár forintom számára, 0 megrezzen, megfordul és . . követi. Kmlovicy _P. Ji A hdspémszedési jog bérbenadása ír- gyében úgy az árverező, mint utóajánlattévő bánatpénzét vissza vette, mert a polgármester több képviselő kérelméről felvett jegyzőkönyv alapján, január 1-én a helypánzszedést fogyasztási hivatal közegei által szedetni megkezdte, időközben Ein- viller Károly megfelelő bánatpénzzel zárt ajánlatott, adott be, s ígért évi 3501 fit. bérösszeget. Az ülésben felbontott zárt a- jáalat tárgyalás alá vétetvén, közgyűlés 3501 frt. kikiáltási árban új árverést rendelt azon határozati kijelentéssel, hogy az azon felüli Ígéret végérvényesnek tekintetvén, tanács a legtöbbet Ígérővel a szerződést megkötni, azt végleg megerősíteni jogosult. Ezzel az oly sok kísérletezésnek vége szakad, s a helypénzszedés házi kezelése helyett a kívánatos bérbeadás magvalósul. Több munkás segély iránti kérelmére hozott tanácsi elutasító végzést a képviselőtestület helyeslő tudomásul vette, s a város általi segélyzés jövőbeni utalványozására, nézve úgy határozott, hogy a rendőrkapitány elnöklete alatt, minden tizedből hehivott ket-két képviselőből álló bizottság ad javaslatot, mi által eléretik, hogy csakis az arra utalt, rászorult egyének kapnak városi segélyt. Ezen intézkedés szükséges volt s azt helyesen hozta a tanács javaslatba, mert az idei költségvetésbe leszállítva felvett összeg igy is aligha lesz elég a kiadások fedezésére a valódi szegélyek nagyszámánál fogva. Ezen ügygyei kapcsolatba jött a helybeli munkások" es szocialisták követelő -magatartása is, s a vita folyamán a szólók részéről képviselőtestület által is helyeselt azon felfogás nyert kifejezést, hogy a munkások és ssooiálistákkal szemben társadalmi úton kell a gazdaközönségnek fellépni úgy, hogy egy szocialistának se adjanak munkát, s alakítsanak gazdakört, moly a munkások túl kapásának gátat vethet. A képviselőtestület dolog természeténél fogva az ügy érdemében nem határozott, az állás foglalást gazda közönség belátására bízta, mivel azok vannak közvetlenül érdekelve, azt azonban határozatilag kimondta, hogy a piacon szokásos munkás félfogadás alkalmával a józan munkásokat fenyegetni, elriasztani szokott szocialistákat a rendőrség eltávolítani tartozik, mivel nincs joga a munkától vlsszatartartani mást senkinek sem. Hogy a gazda közönség miben fog megállapodni nem tudjuk, de azt bizton állíthatjuk, hogy ha társulnak, úgy a munkások és szocialisták fogják a rövidebbet húzni és hogy a józan munkásokat hátrány né érje, óva intjük a szocialistákat — szádjának magukba, gondolják meg, hogy nálunk munka szüség nincs, a ki akar és szeret dolgozni az megélhet tisztességesen, meggondolatlan követeléseikkel tehát ne kényszerítsék a gazda közönséget arra, hogy vidéki munkásokat hozasson, mert ezzol. nem csak a munkától esnek el a halasiak, hanem a dolgozók kárára a munka bér is csökkeni fog. Csapi Sándor né III-ik tizedbeli háza I tüzrendőri szempontból az általa kért 410 frt értékbenjjkisujátittatni rendeltetett. A tárgy sorozat ezzel kimerittetett, i az ülés azonban tovább folyt. (Folyt küvetkesiic)
