Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-31 / 5. szám
Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. II évfolyam. 5 szám. icSqp. vasárnap, január 31. Előfizetési ár: Egész évre . 8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 héóra ......................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó divatai HALASON, _____Nádor utca, Babó-féle liázban. I! Н0ШЕТЙЙ31 DIJAK: : Hárma hasábos petit-norért . . 8 kr. i Kincstári illeték пкп^еп hirdetés után 30 kr j. Hivatalom hirdetések díja 1 —100 szóin:, kincs ; tűri illetékkel együtt 1 írt 37 kr. I 10(? szón felül minden szó 1 krral számittatik Egy a sok- közül. A napokban egy szűkszavú hír a napilapok újdonság rovatában az alant következő esetről számolt be, természetesen azzal a száraz és minden kommentár nélküli előadással, a melylyel a lapok a már unalmassá- gig letárgyalt mindennapi dolgokat úgyszólván a szokás hatalma alatt feltálalják olvasó közönségünknek, legfeljebb odavetvén hangulat kellőnek e nehány, s mégis oly rémes jelentésű szót : egy a sok közül. Egy szép leány tragédiájáról van szó, kinek a >ors szeszélye' elég fényes körülmények között engedte először meglátni a napvilágot, de annál szomorúbb, megrenditőbb volt megválása az élettől. Atyja előkelő állami tisztviselő volt, kinek hivatali javadalmazását azonban napról napra felemésztette a rmgja által megkövetelt életmód, s az atya korán bekövetkezett lialáP . 1 Л!" 'I' HL1.--- "J I1""1"11! "..L Blankának. A „Halas és Kiskőrös“ részére irta Reményű . . . A ház előtt egy sétakert volt S a sétakerthen nagy fák, kis padok. S egy kis pádon két ifjú gyermek Majd minden este vigan kacagott. Bánat sohsem szállt homlokukra, Hisz édesen folyt minden óra le ! Ábrándjuk, álmuk, gondolatjuk : Oh mind, — oly szent örömmel volt tele. De nemcsak ők örültek ottan, Örült velők virág, lomb, fuvalom. . . . S a hold is jóizüt nevetve Tűnt fel mindég a szürke alkonyon. — Rég volt ez. Oh de áll a ház még, S a kert is ott van és a sok virág. Csupán a két gyermek hiányzik : Egymást azóta, sohse láthatták ! S a kis pad is még mindig ott áll . . la az édes anyját már korábban elvesztett szép leányt minden a- nyagi támasz nélkül hagyta az élet zűrzavaros vásárjában. A rokonok e- leinte csak magukhoz vették, de az erősen éreztetett kegyelem kenyér nem tartott sokáig, mert mihamarabb túl adott a szegény árván egyik a másik után. Kidobatott tehát a nagy világba, hogy hivja fel maga ellen a létfen- tartás küzdelmeit, hogy keze munkájával érdemelje . ki azt a falat kenyeret is, melyet ajkához emelhet. De mihez fogjon, mit dolgozzék ? A jólét napjai az édes semmit tevésben teltek el, s azok tanultsá- gaiból nem képes most csak egy falat kenyérre valót is értékesíteni. A boldog idők emléke pedig, a természet ajándékával, a szépséggel párosult gondosan ápolt külső, csak hátrányára van a válogatás nélküli tisztes munkára való elhatározás sikerének, mert hányszor hallunk elhangReá van vésve a nevem, neved. A hold olvassa éjjelenként — S naég mindég olyan jóizűt nevet . . . Mikor я nap lenyugszik. A „Halas és Kis-Kőrös“ eredeti tárcája. Szeretem az éjszakát, ezt a szomorú, halvány, jóságos öreg lényt, a mint az ő lágy szelíd leplével elfedi előlem a sárt, a bűnt s ábrándozó szivemet egy más világba vezeti, hol olyan csöndes, nyugodt bús mindenki, mint maga az éj. — Elnézem a e.sillagocskát, a mint fiútól betegen, bágyadtan tekint alá, hallgatom a szélnek fájdalmas danáját, a mikor lassan megöleli a száraz, csupasz fákat s tovább haladva végzi titkos útját. - Elcsendesül korülem minden s kibámulok szobámnak ablakán, el messze végtelenbe.— Szemem rég áhitott jövőbe lát, agyamban gondolatra gondolat . . . szép, nagyon szép álmot látok .... * Csend. — Az utezalárma még fülemzani ilyenféle indokolatlan kijelentést illetve visszautasítást: kisasszonyt nem fogadunk cselédnek. Nincs tehát egyéb bátra a jelen viszonyok között, mint hogy az ilyen mindenkitől elhagyatott szerencsétlen leány felváltja apró pénzre azt, ami benne értékesíthető van, — mer; enni mégis csak kell. És itt kezdődik annak a feneketlen örvénynek első hullámgyűrü- je, mely eleinte még tán jóleső kéjérzettel ringatja a bullám felszínén, a közelgő és kikerülhetlen katasztrófáját nem is sejtő áldozatot, hogy azután annál biztosabban ránthassa le az örvény, az erkölcsi megsemmisülés legsötétebb fenekére. Pedig több ez, borzasztóbb ez a megsemmisülésnél. A halál gondolatát sok esetben mégis az teszi vonzóvá, hogy egy jelentésű az a szellemi és érzéki élet teljes megszűnésével, megsemmisülésével ; s bizonyára nagyon kevesen be cseng . . . Fényes lovon vágtatva jő Karneval herczeg. Az a bohó, pajkos vidám fiú, kinek nyomában vigság fakad mindenütt .... Megáll, körültekint . — Mindenfelől szomorúság — homály tűnik elé. Mi ez ? Az emberek nem vigadnak jöttén ? ! Hol a zene, a játszi, szivből fakadó, tiszta öröm ? Egy két fanyar mosoly fogadja. — Hát már az emberek nem tudnak örülni ? Kihalt szivükből minden érzelem? Nem. — Van egy érzés, mely hatalmasabb mint valaha; az önzés. — A többi — eltűnt. Elvitte az élet, a kor áramlata. — Szomorú élet napsugár nélkül. Levegő ámb- raillat, madár dtVl nélkül . — Fáj falom, szomorúság mindenütt. Akár — mikor a nap lenyugszik ............ Hogy fognak a mai kor ifjai öregnapjaikban ifjúságaikra visszagondolni ? - — Mert a mit most élnek az nem ifjúság. — Höl a napsugár, hol a játszi könnyedség, a, szív tiszta öröme ? — Homályban élünk, mint a pinezébe, ültetett virág. — Az ifjúság már agg. — Tűz és eszme nélkül. Nem
