Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-31 / 5. szám
kívánkoznának meghalni, 'ha a szellemi, a lelki élet megszűnése után minden érzék és öntudat nélkül csontvázaikkal tovább is az élők között kellene bolyongások. Pedig azok a szerencsétlen elhagyott, vagy mint közönségesen mondani szokás, eliévelygett lányok igy bolyonganak az élő társadalomban ; .a teremtés koronájából, az Isten képéhez hasonlatos emberi lényegből egyedül a csontvázat tartva meg minden magasabb eszmei tartalom nélkül. A példa gyanánt felhozott konkrét eset áldozata is, az oly mostohán alakult viszonyai között, elhagyatva mindenkitől, magát a hajléktalanul és éhenhalástól megmenten- tendő, kaszirnőnek ment egy kávé- házba. Д megpróbáltatás szomorú napjaiban is szeplőtelenül megőrzött tiszta lelke elé azonban borzasztó világ tárult már az első éjjel a testet-lel- ket emésztő kávéházi légkörben. A dőzsölő vendégek kívánságának azonban még gazdája parancsára sem akart eleget tenni, hanem a- helyett kiragadva magát a bűn csábitó karjai közül, kirohant a kávé- házból. De nem volt se testének se lelkének hova lennie, e miután egy darabig barangolt, az éj sötétjében, megfogamzott agyában az a borzasztó gondolat, hogy mintsem elveszítse becsületét, megszeplősitse női e- rényeit, inkább eldobja magától az é- letet. Elhagyatott élete tehát semmi másban nem találhatott enyhülést, csak a Duna huljámsirjában, az előtte tátongó örvényből, az erkölcsi el- sülyedésbői kimenekülésre nem talált egyéb mentő csónakot, c-ak az életnek önkényes eldobását. Es vájjon miért ? Hiszen élete fentartásának eszközül a tisztességes munkát óhajtotta1! Vagy ma már nincs szüksége a társadalomnak ilyenekre ? Ily nemes törekvésekkel a női eré-1 nyék puritán megőrzése iránt vajon a társadalomban és az államban is nem-e a legjobb családanya válhatott volna a szerencsétlen áldozatból, ha egy mentő kéz a bukás széléről inkább a rideg halálba rohanó leányzót megmenti az életnek. Igen bizony, de hol vannak a- zok a mentő kezek ? A társadalom mindenkor megtette a kötelességét, erejét meghaladó áldozatok árán árva intézeteket menhelyeket létesít és tart fenn, inig az állam összetett kezekkel nézi, mint neveli a társadalom kim entiletlen jótékonysága az államnak hasznos polgárokká még az elziillésnek indult elhagyatottakat is. Pedig első .sorban is a? államnak állana érdekében, hogy az elhagyatottak fölött gondoskodjék, mert megmentve azokat ' az enyészettől, mint az államnak munkás, hasznos polgárai uzsora kamatokkal fizetik vissza egy egész életen át azt a kevés atyai gondoskodást, melyet különben is kötelessége minden államnak gyermekeivel szemben tanúsítani. Állason tehát fel az állam menhelyeket, hogy az elhagyatottak az erkölcsi bukás és az öngyilkosságok elöl oda menekülhessenek. Ha nem is tud valaki azonnal szakmunkákat végezni, képezzék ki arra, amire az illető hajlamot érez, de munkáját mindenesetre díjazzák legalább is azzal a minimális összeggel, mely a lét- fentaríás következményeinek a legszűkebb határok közötti fedezésére szükséges. Az államnak úgyszólván mindenfelé van elég ipar telepe, tehát az ily módon kínálkozó munkaerő még elég haszonnal is volna felhasználható, s azonkívül számtalanok mentetnének meg a társadalomnak és az államnak, kiket a napi kenyér hiánya kerget a bűn örvényébe, vagy az ön- kényíes halálba Az talán előre is bizonyosra vehető, hogy ezekben a men helyekben állandóan sokan lennének, de annál kevesebben lennének a b rö r t ö n ö k- ben és javítóintézetekben. Válaszadón tehát az állam, melyiket, akarj a inkább ] (n.) Л,. v-.‘ Halas város tisztújító választása A közelmúltban történtek után alig remélhettük, hogy Halason a tisztujitás o- 'lyá'Ü simán folyon le, a mint tényleg lefolyt, Sok tekintetben nagy érdeklődéssel néztünk e gyűlés' elé, .sőt őszintén beválva kíváncsiak is Véltünk юта: .váfjVm a zajos sok feledésre méltó, nagy port Vert kétszeres országgyűlési képviselő választás,„továbbá á városi képviselő választás után Maradtak-e olyan nyomok melyek meglátszanak a tisztujitáson ? ; a független párt férfias, hozzá méltó emunciaciója után, maradt-e polgártársainkban elvakult és elfajult,' korcsosult pártszenvedély vagy boszú, vagy pedig legyőzve mindezeket, fölülemelkedik a polgári erény, az anyira hangoztatott s általunk is több, ízben dicsért tnd lelkesedni s még kevésbé tenni. — Idealizmus nélkül pedig az ember nyomorult féreg. — Nincs ereje a küzdelemre kevésre becsüli életét, mert nem leli fel ampák czélját. — A nap lenyugszik , . , , * Homály mindenütt. A hó, azok az ezüstös kedves bópihék mintha irtóznának ettól a szürke földtől, mennyi ideig késlekednek. — S azok a mindenféle alakú ártatlan jégvirágok, mintha megvetnének bennünket. — Hol késnek ? Irtóznak a homálytól, Т-Г* Megöltek egy embert. —- azok ölték meg, a kikért élt azok vették el életét, kiknek minden mukasságát szentelte. Az akarta, hegy hazája szaluid, független önálló legyen. Ezért ölték meg. — A nép fel. zúdult — igazságot követelt. A bírák Ítéltek — az igazi gyilkosok szabadon örülnek •nyomorult tettüknek, --a nép lecseudesült , . . az igazság kinpadra vonatott , , * Egy leány áll a törvényszék előtt. Szép, fiatal — sápadt lányka. A bírák komoly, tisztes agg urak. -=• A vád nagyon kemény : az a fiatal lány megölte gyermekét, Azokkal a feh^r, gyönge kezekkel, azzal a gerle' zokogásu szívvel gyermekét ölte meg, kinek életet adott. —- Lassan kezdi meg vallomását. Fátyolozott hangja lassan- kint tisztább, erősebb lesz —- majd fuldokló zokogásban hal el. Nem tagadja bűnét. Árva volt. Sem apja, sem apyja, Biró urak tudják e mi az —- szülök nélkül lenpi ? Nem tudni mi a szeretet, mi a gyöngédség. — Néni érezni az édes anya csókját, nehéz utunkon nem hallani biztató szavát, jóakaró tanását. Idegen emberek között élni, kik nem törődnek velünk, kiknek n:ncs vigasztaló szava fájdalmunkban, kik nem törődnek örömünkkel. —■ S egy szer csak jött egy férfi, ki eddig előtte ismeretlen dolgokról kezdett neki beszélni. —- Homályba napsugár. A lányka küzdött . , A csábitó oly szépen tudott beszélni az életről, a boldogságról, a szeretemről. — О hitt neki. — Elbukott. Mindennapi történet változó alúrkökkel. — Meg ölte gyermekét mert sokkal jobban szerette, sein hogy a bizonytalan jövő nyomorúságának fölnevelje. — A bírák Ítéltek. — Elvett életér:, életeddel Hakolsz. — Ez volt az Ítélet. — Kaczagj világ, kaczgjatok emberek, hiszen az élet olyan sok nevetni valót nyújt tinék- ek ! De az emberek hallgatnak. — Mit törődnének más bajával . ... ? * Bizony-bizony a nap lenyugszik E- redj vissza jó Karnevál, holló fiú eredj visz- sza virágnak, nyíló illatos virágnak kell a napsugár, elhervadt virágot csak halálához sietteti. Itt szomorúak, bánatosak az embe- I rek- — Nem szeretik talán gyűlölik egymást. S tudod, hogy a hol a szeretet hiányzik, örülni sem lehet. —- Aggódólc, betegek vagyunk • . Megártana a vidám szellő, bántana a nap vig mosolya,f.— Hagyj minket a mi bánatunkban — tisztán érezni mi már úgy sem tudunk soha. —’^Szürkék, köznapiak vagyunk, lenyugodott a mi napunk, homályban élünk. . . . Engem pedig hagyj álmodnom tovább . . . Ortman Albe, t
