Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-03 / 1. szám
voltak: Kubinyi Géza, Szőcs Pál, Kris-' toffy Győző, Bessenyei Ferenc, Gajári Géza és Ödön, Tarajossy Pál képviselők, a független párt részéről Boda Vilmos és Barabás Béla képviselők. A szavazás mind végig a legnagyobb érdeklődés mellett folyt le. Az érdeklődés a feszült kíváncsiság úgy d. u. 3 óra felé lépett tető pontra, a midőn a bilansz meg libbent a független párt előnyére, Érdekes epizódokban sem volt, hiány, melyeket nagyobb részben Kubinyi Géza képviselő, mint a szabadelvű párt bizalmi térfia, e kákán is csomót kereső úri ember rögtönzött, de a melyek, minden kellemetlen utó következmény nélkül zajlottak le. Minden esetre legérdekesebb jelenetvolt, midőn Kolozsvári, mint jelölt maga a szavazó terembe lépett és ott ő maga nógatta a polgárokat, hogy lépjenek a szavazó urna elé, természetesen az ő javára. Ezt észre vetie Gajári s a bizottságot kérte, hogy az esetet konstatálja s vegye jegyzőkönyvbe. És fölszólította Kolozsvárit, hogy: mivel ő neki itt most helye nincs távozón ,a teremből. Kolozsvári erre hangosán el kéz. dett kiabálni: de van jogom itt lenni, mert szavazni akarok. No hát szazzon — zúgott erre a szabadelvű tábor, szavazzon . . . szavazzon . • . S nagy a valószínűség, hogy leszavazott volna saját magára, ha Barabás képviselő közbe nem lép és ki nem tuszkolja a teremből. Természetes e kitűnő epizód még sokáig hangos derültségbe tartotta a társaságot. Hanem mind ez nem gátolta meg Kolozsvárit abban, hogy 10 perc múlva megint a teremben ne legyenAz eredményt a türelmetlenül ácsorgó függetlenek kitörő lelkesedéssel fogadták, úgy hogy a beszélni akaró Kolozsvári szóhoz sem juthatott a folytonos éljenzéstől, hanem nagy nehezen tuszkolták a vezetők a tömeget a 48-as körhöz a hol két lámpa halvány világa mellett tartotta meg beszédét Kolozsvári. A beszéd után a tömeg szét oszlott s az alja újólag ablak betöréshez fogott a mit szomorúan kell konstatálnunk. A . szabadelvű tábor a választás színteréről az eredmény kihirdetése- után pár perc allatt zajtalanul el vonult, de a rendelkezésükre álló vendéglőkben újólag nagyobb csoportokba öszegyült és, ott hangosan meg hányták vetették a történteket. Általában véve az egész választás alatt a szabadelvű tábor nyügot- tabb képet mutatott, mint a fügetíene- ké. A választás'hely én a függetlenek részén egész napon át össze csödült gyermek sereg, részeg alakok sőt asszonyok is éktelen zsivajt, lármát csinálták, úgy hogy magának a vádasz tá-d elnöknek kellett több ízben I : rendet csinálni/ : Megható jeienatekben sem volt hiány. Hoztak betegekét aggokat akiket úgy kellett emelni, de a kik előtt a tömeg párt különbség nélkül tisztelettel nyitott mindenütt útat. Az öreg Farkas Imrét az elnök általános tiszteletben levő agg édes atyát karjainál fogva két felnőtt unokája: Dezső és Elek vezették a szavazó asztalhoz. Katonaság csendörség és rendőrség közbelépésére nem volt szükség csak egy esetben, a reggeli órákban s az is telyesen jelentéktelen volt. A választás lefolyásáról a következőkről értesíthetjük olvasóinkat. Reggel 8 órakór gyűlt össze a bizottság a felső új óvóda helyiségében, A bizottság a következőleg alakult meg : Elnök : id. dr Farkas Imre Elnök h. Mészöly István, jegyző Tóth István, helyettes jegyző Szántai ístv.,, Bizalmi férfiak a kormánypárt részéről : Kubinyi Géza és Gajári Géza a független párt részéről: Boda Vilmos- és Barabás Béla. Körülbelül 8 óra lehetett, midőn sors húzás utján a függ. részről először szavazott id- Gaál Lajos. Az I. tizedből- és taiiyákból ki került a függetleneknek 5$'szavazata. Ezeknek havazása után elkezdte a szabadelvű párt a szavazást. Elsőnek Anrácski Béla tette le Pelcelre a voksol. Ezután a voksok következőleg, oszlottak meg : 11 órakor : Perceire 142. Kolozsvárira 56. 12 órakor : Perceire 193. Kolozsvárira 162. 2 órakor : Kolozsvárira: 263. Perceire 33Ö, 3 órakor : Perceire 331. Kolozsvárira 367. d/2 4 órakor : volna a torkán, olyan hallgatag lett a máskor folyton csevegő asztal társaság. Végre már megsokaltam a dolgot félbeszakítottam a csendet e szavakkal : — Mondják csak : mi bajuk van maguknak ? — Hát az a bajunk kezdé anyósom, hogy vejem uram egy hűtlen könyelmü,, férj — rósz gazda és családját rászedő ember, Hm I. hm hát miből gyanítják ezt ? ha szabad tudnom. — Mi gyanítani, nem gyanítunk semmit és senkit — mi tudunk mindent — tudjuk azt, hogy azon ürügy alatt, miszerint tarokkozni megy X-hez, szerelmes levelek meginvitálása folytán légyottokra jár. Tudjuk azt, hogy finom téli kabátjának árát, ki nem fizette, holott előttünk azt állította, hogy érte a szabó ki van elégítve, pedig tegnap félszóllittatott Schneider szabó által, miszerint fizesse meg neki kabátja árát, miután nagyon szükséges neki azon pár forint. — Ezen állításokra nézve nagyon kiváncsivá tesznek, hogy mikép bizonyítják azokat be mert azokból egy szó sem igaz ! — A bizonyitékok a kérdéses téli kabátja zsebében találtattak, annak ma reggeli porolása alkalmával a szobaleánya által — ki, mint hű cseléd lelkiismretes volt azokat nejének — e szende angyalnak átadni. — íme kedves vejem, itt vannak, olvassa : Ezzel két darab papirost ad kezembe. Az egyiken ez állt „ Kedves Kálmánom ma este szívesen látom egy csésze teára s utána pár boldog óra eltöltésére, tárt karokkal várja : — Emilia A másikon1 ев Tekintetes Ur ! megbocsát, hogy Önhöz fordulok, de e szükség kényszerit rá, nagy családom van, napi munkám után élve, nem vagyok azon helyzetben, hogy megrendelőimnek hosszabb ideig hitelezhessek, miért is alázattal kérem a múlt hónapban általam készített kabátja árának megküldésére. Alázatos szolgája Schneider szabó, — —Nos, mit szól vejem uram az ilyen tetten éréshez ? ! — Azt mondom, hogy e sorok nem hozzám vannak intézve. — Csak tagadja, ez a legjobb eszközmai napság a bűnösöknek ártatlanságuk bebizonyítására. — Az igazat mondom, s úgy nem tudom, hogy e czédulák mikép kerültek zsebeimbe, a mint azt nem tudom, mikor liai lók meg. — Külömben is már az első állításomra elhihették volna, hogy nincs tudomásom- e levelekről és sajnálom, mikép bizalmuk irányomban oly gyenge lábon áll, miszerint ilyen tévedés, mert tévedésnek kell lenni! meg bírta ingatni. Majd utána nézek a dolognak, mert magam is kiváncsi vagyok mi rejlik itt. — _No csak tegye meg vejem uram ! ha e hínárból tisztán ki tud láboliii, bár mi kívánsággal fordulna hozzam, ' teljesíteni fogom — Vigyázzon, ! kívánságom- nagyoni ínye ellenére lesz. Mindjárt ide hivatom- a szabót, mondja meg itt nyíltan : nincs-e kifizetve kabátom, ara. Az a szabó e kérdésre már az ön i- ránti kíméletből azt állíthatja, a mi önnek felmentésére szól, de hát ugyan kit fog mentőül felhívni azon gyöngéd kezek által írott levelet illetőleg ? ! — Azt még most nem tudom, de azt-: hiszem a tekintetben is tisztázom magam, mert ártatlan vagyok benne, mint a ma született bárány. Mig в-ii igy pari а-men ti roztu 11 к ártatlanságom bebizonyítása felett aranyos a- nyósommal — be hozta a szobaleany a na- pi lapokat. Nőm átvéve azokat kezdi az egyiket olvasni, de alig tekint belé, — felugrik s ! örömtől sugárzó arccal’ hozzám szalad és- így szól: „Megbocsáss kedves Kálmánom, hogy gyanúsítottunk, im vedd s olvasd ezt. — N\ itI tér. Tegnap X úr házánál a tarokkozó társak valamelyike — bizonyosan tévedésből az övéhez egészen hasonló* i téli felöltőt vitt el magával. — Kabátom zsebében egy hozzám intézett női levél — Emilia aláíráirással és egy szabóm által irt-.
