Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-01-03 / 1. szám

Kolozsvárira 370. Perceire 374.

4 órakor;

Kolozsvári 416. Percei 394.

4 óra 20 perckor az elnök ár. Farkas Imre 5 óra 30 percet, mint zárórát kitűzi. Ekkor érte el az izgatottság tető pontját Kocsi, kocsi titán robogott lihegő kortesek, matadorok jöttek, mentek, a szavazó hely körül álló tömeg most már csendesen némán, lélegzet visszafojtva leste az eredményt, csak néha néha él- jénez egy egy újonnan érkezett szavazót, a kit már a légbe emelve cipelnek a terembe. A záróra kitűzésekor Kolozsvárinak volt 433 voksa,

. Perceinek 412, ez után Kolozsvári mindig többségben van, hol 6-tal, hol 10-el hol többel kevesebbel

5 órakor :

Perceire 437.

Kolozsvárira 450 szavazott.

5 óra 15 perckor :

Perceinek 445.

Kolozsvárinak 472 voksa volt.

Záróra beáltával utolsónak szavazott Szántai István Kolozsvárira és Gáspár Imre Perceire.

Záróra után szavazott a két elJ

nők dr. Farkas Imre és Mészöly mind-) kettő Kolozsvárira, mi után az elnök kihirdette az eredményt, mely sze rint leszavazott összesen 919 szavazó, ebből Percei Bénire 445, Kolozsvári Kis Istvánra 474. így Kolozsvári Kiss István a folyó 5 évi ciklusra Halas város képviselőjéül 29 jöbb- séggel megválasztatott.

fizetései felszólítás volt. A nő által irt levelet, ma este X úrnál — miután egyedül engem illet — kérem visszaadni, a kabátot — miután egészen hasonló megtarthatja az illető — ráadásul átengedem neki szabóm iránti kötelezettség lerovását is — ha ugyan kívánja. K. Kálmán.

— Nos ! kedves napam, mit szól most már kegyed e dologhoz ? E sorok engem a szabó elhivatása nélkül is felmentettek korai vádjaik alól. — Most bátor vagyok még azon kérdést intézni kedves napam asszonyomhoz — hajlandó-e előbb tett Ígéretét beváltani ? “

— Iigeeen.

—- Kérésem igen rövid. Legyen szives elmenni csukástói birtokára lakni, nehogy jövendőben megint valami csekély dolgot ilyen nagyra felfújjon mint ezt, annyival is inkább kérőm, hogy teljesítse e kívánságomat, miután számtalan példa van rá, hogy az anyósok okai nem egy boldogtalan családi életnek.

„Kedves nőm Etelka! Neked pedig azt tanáeslom: ne tarts ezentúl soha olyan szobalányt, ki férjed zsebeiben kotorász, “

M. L.

Sylveszljpr estéjén.

A „Halas és Kis-Kőrös“ részére irta Z

latén rend elése, hogy minden mulan dó legyen a földi életben. Múlik az öröm a fájdalom; midik a hir, a dicsőség, múld I minden; minden, múlik az év is . . . E épen ez az, a mi engem szerfölött bosszant j El nem tudom képzelni véges eszemmel I miért kelljen az Réveknek is bevégződniők j miéi't kell nekem minden esztendőben eg^ évvel öregebbnek lennem, mikor olyan j( lenne örökké if j ónak maradni ? ! . . . Mos is csak ezzel a kérdéssel nem tudok tiszta ! ba jönni; nem tudom e problémát megfej' teni. Szinte dühöséi vagyok az én ici-pic: zsebórámra; oly vigan, olyan büszkén ketyeg, mintha csak ketyegésével is haragita' j ni akarna ... Es a mi fő, úgy vészén:

I i У, .

1 észre, hogy a szokottnál sebesebben igjrek- szik ama pont fele, mely hivatva van tű' nő határt vonni a múlt és jelen között Hivatva van eltemetni az ó-esztendőt s helyébe hozni az újat . . .

Mennyi örömöt, mennyi bánatot is temetünk el a már megunt ó-évvel s menynyi reménynyel, milyen örömmel fogadj üli az újat! . . . Pedig még azt se tudjuk : mit fog hozni számunkra, örömet-e, vagy keserűséget ? ! És vájjon miért örülünk mi annyira az új évnek,? Miért örülünk annak a mi még nincs, csak lenni fog, a minek teljes egészét a titok leple fedi, a mely lepel ha legördül, könynyen nézhetünk végig vígjáték helyett szomorújátékot, biztosra vett remények helyett csalódásokat ! .

Örülünk jövetelének azért, mert ilyenkor nem szeretünk vagy nem tudunk pesz- szimisztikusak lenni; nem hiszünk a rosszban, reméljük a jót. És ezt helyesen rendelte igy á mindenható, mert mi lenne belőlünk, ha a remény nem léteznék ; ha nem lenne a mi táplál, a mi tetteinknek, cselekedeteinknek egyik fő rugója, indítója ? . . .

Bármihez fogjunk is : remélünk és pedig csakis jót remélünk. A reményt táplálja a jövő ; ezért örülünk mi az új esztendőnek és válunk meg oly szives-örömest a régitől . . .

Még nehány másodperc . . . most . . most , . . és 1897-et írunk. Vége az ó-évnek. Elmerült a feledés tengerébe, a melyből csak gondolatokban támadhatni föl. De ne sajnáljuk; ne siránkozzunk kimúlásán, hiszen ő sem szeretett bennünket, mert hisz itt hagyott. Mondjuk inkább, hogy : Requiescat in pace ! “

Hanem örüljünk az új évnek ; lelkesedjünk jövetelén s kiáltsuk egy szívvel és lélekkel : Isten hozott 1897. !

Vadkertről.

Vadkort 1896. deczember 24- A vadkerti gazdaközönség már bosz- szab idő óta azon fáradozott, hogy egy új olvasó kört létesítsen- E hó 20-án össze is jöttek mint egy 20-an és megtartották az alakuló-gyűlést, melyen tisztviselőket választottak és több ügyet elintéztek. Elnök lett Meskó János, alelnök Gillik Márton és Kovács Sámuel, jegyző Topolai Mihály, péntárnok Hirsch Frigyes, ellenőr Font Henrick, gondnok Klánt János, Válaszmányi tagok lettek : Péczka János, Font János, Font Imre, Filer Miklós, Hellebrandt László. Sós István, Gillik András, Májer Sámuel Dutyik János, és Holczimer István. Alapszabályul a Kiskőrösi Népkör felolvasott alapszabályai fogadtattak el. (Ezeket jóváhagyás, végett azóta fel is terjesztették.) A tagsági dijat évi 2 fiában állapították meg. A kör pecsétje szőlőfürtöt tartó leány, e körirattal : Vadkerti Polg Olv. kör.

Egyúttal elhatározták, hogv 2 esetleg 3 politikai napilapot, egy földművelés ügyiszaklapon kívül a vidékünk érdekeit képviselő „Halas és Kis-Kőröst“ is megrendelik.

Mint megbízható helyről értesülünk, téves á hir, hogy az új kör politikai irányzatú volna л midőn ezt nemcsak helyeseljük, hanem őrölünk is, hogy polgár és polgár közt nem épül új válaszfal, mely a lakosságot pártállás szerint osztályozná nem hallgathatjuk el abbeli aggodalmunkat, hogy kis helységünk gyenge lesz, hogy benne két ily egyesület virágozzék. Minden esetre őrömünre fog válni, ha az idő majd ez aggodalmunk alaptalanságáról győz meg.

F. hó 22-én özv. Heekmannénak 19 évet fia esti 6 órakor a kutya ugatasra kinézett ; de alig nyitotta ki a kis kaput, egyott leskelödő, eddig ismeretlen egyén, botjával olyat sújtott arcába, hogy összerogyott. A gyorsan alkalmazott orvosi segély hihetőleg megmenti. A tetteit nyomozzák.

Vadkert, 1896. deczember 30.

Deezember 27-én tartotta az Olvasókör szokásos évi közgyűlését, melynek tárgyai voltak : Tisztviselők, számadás vizsgáló bizottság választása ; 1887. évi előirányzat; megrendelő lapok kijelölése ; esetleges inditványnli.

Megválasztattak Szalay Károly (elnök) Kaczembach Adám alelnök, Kaczen- bach Henrick (pénztárnok) Berger Jakab (jegyző) Frey Miksa (könyvtárnok) továbbá Kaezenbach Konrád. Vincze Imre, Schroth László, G-ründl Tivadar, Font János, Bugyi József, Vajda József Bubus István, Klam Fülöp, Kaezenbach István (válaszmányi tagok) és Bergl Ignácz, Schnürlein Mátyás, Font György (számadás vizsgáló bizottság tagjai.)

A költségvetés tételei csak anyiban változtak, hogy a megrendelendő lapok előfizetési árai eltérnek az eddigiekétől. A kiadások összege 240 frt, mi a tagok évi dijai által fedeztetik.

Az olvasókör megrendeli 1897 re a következő lapokat : Egyetértés' Pesti Hírlap, Bupapesti Napló, Borszom J., Mátyás j Diák, Szőlészeti Lapok, Gazdasági Lapok, Vasárnapi Újság, Halas és KisKőrös.

Bolms István indítványára kimondja a közgyűlés, hogy belépésre jelentkezők 14 napig járhatnak a körbe, a nélkül, hogy a választmány határozott volna be vagy be nem választásuk felett ; de határozatot a választmány tartozik 14 napon belől meghozni és az illetők tudomására adni.

Ezután a választást vezető ideglienes elnök, Bergl Ignác, majd a megválasztott elnök, Szalay Károly köszönte meg a beléje helyezett bizalmat. Utóbbi a tagoknak boldog új évet kívánva a gyűlést bezárta.

A most következő választmányi gyű- • lés Égető Sándort, Égető Imrét és Lukács Albertet a kör tagjaivá választotta.

Szerda»23-án a képviselőtestület gyűlést tartott, melyen Kovács Kálmán, sárii segédjegyzőt Írnokká választották. Ezen-