Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-05-31 / 5. szám
I. évfolyam. 5. szám. 1896. vasárnap, május 31. TÁRSADALMI HETI LAP. Előfizetési ár: Egész évre . .........................8 kor Félévre ............................................4 “ 3 hóra.............................................2 » Egyes szám ára : 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Eé3sán.i Árpád. Társszerkesztő :Safáry Gyula. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó hivatal : Halason, Nador-utca Babó-féle házban. Városunk és helyzete. Kiskörös, 1896. máj. 31. Egyes földrajzi helyeknek, hogy azok nevezetesek értékesek, számottevők legyenek, vagy azzá váljanak, szükséges, hogy a körülötte, illetőleg helyében csoportosuló természeti viszonyok olyanok legyenek, melyeknek összes befolyásuk e földrajzi helynek emelésére alkalmasak. Szükséges továbbá, hogy politikai viszonyok, emberi érdekek akként csoportosuljanak e hely körül, hogy azok kezdetben biztos fundamentumot képezzenek, később pedig támasul szolgáljanak a haladó, erösbödő városnak. Nem szükséges eklatánsabb pél— val szolgálnunk e tétel bizonyítására, mint Budapesttel. E város óriási mérvű haladása nagy részben rendkívüli előnyős fekvésének köszönhető. Ott folyt le, derekán, a hatalmas hajózható Duna, ott van a balparton a szép végtelennek látszó, modern város alapítására igen alkalmas síkság, jobb felöl pedig a festői vidék, hegyek, völgyek, sziklák, erdők : kirándulásra, szórakozásra, nyaralásra mindmegany- nyi alkalmas helyek. Ott vannak a hatalmas hőforrások, Margit sziget stb, melvek mind emelik értékét. Nem esik-e természetes útvonalába a nyu- gotról keletre, vagy forditva, keletről nyugotra áramló népeknek? és nem képezi-e természetes megálló, pihenő helyét a vándornak, ki a Dunáni át kelése előtt lerázza magáról a hosszú út porát ? Vagy tekintsünk el e természet adta szerfólötti előnyöktől, nézzük nem jön e ott össze minden olyan szál, melyek alkalmassá teszik arra, hogy Budapest országunk politikai központja legyen ? Nem összpontosul-e minden emberi érdek, mely az ország vidékeiből indul ki, hogy nagygyá és erőssé tegyék fővárosunkat? Nem összehasonlitásképen — mert ez szerénytelenség volna — hoztuk fel Budapestet, hanem csak például. Kiskörösnek földrajzi fekvése épen nem alkalmas arra, hogy nagygyá, hatalmassá fejlődhessék. Földje sem oly jó, hogy a föld által adott gyümölcs dússá, gazdaggá tegye, folyó vizünk nincs, még olyan sincs, mely egészségi, köztisztasági szempontból is az igényeket kielégítené. Az! államnak sincsen nagyobb érdekében, j hogy e helyért nagyobb áldozatokat | hozzon. És nem fejlődhet, sajnos, leg-; inkább azért, mert oly környezetbe: van beékelve, mely fejlődését telyesen j 1 meggátolja. Egyfelől ott van Budapest közelsége, másfelől Kalocsa és harmadikon Halas és Szabadka, mind összehasonlithatlanul erősebb, régibb, és nagyobb városok, mint Kiskörös, melyekkel rivalizálni, illetőleg rajtuk fölül emelkedni hasztalan, hiú erőlködés volna. Azonban elvitázhatatlan tény, hogy városunknak meglehetős nagy vidéke van, a mely vidék ahhelyett, hogy felénk húzódva inkább kifelé gravitál Kényszerülve van ugyan a hivatalok miatt városunkat felkeresni, de forgalmat vajmi keveset csinál, s igy a város emeléséhez alig járul valamivel. Elvégzi dolgát, elmegy a vendéglőbe, elkölti pár forintját és azután fölül kocsijára vagy a vasútra s bevásárlásait elvégzi Kalocsán, Budapesten, vagy Szabadkán. Szórakozni pedig nem szórakozik, mert nincs hol. Faluról bejöve a városba, szeretne valami újat érdekeset látni, de azt legjobb akarata mellett sem találja fel mert ez- zeljvárosunk nem rendelkezik. Szórakozásra szüksége van, mit nálunk nem talál fel smegint az említett helyekre megy, hol fölleli azt, a mit falujában hónapokig nélkülözött. Költeni pedig aránylag, oly rövid idő alatt, sokkal jobban költ, mint akár melyik városi, hisz ritSzántani kék . . • — Ismeretlen eredetű népdal. — Szántani kék tavaszi vagyon, A készségen szélylyel vagyon, Ekém vasa Vasadon van, Címer vasan Cinkotán van. Címer vason Cinkotán van, Csoroszlyám a kovácsnál van, A kerekem kerepesen, A tengelye Kenderesen. Jármom, tézslám Gyarmaton van, A béfája Békésen van, A béfája Békésen van, Az alfája Alpáron van, Járom szegem Szegedében, Ostornyelem fahegyében, Ostornyelem fahegyében, A patingom a tövében. A baltám meg a Bácskában, A béresem a Bánátban, Szép hat ökröm a vásárba’ Mond meg babám, hol az ára. Kit meg ettél, kit meg ittál, Kit a hangászoknak hánytál, így hát kedves barna babám, Szántogass a más birtokán. Közli: 8z. J. ÜST ász éj. A pillantástól a tiszt arca lángba borult, szemei kéjt, lázt fejeztek ki, mig félig nyílt, vastag ajkai reszkettek a vágytól. És mind ezt a férj látta. Az ulanusnak szánt rózsa tegnap az ö gomblyukában diszlett és minden egyszerűsége dacára sem volt oly ostoba, hogy helyzetének ferde voltát fel ne fogta volna. Látott mindent s azok a jelentős pillanatok nagyon is érthetővé váltak ö előte is, de várt, mert nem tudta, nem is sejtette, hova fog fejlődni a dolog ? Vacsora után a társaság szétoszlott a tágas termekben, csapatok alakultak itt is, ott is és beszélgettek mindenütt a maguk módja szerint. Az újdonsült házi gazda dohányzó termeibe vezette férfi vendégeit, kik ugyancsak körülhemzsegtek, remélve, hogy a közéjük tolakodottól is csak cseppen számukra valami. — Oh Uram ön tündérkertté varázsolta ez ódon kastélyt, melynek bizony már nagyon patkány és denevér szaga volt, hízelkedett a jól táplált hétszilvafás a ház urának azon reményben, hogy majd derűre borúra zabái a kitűnő szakács által főzött ételekből. — Hát még a gazdaság ! szólt a régen hivatalából kicsappant éhenkórász gazdatiszt — oh az valami nagyszerű. Mily fenséges tapintattal vásároltattak össze a régen elpocsékolt, eladott birtokok, és mily kitűnő gyöngédséggel ajánltattak fel azok kereken egészen a menyasszonynak! . . . Oh az valami nagyszerű . . . mily tapintat, mily figyelem ! ... És azután azok a lovak, szarvasmarhák és más állatok le az utolsó csibéig . . . remek . . . remek . . . Nem hiányzik semmi, csak valami, a mit talán nem méltóztatott észre venni, — Nem én ! — szólt a gazda érdeklődve a hiány iránt — talán a cselédség ? — Nem, nem. — Vagy a park berendezése ? — Nem, oh az nagyszerű. — Vagy a kastély restaurációja i — Hát bőgd ki már — szólt a hétszilvafás — nem látod már egészen oda van a méltóságos úr. — Semmi más kérem, mint hiányzik az ügyes, életre való, tapasztalt jószágigazgató. — No akkor nagyon rosszul commen- dálta magát — szólt közbe az épen beszélgetőkhöz érkező báró Sunyi — mert ön sem nem ügyes, sem életrevaló és a gazdaságbani tapasztalásokkal sincs mit 'dicsekedni, mert tóobet ült a kocsma aszI tál mint. az eke vasa mellett.
