Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-05-31 / 5. szám
я kán jut a városi élvekhez. Az általa! elköltött pénz egyrésze bent marad а I városban, gyűl itt is ott is hasznára, vagyonosodására ennek is amannak is, a városnak is. Célunk legyen tehát, hogy ok- kal-móddal a vidéknek kifelé való gravitálását meg akadályozzuk. Hassunk teljes erőnkből oda, hogy ha kicsiben is, de föltalálja mind azt, a mi más városokban föltalálható. Első sorban a lehető kényeimet és tisztességes szórakozást. Kedveltessük meg vidékünkkel, városunkat mert ha ezt elértük szívesebben jön ide, mint a távolabb eső városokba. Ezt pedig elérhetjük az által, hogy a várost úgy külsőleg, mint belsőleg az idegeneknek kedvessé, kellemessé tesszük, nem egyszerre, hanem lassanként tokról fokra, másodsorban, üzleteink legyenek olyanok, hogy bennök a kényesebb igények is méltányos, teljes kielégítést nyerjenek és harmadszor, hogy láncoljuk, a vidéket barátilag minél jobban magunkhoz, mert ez az a fő kapocs, mely a vidék és közöt- tünki viszonyt szilárddá erőssé és tartóssá teszi. Ez a város, a vidék és a mi érdekünk. X. Y. Halas város képviselő testületének közgyűlése. i A folyó hó 28 napjára egybehívott képviselő testületi közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Közöltetett a közgyűléssel, hogy anyakönyvvezető helyettesül Kovács József j neveztetett ki a kir. belügyminiszter által s minthogy az erre vonatkozólag alkotott szabály rendelet értelmében az úgy a tanácsnak mint képviselő testületnek szavazattal bíró tagja — letette a hivatali esküt mint tanácsnok letette. >——P————.11 II» I _______- . ..—II — De báró ur ! — Semmi de, a mit mondtam azt meg- monbtam, ha nem tetszik a dien, mehet. — De kérem báró vágott a beszélgetésbe Káhori — hadd beszéljen, engem a gazdasági dolgok nagyon érdekelnek. — Azt elhiszem felelt a báró,, — a gazdasági dolgok igen de a szamár- ségok nem . . . Heversz kedves barátom kettönközött az önörésnek helye nincs, elvetted Saroltát, rokonom lettél, rokonok közt pedig csak a szervuor járja, ezért kérlek te is csak igy, testvériesen szólíts engem \ Káhori e kegy által rendkívül meg volt hatva, nem győzte a báró kezeit szorongatni s észre sem vette, hogy a gazdatiszt a szives beszélgetés hatása alatt elpá- j rolgott, átengedve — bár nem szívesen, a tért a koníidens bárónak, ki összes erejét I összeszedte, hogy a parvenüaek kegyeibe juthasson — Tudod barátom — ez egy rettenetes tolakodó fráter és egyátalában nem miközénk való, a mit én mondok, az úgy van . . . Tudod kedvesem, éhen halna, ha Kőhegyi báró nem tartaná benne a lelket holmi apró megbízások fejében, a mikre ö nagyon alkalmas egyéniség, de a mely megbízásokat magunk fajta ember rangjánál, születésénél fogva nem teljesíthet ... Tudod barátom, holmi piszkos pénz manipulációk és ha még ezek volnának .. . Igen .. . a mit én meg mondottam az úgy van, annak úgy kell lenni ... Ne is hallgass rá és egyátalában itt senkire, ezek valameny- nyien irigyeid. Igen, ha én mondom irigyeld. Irigyelik vagyonod és különösen Saroltát, ki angyal . . . Mint mondom ne hallKihirdettetett a tiszti ügyészi állásra vonatkozó, választást megsemmisítő, előző számban közölt megyei határozat, mely ellen dr Hofmeister Juda ügyvéd, tiszti ügyész saját személyében felebbe- zését már benyújtotta. A vármegye által jóváhagyott 1896 évi költségvetésben mutatkozó fedezetlen hiány által szükségelt városi pótadó 72%-al rendeltetett kivettetni, s az egyes osztályokra nézve az átutalást képviselő testület engedélyezte. Az ezredéves emlék állítása ügyében tett bizottsági előterjesztés élénk vitára adott alkalmat, melyben részt vettek Dr. Farkas Imre, id. Tóth János, Szalai T. Sándor, Szabados Balázs, Kuti Sz. Imre Kovács Károly, ifjú Tóth János, Dr. Babó Mihály főjegyző s többen, a vita befejeztével elnöklő Vári Szabó István polgár- mester saját véleményének is kifejezést adva, a kérdésre a szavazást elrendelte, minek eredménye folytán határozatul kimondatott, hogy Hslas városa az ezredéves nemzeti ünnepély alkalmából az arra utalt árvák és elhagyottak részére létesítendő menedékház alapjául 2000 frtot letesz. Az italmérési jövedék az állam részére 1894 évben hasznot adván az 1888. XXXV. törvényezikk értelmében abból a várost illető 83 frt 76 krnak a kir. pénzügyminiszter által lett utalványozása tudomásul vétetett. A fehértói úgynevezett tüskés föld további használatára jelenlegi kezelők által beadott kérelem s a tanács javaslata is mellőztetvén, árverésen rendeltetett haszonbérbe adatni úgy, hogy a vállalkozó a kitisztításért felelősséget tartozván vállalni — e kötelezettség biztosításául 500 frt. kötbért köteles letenni. A mezőgazdasági munkások kérelmezték, hogy a város házhelyet eseti g építési anyagot adjon uekik. A képviselő testület a nagyobb számú folyamodók egyéni körülményeinek bírálatába nem bocsátkozhatván, a kérelmet nem teljesítette azért is, mert azt okadatoltnak nem tartja. A bérkocsi ipar folytatására vonatkozó szabályrendelet-tervezet változatlanul elfogadtatott. A vallás és közoktatási miniszter leirata, mely szerint 4 éven át három tanító fizetésének hiegészitésére egyenként és évenként 60 frtot utalványozott, tudomásul vétetett. A fogyasztási pénztár állására vonatkozó kimutatás szerint f. hó 22-ig a bevétel volt 1236 frt 31 kr, — kiadás 12561 frt 29 kr. A telyhatalmu bizottság figyelme felhivatott, hogy a város és a kincstár között kötött bérleti szerződés esetleg indokoltnak látszó felmondása ügyében f. évi aug. 15-ig a tanácshoz tégy n előterjesztést. A kasino mostani helyisége eddigi bérösszegért a kaszinó birtokában hagyatott, s a tervezett emeletes építkezés elejtésével kimondta a közgyűlés, hogy a kaszinó-épület folytatásába anyakönyvi hivatal s gyógyszertár czéljaira földszintes házat építtet, a terv és költségvetés azonban a közgyűlésnek előterjesztendő lesz. A millennium ünneplése Kis-körösön. (Folytatás.) Hazánk ezredéves örömünnepét városunk polgárai és egyházai is hazafias kegyelettel megülték, ünnepélyes templomi szertartásokkal. Blázy Lajos az evang. egyház ez évi székes lelkésze falragaszokkal és külön meghívókkal hívta fel a város lakosságát, elöljáróságát, hatóságait és értelmiségét a magasztos ünnep minél méltóbb meg ülésére. E hó 10-én fél 10 órakor délelőtt megkondultak az evang. egyház összes harangjai, s az uíczákon ünneplő diszben várakozó polgárság sietett helyet foglalni a templomban. Majd a városházától indult meg a gass senkire. A jövő választáskor felfogunk léptetni jelöltnek. E szókra Káhori érdeklődni látszott s bár a körülmények eléggé zavarták polgárias idegeit, de a bárónak egy szavát sem hagyta elejteni. — Igen ha én mondom — folytatá a báró — felléptetünk s meg leszel választva ez bizonyos, mert én állítom és akkor meg van. Minek oda az a pipogya ember, a ki egyetlen egy okos dolgot cselekszik a házban, azt, hogy nem szól egy szót sem. Te, te kellesz oda, van vagyonod, és némi tehetséged, ezt én mondom .. . Nagyon sajnálom, hogy amazért annyit tettem; hidd el, nekem közönheti, hogy képviselő lett; de sajnos, annál kevesebbet tett ö készülete, s a mi érdekünkben. Ha én mondom, akkor számíthatsz rám . . . Pá, Isten veled . . . Ha nem is te érted, de Saroltáért megteszem . . . Haha ... ez kitűnő, meg is mondom neki . . . Azzal ellebegett Káhori mellől, keresztül a termen. Az ajtónál karon csípte az ott tétlenül, összefont karokkkal álló Smolski főhadnagyot és vitte magával a hölgyek társasága felé. — No hát — fecsegé tovább — hogy vagyunk ? mikent áll ügyed Saroltával ? . . . AU-e még az alku !! — Jól, olyan jól vagyok, hogy még most távo’abb állok tőle mint ezelőtt . . . — No hát, ha én mondom kövesd tá- nácsomat, én azonnal beszélhetek vele . . . Tudod az én szavamra nagyon hajlik, csak épen egy kis találka kell hozzá, egy kis tété a tété s meg van minden. No akarod ? — Hogyne akarnám ; hisz tudod, hogy szeretem. Ha már feleségem nem lehet, bírnom kell öt akárhogy, akár mi utón. — Akkor hát áll az alku ! — Igen, eredj es próbálj szerencsét vele, te nagybátyja vagy neki és nagy kópé: vagy a mellett, talán sikerül. — De, ha ügyünket siker koronázza, akkor tudod megbeszélésünk szerint a pej négyes az enyim, tudod nagyon vásik rá a fogam. — Legyen a tied, itt a kezem, de siess, végezz minél előbb valamit. A Dáró áthaladt simán, észrevétlenül a vendégek között, de Saroltát nem találta sehol. Ekkor jutott eszébe, hogy a grófnő valószínűleg kedvenc kis szalonjában van, ahol nagyon szeretett tartózkodni; hogy pedig oda minél hamarább eljusson, ki kellett kerülnie a vendégek tolongását, át kellett haladnia a fényesen kivilágított terasson. A mint igy előrehaladt, valami hosszú fekete szalag formát vett észre a fehér márvány padlón, odalép hozzá, lehajol akkor veszi észre, hogy az nem más, mint egy szépen kifejlődött kígyó. Visszarettent az állattól, mely valószínűleg a kertből csúszott fel idáig s a jó hűvös padozaton mintegy pihenni látszott. Báró Sunyi egészen megvolt zavarodva, irtózott is és nem tudta mit csináljon e hívatlan vendéggel. Kezdetben riaszkatta kézzel, lábbal, de midőn a kígyó fölemelte fejét és hegyes kétágú nyelvét rá öltögette a kézzel lábbali ijesztési módszerét nem merte tovább folytatni, hanem elővett egy széket s azzal tolta arrébb a kígyót. (Folyt, köv.)
