Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-01 / 27. szám
Képviselő választás Halason. Retídkivüli. érdeklődés mellett folyt le Halason a képviselő választás, mond Latjuk, hogy régen, nagyon régen vert oly hullámokat á küzdelem, mint most. Mind a független mind a szabadelvű párt összes erejét össze szedve küzdött, mint küzd két tengerbe hullott azon fadarabkáért a mely egyiknek életét van hivatva föntartani. Az a zaj, futkosás, élj önözés, vad orditozás, a zene, katonaság s a kitartóan ácsorgó tömeg eddig előttünk telyesen ismeretlen képet nyújtott, mely egyes otromba részletei dacára impozáns s a melyet jól esett látunk. Az ember a nép, a nemzet nagysága csakis a szenvedélyek fölkorbácsolásakor tűnik ki. A mi jó, tedd ide, tedd oda népünkre nem lehetett ráismerni. A mint emelkedtek, vagy visszamaradtak a szavazatok a szerint változott itt is ott is a hangulat. A vágy, a kétség, öröm, vagy bánat, remény és lehangoltság ült az arcokon, nemcsak a szavazókén, hanem az egész városén. És most térjünk át az események leírásához. Kolozsvári Kis István az elmúlt vasárnap tartotta nagyszámú hallgatóság előtt programra beszédét. A hallgatóság nem nagyon hallgatott, hanem folyton lármázott a mely lármának oka Kolozsvári maga volt. A szabadelvűek ugyanis a programmbeszéd előtt gyűlést tartottak, s ott kimondták, hogy: igenis ők csendben meghallgatják a Latkóczy programmbeszédje alkalmával a függetlenek részéről tanúsított lárma dacára Kolozsvári programm beszédét, de a mint személyről beszél, vagy annak viselt dolgait bírálja azonnal ők is olyan magaviseletét tanúsítanak, mint amazok. Kolozsvárinak pedig, a ki ez alkalommal nem di: zmagyarben lépett az emelvényre — első dolga volt Latkccyt előhozni s programm beszédét bírálni. Erre kitört a szabadelvűek emléket égettek annak a leikébe, aki egy- egyszer közéjük nézett. Bogár fekete haja rendetlenül omolt alá, szinte vöröses barna napógetett vállán. Hiszen egyebet sem tett egész napon át, mint segített dolgozni az öreg vajdának, amikor az liajlit- gatta az izzó vasakat, a melyeket aztán karjára vett kosárral hordozott szerte a faluban, hogy pénzzé vagy elemózsiává tegye. .Juszó, — a vajdának haragos ellensége, egy deli termetű cigánylegény, mindég ott settenkedett a. szépséges Czipra körül, de az öreg villámos. tekintete, meg az a meg-meg forgatott kalapács elűzte Ju- szót és igy csak lopva találkozott szeretőjével. Ilyenkor ha összejöttek, sokáig elbeszélgettek. Sokáig olábrándoztak ama szenvedélyesen bánatos hegedűszó mellett, a- mit Juszó csalt ki rozzant szerszámából. Minden földi boldogságukat a körül a pici máglya körül talált .к fül, melyet néhány galyacskábol ös.- zei ottak és a melyen megsütögetve egy-egy darabka húst -- elbámultak mindaddig, a míg valamelyik pur- dó széjjel nem rebbentette őket azzal a hírrel, ho0y a jön a vajda. Nem féltek ők ketten senkitől sem, csak attól, ha az öregen kívül rájuk ijesztőit a gazdag Vasvá- ry bíró délceg katona ha. a. ki naponta arra lovagolt és a kit a eigányTeány, tudtán kívül csábítgatott oda elbűvölő szépségével. Czipra ilyenkor félve borult Juszó kebelére, a kinek .szemei szinte vérbe borulrészéről az abzug, levele stb. mely lármát fokozott a függetlenek folytonos éljenezése. Jó háromnegyed óra telhetett el igy éktelen kiáltozás és orditozás között, mely alatt természetesen a folyton mosolygó és némelykor beszélni kezdő Kolozsvárinak egy árva hangját sem lehetett hallani. A szabadelvűek célt is értek volna e aktikíval, de egyiküknek igen originális gondolata támadt, a mely a készenlétben tartott esendőrség közbe lépését tette szükségessé a mi után a zaj, úgy a hogy, megszűnt. Az az napon megjelent „Borsszem Jankó“ cimü élclap karikirozta Kolozsvári beszámolóját s melléje rajzot is közölt. Megjegyezzük hogy a Borsszem Jankóban állandó alakká vált Kolozsvári már régen bántotta, nem csak a függetleneket hanem egész Halas város közönségét. Az említett számból mutatott föl egyik szabadelvű egyet, oda fordítva Kolozsvári felé saját karikatúráját. Természetes az eszmét szabadelvű részről óriási hahota fogadta, mig független részről néhány hevesebb vént neki rontott a felmutatónak, mind többen többen csoportosultak s ha nagyobb verekedés nem is de alapos huzalkodás kerekedett a mit hogy nem fajult nagyobb csetepatévá csak a esendörség. és a városi rendőrség erélyes közbelépésének köszönhetni. A fegyveres hatalom szétválasztotta a két páitot, de a zaj ha kevesLedett is azért nem szűnt meg a beszéd bevégezté- ig sem. A beszédből magából nagjmn keveset lehetett hallani, mint említettük is, de a hallottakból azt az egyet megjegyeztük hogy Kolozsvári bukását előre megérezte, mert p г о g r a m m beszédébe n program- m о t nem adott, íianem beszélt a múltról, Latkocyról, önmagáról s a gimnáziumról. A hazafias frázisokkal végzett beszéd után a függetlenek lelkes éljenei között lépett le az emelvényről. A vasárnap délutánt a hétfőt és a keddet mindkét részről lázas tevékenység jellemezte. A vezetők,. kortesek emberfölötti munkát végeztek. Itt lelkesítettek, kapacitáltak s különösen szabadelvű részen e három nap alatt kortessé . vált mindenki, sőt tekintélyes gazdák feleségei is nem á- tallották szót szólani a párt, érdekében csakhogy a zászló diadalra jusson. És ez összetartó, kitartó lelkesült * munkának köszönheti a szabadelvű párt győzelmét. A kör helyiségei e három nap alatt s azelőtti héten mindig reggeltől késő estig zsúfolva voltak, s az ott megjelentek a lelkesítő szavakat, kortes nótákat, eszméket, gúnyt, szikrát szét hordták mindenfelé a városba a mi fogott, gyújtott. A független körben csak az utolsó három nap volt nagyobb élénkség, sőt 23-án d. гг. i órakor, a mely időben a szabadelvűknél a legnagyobb élénkség szokott uralkodni, nem volt más, mint három ember Gfaál János, egy kortessé avansziro- zott pincér és egy bóbiskoló magyar. Ebből látható, hogy a függetlenek nem dolgoztak oly erősen mint a szabadelvűek. Kárára volt Kolozsvárinak az is, hogy nem csak családja s rokonai korteskedtek, hanem ő maga is önmaga mellett. Korán reggel kiállott háza elé és ott várta az elé menő szavazót, kit aztán mindenképen saját hasznára kapacitálni igyekezett. A polgár természetesen tovább ment s szó nélkül sein hagyhatta, mondván: „Már ilyent még se kellene tenni.“ Határozottan ártott a múlt számunkban említett távirati komédia is, mit a szabadelvűek igen ügyesen tudtak saját hasznukra kizsákmányolni, de legnagyobb haja az volt, hogy a múlt időszakban Ugrón párti programmot vallott a mit nagyon sok ős Kosuth pártbeli polgár nem tudott neki megbocsátani, s inkább szabadelvű jelöltre adta szavazatát, mint ő reá. Szerdán korán reggel zene sző, kiatak a huszár láttára, a ki talán már egyszer másszor meg is csipkedte a Czipra napsütötte arcát. A fiatal báró egy szép napon beállított a toprongyos vén cigányhoz, hogy elkelje a leányát s csak nagy nehezen tudta megértetni az öreggel, hogy a leányát feleségnek akaija, nem csak szei'etőnek. Igen soká tamáskodott az öreg, azonban a fiatal báró hatalmas nagy összeget Ígért az öreg vajdának, ha odaadja a leányát, sőt ki is rakta az öi'eg elé az ezres bankókat. Leírhatatlan az a zavart, bizonytalan állapot, a melynek hatása alatt az öreg leányát a bárónak átengedte. A leány nem ellenkezett, mert tudta hogy el van vesz ve. ha apjának, a kérlelhetetlen szigorú vajdának szót nem fogad. * Czipra el sem búcsúzott semmitől senkitől. Úgy hagyta el szótlanul a viskót, a csacsogó patakot, a purdékat, a vajdát, mint a fonnyadtan elhulló falevél az ágat. Még Juszóval som találkozhatott, mert a báró tüstént elvitte őt magához. Nemsokára ragyogó nj ruhába öltöztette Cziprát, neveltotte, miveltette a lelkét, eszét; még a szivét is odaszoktatta a magáéhoz, hatalmas, rendíthetetlen türelmével, osodasze-1 i rüen forró szerelmével. Cziprából előkelő j f as; zonyt teremtett egy év alatt és felesé-1 gül vette. Báróné lett a szegény, mindenünnen kiűzött oigánylányból; a férjét, aki őt ennyire szereti, imádja, holott ura es paranosolója: Czipra lassanként meg is szerette. Már- már elfelejtett mindent, a mi még csak emlékezetben is odafűzte volna a cig'ánysátorhoz. Jóllehet mindene megvolt Cziprának, mégis hiányzott, amit nem tudott szóba foglalni, amit nem tudott kifejezni, de a mi bántotta a szivét, nem hagyta nyugodni a lelkét. Hiába faggatta a báró, hogy valljon meg mindent, nem tudott célt érni vele. A báró Jnszóra gondolt, de neje ezeket a gondolatokat eloszlatta epedő csókjaival, szerető öleléseivel. Lassan-lassan beletörődött, a báró, neje sa- játszőni viselkedésébe, amikor a titok kiderítésére váratlanul alkalom kínálkozott. Egyszer amint együtt ültek, szerelmesen átölelve egymást, mélabiásan szólalt meg a távolban egy szál hegedű hangja. Szomorú volt a nóta, a melynek hangját erre hordta a titokzatosan susogó szél. Tudta az., hogy hova szállítsa ezeket a reszkető hangokat:, A Czipra szivébe! És ezek a hangok csak élesztették a, lelkében szunnyadozó szenvedélyt. így luáz- ta ezt a nótát Juszó is, de hányszor . . . akkor, amikora patak partján az apja viskója mellett elábrándozott Czipra a Juszó meg a maga boldogságán . . . De nem szólt, semmit a férjének, mert hisz őt szeretnie keik— megcsalni halált érdemlő bűn
