Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-11-01 / 27. szám

* bálás ellenzés, abcugolás töltötte be a le­vegőt. Nyolc óra körül már a körökben nagy számmal csoportosultak a szavazók. Az 'utcák igen ügyesen kerítésekkel úgy voltak elrekesztve, liogy a két párt épen nem érintkezhetett. Kivonult a ked­den este Péterváradról megérkezett kato­naság is*s üVjVáros háza előtt kordont vont, melyen keresztül csak engedélylyel lehe­tett át jutni. Ez alatt az idő alatt a vá­rosháza előtt s körül hatalmas tömeg hul­lámzott, mely nem hogy apadt volna ha­nem mindig növekedett. Nyolc óra után [fölvonultak a pártok zeneszóval, zászlóval ki ki kijelölt helyére. A függetlenek a városház udvarának észa­ki részére, a szabadelvűek a déli részre. Az udvar közepén deszka fallal volt elvá­lasztva melyet mindkét felől esendőrség későbben a katonaság is védett. A pártok bevonulása után megkezdő­dött a választások legpiszkosabb része; a nyilvános gyalázkodás. Elmondhatjuk, hogy a szabadelvűek e téren a függetle­nek mögött maradtak. Mig a függetlenek dühtől elvakulva a legoesmányabb trágár­ságokat kiabáltak át a kerítésen, sőt nem átallották át pökdösni is, a szabadelvűek inkább kedélyes oldaláról fogták fel a dol­got, feleselésök inkább vicces volt, mint dühös. Örömmel láttuk, hogy mindkét pár­ton e feleselők között szavazó polgár alig volt, s ha volt is csak boros állapotban tette azt. A legnagyobb zaj közepet! lépett egy székre Vári Szabó István pclgái mester, választási elnök s fölkérte a szavazókat, hogy jelölésüket a központi választmány­rak nyújtsák be. A választmány ez után gyűlést tar­tott, melyen Latkócy Imre és Kolozsvári István jelöltségét igazoltnak tekintette s azt elfogadta, továbbá sorshúzás utján meg­állapította a szavazási sorrendet. E szerint a szavazást a szabadelvű párt kezdte meg az I.-ső tizedbeli s tanyai szavazókkal. A sza­valna. Csak két könycsopp gördült alá bar­na arculatján; ezt el nem titkolhatta, mert ezek az ura kezofejen folytak széjjel. Elmúlt azonban ez is, mint egy édes bis röpke álom. Czipra most csak arra kérte az urát engedné meg neki, hogy egy napon át azt tehesse, a mit akar, de — e- gyedül. Minden boldogsága ettől a naptól függne. Készséggel engedett a báró neje ké­résének; ő maga lóra ült, s elment a ház­tól. Czipra, a mint egyedül érezte magát, szótlanul tért szobájába. Itt félredobta min­den ékességét. Selyem köntösét, a mely pompásan feszült meg gyönyörű termetén, felcserélte ráncos, piros szoknyáeskájával, pityko gombos dolmányával; fejói'e piros kendőt kötött. Ezeket magával hozta em­lékül, ezekben az emlékrongyokban hagyta eL a az apja házát. Azután karjára vette a vasszerszámos kosarat és útra ke't gyors léptekkel, ment egyenesen a viskó felé, a mely tájról újból hallani vélte azokat az édesen zsongó hangokat, a melyek már any- nyiszor átjárták a szivét. Végre elérte az apja házát. A viskó ép úgy állott ott, mint a mikor elhagyta. Ott zsörtölődött a vi­dám patakocska a partjával, ott susogtak a régi ösmerós fák is, a melyek láttára he­vesen emelkedett a Czipra örömtől duzza­dó keble. Csak belül a viskóban volt min­den máskép. Az öreg vajda rég elhalt az­vazís jól fizetett, 133-an felül voltak aLat- kócyra szavazók. 1)э az utána következő függetlenek az I. és ti. tizedből szavaztak s azonkívül a tanyáik is igy 80-al tulba- adták a szabadelvűeket. Utána а III. tized jött а IV. és az V.-ikkel. A harmadikban a függetlenek erősebbek, de a negyedikben a szabadelvűek emelkedtek túlsúlyra. A függetlenek végre az V. és VI.-ik tizedből szavaztak a mi körülbelül 5 és 6 óra kö­zött történt. De már ekkor látszott, hogy kínos vergődésnél nem egyéb munkájuk, de azért igy is 30—85-el fölül állottak. Ekkor érte el az érdeklődés, a bare tető pontját. A városház ajtaja előtt ha­talmas izgatott várakozó tömeg állott itt függetlenek amott szabadelvűek. Ekkor vált minden azabadelvü lelkes kortessé. Kocsi kocsit ért. Szaladt dolgo­zott mindenki csak, hogy azt a 35 szava­zataidé nyomja. Bámulatos mennyire fana­tizálja" egy ilyen küzdelem az embert. Csak egyetlen egy példát hozunk föl erre: Mell­beteg intelligens ember a ki minden lépé­sére vigyáz, nehogy egészségének ártson, egész nap ott állott s kitartott az esti bű­vös, ködös levegőben is. Midőn meghallotta, hogy ez s ez a szavazó nem akar jönni ő maga szaladt árkon bokron keresztül s el is hozta a szavazót, A szabadelvűek elkezdtek a Vl-ik tizedből szavazni; rohamosan emelkedtek fölfelé, nemsokára elérték az egyenlőt s azért még mindig voltak szavazók. Majd nemsokára ritkultak egy-egy szavazott, de mégis többnyire Latkoczra. Kolozsvárira is szavazott kettő három. Egy negyed hét­kor kitűzte a választási elnök 7 órára a zárórát. Az izgalom rendkívüli volt, min­denki a perceket számította s a most ké­sőn jövő szavazókat vizsgálta: váljon kire is fog szavazni. A percek ha lassan is, múltak s mind két párt kimerülve várta leste a 7 órát. Három negyed hétkor a szabadelvűek már biztosak voltak a győzelemben 21 sza­óta, a purdék megnőttek, más vajda ült a fujtatónál, más volt ott most minden arc. Kérdőleg tekintettek a jövevényre, a ki csaknem reszketett félelmében, duszóra kér­dezett, de választ senkitől sem kapott. Egyik sem akarta megismerni Cziprát, egyik sem akart szólni hozzá, habár tudták, hogy ki­csoda. Kisvártatva kitámolygotfc a kunyhó­ból egy félelmetes alak, egy elmeháboro­dott tekintetével, kezében hegedűt szoron­gatott. Juszó volt. Cziprának még erőre sem volt szüksége, hogy visszatartsa magát attól, hogy ennek az embernek a nyakába borul­jon. Juszó végre megszólalt, elmoudta, hogy régóta vár már reá, neheztelt is, hogy bu- csuzás nélkül ment el, de most örül, hogy viszszajött. Tudta, várta őt nehezen. Meg­kínálta máglyán sütött hússal, húzott most úgy, hogy mindegyikük féktelenül kurjon- gatai, táncolni kezdett. Csak egy magas, szépleány nézte Juszót és különösen Cziprát nyugtalanul. Szakasztott olyan volt ez a leány mint Czipra. Talán a testvére . . . Juszó közeledett Cziprához, de ez egy szö­késsel künn termett a kunyhóból. Egyene­sen hazafelé vette az útját, bálát adva Is­tennek, hogy bántatlanúl szabadult abból a rút fészekből. Férje a báró egész utón nyomon köve de, mindent látott, csak azt nem tudta, hogy benn a viskóban mi tör­tént. Es-ez végzetes vblt mindegyikükre vazattal volt többjők mint a függetlenek­nek. De azért a tömeg várt türelmesen a kihirdetésig. Elérkezett a bét óra s a választási el­nök kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint leszavazott összesen 931 szavazó. Kolozsvási Kiss István jelöltre esett 455 és Latkócy Imrére 476 s igy Latkócy Im­re 21 szavazat többséggel a következő öt évi országgyűlési időtartamra Halas város képviselőjévé választatott. A kijelentés гг- tán szabadelvű részről elementáris erővel tört ki az éljenzés. És uem is szűnt meg a mig az egész tömeg a kör helyiségébe nem éi t a hol Török István párt elnök rö­viden ismertette a szavazást, annak ered­ményét s kérte a párt tagjait, hogy most, midőn a küzdelem elmúlt a legyőzőiteket, ne legyőzőiteknek tekintsék, hanem mint a választások előtt testvéreknek, barátoknak. A függetlenek természetesen roppan­tul le voltak verve, s ennek tulajdonítha­tó. hogy még az ablak beveróstől sem ret­tentek vissza. A merre elvonultak a sza­badelvű szavazók ablakait mind beverték. Színház. A múlt vasárnap itj. Bokor József­nek „Gyerekasszonyába“ gyönyörködi ütik. Remekül adta a gyerekasszonyt Bercik Margit, dalai végtelen kedvesen csenget­tek s különösen a kukoriku retrain; nép­dal valósággal elragadta a publikumot. Igen jók voliak mellette Lipray mint Csendes plébános, Demény a féltékeny molnár szerepében. Hidassy mint Ugrón Sanyi . . . S no . . . bizony majd elfe­ledtük az aranyos kis naivat Dnlicli Ma­riskát a ki nap nap után hódit, kedves­ségével, üde bájával. Hétfőn a poetikus meséjü Lilit nézve. Férje, amint haza tértek, kérte, mon­daná meg neki, mi történt ott a kunyhóban. Czipra szomorúan azt felelte, hogy azt ma­gával viszi a sírba! Erre a 'báró ráparan­csolt, hogy tüstént vegye fel azt a ruhát, amelyben tegnap távozott, s hagyja, el há­zát azonnal, mert nem akarja többé írtját állani boldogságának. Az asszony fuldokló zokogással esdekelt bocsánatért, de hiába. A báró kitái ta az ajtót és minden habozás nélkül látnak eresztette nejét . . . Benn a cigány viskóban talán még most s folyna a dorbézolás, ha Czipra be nem álit, jaj veszékelve a Juszó halálhírével. Juszó felakasztotta magát, segítsetek! A lárma, a zaj most eltűnt, de Juszó megmentésére senki sem sietett. E helyett a viskó egyik ziígából, mint egy bőszült oroszlán ugrott elő egy magas, szép leány, szakasztott olyan, minő Czipra volt, Talán a testvére . , . Egy szökéssel mellette ter­mett és markolatig döfött egy rozsdás, he­gyes tőrt Czipra szivébe, aki egy jajszó nélkül, holtan rogyott össze. Ezt Juszóért kaptad, menj utána, ha még most is szereted .... így végződött a Czipra szomorít esete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom