Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-01 / 27. szám
* bálás ellenzés, abcugolás töltötte be a levegőt. Nyolc óra körül már a körökben nagy számmal csoportosultak a szavazók. Az 'utcák igen ügyesen kerítésekkel úgy voltak elrekesztve, liogy a két párt épen nem érintkezhetett. Kivonult a kedden este Péterváradról megérkezett katonaság is*s üVjVáros háza előtt kordont vont, melyen keresztül csak engedélylyel lehetett át jutni. Ez alatt az idő alatt a városháza előtt s körül hatalmas tömeg hullámzott, mely nem hogy apadt volna hanem mindig növekedett. Nyolc óra után [fölvonultak a pártok zeneszóval, zászlóval ki ki kijelölt helyére. A függetlenek a városház udvarának északi részére, a szabadelvűek a déli részre. Az udvar közepén deszka fallal volt elválasztva melyet mindkét felől esendőrség későbben a katonaság is védett. A pártok bevonulása után megkezdődött a választások legpiszkosabb része; a nyilvános gyalázkodás. Elmondhatjuk, hogy a szabadelvűek e téren a függetlenek mögött maradtak. Mig a függetlenek dühtől elvakulva a legoesmányabb trágárságokat kiabáltak át a kerítésen, sőt nem átallották át pökdösni is, a szabadelvűek inkább kedélyes oldaláról fogták fel a dolgot, feleselésök inkább vicces volt, mint dühös. Örömmel láttuk, hogy mindkét párton e feleselők között szavazó polgár alig volt, s ha volt is csak boros állapotban tette azt. A legnagyobb zaj közepet! lépett egy székre Vári Szabó István pclgái mester, választási elnök s fölkérte a szavazókat, hogy jelölésüket a központi választmányrak nyújtsák be. A választmány ez után gyűlést tartott, melyen Latkócy Imre és Kolozsvári István jelöltségét igazoltnak tekintette s azt elfogadta, továbbá sorshúzás utján megállapította a szavazási sorrendet. E szerint a szavazást a szabadelvű párt kezdte meg az I.-ső tizedbeli s tanyai szavazókkal. A szavalna. Csak két könycsopp gördült alá barna arculatján; ezt el nem titkolhatta, mert ezek az ura kezofejen folytak széjjel. Elmúlt azonban ez is, mint egy édes bis röpke álom. Czipra most csak arra kérte az urát engedné meg neki, hogy egy napon át azt tehesse, a mit akar, de — e- gyedül. Minden boldogsága ettől a naptól függne. Készséggel engedett a báró neje kérésének; ő maga lóra ült, s elment a háztól. Czipra, a mint egyedül érezte magát, szótlanul tért szobájába. Itt félredobta minden ékességét. Selyem köntösét, a mely pompásan feszült meg gyönyörű termetén, felcserélte ráncos, piros szoknyáeskájával, pityko gombos dolmányával; fejói'e piros kendőt kötött. Ezeket magával hozta emlékül, ezekben az emlékrongyokban hagyta eL a az apja házát. Azután karjára vette a vasszerszámos kosarat és útra ke't gyors léptekkel, ment egyenesen a viskó felé, a mely tájról újból hallani vélte azokat az édesen zsongó hangokat, a melyek már any- nyiszor átjárták a szivét. Végre elérte az apja házát. A viskó ép úgy állott ott, mint a mikor elhagyta. Ott zsörtölődött a vidám patakocska a partjával, ott susogtak a régi ösmerós fák is, a melyek láttára hevesen emelkedett a Czipra örömtől duzzadó keble. Csak belül a viskóban volt minden máskép. Az öreg vajda rég elhalt azvazís jól fizetett, 133-an felül voltak aLat- kócyra szavazók. 1)э az utána következő függetlenek az I. és ti. tizedből szavaztak s azonkívül a tanyáik is igy 80-al tulba- adták a szabadelvűeket. Utána а III. tized jött а IV. és az V.-ikkel. A harmadikban a függetlenek erősebbek, de a negyedikben a szabadelvűek emelkedtek túlsúlyra. A függetlenek végre az V. és VI.-ik tizedből szavaztak a mi körülbelül 5 és 6 óra között történt. De már ekkor látszott, hogy kínos vergődésnél nem egyéb munkájuk, de azért igy is 30—85-el fölül állottak. Ekkor érte el az érdeklődés, a bare tető pontját. A városház ajtaja előtt hatalmas izgatott várakozó tömeg állott itt függetlenek amott szabadelvűek. Ekkor vált minden azabadelvü lelkes kortessé. Kocsi kocsit ért. Szaladt dolgozott mindenki csak, hogy azt a 35 szavazataidé nyomja. Bámulatos mennyire fanatizálja" egy ilyen küzdelem az embert. Csak egyetlen egy példát hozunk föl erre: Mellbeteg intelligens ember a ki minden lépésére vigyáz, nehogy egészségének ártson, egész nap ott állott s kitartott az esti bűvös, ködös levegőben is. Midőn meghallotta, hogy ez s ez a szavazó nem akar jönni ő maga szaladt árkon bokron keresztül s el is hozta a szavazót, A szabadelvűek elkezdtek a Vl-ik tizedből szavazni; rohamosan emelkedtek fölfelé, nemsokára elérték az egyenlőt s azért még mindig voltak szavazók. Majd nemsokára ritkultak egy-egy szavazott, de mégis többnyire Latkoczra. Kolozsvárira is szavazott kettő három. Egy negyed hétkor kitűzte a választási elnök 7 órára a zárórát. Az izgalom rendkívüli volt, mindenki a perceket számította s a most későn jövő szavazókat vizsgálta: váljon kire is fog szavazni. A percek ha lassan is, múltak s mind két párt kimerülve várta leste a 7 órát. Három negyed hétkor a szabadelvűek már biztosak voltak a győzelemben 21 szaóta, a purdék megnőttek, más vajda ült a fujtatónál, más volt ott most minden arc. Kérdőleg tekintettek a jövevényre, a ki csaknem reszketett félelmében, duszóra kérdezett, de választ senkitől sem kapott. Egyik sem akarta megismerni Cziprát, egyik sem akart szólni hozzá, habár tudták, hogy kicsoda. Kisvártatva kitámolygotfc a kunyhóból egy félelmetes alak, egy elmeháborodott tekintetével, kezében hegedűt szorongatott. Juszó volt. Cziprának még erőre sem volt szüksége, hogy visszatartsa magát attól, hogy ennek az embernek a nyakába boruljon. Juszó végre megszólalt, elmoudta, hogy régóta vár már reá, neheztelt is, hogy bu- csuzás nélkül ment el, de most örül, hogy viszszajött. Tudta, várta őt nehezen. Megkínálta máglyán sütött hússal, húzott most úgy, hogy mindegyikük féktelenül kurjon- gatai, táncolni kezdett. Csak egy magas, szépleány nézte Juszót és különösen Cziprát nyugtalanul. Szakasztott olyan volt ez a leány mint Czipra. Talán a testvére . . . Juszó közeledett Cziprához, de ez egy szökéssel künn termett a kunyhóból. Egyenesen hazafelé vette az útját, bálát adva Istennek, hogy bántatlanúl szabadult abból a rút fészekből. Férje a báró egész utón nyomon köve de, mindent látott, csak azt nem tudta, hogy benn a viskóban mi történt. Es-ez végzetes vblt mindegyikükre vazattal volt többjők mint a függetleneknek. De azért a tömeg várt türelmesen a kihirdetésig. Elérkezett a bét óra s a választási elnök kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint leszavazott összesen 931 szavazó. Kolozsvási Kiss István jelöltre esett 455 és Latkócy Imrére 476 s igy Latkócy Imre 21 szavazat többséggel a következő öt évi országgyűlési időtartamra Halas város képviselőjévé választatott. A kijelentés гг- tán szabadelvű részről elementáris erővel tört ki az éljenzés. És uem is szűnt meg a mig az egész tömeg a kör helyiségébe nem éi t a hol Török István párt elnök röviden ismertette a szavazást, annak eredményét s kérte a párt tagjait, hogy most, midőn a küzdelem elmúlt a legyőzőiteket, ne legyőzőiteknek tekintsék, hanem mint a választások előtt testvéreknek, barátoknak. A függetlenek természetesen roppantul le voltak verve, s ennek tulajdonítható. hogy még az ablak beveróstől sem rettentek vissza. A merre elvonultak a szabadelvű szavazók ablakait mind beverték. Színház. A múlt vasárnap itj. Bokor Józsefnek „Gyerekasszonyába“ gyönyörködi ütik. Remekül adta a gyerekasszonyt Bercik Margit, dalai végtelen kedvesen csengettek s különösen a kukoriku retrain; népdal valósággal elragadta a publikumot. Igen jók voliak mellette Lipray mint Csendes plébános, Demény a féltékeny molnár szerepében. Hidassy mint Ugrón Sanyi . . . S no . . . bizony majd elfeledtük az aranyos kis naivat Dnlicli Mariskát a ki nap nap után hódit, kedvességével, üde bájával. Hétfőn a poetikus meséjü Lilit nézve. Férje, amint haza tértek, kérte, mondaná meg neki, mi történt ott a kunyhóban. Czipra szomorúan azt felelte, hogy azt magával viszi a sírba! Erre a 'báró ráparancsolt, hogy tüstént vegye fel azt a ruhát, amelyben tegnap távozott, s hagyja, el házát azonnal, mert nem akarja többé írtját állani boldogságának. Az asszony fuldokló zokogással esdekelt bocsánatért, de hiába. A báró kitái ta az ajtót és minden habozás nélkül látnak eresztette nejét . . . Benn a cigány viskóban talán még most s folyna a dorbézolás, ha Czipra be nem álit, jaj veszékelve a Juszó halálhírével. Juszó felakasztotta magát, segítsetek! A lárma, a zaj most eltűnt, de Juszó megmentésére senki sem sietett. E helyett a viskó egyik ziígából, mint egy bőszült oroszlán ugrott elő egy magas, szép leány, szakasztott olyan, minő Czipra volt, Talán a testvére . , . Egy szökéssel mellette termett és markolatig döfött egy rozsdás, hegyes tőrt Czipra szivébe, aki egy jajszó nélkül, holtan rogyott össze. Ezt Juszóért kaptad, menj utána, ha még most is szereted .... így végződött a Czipra szomorít esete.
