Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-06-14 / 7. szám
I. évfolyam. 7. szám. 1896. vasárnap, junius 14 TÁRSADALMI HETI LAP. Előfizetési ár: Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Megjelenik minden vasárnap. Egész évre ...................................... Felévre................................................. 8 kor 4 * ZDélsáni .Á-xpád.. Szerkesztőség és kiadó hivatal: 3 hóra ................................................. 2 » Társszerkesztő tSafáry Gyula. Halason, Nádor utca Babó-féle Egyes szám ára : 20 fillér. házban. Junius 8. Nagy, leikos és hazafias érzelemtől áthatott ünnepet ült Magyarország 1896 június 8-án. E napon ünnepelte a magyar nemzet ezredéves fennállása alkalmával szeretett királya megkoronázásának 29-ik évfordulóját, s ez ünneplésben a nemzet szeretető, ragaszkodása és hűsége teljes erejében, hatalmában és fenséges pompájában nyilvánult. A haza minden részéből sereglett a tengernyi nép e fényes ünnepre ; kétszázezer vidéki szorongott Budapest boulevardjain és utcáin. E néptömegekben képviselve volt az ország minden faja és nemzetisége, a társadalom minden rétege, kezdve a honfoglaló ősök fejedelmi diszt kifejtő utódai tői, a legszegényebb munkásig és szántóvetőig. Ott sorakoztak a százezrek közt együtt érezve, együtt éljenezve, együtt hódolva a királynak, aki fejedelmi kastélyában fogadta szemkápráztató fényben megjelent népének rajongó hódolatát hazánk ezeréves fennál- ’ Iása alkalmával. Valósággá lett báró Eötvös Józsefnek egykori prófétai ihletű szava, aki már 1858-ban felismerte a fiatal császárban a leendő tantorithatlan jellemű, lovagias királyt. — Eötvös ugyanis; 1858-ban visszatérve Bécsből egy az akadémia ügyében nyert kihallgatásról, baráti körben igy nyilatkozott: „0 felsége a legszivósabb jellemek egyike, melyeket valaha ismertem. Ez az oka, hogy oly szilárdan ragaszkodik azon kormányelvekhez, melyekkel együtt növekedett föl. De ha egyszer átlátta a rendszer káros voltát — s esze és szive kezeskedik róla, hogy át fogja látni — ha elhatározza magát alkotmányunk hely- reállitására, ép oly szivósan fog j ragaszkodni az alkotmányosság rendszeréhez és meglátjátok, hogy j Magyarországnak Mátyás óta nem volt oly népszerű királya, mint lesz Ferencz József.“ — E prófétai jóslat teljesedésbe is ment. Mert i amit a legnagyobb hadvezérek karddal, vitézséggel megvivni nem tudnak, aminek meghódításához a fejedelmi hatalom minden eszköze, minden hadserege, minden kincse Ifcevés: a hódítás eme győzelmét 0 Felsége huszonkilenc év óta napról-napra kivívja jó szivének honatyai érzelmeivel, királyi erős lelkének törvénytartó alkotmányos hűségével e nemzeten. — О Felsége meghódította a nemzet szivét. Hogyne hódította volna meg?! Hisz mi tudjuk, hogy mióta szent ősének, Istvánnak koronáját érinté feje, a magyar birodalomban senki sem volt, aki alkotmányunkhoz hivebb lett volna, senki sem volt, aki a haza iránti kötelességeket nagyobb buzgalommal teljesítette volna, mint ő Felsége. Te éretted, Felséges királyunk, az egész ország, az egész nemzet borul arczra és millióinak szerető szivéből az Úrhoz áhitatos ima száll. D A h. Te hűtlen lettél, én meg hú maradtam . . . E nóta tán rímet se érdemel, Hisz régi már! Ma nincsen semmi abba. Ha egy a másat hűtlen hagyja el. Те Пет szeretsz már; én most is szeretlek: Vígon lcaczagsz te ; én meg könnyezem. — | Csak annyi az egész. A mi szerelmünk Csupán csak ennyiből áll édesem. ... Te hűtlen lettél; on meg hű maradtam E sorba nincsen semmi gondolat. Nem is mondok vele semmit, csak éppen Azt - és mi az ? -hogy szivem megszakadt. Xjméntjfi. 3ST ász éj. — Igen, szeretem és szeretni is fogom, ahhoz senkinek semmi köze. — A férjnek sincs f — Nincs. Az igaz, hogy ö férjem, de szivemet még ö sem kényszerítheti a lemondásra, oly dologra, a mit képtelen megtenni. — De mégis ?! . . . Hátha ! . . . Ő férj, és ismerni fogja a módot, hogy mike- pen tegye azt a kis makrancos szivet hideggé az iránt, a ki egyátalában nem tartozik a családi boldogság kellékei közé. Röviden, ő a férj és parancsol, — Báró ! — bár ön nekem rokonom, gyerek korom óta ismer, nagyon csodálkozom azon, hogy még nem vette észre, miszerint nekem soha senki sem parancsolt és nem is fog parancsolni soha. — A grófné sem parancsolt kegyednek, midőn Káhorihoz kenyszerité ? — Nem. Ő nem parancsolt, hanem parancsolt a kényszer. Csak nem állhattam egy sorba a kapásokkal ? vagy varónönek menjek, vagy ápolónőnek valami szegény házba ? — No lám, — a mit megmondtam az úgy van, — ugy-e bár etidedelmeskedik, még pedig igen nagy urnák, a kényszernek, mi nem sokára a férj képében jelenik meg. — Soha. — Még csak egyet kérdek. Miért szalad, miért rejtőzik ei Smolski elöl ? — Én ?! . . . Ugyan, mit gondol ! Mi okom volna, hogy épen ő vele, játszódjak bujósdit. — Igen, mert 6 kerül. — Mért fél tőle. — Miért félnék ?! — Hisz nem mer találkozni vele, kerüli őt. — Hisz 5 mindig magát lesi, ö, a fűig szerelmes egészen őrült, annyira örült, hogy nagyon félek nehogy valami iszonyút kövessen el magán. — Az Istenért, — kiáltott közbe a i grófné — csak nem akar öngyilkos lenni ? — Azt nem lehet előre tudni, most ! egy darabig biztosítva van, mert reményt j hintettem belé, hogy találkoznak és megbeszélhetik együtt ezutáni viszonyukat. Ezért kérem ne utasitsa vissza szegényt, fogadja el pár pillanatra itt e helyen, én is. itt le' szék, igyekezzék meggyőzni öt, hogy ütjük I szét vált, nem saját, hanem a sors akarata szerint. Báró Sunyi egészen meg volt zavarodva, irtózott is és nem tudta mit csináljon e hi- vatlan vendéggel. Kezdetben riasztgatta kézzel, lábbal, de midőn a kígyó felemelte a fejét és hegyes hétágu nyelvét rá öltögette a kézzel, lábbaü ijesztési módszerét, nem i merte tovább folytatni, haue n elővett egy I széket s azzal tolta arrébb a kígyót. Az állat megérezve a veszélyt, gyorsan siklott tovább a fényes padlón le a lépcsőn, m g eltűnt az angol gyepen a bokrok között. A
