Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-06-14 / 7. szám
Т* *-ч A ' *<-«•«• *--Г \ ' 2 Az „ülő század.“ 3. ) A tornázás sok betegség ellen véd a nemes szervek harmonikus kifejlesztése által A sok közül álljon itt egy eset. A tüdő mély lélekzetvételnél kupala- kulag terjed ki. A kúp csúcsa felfelé, alapja 1 efelé van irányítva. Onkénytelen mozgásnál (alvásnál, rendes lélekzésnél) a tüdőnek csak az alsóbb része terjed ki; önkéntes, mély léleKzésnél ellenben a csúcsok is kitágulnak. A tüdőre is áll az, a mi minden szervre nézve bebizonyított tény, hogy t. i. ha hiányosan vagy egyáltalában nem működik, nincs használva: idővel elpusztul. A tüdőnél többnyire a csúcsoknál kezdődik az aszkór. Ezen tüdőbajnak különösen az írnokok és szabók vannak kitéve, tehát oly emberek, kik folytonosan ülő helyzetben foglalkoznak. Távol van ellenben azoktól, kik másznak (hegymászók), futnak, vezényelnek. A tornázásnál a mászó szerek és a korlát •azon szerek, melyek az ászkor (a tüdővész) ellenszerei. 4. Elejét vesszük sok betegségnek a test edzése által. Itt is a tornázás jelentékeny szerepet játszik, különösen, ha szabadon történik és tornakirándulásokkal van összekötve. A tornagyakorlatok gyógyhatása tekintetében a régi és újabb idők minden orvosa egyetért. Csak a rendszeres tornázás által fog a a test az erő oly magas fokára fejlődni, mely forrásává lesz a zavartalan egészségnek. Ez által meg lesz adva a lehetőség, hogy a testet egészségesen és épen késő életkorunkig fentartsuk és a meggyengitett organizmust újra felélesszük ! Hát csak a tornázás által lehet a test állandó egészségét fentartani ? Határozott igennel kell válaszolnunk; mert minden egyéb testi foglalkozás a testet többé-ke- vésbbé egyoldalúlag képezi és csak oly tevékenységet fejt ki, melylyel csak bizonyos számú és nem az összes izmok erösittetnek. (A kovács ritkán mellbeteg, de szenved lábbajokban.) Ezek alapján állíthatjuk azt is, hogy a tornázás visszahat a szellemre is. báró önkénytelenül leste az állat eltűnését, félt tőle, olyan különös érzéssel volt irányában, mintha az vetélytársa lett volna; midőn azonban egészen eltűnt szemei elöl, megkönnyebbülten, hangosan elnevette magát. Minek a társaságba kígyó, — gondolta magában — van itt egy; az az egy pedig okosabb száznál. Megfordult s útjában még egyszer agyában terveit végig futtatá : Smolskit beugratja, Káhori megtud mindent . . . párba) . . . Smolski kitünően vív, lő . . . Káhori bizonyosan elesik. ... A főhadnagy csak azért is megöli, hogy Saroltát bírhassa; annál inkább, mert a vagyon a Saroltáé lesz, de Sarolta annál büszkébb és önérzetesebb, semhogy férje gyilkosának kezét elfogadja . . Es ekkor 6, — az igaz, hogy nagybácsi, — mint kérő lép fel . . . Ez nagyszerű, világos. A főhadnagy benne van a szószban, Sarolta fülig szerelmes és a sárga rózsa, mely Smolskinak volt szánva az ö kezén keresztül jutott a Káhori gomblyukába, ez a bamba pedig tudja, kinek volt ez szánva, ergó féltékeny . . . Nagyszerű és bizonyos. A dolog pedig zsinóron megy szépen előre úgy a mint tervezte . . . Csak előre Tény, hogy az, ki a vértolulásokat az agyra, szívre, tüdőre megakadályozni, széles mellel és könnyen lélekzeni, a gyo- mort és az alsó testet tevékenységre serkenteni képes, ki jól formált csontokkal rendelkezik, a szív elhájasodásából eredő ájul- dozásokat nem ismeri : az jól fogja magát érezni és zavartalan, vidám kedélyű lesz. A testi jó érzés hat humorunkra. De hát kérdezheti valaki: mi köze a szellemnek a nyújtóhoz, az ugráshoz, a len- dülésekhez stb. ? Igen sok köze van. A tornázás figyelemhez és pontos megfigyeléshez szoktat. Minden ugrás és más szeren végzendő gyakorlat kivitele különböző faktorok eredménye. Hogy pl. az ugrás helyes legyen, kell, hogy az iramodás és a felugrás energiája, a repülés alatti testtartás és leugrás biztossága együtt közreműködjenek az egésznek kivitelére; arra, hogy helyesen megítélhessük az iramodás távolságát, pontos megfigyelésre van szükségünk. Erre van szükségünk más tornagyakorlat kivitelénél is, tudnunk kell a módját, el kell találnunk a fogást. A tornázás megtanít arra is, hogy olyannak tekintsük a világot, a milyen valójában, s ne fussunk az elérhetlen ideál után. A legmerészebb gondolatmenet sem segít fel minket a nyújtóra, hanem igenis egy felbillenés, egy kimért felhuzódás, egy gyors fellendülés. Fantáziánk legmeszszebb menő szárnyalása sem röpít át az ugró zsinóron, hanem csak a kiképzett és kellően alkalmazott erőnk. Ellenfelünket hős énekkel földre nem teríthetjük le, de igen úgy, hogyha megmarkoljuk, müértöen megforgatjuk és lábáról levesszük. A szereken való gyakorlatoknál azon meggyőződésre jutunk, hogy erős akarattal, izmaink erősítésével derék munkát végezhetünk és ha gyöngébbek is vagyunk következetes erőkifejtéssel nagy akadályokat győzhetünk le. Erőnk és ügyességünk nagyobbodni fog; világnézetünk ez által is korrektebb lesz. Bátorságunk és önérzetünk fokozódni fog és öntudatunk szertelen kinövései helyett biztosság erősödik meg bennünk a világgal s az élettel szemben. A sokoldalú bátran, va banque, vagy-vagy itt minden úgy fog történni, a mint ő gondolta, a mint 6 akarja. Káhorinét csendjében a Smolski hangja zavarta meg. A gróf feltűnően szép ember volt, ulá- nus tiszti egyenruháját kifogástalan eleganciával viselte, igy nem csoda, hogy igen sok női szem, köztük a Saroltáé is, megakadt rajta. Saroltának különben is leghevesebb udvarlói közé tartozott és Smolski azon rendkívüli szerencsésnek valhatta magát, hogy hízelgő szerelmi nyilatkozatait a gróf kisasszony szivébe fogadta. De a főhadnagy bármily kitünően értett a szerelmi vallomáshoz, mindig tervszerűen kihagyta abból a házassági Ígéretet, a mi természetes dolog is volt, mert 6 kariért akart csinálni, minek útját esztelenség lett volna holmi szerencsétlen elhamarkodott lépéssel elrontani. Különben is ő is, mint Sarolta, szüle» téséhez, rangjához mérten szegény volt, igy házasságról kettőjük között szó sem lehetett. — Hivatott grófnő ? — szólt a főhadnagy édes, kellemes, behízelgő hangon. 1— Kérem, ne szólítson grófnőnek — tornagyakorlatok gyoi;s meggondoláshoz szoktatnak, mi által sok tétovázástól és tétépei ődéstöl szokunk le. Mindezek együttvéve emelik erkölcsi erőnket, emelik bennünk az intelligentiáját. „A testgyakorlás nemcsak a testi erőt, hanem a lelki erőt is növeli.« Ezt hangoz- atta legújabban belügyminiszterünk. Az év folyamán mindsürübben hangoztatták napi lapjaink is a testgyakorlatok égető szükségét és nagyobb elterjedését. Ülő századunk vége felé kezdik észrevenni minálunk is, hogy a sok ülés egészségügyünkre rossz befolyást gyakorol; belátják, hogy több mozgást kell végeznünk, vagy a tornázást, mint egyikét a jelenkor legszükségesebb és legcélszerűbb átalakítási eszközeinek kell tekintenünk. A. T. A magyar ruháról. A ruházat jellegzetessége bár lényegtelennek látszó, határozottan kellék a nemzet egyéni vonásainak megőrzésére. Ez állítás első pillanatra különösnek tűnik fel pedig ha mélyebben boncolgatjuk meggyőződünk annak való voltáról. Az ember gondolkodására, annak módjára és menetére a külvilág nagy befolyással van. Az egyént környező éghajlat, vidék, házak, állatok mind kormányozzák életét, életmódját s ezzel eszme menetét. Egészen más hangulatot kelt bennünk a teljesen modernül épitetett és berendezett ház, mint az épen oly értékű, de régen s kevesebb technikai tudással emelt épület ; mást, egyenlő értékű szoba berendezés, melynek egyike az ámpir bélyegét viseli magán, másika pedig az angol goth stil szerint készült. Ha ezen tárgyak befolyásolják az embert, hogyne volna hatással az öltöny, a mit mindenki közvetlenül testén visel, magával hord, benne él. Ugyanazon ember öltözzön kiválaszolt Sarolta, — a mai naptól kezdve csak egyszerű palgáruö vagyok, semmi más. — Nekem mindig az fog maradni a mi volt. — A mi voltam ! . . . szólt elmerengve a nő — az nem lehetek. Útjaink széjjel váltak ; az öné egyenes, sima, rózsák közötti, az enyém rögös, fájó sebeket tépő . . . — Ne, ne gyötörjön, kérem, ne gúnyoljon, tudja jól mennyire szeretem, imádom ; tudja, mit reméltem jövönktől és ime a fényes magasságból le buktam, egy pillanat alatt a sötét mélységbe; reményim koronája összezúzva, fájdalommá, bánattá változott . . . — Hallgasson kérem, ne beszéljen igy, ne, ne . . . jól tudja mit érzek ön iránt és ezért kérem hallgasson, legyen több kímélettel kétségbe ejtő helyzetem, agyon kínozott lelkem iránt. — Miért ne beszélnék — sugá a gróf közelebb húzódva Káhorinéhoz. — Ezért küzdöttem, álmodoztam volna ? Minden, minden, egész boldogságom tönkre van téve .. . oly hirtelen, oly meglepőn. — Kérem mindenre a mi szent ön előtt ígérje meg, hogy feledni fog és hadjon el, menjen messze, olyan messze, hova el nem jut emlékem.
