Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-06-07 / 6. szám
I. évfolyam. 6. szám. JítniUS 1896. vasárnap, május 7 TÁRSADALMI HETI LAP. ZEDlcfizQtésI ár: Egész évre............................................8 kor Félévre .....................................................4 » 3 hóra......................................................2 * Egyes szám ára : 20 fillér Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : ZDélcáni Axpád.. Társszerkesztő rSafáry Gyula. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Halason, Nádor utca Babófela házban. A halasi kaszinó ás a «áros. Kaszinóknak általánosságban céljuk az, hogy a társas életet, szellemet fejlesszék, a műveltséget terjesszék. Részletekben pedig, hogy egyeseknek úgy, mint bizonyos együvé tartozó társadalmi köröknek hely és alkalom adassák eszméik kicserélésére, egyes aktuális események megbeszélésére, tárgyalására. Céljuk továbbá, hogy a helyiségeiket látogató közönségnek kellemes, kényelmes, és tisztességes szórakozást nyújtsanak könyvek, lapok olvasása, a helyhez illő, és komolyságai társas játékok által. Hogy ezt a kaszinó elérhesse, kell, hogy első sorban kellő számú tagokkal bírjon, hogy azok összeillő társaságot alkossanak, melynek szellemi nívója körülbelül megközelítőleg konveniáló legyen. Kell továbbá, hogy olyan lokalitással bírjon, mely magában foglalja mindazon kellékeket, melyek az emlitett célok elérésére, keresztül vitelére alkalmasak és szükségesek. Ezen kellékek: az igényekhez inért, megfelelő számú termek és játszó szobák, a bútorzat és a körülményekhez mért szórakoztatásra szolgáló eszközök. A halasi kaszinó akkor, midőn megalakult, nemes és nagy célok kutforrásául szolgált és hála az égnek folytonos fejlődésében, azóta ha nem is kifogástalan, de városunkban kulturális missiót teljesít. Tagjainak száma felül van 100-on, oly szám, mely nagyon is méltó arra, hogy pozíciót foglaljon a város beléletében, és e szám oly tagokból áll, melyek a város szellemi életének elvitázhatatlanul faktorai. Nézzük azt, váljon kaszinónk rendelkezik-e mindazon eszközökkel, melyek a tagok számához, azok műveltségi fokához méltók volnának. A halasi kaszinó jelenlegi helyiségei, akkor, midőn a tagok kevesebb számban voltak — úgy a hogy — rendeltetésüknek meg is feleltek; de most, midőn a 18 lépés hosszú és 8 lépés széles teremben, ember-ember hátán tolong, nagyon is szűk, csekély. És még sziikebb, kényelmetlenebb lesz akkor, midőn a kaszinó a gurigávali kilátásba helyezett és legnagyobb valószinüI ség szerint a közel jövőben meg- Itörténő fúzióját keresztül viszi. A kaszinó mostani helyzete I a következő : Legnépesebb télen, a mi nagyon is természetes, mert akkor mindenki, szobára, kályhára van I utalva. A téli délutánokon és es- í téken a nagy játszó teremben és az olvasó teremben oly zsúfoltság van, hogy bennük alig lehet mozogni. Yentilácio a lehető legpri- mitivebb, a fölemésztett, vastag dohányfüsttel telitett levegő pedig valósággal undorító, annyira undorító, hogy osak kissé kényesebb Ízlésű embernek ott tartózkodni teljesen lehetetlen. Nyáron a kaszinó üres. Üres pedig azért, mert nincsen megfelelő nyári helyisége. Tavasszal, nyáron, mikor szép kellemes idő van szabadba fák alá vágyik, az ; ember, nem pedig pipa, szivar j füsttel pácolt szűk falak közé. A mi kaszinónk pedig elvitázhatatlanul ilyen. Ezért menekül mindenki sza- j hsába, élvezni a természet adta i kellemet, menekül mindenki a guriga egyletbe, üresen tátongón ö Ú f9 Éjié) után. Éjfél után holt betűk közr, Ébren rólad álmodom, S mig szemem tekint a könyvre, Gondolatimnak özöne Nálad édes angyalom ! Éjfél után holt betűk közt, Látom ég-kék szemeid, S nagyot dobban érző szivem, — Ragyogó, édes, kis szivem — Kitárom reményeit ! Éjfél után holt, belük közt Örök lét-rb\ álmodom S mig a harang gyors verése Belékondul a nagy éjbe, Picziny ajkad csókolom ! . . . Gombos Árpád. 3ST asz éj. Az állat megérezve a veszélyt, gyorsan sikolt tovább a fényes padlón le a lépcsőn, mig eltűnt az angol gyepen a bokrok között. A báró önénytelenü! leste az állat eltűnését, félt tőié, olyan különös érzéssel volt irányában, mintha az vetélytársa lett volna; midőn azonban egészen eltűnt szemei elöl, megkönnyebbülten, hangosan elnevette magát. Minek e társaságba kigyó, — gon- dolta magában — van itt már egy; az az egy pedig okosabb száznál. Megfordult s útjában még egyszer agyában terveit végig futtatá: Smolskit beugratja, Káhori megtud mindent . . . párbaj . . . Smolski kitünően vív, iö . . . Káhori bizonyosan eiesik. ... A főhadnagy csak azért is megöli, hogy Saroltát bírhassa; annál inkább mert a vagyon Saroltáé lesz, de Sarolta annál büszkébb és önérzetesebb, semhogy férje gyilkosának kezét elfogadja . . . És akkor ö — az igaz, hogy nagybácsi, — mint kérő lép fel . . . Ez nagyszerű, világos. A főhadnagy benne van a szószban, Sarolta fülig szerelmes és a sárga rózsa, mely Smolskynak volt szánva az ö kezén keresztül jutott a Káhori gomblyukába, ez a bamba pedig tudja, kinek volt az szánva, ergo féltékeny . . . Nagyszerű és bizonyos. A dolog pedig zsinóron megy szépen előre úgy, amint tervezte . . . csak előre bátran, va banque, vagy-vagy, itt minden úgy fog történni, amint ö gondolta, amint ö akarja. Vígan haladt át a termeken a kis szalon felé, hol több lány és asszony csoportokat képezve beszélgetett. Legnagyobb része feszélyezve a ruházat, ékszerek és szokatlan helyzet által, túlterhelve a sok ismert és ismeretlen ételtől, fölhevüíve a teától, ott ült tétlenül sűrűn használva legyezőjét, alig- alig szólva a mások által szolgáltatott frís, frisebb és legfrisebb pletykákhoz. A báró szerencsés volt. Káhoriné külön váiva a társaságtól kis fülkét foglalt el, melynek egyik oldalán hosszú kényelmes pamlag vonult végig. A fülke bejáratán nehéz függönyök voltak, védve a helyet az esetleges kiváncsi szemektől. Itt ült a szerencsét! en nő, egészen magányosan, eliné- lázva a történtek fölött s rendkívül unva a körülötte történőket. Ábrándjaiból a báró cipőjének recsegése keltette föl. A báró halkan, nesztele-
