Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-06-07 / 6. szám
hagyva a kaszinó amúgy is rideg* helyiségeit. Vegyük ehhez még a kezdetleges építkezést, a nevetséges szűk bejárót, és a botrányos keskeny meredek lépcsőt, melyen fel és le menni valóságos életveszedelem- mel jár, a rósz padlót, ablakokat stb., melyek mind olyan dolgok, mik nem hogy kényelmet adnának az azt kareső tagoknak, hanem kellemetlenséget okoznak. Arról, hogy a kaszinó képes volna falai közt nagyobb társaságot fogadni, szó sem lehet. Hisz élénk emlékezetünkben van a ref. püspök fogadása alkalmával! bankett, vagy ott voltak a reuniok, melyeket a kaszinó saját helyiségeiben tartott. Keserves kín volt azokat a szűk helyiségekben, a por, a hőség miatt végig szenvedni. Pedig az olyan kaszinónak mely érdemesnek tartja magát az úri jelzővel ellátni, ilyen eshetőségekre is el kell készülni. A városi képviselő testület múlt hó 28-án tartott gyűlésén kimondta azon határozatot, hogy a kaszinónak eddigi bérösszegért a helyiségeket további évekre is haszonbérbe adja. Ezt kimondta, de elfeletkezett arról, hogy azon helyiséget, melyért a város igen tisztességes bérösszeget kap, olyan karban tartsa, illetőleg hozza, milyen az ilyenszerü testületet, mely a városban, mint társaskör első helyet foglal el, szükségképen megillet. A kaszinó pedig kiveszi, és megmarad tovább is eddigi helyiségében anélkül, hogy tagjainak kellő kényelemről gondoskodna. Járjanak azok ezután is, mint eddig föl és le azon a tyúkólba való lépcsőn, botorkáljanak a termek padlóinak kopott deszkáin és kiálló szögeiben, élvezzék az ablakok nyílásain áthúzódó 2 lég vonatot, a termek zsúfoltsága alkalmávali poshadt, fülledt, füstös levegőt és a félre eső helynek szétáradó bűzét. A mondottakkal nem azt akarjuk elérni, hogy a kaszinó eddigi helyiségéből kimen ve — a mint már sokszor hangoztattatok — saját, újonnan építendő házába vonuljon. Nem, ez nem célunk. Sőt szerintünk nem is volna helyes, mert még a guriga egyletteli fúzió sem teremt oly összeget, mely- lyel szolidan finanszírozott építkezést keresztül lehetne vinni. Adósságokba keverni pedig az egyletet, határozottan kárhozta-; taiidó hiba volna. De a tagok érdekében, Halas város első társas egylete érdekében emeljük fel szavunkat, hogy a város, mint háztulajdonos karöltve a kaszinó választmányával, alakítsa e helyiséget át olyanná, hogy az a célnak minden tekintetben megfelelő legyen. Kaszinó tag'. Az „üli) század.“ — Egészségünk érdekében. — Száradunkat elnevezték a felvilágosodás, találmányok, alkotmányosság századának, nihilista — és több e tele századnak. Legújabb egy német iró a századot jellemző elnevezések sorát még egy jelzővel toldotta meg. Elnevezte a jelen századot ülő századnak. Egy korban sem ült annyit az emberiség, mint az XIX. században. Legzsengébb gyermakkorától kezdve órákig ülünk a padban, sokan az egyetemi ta- i tanulmányok ideje alatt ismét csak ülnek ; ülünk a büronkban, a komtoárókban, a hivatal-szobában, mint tudósok az Íróasztal mellett, mint tanítók, tanárok a kat- hedrán ; ülünk évekig, évtizedekig, egész életen át, mig végre fáradt testünk egy nannn összeesik és — örök nvueralomra elhelyeztetik. Egy ülő század gyermekei vagyunk! A folytonos ülés nem előnyös sem testünk, sem szellemünk természetes kifejlődésére. A sok ülés káros befolyást gyakorol a vérkeringésre a táplálás processzusára, lomhákká és bágyadtakká tesz vértorlódásokat okoz és általában az életműködést hátráltatja, akadályozza, sőt kérdésessé teszi, A rendszeres tornázás legelőnyösebb befolyást gyakorol a táplálkozási szervek tevékenységére és a vérkeringésre. Ez igaz állításból folyólag sok betegségnek elejét vehetjük a rendszeres tornázás által és pedig: 1. ) Ha csak ülő élet foglalkozásban vagyunk a nélkül, hogy izmainkat tevékenységre serkentenők, a vértömeg vesztegel, megakad, hiányos lesz az anyagcsere és végre krónikus bajok: gyuladások és belső szervek elfajulása áh be (göi’vélyes- ség, sápkor, vérszegénység, hypohondria melankólia, migrén, gyomorkatharus, gyomorgörcs, gyomorkeményedős stb.) 2. ) Senki sem tagadhatja, hogy a tornázás leginkább és legtökéletesebben erősiti az izomrendszert. Az izmok erősítése által eltárithatjuk az idegbajokat, a gyomorgyengeségeket, az altesti bajokat, az izomremegést. A mellbetegségek visszavazethetők a szük- mellüségre. A túlságos nagy hájasodásra (kövérségre) való hajlam ellen is az izom munkája a legjobb soványitó gyógymód 8—10 órai izom működtetés által 1. gr. zsírt használunk el és ha az izomműködte- ■ tés folytonos, a zsírt elvesztjük. (Folyt, köv.) HÍREK. * Vizsgák ideje. A halasi ref. fö- gymnasiumban a vizsgák kővetkező sorrendben tartatnak meg. Magán tanulók vizsgái: junius 12 és 13-án. Ünnepélyes évzáró ünnepély 14-én. Nyilvános közvizs- cró b • nül közeledett feléje. Mikor észre vette, hogy magukra vaunak, karszéket gördített Sarolta mellé s azon helyet foglalt. — Remélem — szólt — nem zavarom merengésében. — Legkevésbé sem — felek Sarolta. — így ! És most engedje meg, hogy igy négy szem közt gratulálhassak, kívánhassak őszintén szerencsét boldogságához. — üh! . . . Ne gúnyoljon, ön a legjobban tudja, mily szerencsétlen vagyok. — Szerencsétlen ? Sarolta ugyan-ugyan minő beszéd ez? Hát nem maga ment férjhez, nem jutott oly anyagi helyzetbe, a mit megirigyelhetne bármely magunk fajta vérbeli ember is ? — Mit ér mind az, mit ér a vagyon, ha nincs boldogság, megelégedés ? — No, no kicsikém, maga még mindig Smolskiról ábrándozik, pedig ezen hiába való ábrándokat bizony már sutba dobhatná 5 tudja jól, hogy azoknak végét kell szakítania. — Igaz, vége van mindennek. De azt nem tilthatja meg senki, hogy rá ne gondoljak, hisz tudja ön jól, egyedül csak ön tudja, mennyire szeretem, imádom, s e szerelem őrülté tesz, mai állapotom pedig megöl, megfoszt eszemtől . . . E kitörő szavak után megeredtek köny- nyei. A báró hagyta sírni a grófuöt, addig legalább, mig sírása tart, rendbe szedhette saját gondolatait. Káhorinénak szűnni kezdett fájdalma, letörölte könnyeit és egészen véletlenül rátekintett a vele szemközti hótehér kárpittal bevont falra. A falon a báró hosszú vékony ülő alakjának árnyéka volt látható, melyet a salonból beáramló fényes világosság sugárzott körül. Az árnyék, oly nevetséges hosszú, vékony, különösen a fej olyan különös kígyó alakú volt, hogy Sarolta feledve minden baját, bánatát a sírásból iiangos nevetésbe csapott át. A báró is észre vette a nevetség tárgyát, s midőn azt jobban szemügyre vette, önkénytelenül is a terrasson csúszó kígyóra gondolt. Sarolta grófnő csak nézte, nézte az árnyékot, mind jobb a belemerült annak szemlélésébe, jókedélye ismét komorrá vált mert finomult ösztöne megsúgta, hogy ilyen árnyéka csakis kígyónak lehet. Borzadni irtózni kezdett a bárótól, de nem szabadulhatott tőle, mert csak 5 ismerte titkát. Nagy, kínos csönd következett, mely alatt mindkettő igyekezett a másiknak gondolatát kitalálni. Vegre Sarolta szakitá felbe a hallgatást. — Nemde ön is észre vette, mily nevetséges az árnyéka ? — Reméllem, az árnyékot vető nem oly nevetséges ? — Nem, — pedig az életben azt szokták mondani: milyen az ember, olyan az árnyék, és ez fordítva' is alkalmazható : milyen az árnyék, olyan az ember. — Bámulatos,^kedvesem, mily éles nyel- vecskéje van ma magának, pedig nem csipkedne, ha tudná idejövetelem okát. — Bizonyosan unatkozni akart s az hozta mellém. — No az igaz, hogy minden menyasz- szony többé kevésbbé unalmas, különösen a faképnél hagyott udvarlóknak; hanem maga ez alól is kivételt képez; bájos, szellemes és a mellett rendkívül érdekes, mert nem az urát szereti hanem . . . — Kérem báró ! . . . — Hát nem az elébb mondta, azokkal az édes kis ajkaival, hogy halálosan szereti Smolskyt ? Nos hazudtoljon meg ? 1 (Folyt, köv.)
