Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-05-24 / 4. szám

dúlt meg a menet; hosszú, kigyószerü kettős sorokban, a kiváncsi közönség százai között. Felhangzott a zene, trombita és dob okozva olyan zajt, hogy a békés polgárok ijedve szaladtak kapához, ablakhoz, nem tudva a zaj keletkezésének okát.

A város végén, a szokott pihenő helyen elő került a tiltott édes, a cigaretta es püfékelt valamennyi kis deák, mint megannyi miniatűr török basa.

Kiérve a »Sóstóra“ előkerült a labda kugli és más játék úgy hogy a labdázástól az urfiak egynémelyike napok múlva is visz- sza fog emlékezni a majális vigalmára, kék nyomokat hagyva hátra az urfiak puha hát- bőrén.

Délben sietett ki-ki a terített asztalhoz, hogy a Schmid Dániel vendéglős által kitünően készített ételekből részét ki vegye. Volt is ott étvágy és evés olyan, melyet véghez vinni ugyanannyi farkas sem képes Az ebéd alatt nem játszott megvetendő szerepet a szőlőlévé sem, melynek diákjaink kicsinye, nagyja különös kedvteléssel és elismeréssel adózott.

A délután rendkívüli gyorsan múlt el. Itt kugliztak, ott játszódtak, amott a terem díszítésén utolsót igazították, itt egy nyakkendőt kellett helyre igazítani ott a rendelői szalagot kellett föltüzni s már a vendégek gyülekezni kezdtek, mind többen úgy hogy 6 óra felé együtt volt az egész társaság.

A disz.es sátor alatt ez alatt mind hevesebben járták a táncot, a ruhák suhogása mind nagyobb lett, úgy hogy a sátor szűkké vált s a táncolok egyrésze fölvomilt a terembe. Elvezet volt látni az apróbb deákokat, miként udvaroltak, próbálgatván szárnyaikat a hódítás mesterségének elsajátításában.

Hét órakor a tanulok vacsorához ültek. Vacsora alatt megeredtek a nyelvek •és repültek mindenfelé a tosz.tok. A hosszú asztalokat a díszes hölgyközönség körül vette és gyönyörködött a nebulók száj, fog és torok gyakorlatain. Vacsora után mint villám csapott le Gaál Endre igazgatónak az alsó 4 osztályt haza kommendirozó parancsa és az eddig mosolygó, nevető, vidám arcok elborultak, de a parancsnak engedelmeskedni kellett s szépen, sorjában haza vonultak; hanem az élelmesebbje azért elbújt ki fára, ki bokorba s alig negyed óra múlva már ott táncok a nagyobh tanulókkal kik megerősödve a halasi arany fiatalságtól járták a kopogóst s talán még most is járnák, ha meg nem akasztotta volna őket a pirkodó hajnal.

Télén voltak : Andrusek Ferencné (Szabadka), dr. Babó Mihályné, Babó Ferencné, Babó Benőné, Babó Sándorné, Balogh Lász- lóné, Berki Antainé, dr. Beck Sándorné, Csontó Lájosné, Cirják Kálmánná (Janko- vác), Csontó Irma, Csontó Margit, dr. Dobó Menyhértné, özv. Fridrich Alajosné, Fehér Károlyné, Gaál J- láuta, ö/.v Gaál Lajosáé, Gyeuizse Mártonná, Görög Miklósné, özv. Hirkoné, Hodossy Gézáné, ö/.v. Hamar Pá'né, Gallina Frigyesné (Császártöltés), dr. Hofmeister Judáne, Imre Lajosáé, Kármán De- zsöné, Kiss Lászlóne, Kovács Károlyné, özv. Kovács Imréné, özv. Királyné, Kriza- nichné Fridrich Róza, Kohn Pálné, Kolozsvári Istvánná, Musa Benőné, Martinovics Akosné (Almás), özv. Nagy Sándorné, Pupp Mihályné, Patkós Benőné, Pethő Józsefné, Peter Dinestié, О áh Józsefné, Rébék Lász- I Ióné, özv. Sass Elememé Snolnicki Odilóué (Budapest), Szathmáry Sándorné, Stimako- vics Istvánná, Szüle Lajosné, Szántai Istvánná, Szalai Imréné, Szalai Zsigmoudné, dr. Tomcsányi Lászlómé, Tóth Imréné, özv. iTömosközi S indorné, Zámbó Jánosné stb. Babó Irma, Babó Zsófi, Babó Erzsiké, Babó Juliska, Balogh Mariska, Csoutó Juliska, Cir- íják Margit, Dobó Ilonka, Gaál Tini, Füle j Juliska, Görög Sziivhr és Lukrécia, Fridrich j Gizella Hamar Erzsi, Kis Mariska és Erzsi, Király Ró/а, Markolt Teréz, Musa Erz.si, j Mildschütz Adolfine. Nagy Mariska és Ró/.a, Ortlieb Lujza (Berlin), Patkós Juliska, Papp I Erzsi, Emma és Gizella, Pethő Ilonka, Pagyon szép vagyont örökölt és ő pár merész vállalattal, melyhez, ész nem szükséges csak sz.erencse, e vagyont megtízszerezte. Természetes dolog, hogy a vagyon növe- kedtével a kocsik, lovak, inasok szaporultával mind jobban érezte, hogy nem társa)) ságbeli ember. Azután tervei is voltak. Vagyonához mért társadalmi állást is akart magának biztosítani, a minek elnyerésére összeköttetésekre volt szüsége.

így akadt meg szeme gróf Gidai Saroltán, ki a megtestesült szépség volt. Káhori ismerte anyjának nagyravágyó természetét és ez merészséget adott neki. Össze vásárolta a grófi család elpocsékolt •uradalmait és ezt ajánlotta fel nász ajándékul. A grófnéval igy hamar tisztában volt, de Sarolta grófnő eleinte hallani sem akart az egész, dologról. Későbben azonban benne is győzött a gyengeség, a munkától való félelem, a nélkülözésektől való irtózás és rászánta magát e nagy lépésre és ott haladott gyönyörűen, fehér mennyasszonyi ruhájában Káhor mellett a kastély házi kápolnájában levő oltár elé.

A díszes vendég sereg, melyben az egész Gida nemzetség közeli és távoli atya- fisága, továbbá a helység intelligenciája részt -vett, bámulatos fényt fejtett ki. Mindenfelé suhogott a selyem ésb ársony, a mindenféle hamis és nem hamis ékszerek csak úgy szórták vakitó sugaraikat a hölgyek kebléről és fejéről.

Mindenkinek volt jóbarátja, ismerőse, vagy rokona, kivel szót válthatott, beszélhetett, csak a vőlegénynek nem volt senkije, még olyan bizalmasa sem, aki félre csúszott nyakkendőjét megigazította volna. De azért

ö boldog volt, legalább az.on pillanatban annak képzelte magát, még az a bizonyos kát gyanús ránc is elsimult homlokáról, melyek anyira hasonlítottak a tegnapi rózsa két vörös sávjához. О ugyanis kezdetben Sarolta grófnőt csak eszköznek tekintette, később megismerve őt, őrülten belé szeretett, s a bájos contessenek egész rabjává lön, aki pedig férjét éppen nem szerette, hanem utálta.

Az. esküvő után a társaság vacsorához ült. Az asz.talnál két jól táplált dáma közt csinos főhadnagy ült. Az egész esküvői szertartás alatt ezen fiatal ember a legnagyobb közönnyel viseltetett minden iránt, hanem most mintha kicserélték volna. Érdeklődött minden iránt, különösen ami az asztalnál és körülötte történt. Rátekintett az előtte lévő tányorokra és észrevette rajtok a nagy cifra К. M. mogramot. Előveszi asztalkendőjét, abba is ugyanazon betűk voltak hímezve, a poharakon, nehéz ezüst késeken ugyanazok voltak vésve, körüljártatá szemét az egész újon berendezett ebédlőben s a pompás bútorok, képek, csillárok mind, a K. M. betűket kiáltozták vissza. Sajnálkozva fordult a menyasszony felé, ki észre vette e különös szemlét és mélyen elpirulva hajolt szégyenében tányérja fölé. Majd magához térve fölemelő könnyel telt szemeit s rá- veté a katona tisztre, odaadóan. kétségbeesetten, szerelem ittasan.

(Folyt, köv.)

colai Ilonka, Pázsit Ilona, Sass Irma, Szent- péteri Mariska. Somogyi Juliska, Oláh Zsófi, Vanyur Róza és Ida, Werner Mariska (Almás) stb.

Megsemmisített választás.

Halas város tiszti ügyészi állására vonatkozó folyó évi február 17-én tartott választást Pest-pilis-solt-kiskuu megye törvény- hatósága megsemmisítette.

Köztudomásu tény, hogy a tiszti ügyészi állásra négy halasi ügyvéd pályázott, névszerint Sándor Imre, dr. Hsfmeister Juda, Szűcs József és dr. Hodossy Géza, valamint az is köztudomásu tény, hogy a kijelölő bizottság ezen négy pályázó közül csak kettőt jelölt ki, Sándor Imrét és Hofmeister Judat. akiket megválasztásra ajánlott és akik közül Hofmeister Juda kapott több szavazatot. A kijelölés ellen a tisztújító közgyűlésen óvás emeltetett, a választás ellen pedig úgy a mellőzött pályázók, mint több képviselő fellebbezést jelentett be. Ez:n felebbezés folytán a vármegye törvényhatósági bizottsága alább következő határozatot hozta :

»Pest-pilis-solt-kiskun vármegyének I896 április 13-áu tartott évnegyedes bizottsági közgyűlésén 273. kgy. 1896. szám. Olvastatott Halas város polgármesterének jelentése a halasi t. ügyészi választás ellen beadott felebbez.ések tárgyában.

Határozat. A városi tiszti ügyészi választás elien beadott felebbezések figyelembe vétele mellett a választás megsemmisitettik, mert az, 1886 évi XXII t.-c. világosan és félreérthetlenül három folyamodó 1 (jelölését rendeli, ha annyi folyamodó van, minthogy pedig adott körülmények között négy pályázó volt, és ezek közül csak kettő lett indokolatlanul kijelölve, a törvény- hatóság nem volt azon helyzetben, hogy a választást helybenhagyhassa. Mely határozat további megfelelő eljárás végett a vonatkozó iratok kíséretében kiadatik Vári Szabó István polgármesternek. Jegyzetté és kiadta Fazekas Ágoston s. k. főjegyző.

Adtuk a vármegye határozatát, amint vettük, szóról-szóra. Ezen nagy port vert választáshoz külön kommentárt csatolnunk sz.iikségtelen, elegendő kommentár legyen egyelőre a vármegye határozatának indokolása.

Kis-kőrös 1896. május 24.

A magyarnak speciális tulajdonsága az, hogy akkor, midőn külellen- ség, vagy valami nagyobb általános veszély nem fenyegeti, egymásnak ront, testvér testvért mar, szomszéd a szomszédod piifóli, nagy kárára a közügynek, és a családnak. Ez igy van mióta Árpád apánk átlépte a Kárpátokat és sajnos annyira ismerjük önmagunkat igy lesz ezután is mig ez ország ország lesz.

Legtöbbször elenyésző csekélységek az inditó okok, melyek fölfujva, elmérgesedve, szájról szájra adva, ferdítve torzítva, akkorára és olyanná alakulnak át, hogy bár alapjában nem, de látszólag komolyá vállnak s elkezdődik az akna-munka, a társadalmi élet felrobbantása, családi szentély föl-