Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-05-24 / 4. szám
dulása, a sivárság, szivek, lelkek, életek pusztulása. így van ez nálunk is. Akkor midőn az ország fölött a haladás, a jólét és békesség angyala lebeg : akkor midőn mindenki erejét megfeszítve igyekszik a kor, civilizáció villám gyorsasággal haladó kocsija után szaladni, hogy az? elérje, vagy legalább nyomában haladhasson ; akkor, midőn az élet fentartási küzdelem annyira igénybe veszi összes erőnket, idegünket, mi ráérünk kajánul nézni, veszekedni, torzsalkodni azokkal, a kik hajdanában kebel barátink voltak, kikkel egykor karöltve haladtunk azon az niton, az egyetértés utján, melyen az igaz célt legbölcsebben elérni véltük. Vagy nem igy van ez ? Lépten nyomon, utón útfélén nem a gyűlölködés ronda paréjat látjuk dúsan csírázni, nőni és virágozni ? És nem annak magja hull mindenfelé, hogy újabb sarjat, újabb mérget lehelő növényt hajtson, melynek förtelmes virága eltölti mindent elpusztító lángjával a földet levegőt és vizet? Számolnunk kell ez állapotokkal. Számolnunk minél előbb, mert a gyűlölködésnek romboló árját nehéz megakasztani, annál nehezebb minél nagyobb tömegben hömpölyög. Az volt hibás a ki az első magot elhintette, ép oly hibásak voltak a kik a »zserminált« a csirát ki nem tépték és el nem taposták. Vagy ha már e hibát elkövették állottak volna meg annál a halottnál, kinek csont ujjai mindig vissza fenyegetnek reájuk, de elvakulva, borzadályt nem ismerve rohanunk mindnyájan tovább oda a hova az a csont uj mutat, a lelek rideg pusztulása felé, t Álljunk meg most még nem késő" A rosszat jóvá tenni erény, annál nagyobb erény minél előbb tesszük azt. Ezt tennünk kötelessége édes mindnyájunknak, kötelességünk hazánk, városunk, egyházaink és családjaink iránt. Kötelességünk a jövő iránt is, mert ama említett mérget az anya beszivja s mérgezett emlőit oda nyújtja kicsinyének, az tudatlanul beszivja az anya tejjel magába, átveszi vére, mely viszi szivébe, leikébe, tüdejébe. így meg- . »nételyezve a jövő nemzedéket, a pusztulás, rombolás müve tart soká, megmérhetetlen időkig kárára elsősorban -önmagunknak és utódainknak. Álljunk meg ez éles kövekkel kirakott úton, találjunk módot és eszközt minél jobbat, célravezetőbbet, melynek segélyével e rögös ut vérező köveit elsimíthatjuk, elegyengethetjük, hogy a testvér a testvért minél előbb annak ismerje, hogy a szomszéd a szomszédot ne gyűlölje, hogy békesség lakozzék e város minden lakójának szivében, lelkében. X Y. Vízi velocipéd bemutatása. Kis-körösön érdekes találmánynyal tett kísérletet a »Büdös tón,* Lányi György és Ferenczy Antal. Nagyszámú közönségnek ugyanis bemutatták az általuk szerkesztett illetőleg feltalált vizi velocipédet. A velocipéd két külön álló csónakból áll, melyek körülbelül egy jó láb távolságra állanak egymástól. A két csónak melyek tökéletesen légmentesen zártak két és fél méter hosszúságúak és úgy elöl, mint hátul hegyesek, hogy a vízbe könnyebben hatolhassanak előre. A két csónak közötti ür fölött fel henger van elhelyezve, melynek szélessége 40 cm E hengerben van a viz lapátolására szánt lapát kerék, mely tökéletesen olyan, mint a gőzhajókon alkalmazásban lévő lapát kerekek. A lapát kerék tengelyének két végén van a két pedál elhelyezve. A hajtó a henger mögött, külön e célra készített kényelmes ülésen helyezkedik el, úgy hogy lábaival a pedálokat egész kényelmesen hajthatja, mi által a kerék mozgásba jön, igy a lapátok belekapaszkodnak a vizbe, s az alkotmány előre halad. A kormányrúd igen elmésen van szerkesztve s nézetünk szerint a gépen az az egy szerkezet mely eredetiségre vall. A hajtó előtt ugyanis derek magosság' ban tengely vonul végig párhuzamosan a két csónakkal. O .t hol a heiger végződik átvitelű kerék van lánccal alkalnuzva, mely lánc a hajók fólszi- nenek magosságában elvonuló kormány tengely kerekébe kapaszkodik. E szerint a tengely nem jobbra és balra fordul, hanem körben, vízszintesen mi által a kormány szintén körbe ugyanígy forog. A kormány maga épen úgy néz ki mint amilyen az ütöórákban a szel kerék. Es ez nem is a szokásos kormány, hanem kettős lapát, melylyel a vizet tetszés szerint lehet jobbra-baira lapátolni. Mivel a kormány kettős lapátja meglehetős nagy, elérhető vele az, hogy a gép nagysága dacára igen könnyen es kishelyea képes megfordulni. A próba igen szépen sikerült. Voltak ugyan a nézők közt olyanok is a kik kétkedve mosolyogva fogadták a gépet, de midőn a feltalálók a vizre bocsátották és a próba utazást megtették vele, meggyőződtek mindnyájan annak praktikus voltáról. A feltalálók gépjükre szabadalmat is nyertek. Még ha hozzá vesszük, hogy a gép csinosan volt vörös, fehér, zöld sziliekre kifestve és lakkozva a csónakok pedig haragos vörösre, akkor csak még azt jegyezzük meg, hogy az egybe gyűlt közönség, mely közt Kis-kőrös intelligenciájának nagy részét, az iparos és gazda közönséget láttuk kép • viselve, a legnagyobb megelégedéssel távozott, mind mellett, hogy a feltalálókat a próba után azon baleset érte, hogy kormányuk kereke a vizbe esett s a későbben jövök előtt már csak kormány nélkül mutathatták be találmányukat. Mi sok szerencsét kívánunk a feltalálóknak és ha gépjüket főiviszik a budapesti kiállításra, az esetleges bírálatoktól ne riadjanak vissza, hanem találmányukat tovább tökéletesítve szerezzenek hirt és dicsőséget hazájuknak s városuknak. Tere-fere. Látták-e önök a Feszti körképet ? Igen ? . . , önök bólintanak fejőkkel, és én az intést el is értem, mert, bizonyosan ha ezt kérdem, akkor a budapesti Feszti képet értik alatta. Pedig a miről beszélni akarok az egészen más. Ha hiszik, ha nem, de igaz. Feszti körképe itt volt Halason. Valami nagyszerű hallatlan, fenomenális volt. Látom, hogy kétkedő arcot vágnak, nem hiszik. Én tanút állítok, nem is egyet, hanem hármat, és nem is a csúnyábbik nemből, hanem a legszebbikből, kik bizonyítják állításom valódiságát. Ugy-e most már nem mernek kétkedni ? így hát hozzáfogok annak leirá- sához, megpróbálom azt lefesteni, de hű képet adni lehetetlen, a gyönge toll ahhoz nem elégséges, azt látni kellett volna ép úgy mint a pestit, az ember csak úgy alkothat róla fogalmat magának. Az óriási épület, melyben a korkép volt elhelyezve, nagyon hasonlított a „Madarász“ operettben szereplő stiglinc kalitkához. Kezdetben mikor feltűnt a fénytől elvakulni készülő szemeim előtt, azt hittem, hogy valami uraságtól levetett verkli ; de lassanként a káprázat elmúlt s mikor az impreszszário elkezdte magyarázni annak nagyszerű, jelentős voltát én ihlettel, áhítattal néztem a szezon legkedveltebb színére a spenót zöldre mázolt alkotmányon levő lukba. És mit láttam ? . . . Azt hiszik önök, hogy láttam valamit ? Akkor csalódnak, ni irt én egyptomi szürkeségen kívül egyebet sem láttam ; de az impreszszário által adott magyarázat oly nagyszerű volt, hogy az ember maga előtt látta Árpádot fehér lovon ülve, daliás kíséretével, az ökrök által vont kocsin nejét; a táltost a fehér lóval ; hallotta a lovak nyerítését, dübörgését, hallotta a csatazajt ; mindent oly elevenen, hogy a néző, illetőleg hallgató elöbb-utób'o görcsöket kapott. Hogy némi csekély fogalmuk legyen az egész előadásról, íme az előadásból közlök szemelvényeket; A leggyöngédebb hangon Árpád feleségéről így szól: • „A hegyrő zugó fergetegek közt Árpád felesége b i v a 1 у о к mellé fogv a vonul beu. Nem nagyszerü-e ez ? A táltos áldozatáról „Hizafy“-as versben beszél: „Az hóhér ott áll, meztelen kard- dal az magja (igy) mellett.“ „Az kadar (igy) ott áll, meztelen karral az bagja mellett.“ Aztán ne kapjon az ember görcsöket.
