Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-11 / 2. szám
színház, a mi különösen két nemesen gondolkodó úri embernek köszönhető, kik a körszékek elárusitásáuak nem épen kellemes feladatára dicséretes buzgalommal vállalkoztak. Nem nevezzük meg őket, nehogy érdemeket kisebbítsük, de magát a tényt föl kellett említenünk, mert a mennyire dicséretes az illetőkre, ép olyan szégyenletes a közönségre nézve. Szégyeljük, hogy a halasi büszke népet úgy kell fogdosni a szinházba-menetelre. — Mig a színészek itt voltak, őket okoltuk a színház ürességéért; hol a műsort, hol az előadások relativ gyengeségét állítottuk oda bűnbakul, hogy a társulatot magasabb lendületre buzdítsuk; de jól tudtuk akkor is, hogy voltakép a publikum érzéketlenségében, szörnyű közönyösségében, rejlik az igazi ok. — Most már kimondjuk. — Ez az indolencia, a nobilis gondolkodásnak ilyen fogyatkozása valóban megdöbbentő, és bizony sokszor pirulásra kényszerítő a város hírét magukkal vivő színészek előtt ott a színházban ama kevés müpártolót, kik dicséretesen megfeleltek a „noblesse oblige“-nak. — Ne mondja nekünk senki, hogy a közönség nem bírja meg az áldozatot! — Azok a dúsgazdák, kik a mándlizsebből szemhunyoritás nélkül dobnak oda egy százast az „anyjuk“ egy bársonybundájáért, — azok a vagyonosabb zsidó polgártársak, kik asszonyaik luxusára oly fényesen költenek, — az in- telligenczia ama kapacitásai, kik a tarokk- és ferbli-blat- ton 15—20 irtot egy ültő-helyökben elpazarolnak: ezek nem áldozhatnának a magyar szó, a magyar szinmú-iro- dalom, a magyar művészet napszámosainak sanyarú kenyerére néhány forintot, vagy egy pár tízest egyszer egy esztendőben? — Dehogy nem, ha lélek volna bennök. — Ne vegyék rósz néven, olvasóink, hogy ezeket elmondtuk, nem örömmel tettük! — Majsa mint — kikötő! Csodálkoznak kedves olvasóink? Igen, már látjuk képzeletben a jövő kópét .... Hatalmas büszke folyam csillogó fodrai locsogva ömlenek tova a déli-bábos síkság közepén, a lemosolygó nyári nap végig fekteti sugárkévójét a majsai helyi érdekű eget tükröző habokon, hangos csobogással hasítják a hömpölyő hullámokat a pompásnál pom- pásabb méltóságosan haladó gőzhajók, — viz- gyöngyöket verő evezőkkel szelik a szelíden ringatódzó majsai gondolák a vizárnak azúrkék felületét. — Már látjuk képzeletben a rakodó- parton rajzó sokaságot, a kikötő állomásnak a Halas felől szálló szélben kaczéran lengő lobogóit, az üdülést Ígérő zöld leanderes kioszkokat és a 3 krajczár-áru pihenésre csábitó „buchwaldsáudori“ padok sorát a-------majsai korzón. — 0, mi szegény halasiak! Mikor a perzselő nyári hőségben tikkadt tüdővel lelkendezünk azért, hogy hüs folyóvíz illatát szívhassuk, édesen zsongó habverését láthassuk: meg kell majd elégednünk azzal, hogy a kikötőhöz közeledő gőzös sivitó füttyét, fület csiklandó csengetését hallhassuk — a telefonon át. — J)e lelki szemeink előtt sötétebb képek is vonulnak el. A Január 11. ________________ hahotázzanak stb. mint a fiuk. Félnek a szülők, hogy a szabad játszás nyersekké, szilajakká, durvákká teszi a leányokat, pedig hát úgy szép a leány, ha szelid, csöndes, félénk, szemérmes stb. Azon ne is ütközzünk meg, ha a szülők nem érik fel ésszel, hogy a leány testének épen úgy szüksége van a természetes kifejlődésre, mint a fiúénak; mert hiszen a leány rendeltetése, hogy egykor anya legyen s erőteljes nemzedéket hozzon létre; — csak azon a szellemi vakságon csodálkozzunk el, mely nem bírja belátni azt, hogy a virgoncz, futkározó, játékért élő-haló leányból épen úgy lehet müveit asszony, mint a szilajnak, nyersnek, durvának hiresztelt fiúból szintén müveit, komoly és okos férfi: s azon a még nagyobb ostobaságon döbbenjünk meg, mely szántszándékkal nem akar izmos, erőteljes testű és jól kifejlett termetű leányokat nevelni, minthogy a durva egészség, vaskos termet, izmos erő csak paraszt nak való, mig a művelt, úri nőhez bizonyos puhaság, gyöngesóg, vékony vézna termet, araszszal átérhető derék illik! Egyszóval méltán megdöbbenti a józan eszű gondolkozót az az ostoba és lelketlen törekvés, hogy testünket tönkre tegyük és hogy azt tartsuk szépnek, előkelőnek, urasnak, a mi egészségtelen, beteges, nyomorék s már csak ezekért is nem méltán tart-e bennünket a bölcs angol „vademberek“-nek? I)e vannak még más jelenségek is, a melyekkel kiérdemeltük e nevet, — ezekről azonban majd máskor beszélünk, addig is azt kérdezzük szerzőnk szavaival: „mire való hát az embernek az ész, ha gondolkozásra nem használja?“ Kritikus. KUN-HALAS. medréből kizúdult áradat rombolva rohan végig az Isten haragjától reszkető ház-sorok között, veszélyt hirdetve konganak a tajói harangok, és szivrepesztő látványul ott lebegnek az áradat felszínén a nekivadult elemek áldozatai: a sün- hizók tetemei. — Látjuk szép hölgyeinket nekipirult arczczal, ragyogó szemekkel jótékonyan tánczolni a majsai árvízkárosultak javára, — látjuk magunkat, a mint a megindulástól remegő kezekkel majdan két hasábos tudósítást Írunk a majsai Duna beszakadó jegén megesendő katasztrófáról. — Igen, mert Majsán Duna lesz, sőt Duna is Tisza is egyszerre! így eszeié azt ki egy tudákos franczia, Maskalski József párisi polgár és tengerészeti mérnök. Hajózható csatornát akar huzni Budapesttől Szegedig, azután meg a Ferenczcsatornából Kulától Szabadkáig. — Nem mesét beszélünk. Az előmunkálatokra meg is adta már neki az engedélyt a két beleszóló minisztériumunk: a földmivelésügyi meg a kereskedelmi. — Ebből aztán a mi térkép- tudományunkkal kimagyaráztuk, hogy a Budapesttől Szegedig húzandó csatornának útjába fog esni — ha már Halas nem is (hisz ez semminek sem esik útjába) — de Majsa igenis. Önök azt mondják, hogy ez a „jövő század regénye?“ Gondolják meg kérem, hogy már tiz esztendőnk sincs a jövő századig. — (Mint a lap zárta előtt értesülünk, a belga bank papírjai rohamosan emelkednek.) — Tanítónőink mennek.Ludassy Etelka és Balázs Anna kisasszonyokat a szabadkai városi iskolához választották meg egyelőre segéd- tanitónői minőségben, s mindaketten be is adták már az itteni iskolaszékhez lemondásukat. — Felolvasások. Társas körök, egyletek szerte az ország miaden valamirevaló városában fölolvasó-es- télyek rendezésével iparkodik a téli esték unalmát hasznosan és kellemesen elűzni. Nálunk az ilyesmi hallatlan, merész újítás számba megy. A kaszinó — mely egy óriási kártyát festhetne helyisége homlokzatára — nem ér rá az ijyosmire, nem is lehet tőle kívánni, Ilyen körülmények között csak örömmel üdvözölhetjük azt a nemes eszmét, melyet Schilling Ede ügyvéd akar megvalósítani, ki — úgy halljuk — a tél folyamán néhány estén közérdekű (nem politikai tárgya) ismeretterjesztő felolvasásokat készül tartani a szabadelvű körben. Szívből kívánunk sikert az üdvös és dicséretes kezdeményezéshez, s reméljük, hogy iutelligencziánk arra- való tagjai közül minél többen fogják követni a szép példát. — Bankett. Persze hogy —persze. „Biberunt magnum áldomás“.. . Magyarország ezredéves életében e nélkül restaurátió meg nem esett soha. Ez egyformán követett szent hagyomány széles e hazában; mindössze annyi változatosság szokott a dologban lenni, hogy némelyik párt előre iszik, némelyik meg a z u t á n . Nálunk csak azután lesz „társas ebéd“ a vendéglőben. — Önök rnógjog- czimet is kívánnak? Persze, hogy az alispán tiszteletére. — Értekezlet a tisztnjitás ügyében. A szabadelvű pártkör elnöke, Schilling Ede ma d. e. 10 órára a kör helyiségébe értekezletet hi- vott egybe, melynek — mint értesülünk — nem a politikai pártkérdés fölvetése a czólja, hanem csak annak a megbeszélése, hogy az egy véleményen levő képviselők a tisztújító közgyűlésen lehetőleg egyöntetű eljárást kövessenek. *** Ó Karnevál! Karnevál! „Egyszer néma rideg éjben, ültem elmerülve mélyen — — —Önök azt hiszik, hogy Poe „Hoiló“-ját akarom elszavalni? Nem ! Csak egy ecetemet akarom elmondani. Halasi erzsébeti vásár volt, alighanem n о v. 1 6 - á n, a mikor én ültem abban a bizonyos éjben (lásd fent.) Egyszerre kopogtat valaki, épen mint a fenttisztelt holló. „Tessék !“ Benyit egy alak. Fején félrecsapott klakk, félarcza simára borotválva, másik felén kifestett pofaszakái, frakk és pantalló koczkás, mint valami cselédszerző intézet táblája. „Van szerencsém“ — kezdi ö. — „Készemről — felelem én — de kihez?“ — „Ah! lehetetlen, Ön engem nem akar ismerni?“ — „Bocsánat, uram, Ön úgy néz ki, mint Karneval, de — —“ „Nos, ugy-e hogy ismer?“ — „ . . . De nem merem hinni; Ön e szerint másfél hónappal korábban született önmagánál.“ — „Kérem, feleli a rejtélyes látogató, én csak az „előrevetett árnyék“ vagyok, a mint az egy bizonyos újságban meg volt írva.“ — És ha szabad kérdenem, az Ön czélja .. ?“ — „Czélom nemes és szép : a közöny jegét megtörni, pézsegővé tenni a társadalmi élet lassú vére keringését... a mint ezt ma bizonyos urak bizonyos értekezleten hangoztatták, s a mint Ön ezt mához egy hétre, nov. 23-án bizonyos újságban is olvashatja.“ — Igen, igen, de minek köszönhetem épen én . .— „Hát az igazat megvallva, Uram, ma azon értekezleten az én testet-öltéseui előkészítésére egy háromtagú staffirozó bizottságot választottak, s én kénytelen voltam e bizottságba elhelyezni összes bizalmamat, a mi fölött rendelkeztem ; pedig körutazásomban még lenne szükségem némi ..— „E szerint Ön . „Igen, Uram — vágott szavamba — Önt nagy optimista gyanánt hallottam dicsérni, s volnék bátor kérni, ha némi előleggel zavaromból...“ „Kérem, szót se tovább,“ szalutál» félbe, s szivemből az összes készleten levő bizalmamat kivéve, odanyujtám előlegül az „árnyék“ urnák. — „Uram, azon a napon, melyen testet öltök lesz szerencsém az előleget ...“se szavakkal eltűnt mint az árnyék. Hallották kérem a héten, hogy Karneval testet öltött az egész világon. Ahá, gondolám, lejárt a terminus, — bizonyosan beváltja adósom is az Ígéretét. — De hiába vártam, Karneval ur nem jelentkezett, városunkban se hire, se hamva. Siettem a járásbiró úrhoz az esetet följelenteni, az azt tanácsolta : menjek a rendőr kap i- t á n у úrhoz és kérjem az eltűnt árnyék körözteteset, ez meg azt kérdezte, meg van-e a körözendő individuum arcz- képe. „Meg van — mondám — itt van a lelkemben.“ „Tessék sokszorosittatni, majd azután köröztetjük.“ Szaladtam arajztan á г u r h о z, de ez azt felelte, hogy az olyan arezkép, mely csak az embernek leikébe van vésve, nem alkalmas a sokszorosításra. — Most már én hát üthetem a nyomát az én-----előlegezett bizalmamnak! (Beküldőiéit.) — Az ifjú iparosok műkedvelő társulata estélyét — mint halljuk — e hó végén vagy a jövő hó elején fogja megtartani. Áss elhalasztásra az adott okot, hogy az előbb kiszemelt „Két pisztoly“ helyett a „Czigány“ előadását határozták el, s igy az újabb szereposztás és előkészület késlelteti az estélyt. — A mérnöki állás ügye. A közgyűlés a múlt évben tudvalevőleg Papp Lászlót választotta meg az üresedésbe jutott mérnöki állásra, de mivel az illető jelöltnek csak földmérői oklevele volt, a választás érvénye a belügyminisrte- rium döntésétől tétetett függővé. Bizonyára emlékeznek olvasóink a múlt évi november 30-iki számunkban „Bóbók Lajos bácsi és a miniszter“ czim alatt közhitt birre, melyben már akkor megírtuk, hogy a belügyminiszter a választást ne m hagyta jóvá, mert a földmérői oklevél városi mérnöki állásra elegendő képesítésnek nem tekinthető. E határozat a városhoz csak e héten érkezett le, s holnap terjesztelik a közgyűlés elé. Különös intézkedés azonban alig lesz szükséges ez ügyben, mert az általános tisztujitás keretében a mérnöki állásra különben is hirdetve van már a pályázat. — Az „Önképző-egylet,“ a katholikus gazdaközönsóg e szépen fejlődő köre ma egy hete tartott közgyűlésén alakította meg újból a vezető bizottságát. Megválasztattak: elnökké id. Halász d. Ferencz, alejnökké id. Babinyeez Fe- rencz, jegyzővé ifj. Árvái Imre, pónztárnokká Juhász Aida Károly, könyvtárnokká: Turné Máté; — bizottsági tagok lettek: id. Király Gy. Ferencz, Borbényi János, Borbónyi Mihály, Gazdag István, Tóth Bárányi István, Horváth István, Skultéti Bertalan, ifj. Király Gy. Ferencz, Benyák Pál, id. Babinyeez Ferencz, Szentpéteri László, Márk Márton. — A tagok száma — mint lapunkat értesítik —• örvendetesen emelkedik, különösen mióta az egyletnek újonnan épült, satát tulajdonát képező kényelmes helyisége van, melynek létrehozataláért az elismerés kiváltkép az egylet érdemes elnökét, id. Halász d. Ferenczet és az ügy buzgó intéző bizottságot illeti. — Az egylet a következő lapokat járatja: Egyetértés, Budapest, Politikai Újdonságok, Képes Néplap, Világ-krónika és Kun- Halas. Bemóljük, hogy a haladásnak indult egylet idővel gazdagítani fogja olvasó-asztalát az olyan kisebbszerü, de jól szerkesztett napilapokkal, mint a Pesti Hírlap és Budapesti Hírlap, melyek kivált a „Budapest“ helyett volnának ajánlhatók. — T á n c z v i g a 1 m a t ez évadban már két. ízben rendezett az egylet: Karácsony másnapján és Újév napján: inindakettő szépen sikerült. Az anyagi sikert felülfizetósek- kel emelték a következő urak: Dr. Farkas Imre 10 frt, Fúró Lajos 5 frt, Bikádi János és Barina K. Balázs 1—1 írttal, mely adományokért a bizottság e helyen is kifejezi köszönetét. — A farsangban három tánczvigalmat rendez az egylet : mához egy hétre (18-án), azután február 1-én és végre farsang utolsó vasárnapján, melyekre a bizottság ezennel e lap utján is meghívja a közönséget. — A városi hivatalok ügyforgalma 1890-ben. A városi hatósághoz (beleértve a ____________________1891.
