Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-31 / 22. szám
KUN-HALAS. 1891. suk kellő közepibe, a bűzös mérget okádó mocsár-világ veszi körül védtelen hajlékainkat. Voltak, vannak is városunkban nemesebb gondolkozása emberbarátok, akik törték már rajta a fejüket: hogyan lehetne e métely-fészken szépszerivel túladni s a lehető legrosszabb hirü közegészségi állapotunkon, ez egyik legrosz- szabb fekélyünkön egy alapos vak-metszéssel örök időkre segíteni. Ezek azonban csak filanthropok és nem technikusok voltak. Egyik ilyen műkedvelői tervelés lett volna: a halasi vizeket a több ölnyi mélyen fekvő majsai, dorozsmai, szegedi földeken át a Tiszába levezetni. Kedves szomszédaink azonban ezen megtisztelő figyelmünkre azt felelték, hogy ők nem ürgék. Az ellen ugyan nincs kifogásuk, hogy kellő műszaki kanalizá- ció segélyével csapoljuk le tavainkat. Csakhogy ez meg nekünk nem volt ínyünkre, mert — tudvalevőleg — egy pár millió forintocskát benyelt von' az a kis árok; pedig akkora és annyi árterünk nincs, amennyiért érdemes volna annyi pénzt műszaki csatornákba bele — verni. Egész más a viszony pld. a Nyírségen ; hol — tudvalevőleg — nehány millió forintocska úszik a Tisza felé a bel-vizek költséges medreiben. Csakhogy e vidék 200 □ mfnyi területén oly töméntelen sok viz-álló helyek voltak, hogy már ezeknek szántófölddé válása is megérdemelte azt a kis közköltséget, mit a vizek levezetésére fordítottak. Nekünk Halason az egész 11 □ mfnyi határon is alig van 2000 hold belvizünk. Ez a terület pedig bizony soha vissza nem fizethetné a reá fordított összegünket. Még hozzá úgy szét vannak a tavak hányva. Egyik Fehértón, másik Pirtón, Sóstón, Bogárzón, Harkán Zsanán, Balotán. Másrészt azonban meg az a bajunk épen, hogy e tavak egy java része ide telepedett a házaink tövébe; és igy szeretnénk tőle minden áron megszabadulni. — Így támadt sokaknak az az ötlete, hogy be kellene tölteni, mint a Fertő vidékét is például. Hát... hát! ez egy kicsit hollandus munka lenne. Csöbörrel hordani a vizet a Dunába! Tetszik tudni, hogy a mi rétünkben csak egy hold földre 10 —16 ezer kocsi homok kellene? Ez pedig legkevesebb 3000 frt. — Ugyancsak drága lenne az a káposztás föld! Nem tudnám: ki kapna az alkalmon, hogy ezt az olcsóságot tulajdonába fogadja ?! Igaz, hogy e feltöltési műveletet olcóbban is lehetne eszközölni. Ha pl. ki lenne az adva egy vállalkozónak, ki lóvasúti sineket rakna le a rekettye! utón s e helyi vonattal hordaná bele a Kakas hegyet és szomszédos siványait. De igy sem hiszem, hogy gazdát kapnánk a legkevesebb ezer forintos holdakhoz. De különben ne törjük mi a mi dilettáns eszünket ily nagyszabású vállalatokon. Hála Isten, van már szakemberünk. Bízzuk ezt ő rá. Csupán a kérelem jogát tartsuk fenn a magunk számára. Kérjük őt, mentse meg városunkat e halált lehelő mocsár posványos vizétől; — ha ugyan lehet. De mégis! Hátha az ő szakértelme, lelkiismeretes vizsgálódása, mérései kiMájus 31. _____ fogják deríteni, hogy nemcsak Majsa áll alacsonyabban Halasnál, de a saját határunk hözelebbi részein is akad olyan hely, hova le lehetne folyatni az egész szőlőparti rétünket. Igaz, jhogy az a reménybeli föld is a más tulajdona lenne. De az esetben kisajátítaná a város és kárpótolná magát azon területtel, melyet a lecsapolt ártéren nyerne meg. — Szabolcs vármegyében az ilyen felszabadult laposok ontják legbujábban a termést. Ez ott már praxis. Utánna lehet tudakozódni. De ezeken kívül sok másra kiterjedhet még itt minálunk uj mérnökünk átható figyelme. Olyanokra is, ami nekünk, nem szakembereknek persze hogy még csak eszünk ágában sem lehet. A közönségesebb szak-műveletei közül azonban még egyet bátrak vagyunk figyelmébe ajánlani: — az utak szegélyeinek befásitását. Oh megindult ez a mozgalom már Halason is. Városunk pl. már úgy néz ki mint valami zöld erdő. Hanem a határ : az még kopár. Pedig ha valami, úgy a homok van ráteremtve arra a feladatra, hogy az akácz és eperfának életet adjon. A nyírség homokjait e két fa egy paradicsom-kertté varázsolja. Fogalma se lehet róla, aki Szabolcsvánnegyébe még nem látta a májusi akácz-virágzást: mi változatossá tudja átbüvölni a szürke siligót a keresztül-kasul átvágó utak sze- gélyzetének lomb-koronája! De nem csak szép . . . nemcsupán árnyékot ad ez, hanem hasznot is. A mi közpénztárunk üres : egy kis zugát legalább az utak akáczosainak jó ára betöltené. ... De elég ennyi izlelőnek abból, hogy mi mindenféle jót várunk az uj mérnöktől. —у—r. A város közgyűlése. — Május 30. — Ünnepélyes aktusra gyűltek egybe a városatyák tegnap, az uj mérnöknek kellett az esküt letenni, és egy rémitő rideg, prózai alkudozás lett a dologból, úgy hogy az eskütétel solemnis mozzanata teljesen elmosódott abban az alkudozó hangulatban. * A mérnöki tarifa. Dr. Tóth Kálmán polgármester az ülés megnyitása alkalmából bejelenti, hogy a fegyver- gyakorlatról visszatért s az ügyvezetést átvette. Dr. Dobó főjegyző ezután a napirendre tűzött mérnöki tarifa tárgyában előadja, hogy az előbbi közgyűlésből kiküldött bizottság a mérnök által magán megbízatásból a külterületen teljesítendő munkálatok napidiját (beleértve az irodai munkáért, rajzért járó dijat is) egész napra 10 írtban, félnapra 5 frtcan javasolja megállapítani, a nagyobb műveleteknél pl. osztályoknál pedig hagyassák fenn a szabad egyezkedés joga. Ajánlja e javaslatot elfogadásra. Sándor Imre elismeri ugyan, hogy quali- íikált embernek szakszerű munkáért nem sok 10 frt napidij sem: azonban tekintettel arra, — hogy a mérnöknek különben is 1000 frt biztos fizetése van, —- nem látszik méltányosnak a lakosság érdekének szempontjából a napidijat ilyen magasra szabni. Tekintetbe kell még venni, hogy a legtöbb eset a mérnöki munkálatok igénybevételére épen apró mesgyeigazitásoknál fordul elő, az ilyes munkálatokból pedig egy nap 8—10 megbízást is elvégezhet a mérnök. Indítványozza, hogy a magánmegbizatásórt, tekintet nélkül arra, hogy mennyi időt vesz igénybe, általában о frtban állapíttassák meg a napidij’ Az említett szabad egyezkedés e mellett hagyassák érvényben. Kolozsvárig Kiss István e helyett ajánlja, hogy zónák szerint osztályoztassék a külterület, s a szerint állapíttassák meg a napdij fokozata. Dr. Babó, Deák Péter, Nagy Löki András, Kolozsvárig Kiss István és Sándor Imre ismételt felszólalásai után a polgármester kérdést intéz a jelenvolt mérnökhöz, hogy nyilatkozzék a fölvetett indítványra nézve. — Erre Fritz Fercncz mérnök kijelenti, hogy az 5 frt átalány-napdijat elfogadja, azonban a rajz kiállításáért, a hol ezt a fél kéri, 1 frt külön dij állapíttassák meg. — Dr. Babó Mihály pártoló felszólalása után a közgyűlés Sándor Imre indit- ványát fogadja el azzal a pótlással, hogy ha a fél rajz kiállítását is kívánja, ezért külön 1 frt dij jár. Ezek után következett az eskületétel, melynek végeztével Fritz Ferencz mérnök néhány szóval megköszönte a belé helyezett bizalmat. * Interpelláció. Sándor Imre előadja, hogy ő Steinberger Herman és társa kalocsai lakosok megbizásából egy kérvényt adott be a városhoz, hogy a kisteleki homokokból nem volna-e hajlandó a város eladni. E kérelmére a tanács azt felelte, hogy az illető területek a közbirtokosság tulajdonát képezvén azok fölött a város nem rendelkezhetik Mivel azonban szóló tudomása szerint a város és közbirtokosság közt soha semmi szabályszerű átruházási ügylet e területekre nézve létre nem jött, s azok telekkönyvileg a város nevén állnak : kéri a polgármestert, hogy e területek tulajdoni viszonyainak mibenállására nézve adjon felvilágosítást, kijelentvén, hogy mivel az ügy után- nézést igényel, a választ a legközelebbi közgyü-. lésre kéri. A polgármester a választ a legközelebbi közgyűlésre megígérvén a gyűlést véget ért. (Ez interpelláezió következtében illetékes helyen tudakozódtunk a dolog felől, s értesüléseink szerint röviden körülbelül igy áll a dolog: — Az illető homokterület a közbirtokosság tulajdonát képezte, a helyszíneléskor azonban tévesen a város nevére telekjegyzőkönyveztetett. A képviselő testület tehát 1882-ben egy határozatában elismerte a közbirtokosság tulajdonjogát; tehát nem átruházásról, vagy elajándékozásról volt szó, mint az interpelláló feltüntette. — Ezt megnyugtatásul jónak láttuk közleni, a nélkül, hogy az adandó válasznak elébevágni akarnánk.) Telekkönyvi betétek szerkesztése. A belügyminisztériumnak Pest-megye törvényhatóságához intézett rendelete alapján a megye alispánja értesítette a város polgármesterét, hogy az igazságügyminiszterium 1886. XXIX. és 1889. XXXVIII. törvényezikkek értelmében a kalocsai kir. törvényszék és ráczkevei kir. járásbárisóság, mint telekkönyvi hatóság területéhez tartozó községekre nézve a telekkönyvi betétek szerkesztési munkálatát elrendelte, mely a pénzügyminiszteri rendelet értei móben több oly szolgálmány teljesittetését róvja a városra, mi tetemes kiadást fog igényelni.^ Az anyagi áldozatot igénylő törvényes rendelkezésnek részletes ismertetését ezúttal mellőzzük, s nem foglalkozunk a várost terhelendő kiadások mérve és természetével, hanem csupán a törvény intencziójával szándékozunk a közönséget megismertetni, azért, hogy az aggodalmak és félremagyarázásoknak elejét vegyük. Az 1886. XXIX. t. ez. és az annak végrehajtása tárgyában kelt utasítás ezólja: 1) hogy az eddigi telekjegyzőkönyvekböl végleges betétek szerkesztessenek, és ezekből községenként valóságos telekkönyvek alkottassanak ; 2) hogy ezen művelettel kapcsolatban, a kiteltelekkönyvek az állandó adókataszterrel összhangzásba hozassanak, megjelöltetvén az egyes birtokrészletek az adókataszteri munkálatokban előforduló helyrajzi számokkal, és kitüntettetvén ezeknek mivelési ága, hiteles térmértéke és tiszta jövedelme; 8) hogy a telekkönyvi betétek a tagosítás és úrbéri rendezés által alkotott helyzet alapján készíttessenek el; 4) hogy a telekkönyvi állapot a tényleges birtoklási jogviszonyokkal lehetőségig összhangzásba hozassák. Kétségtelen tehát, hogy a betétek szerkesztése a lakosság vagyoni érdekében történik, s arra különösen oly helyeken, hol a telekjegyzőkönyvek kevésbé rendezettek, feltétlen szükség van; és igy habár áldozatot igényel is a munkálat foganatosítása — annak eszközlését csak örömmel kell fogadnunk. Megjegyezzük egyébbiránt, hegy a városi ügymenet vezetésével megbízott főjegyző ez ügyben felterjesztést intézett a megye alispánjához, mivel a miniszteri rendelet kifejezése,
